OKIrat

Az Apple-felhasználók körében az utóbbi idôben kevés szó esett egy, a nyomtatásban hagyományokkal rendelkezô, nagy múltú Japán cég, az OKI nyomtatóiról. A vállalat, mint sok más nagy cég, szerteágazó kutató-fejlesztô részlegeinek eredményeit ülteti át a napi gyakorlatba. A cég régóta foglalkozik asztali nyomtatók fejlesztésével is, és elsôsorban matrix- illetve LED-technológiát alkalmazó készülékeirôl ismert. Saját utat választottak, hiszen az utóbbi években a legtöbb gyártó az egy-lézersugaras rendszerû nyomtatókkal képviselte magát, míg az OKI a saját eredményeit felhasználva a LED-technológia alkalmazásában látta a fejlôdést.

Hogy ez mennyire sikerült, azt kis laborunkban is megtapasztalhattuk. Az OKI Hungary tesztelésre kínálta az egyik új fejlesztésû OKI 14i/n névre hallgató nyomtatóját. Hogy a készülékrôl ne csak saját benyomások alapján vélekedjünk az OKI weboldalán rövid ismerkedést folytattunk a technológiai háttérrel. Egyébként az informatív jól navigálható oldalon sok hasznos, nyomtatással kapcsolatos információ is szerepel egyszerû, szépen illusztrált formában. Másik forrásként a mellékelt CD-n található magyar nyelvû, PDF-ben írt Felhasználói Kézikönyv adott hasznos információkat.

Az elsô kellemes meglepetés a nyomtató mérete, amely Japán módra már megint összement. Helyfoglalása 215x 345 x 395 mm (M x Sz x H), ami alig nagyobb a maximálisan használható A/4 papírméreténél.

Szintén jó benyomást kelt a többféle csatlakozási lehetôség. Megtalálható rajta úgy az USB, mint a 10/100 Mbit sebességû UTP Ethernet. A csomagolásban sem UTP- sem USB-rendszerkábel nincs, de sebaj, ez viszonylag könnyen pótolható. Természetesen a gép rendelkezik a PC-k számára Centronics interfésszel, ami számunkra jelenleg nem túl érdekes. A csatlakozási lehetôségek a jelenlegi Mac-rendszerek számára teljesen kielégítôek, hiszen akár a hálózatba kapcsolás, akár az egyszemélyi rendszerbe illesztés megoldható. Elônyös, hogy az OK Page 14 I alapgépben megtalálható USB (és Centronics) felület mellett a konkurenciához képest olcsóbban bôvíthetô 10/100 Mbit Ethernetre, amely egyébként az általunk is tesztelt OkiPage 14i/n alapkiépítése.

Az OKI által használt saját fejlesztésû festékezési rendszerben a festékpor tartója elkülönül a fényérzékeny hengertôl (a kézikönyvben képdob vagy fényhenger), amely amellett, hogy környezetkímélô még takarékos megoldás is. Egyébként kétféle festékkazetta kapható: egy normál és egy nagy kapacitású. A cég adatai szerint minden 3–5 festékporcserére jut egy képdobcsere, mindkét eseményt kijelzi a nyomtató. A festék átlagosan 4000 szövegoldal nyomtatására elég (5% kitöltés, nagy kapacitású kazetta esetén). Az elsô installáláskor az üzembe helyezési útmutató segítségével minden részlet tisztázható. Meg kell említeni, hogy az OKI a ’90-es évek közepétôl a festékpor gyártását kémiai úton végzi, amely a hagyományos ôrlési eljárásokkal szemben a szemcséket 1/10 nagyságú, közel szabályos kör alakú alkotórészekre alakítja. A kétféle eljárással készült szemcséket láthatjuk az 1. illetve a 2. képen.

1. és 2 ábra



Ez két elônnyel jár: 1. szemmel láthatóan éles vonalak és kisméretû betûk nyomtatását teszi lehetôvé, alacsonyabb égetési hôfok mellett, 2. gyorsabban rendelkezésre áll a nyomtató (bekapcsolás után kb. 1 perc) és kevesebb energiát fogyaszt.

A nyomtató szoftveres telepítése nem okozott gondot a rövid, de megtalálható dokumentáció alapján. Maga a telepítés néhány lépésbôl áll, kb. 5 percet vesz igénybe. A tesztkörnyezetben egy iMac G3/350 -esre illesztettük 9.04 Mac OS alatt USB-n és cross-over ethernet kapcsolaton keresztül, de kipróbáltuk egy 10/100 Ethernet rendszerben hálózati nyomtatóként is. A gyártó egyébként csak Mac OS 8.5 vagy a fölötti rendszerekre ajánlja. Meg kell említeni, hogy a régebbi Macintosh-modellek esetén ügyelni kell a minimális konfigurációs követelményeire.

Újraindítás után a nyomtatót kiválasztottuk a LaserWriter meghajtó szoftveren keresztül és a nyomtató számunkra fontos tulajdonságait beállítva máris használatba vettük. Egyébként a hálózati verzióban TCP/IP-n keresztül a nyomtató valamennyi funkciója web böngészôn keresztül természetesen rendelkezésre áll egyszerû és intuitív beállítási lehetôséget kínálva. A nyomtató kezelôgombjai és kijelzôje (sajnos magyar menü még nincs) segítségével a funkciók szintén elérhetôk, de ez bonyolultabb, így nagyobb gyakorlatot kíván. SNMP protokoll alatt számos üzenettel képes jelezni a távoli rendszerfelügyelônek a nyomtató állapotára vonatkozóan, amely elosztott rendszerekben a rendszergazdák számára hálás dolog (pl: papírkezelés, elakadás, festékpor-kifogyás, off-line üzemmód...)

A bekapcsolás után a nyomtató 1 percen belül rendelkezésre áll. A gyors RISC processzor (MIPS3000/75 MHz) és a 8 MB alapmemória igazán kellemes feldolgozási idôt produkálnak. A letöltés akár USB-n akár Etherneten hatékony, így az elsô oldal 20 másodperc alatt megjelenik. Különbözô a napi munkában használatos tesztoldalakat állítottunk össze, de nem jött zavarba a kis erômû, köszönhetôen a memóriakezelés hatékonyságának és az eredeti Adobe Interpreternek. A szerkesztôségben találomra választott 10 oldalas különbözô betûkkel írt MS Word dokumentum 1 perc alatt kész volt. Az elsô oldal (20 mp) után a nyomtató 4 másodpercenként küldte a kész oldalakat, amely érezhetôen tempós volt. Hasonlóan jól mûködött Finderbôl és Excelben készített oldalak esetén is. Grafikai munkákhoz való hozzáállását kipróbáltuk QuarkXpress 4.11 Photoshop 5.5 és Illustrator 8.0.1 alatt is.

A Quark Xpress tesztoldalra különbözô, méretezett EPS és TIFF állományok mellett változó betûméretû és -típusú keretezett szövegeket és pozitív, negatív szedeteket alakítottunk ki. Majd kinyomtattuk az Almalap utolsó számának elsô 10 oldalát. A beépített Level 2 PostScript interpreter jól vizsgázott. Az elsô oldal 50 sec alatt megérkezett és a továbbiak is gyorsan elôkerültek. A betûképek igazolták a fent említett festékpor fejlesztésének célját. Nagyítóval megnéztük a 600 dpi felbontással nyomtatott 7–9 pontos betûket, éles kontúrral ellátott, jól fedett nyomtatást találtunk. A fekete területek fedettsége egyenletesnek mutatkozott. A 4-es és 5-ös számú ábrákon 2!! pontos betûk nyomtatási képe látható.



Azért itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a nyomdai elôkészítô munka során még ezektôl a készülékektôl sem várható el, hogy a filmlevilágítás szerepét átvegyék, bár egyes jól meggondolt esetekben kielégítô lehet (pl. pauszra szöveg nyomtatás).

A Photoshop programból nyomtatott EPS CMYK, és TIFF GrayScale állományokból 600 dpi / 85 lpi felbontás mellett szép, árnyalati terjedelmében megfelelôen gazdag nyomatot készített. A feldolgozási idô itt is 1–2 perc környékén adódott az eredeti kép felbontásától és a kép tartalmától függôen.

A fenti teszteredmények hátterében az OKI LED-es technológiájú leképzési rendszere, a gyors processzor és a memória összehangolt munkája áll. A szokásos egylézersugaras rendszer helyett itt egy LED sor (több ezer fényforrás), a papír teljes szélességében egyszerre „rajzol le” egy sort a képdobra. A 6. ábrán a festékfelhordás és az elektrosztatikus töltések megosztásának elve látható, míg a 7-es és 8-as ábrán az elôbb említett egy-lézersugaras és a LED soros kivitelt hasonlíthatjuk össze. Mindkét ábrán piros vonalak jelzik a fénysugarakat.



A LED-es megoldás elônyei a következôk:

1. Nem kell lézersugárnál szükséges szinkrontartást biztosítani.
   
2. Nincs parallaxis hiba.
   
3. Egyszerûbb olcsóbb szerkezet (nincsenek tükrök, lencsék), kisebb a mérete is.
   
4. A hasonló felbontást biztosító lézerek méretének fele a LED pontmérete.
   
   

Sütõ Lajos