E-mail












Címlap

2001-es oldalak

Előfizetés

Hirdetés

Kótya-Vetye feladás

Impresszum


A Mac, a PC és a hálózat

Kétezer dal a zsebünkben

Színszabvány pontosítás

Faxtól a levilágítóig

Radeon 7500 - GeForce4 MX

A Teoma legyôzi a Google-t?

Tools Pro Quarkhoz

Huszonhárom inches álom

Az új FrameMaker

Könyvajánló - Photoshop 6

Phtotshop Elements

CÉDÉm tokja

Quark 5.0 vs. Indesign 2.0

10 érv az InDesign mellett

10 érv a Flash mellett

Almába harap a viking

Apple és Microsoft?

ECRM Mako 2

Flash MX demo

Apró hírek



 


10 tulajdonság, amiért szeretem az Indesign 2-t


1.
Sokkal jobb képbefogalalók. Amikor a Direct Selection eszközzel változtatok egy képen, akkor az áttetszôvé válik. Így látvány alapján egy menetben tudom a képet oda tenni és olyan méretben, amilyenben szeretném, nem a keret vonalait rángatom folyamatosan. Szép munka.

2.
Azok az árnyékok! Ez is igen jól jön. Kiválasztok egy színt, amelyik harmonizál a kiadvánnyal és klikk és klikk. Nekem legjobban az 1 milliméteres keretre 2 milliméterben csatlakozó 75 százalékos áttűnésű tetszik. természetesen ez nem helyettesíti a Photoshopos munkát, de a folyamatos munkát erôst támogatja, hiszen menetközben elvégezhetô, nem kell az alkalmazások közt csapongni.

3.
A mesteroldal elemeit nem tudott szerkeszteni a dokumentumon belül. De ne is akard! Engem mindig idegesített, hogy a Quarkban úgy tudtam kidobálni a mesteroldalról származó elmeket, hogy a program még csak halkan sem tiltakozott. Ahhoz, hogy biztos legyek abban, hogy a mesteroldal minden eleme fent van a doksi oldalán, ahhoz ismét ráhúztam a mesteroldat a szerkesztettre - lett is káosz. Az InDesignnál nincs ilyen probléma, a mesteroldal elemei csak a mesteroldalon szerkeszthetôk. (Ám ez sem fenékig tejfel - véli az Almalap -, van úgy, hogy például egy speciális, egyedi oldalra nem kell oldalszám vagy más grafikai elem. Figyelmeztessen a progi, ha mesterelemhez nyúlnék, maradjon az oldal megbélyegzett, ha módosítottam, lehessen egy mozdulattal a kapcsolódó mesteroldalt lecsatolni.)

4.
Eredeti fájl formátum. Amikor ez a vívmány elôször megjelent az InDesign korábbi verziójában, akkor ôszintén megvalva, nem értettem, miért akkora durranás. Az elôkészítôk és nyomdák jellemzôen a layouthoz tartozó kép állományt kívánták, minek dolgoznának a behemót Photoshop fájlokkal, amikor létezik a nagyfelbontású TIF és a jól tömöríthetô JPEG? Mára a PDF teret nyert és rettenetes tempóban terjed, van értelme az eredeti fájl formátumok használatának. Elmúlt az az idô, amikor egy hibát a grafikai programban kijavítva (ez a progi a csak általa írt és olvasott formátumban tudott mindent) átkonvertáltam TIF-be, hogy beemeljem a tördelô progiba. A PSD használatának még egy elônye van, et nemes egyszerűséggel csak "réteg a réteghez"-nek nevezném.

5.
Tökéletes PDF. Ha egy program eddig PDF-et akart írni, akkor jellmezôen elôbb elmentette az anyagot PostScriptbe, majd meghívta a Distillert, amely átalakította a PostScriptet PDF-fé és törölte a munkfájl PS állományt. Az így nyert PDF fájl hibátlan volt, ellenben a programok direkt PDF írási kísérleteivel. Nos, az inDesign - talán nem véletlenül szintén Adobe termék - képes direkt PDF írásra. (Az Almalap olvasó, aki figyelemmel követte a kétrészes "Színmenedzsment és PDF" írást, azért némi kétkedéssel fogadja Craig ezen állítását. A legbiztosabb PDF íráshoz az út a Distilleren át vezet.) Van egy bevallandó tény. Miközben e cikket írtam, akár PDF-et exportáltam, akár Distillerrel készítettem PDF-et, a program mindkét esetben lefagyott és elszállt, máig sem tudom, miért.

6.
Megosztható mesteroldalak. Megesett veled is, hogy órákat töltöttél a mesteroldalak kialakításával, majd a dokument betördelésével és akkor elbizonytalanodott a gép, megremegett a proci? A megoldás erre, hogy egy új doksiba áthúzod a kész oldalakat - a mesteroldalakat is! Remek megoldás, a valami miatt meghibásodott dokumentum minél több értékének megmentéséhez, mostantól a mesteroldal sem veszik kárba - elvileg ebben van a kiadvány esszenciája.

7.
Nyomtatás párbeszéd ablak elônézeti kép. Nem kívánt ezer fejlesztôi órát annak a kis plusz látványnak a megvalósítása, amely a nyomtatás párbeszédablakban vízuálisan mutatja meg a nyomtatási képet, pirossal jelölve a nyomtatandó felületre nem esô dokumentum részeket.

8.
Helyreállítási képesség. A rossz hír az, hogy az InDesign elég gyakran engedi el a biteket - omlik össze. Kollegáimmal a BinaryThingnél azonban nem vágtuk ki a kukába (ju nó: tres, empti tres!) az egész progit, mivel más, hasonlóan sok kellemes technikai megoldást kínáló programok sokkal gyakrabban szállnak el. Ez persze temetve dícsérés... A jó hír, hogy az összeomláskor megnyitott anyagot az InDesign újraindításakor helyreállítja, hatékonyan, gyorsan és hbátlanul. Szinte élvezem, ahogy igyekszik helyrehozni hibáját egy-egy megzakkanást követôen.

9.
Kép keretbefeszítés. Szinte soha sem tudok képem számára akkora keretet rajzolni, mint amekkorára szükségem lesz. Az InDesign a kezdetektôl számos kép-keret összeigazító parancsot kínál, ezek közül is kedvencem a "fit content proportionally".

10.
Áttetszôség. Elvárt, hogy egy kép áttetszôségét az ôt létrehozó alkalmazás megnyitása nélkül meg tudjam változtatni, de itt többrôl van szó. Az InDesign más adobe programokhoz hasonlóan kezeli a rétegeket, azok egymásfôlé rendeltségétôl függôen lehetnek kitakaróak, áttetszôek vagy átlátszóak. Ennek akkor örültem igazán, amikor kitakaratlan hátterű bitmapes kép hátterét kellett eltüntetnem - általában ilyenek a fehér hátterű céglogók, amelyek tördeléskor - nem tudom, észrevettétek-e - sohasem fehér háttér elé kerülnek. Eddig vagy elmentem Illustratorba, hogy vektorosítsam (szép idôigényes, de hosszú távon hasznos feladat), vagy kitoltam, hogy mégis fehér háttérre kerüljön (nem egy elegáns, de hatékony megoldás). Most néhány egér mozdulattal InDesignon belül megoldható ez a feladat. Ez persze nem megfelelô igényes színes munka esetében, de az esetek jelentôs részében alkalmazható. Legalábbis elônyösebb, mint péntek délután ötkor megmagyarázni egy hozzáértô top-menedzsernek a helyzetet, aki az EPS hallatán gyorspostai (UPS - amit persze az informatikus meg szünetmentesnek ért, zajlik a párbeszéd, Almalap) szolgáltatásra gondol.


By Craig Kirkwood


A lap tetejére