E-mail











Címlap

Vissza


PowerBook G4 napló

Toast 5.0 / HDT 4.5

Kis közgazdaságtan 1.

Orákulum az almáról

A Photoshop története

Kis közgazdaságtan 2.

KPT 6

Logitech

MacOS X - Első ...

Matrox RTMac

OKIrat

Villámgyors renderelés

Nuendo

AppleNews


Előfizetés

Hirdetés

Impresszum

Kótya-Vetye feladás

 


Kis közgazdaságtan 1.


Két Apple-viszonteladó szeretne hirdetni az Almalapban (ez jó – jegyezné meg Anikó). Mindkét viszonteladó ügyvezetôjének minden hónapban el kell döntenie, hogy a következô hónapban milyen áron hirdeti meg iMacjeit, iBookjait és G4-eseit az Almalapban, amelyen persze hó közben nem tud változtatni. Az árat a hirdetések leadásáig kell meghatározni.

Az egyik viszonteladó így morfondírozik a leadási határidô elôtti percekben: a múlt havi árakon volt egy kis nyereségem, de nem túl sok. Ha a másik viszonteladó eltűnne (igen, vannak ilyen gondolatai), és az én forgalmam megduplázódna, akkor már hatalmas nyereséget kaszálhatnék, mert a cég fenntartási költségei alig nônének. Ez akár egy kis áldozatot is megérne. Mi lenne, ha egy kicsivel csökkenteném az árat? Ezzel ugyan kevesebbet nyernék egy-egy gépen, de a forgalmam csaknem megduplázódna, és az bôven megérné.

A viszonteladó bonyolult számításokba kezd, és azt kapja eredményül, hogy ha csökkentené az árat, és ezzel a másik viszonteladó vevôinek csak a felét sikerülne átcsábítani, akkor a jelenlegi 1 egységnyi nyeresége 4 egységnyire nône. Felmerül azonban benne a kétely: mi történne, ha a másik viszonteladó is hasonlóan gondolkodna, és ô is csökkentené az árat. Ebben az esetben a forgalma semmivel sem nône! Gondterhelten ismét számításokba fog, és kideríti, hogy csökkentett árakon változatlan forgalom mellett nullszaldós lenne. Nem érdemes tehát engednie az árból. A kétely, ha már egyszer megfogant benne, tovább dolgozik, és újabb számításokra ösztökéli: mi történik, ha ô megtartja a múlt havi magasabb árat és a másik viszonteladó mégis úgy dönt, hogy ô árat csökkent. A számítás eredménye lesújtó: oly magasak a fenntartási költségek, hogy fele forgalom mellett még akkor is veszteséges lenne, ha magasabb áron adja a gépeket, a veszteség 3 egység.

Közben ketyeg az óra, meg kell adni az új árakat. A biztonság kedvéért elkészíti a hirdetés két változatát – az olcsót és a régi árasat is –, hogy ha megtudja, hogy a konkurens cég árat csökkentett, akkor ô is gyorsan csökkenthessen, elkerülendô a tönkremenéssel járó 3 veszteséget. Felhívja a hirdetésfelvevôket (Ildit, Anikót), hogy kipuhatolja a másik szándékát, aki hozzá hasonlóan gondterhelt arccal nézegeti a két lehetséges hirdetését. Mivel az Almalaptól semmit sem tudnak meg a másik hirdetésének tartalmáról és a hirdetés leadásának határideje lejár, azért azonnal döntenie kell mindkét hirdetônek: leadja az alacsonyabb árakat tartalmazó hirdetést, vagy tartja az árszintet. A döntô pillanatban anélkül kell cselekedni, hogy tudnák, mit tesz a másik. A helyzetet az alábbi táblázatban foglaltam össze:

Nyereség (egyik, másik)
    másik viszonteladó
    csökkent tart
egyik viszonteladó csökkent 0,  0 4,  -3
  tart -3   4 1,  1


A táblázatból kiolvasható, hogy bármit tett a másik viszonteladó, az egyik mindenképpen jól jár az árcsökkentéssel. Ha a másik viszonteladó csökkentett, akkor az egyik viszonteladó elkerüli a veszteséget, ha pedig a másik viszonteladó nem csökkentette az árait, akkor megnégyszerezi a nyereségét. A leadás pillanatában a mohóság és a veszteségtôl való félelem egyaránt az árcsökkentés mellett szól, de ha mindketten ezt teszik, akkor elvesztik minden nyereségüket.

A fenti történetben szereplôk természetesen a képzelet szüleményei, a valósághoz semmi közük és csupán véletlen egybeesésrôl lehet szó. A kissé átköltött történet a cikk végén található könyvben olvasható. Az Almalapba két ok miatt került: egyfelôl megtetszett e sorok írójának, másfelôl az Almalap vacsin résztvevô viszonteladók jól kitárgyalták a mindenki számára jó árképzést – ami ugye lehetetlen. A bevezetôben elmesélt történet fiktív (ezúton is köszönet hirdetôinknek, akik számossága meghaladja a kettôt.

Szerencsére – tenné hozzá Anikó.), de valahol azért jellemzi a viszonteladók helyzetét, akiknek úgy kell meghozniuk döntésüket – legyen szó akár hirdetésben közölt árakról, árajánlatról –, hogy nem ismerik a konkurencia döntését, azaz a jó döntés meghozásához szükséges információk nem állnak mind rendelkezésükre, ilyenkor hivatkoznak rutinos egy szemesztert közgázon töltöttek a játékelméletre, amelynek kis gyöngyszemével találkozott az olvasó.

A valós piacon persze jóval több szereplô van, a kedves vásárlóról nem is szólva, aki bizonyára a (0, 0)-ás megoldás híve lenne. Ám ha elôrelátóan gondolkodik, akkor a legjobb áron beszerzett gép nem biztos, hogy a legjobb vétel, errôl a használtgép-vásárlók, vagy az egyik viszonteladó árajánlatával a másik viszonteladó árait térdre kényszerítô boldog árleverôk is bizonyára tudnának mesélni (a közmondásokat kedvelôk az olcsó húsnak híg a leve fordulatot használnák). A számítógépek, szoftverek árában – elvben – benne foglaltatik a támogatás (anglománoknak szápport), az esetleges szerviz – ezek rendre tudásigényűek. A tudás megszerzése viszont pénzbe kerül. Akik legalább öt éve figyelik az informatikai piacot rendre láttak fel- és eltűnni olyan cégeket, amelyek árai igen vevôbarátok voltak. „Igaz, hogy a szervizeléshez be kellett vinni a gépet, igaz, hogy két hétig ott állt, de milyen olcsón vettük.” „Amikor felhívtam ôket, hogy mit tegyek, mert a tôlük vett szoftverem pálcika-pálcika-kisszék-hóember (újszülötteknek: 1148, digit betűkészlettel) hibajelzést ad, akkor megmutatták, mekkora halat nem fogtak (szép szélesre tárták szét kezüket).” Ugye ismerôsek ezek a mondatok?! Okos cégek, jó vásárlók tisztában vannak azzal, hogy a makrancos technikai eszközök szelídítése lehetséges önerôbôl is, amely gazdag tudás- anyagot hoz létre a megfelelô idôráfordítással, de jó viszonteladó mindig ismer olyan szakembert, aki záros határidôn belül megold bármely problémát. E szolgáltatás ára vagy benne foglaltatik a gépben, vagy utólag fizetendô. Amikor gépet vesz a felhasználó – I say felhasználó, nem IT top menedzser –, akkor az eladó szakértelme foglaltatik az árban, a gép ismerete, az a tudás, hogy a vevô igényeihez szükséges paraméterű gépet ad el, és nem kisebbet (de jobb áron), és nem sokkal nagyobbat (úgy is belenô, viszont a vevô egyszeri látogató lesz, aki rossz hírét viszi a boltnak).

A több viszonteladó van a piacon gondolathoz vissza(bak)ugorva – és könyvismertetôbe visszaesve – elmondom a tehéntulajok és a közös legelô történetét a könyv után szabadon. Vájt fülűek áthallanak. Adva van egy kis falu, ahol tíz ember egy-egy tehenét legelteti. Szép dagadtak is a nem száj és körömfájásos állatok, gazdagodnak is rendesen a leállított iskolatej akcióba beszállító gazdák. Az egyiknek úgy megszalad, hogy vesz még egy tehenet. Az is elfér a közös mezôn, enni persze kér, talán annyira nem puffadnak a bocik, de semmi gond. Hamarosan megjelenik a második két tehenes gazda is, a harmadik is, a negyediknél már látható, hogy a teheneknek ugyan van mit enni, de már nem olyan szép fényes a szôrük, az iskolatejes poharak is visszaesnek két decirôl másfélre. A hetedik két tehenes gazda megjelenés (összesen 17 állat – és 10 gazda) általános tehén alultápláltságot okoz, amely rövid úton magasra növô gyepet eredményez a közös legelôn, mivel éhen döglött állat keveset legel...

Mérô László:
Mindenki másképp egyforma
(A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája),
Tericum Kiadó Kft., 2000

Ferenczy Gábor

Almalap

A lap tetejére