E-mail











Címlap

Vissza


A legfrissebb almák ::
Steve Jobs a TIME-ban


Duál G4 kreatív profiknak

QT6, DNS, cookie, ki ki?

InDesign 2.0

QuarkXPress 5.0

PageMaker 7.0

2500 natív OS X alkalmazás

A CanoScan család

Színmenedzsment és a PDF

Xerox Phaser 7700

Az ArchiCAD 7.0 az UCLA-n

FairPrint 2002



 


Hatékony színmenedzsment
a PDF munkafolyamatban         I. rész


Az Adobe Portable Document Format már évek óta reményeket ébresztett a formakészítés számítógépes rendszerében. Megoldást kínált számos problémára - betűhűség (az állomány tartalmazza a megjelenítéshez szükséges betűkészleteket), eszköz- és beállításfüggôség, egyetlen szállító szabványának korlátja - amelyen a korábbi próbálkozások rendre elbuktak. A következô veretes írásban a PDF 1.3-as és 1.4-es változatát vizsgálom meg, miként támogatja az eszközfüggetlen ICC profil alapú színes munkafolyamatot.

Digitális archiválást keresve

Néhány munkafolyamatban az a gyakorlat, hogy elmenti az eredeti dokumentumot, hogy mód legyen újra nyomtatni, szedni vagy a tartalmát át lehessen adni más megjelenési módnak, más médiacsatornának. Helyes, ha a befejezett munkából megôrzünk egy másolatot a késôbbi korrekcióhoz, ám ez nemcsak a dokumentum elmentését kívánja meg, hanem létrehozási környezetéét is, a használt fontokat, a hivatkozott képeket, ábrákat is el kell menteni, javasolt a létrehozó alkalmazás adott verziójának eltárolása is, de nem felesleges az operációs rendszer megôrzése sem. (Gondoljunk egy 486-oson, Ventura 2.0-ban összerakott könyvre - ígyen alig hét évvel ezelôttre!) Ám ha sikerül is mindent visszaállítani, elôhívni, akkor szembesülünk a színproblémával, a CMYK beállítások ahhoz az eszközhöz tartoznak, amelyen a dokumentumot utoljára kinyomtatták.

Más esetekben azokat a végsô PostScripteket archiválják. Ennek elônye, hogy a PostScript fájl minden karaktert és képet az eredetivel megegyezô módon, egyetlen fájlban tárol el, és független az eredeti állományt létrehozó programtól (Quark, PafgeMaker). Ez a mesteranyag a gyártással kapcsolatos hasznos információkat is tartalmaz, a direkt színek bontására, mennyi az alátöltés. De a legtöbb esetben a PostScript fájl ugyanúgy korlátozott információt tartalmaz a színekkel kapcsolatban mint a fentebbi esetben említett archiválással megôrzött anyagok. A színek ebben az esetben is a gyártástól függô módon kerültek megôrzésre, a PostScript fájlban a kimeneti eszköznek megfelelô beállítással. Már több mint egy évtizede mód van eszközfüggetlen PostScript fájl létrehozására, hiszen 1990 óta ismert a PostScript II. De a Level II-ben sincs módja a felhasználónak, hogy beavatkozzon, miként értelmezi és alakítja át a PostScript az eszközfüggetlen színtereket. Emiatt a felhasználók inkább eszközfüggô PostScript fájlokat használtak továbbra is archiválásnál és a gyártásnál.

Miért jobb a PDF?

A PDF-nek számos elônye van az eszközfüggetlen színkezelés területén. PDF fájlt PostScript állományból egyetlen programmal, az Adobe Distillerrel lehet létrehozni. A PDF fájl generálása során számtalan színre és színbeállításra vonatkozó paraméter adható meg. Logikus, hogy a PDF fájl ellenôrzöttebb módon jön létre, mint a valamelyik nyomtatómeghajtó által lemezre írt PostScript fájl. A PDF által hordozott eszközfüggetlen színekhez tartozó átalakítási szabályok és az éppen használatos eszköz színtere pontosabban és hatékonyabban adható meg, mint PostScript íráskor. És végül, mivel a PDF színtér leírásában az ICC színprofilok akár közvetlenül is szerepelhetnek, a szintén ICC profilú alkalmazásokban a színhűség tökéletes lesz.

Ebben a cikkben be fogjuk mutatni a PDF színes nyomtatási lehetôségeit. Szót ejtünk a PostScript színmenedzsmentrôl, megmutatjuk, hogy egyes alkalmazásokból miként lehet PDF-et írni, és hogyan kell a Distillerrel PostScriptbôl PDF-et csinálni. Végül bemutatunk néhány eszközt, amellyel ellenôrizni és javítani lehet a színes PDF fájlt.

Az Acrobat és a PDF lehetôségei az 1.0-ás verzió óta
A PDF nyelvét az Acrobat újrafogalmazásával egy idôben definiálják újra, az Acrobat 1.0-val együtt debütált a PDF 1.0, a 2-es Acrobathoz az 1.1-es PDF tartozott, és ma az Acrobat 5-höz a PDF 1.4. Az 1.3-as verzióig nem volt mód a színterek kezelésére, azóta lehetséges eszközfüggô és eszközfüggetlen színek használata.

Gyerekkor
A PDF 1.0-t 1992-ben mutatták be. a vele egy idôben bemutatott PDF 1.0 egyik fô erénye az volt, hogy a betűket a fájlban rögzíti az újranyomtatáshoz, a másik pedig, hogy lehetséges volt dokumentumon belüli hivatkozás létrehozására. Ám a színek területén szegényes volt a program, csupán az RGB színeket támogatta. Az Acrobat 2.0-ra két évet kellett várni, 1994-ben mutatták be. A fejlesztés eredményeként lehetôvé vált más gyártók plug-injével megokosítani az Acrobatot. Ebben a verzióban a hivatkozások már kimutathattak a dokumentumból, mód volt kommentek elhelyezésére, és az eszközfüggetlen színek CIELAB térben mentôdtek el.

Nagyjából ezzel egy idôben az Adobe PDF támogatást adott a visszafejlôdésben lévô programjainak, köztük a Pagemakernek és a FrameMakernek. Az alapvetôen jó ötlet azonban magában rejtette a fejlôdés akadályát is, az oldalon lévô elemek PDF-kódolását a különbözô alkalmazások eltérô eljárással végezték.

Kamaszkor
Az 1996-ban megjelent Acrobat 3.0 (és a hozzátartozó PDF 1.2) számtalan PostScriptes prepress funkciót tartalmazott. Ilyen volt a raszter és felülnyomás, a direkt színek és az OPI 1.3, a CMYK színek támogatása. Ez utóbbi szolgáltatás megvalósíthatóvá tette az addig csak elméleti lehetôséget: egyetlen fájl, digitálisan kezelt munkafolyamat, amely nem PostScript fájlra épül. Külsô cégek plug-injei - közülük kiemelkedôen a Lantanaé - tovább fokozták az Acrobat lehetôségeit, és a nyomdai elôkészítési folyamat megkerülhetetlen részévé tették.

Három év elteltével, 1999-ben jelent meg az Acrobat 4.0 és a PDF 1.3-as verziója. Ezen változatnak része volt az OPI 2.0, a kétbájtos CID fontok alkalmazása, az egyenletes árnyalatátmenet, a több színnel történô nyomtatást szolgáló "DeviceN" névre keresztelt színtér. A színek felôl nézve természetesen a legfontosabb újítás a Distiller 4.0-ban az volt, hogy a felhasználó a PostScript fájl eszközfüggô színét újradefiniálhatta az új "ICCBased", azaz ICC alapú színtér segítségével. Így a megfelelô ICC profilok rendelôdtek a színekhez, és a létrehozott, újradefiniált PDF fájl már más kimeneti eszközökön is felhasználhatóvá vált. Sajnos az Acrobat programja nem tartalmazta ezt a lehetôséget. Egy ideig az ICCBased színek csak a PostScript 3 eszköz PostScript színmenedzsmentjében voltak átalakíthatók.

Elérve a végsebességet

A 2000-ben megjelent Acrobat 5.0 olvas és ír PDF 1.4-ben, ám nem ez volt az elsô erre képes alkalmazás, az Illustrator 9 hónappal megelôzte. A PDF 1.4 legfôbb újdonsága az áttetszôség lehetôsége volt. A színkezelés szempontjából az igazi érték maga az Acrobat 5.0, amelyben megadhatóvá vált a kimenô ICC profil, többé nem volt szükség PostScript színmenedzsmentre ahhoz, hogy PDF fájlba ICCBased színeket konvertáljunk. Mivel az Acrobat 5.0 is használja a PhotoShop 6.0-val bemutatott Adobe Color Engine-t, amely ma már szinte mindegyik Adobe program része, az Adobe programok színkezelése egységes és alkalmazásfüggetlen.

Ha színmenedzseléssel foglalkozunk, akkor csak az 1.3-as és 1.4-es PDF tarthat érdeklôdésünkre számot, mert csak ezek a változatok tartalmazzák az ICCBased szín definíciót. Ez teszi lehetôvé, hogy a kész színes PDF-et egyszerűen újra fel lehessen használni. A PDF sajátos színterérôl késôbb bôvebben írunk.

PostScript színmenedzsment

A PDF virtuális szülôje a PostScript. Egy PDF fájl elôállításának legáltalánosabb módja, hogy az Adobe Distillerrel feldolgozzunk egy oldalakat tartalmazó PostScript fájlt. A múltban a PostScript volt az ideális digitális mesterformátum, biztos lehetett a felhasználó, hogy ugyanazt a minôséget kapja, ha ismételten ugyanarra a végeszközre küldi a fájlt. Átállni PDF-re egyszerű, minden PostScript anyagot át kell konvertálni PDF-re. Ahhoz hogy a színek helyesek maradjanak, meg kell érteni, miként kezeli a színeket a PostScript, és miként a PDF.

A PostScript színábrázolása két nagy csoportra osztható: eszközfüggôre és értelemszerűen eszközfüggetlenre. Eszközfüggô az a szín, amelyet egy adott megjelenítô eszköz színmegjelenítô tulajdonságait figyelembe véve kódolunk (CMYK, RGB számok). A legjobb példa egy gondos reprodukcióhoz beszkennelt kép CMYK értékei. A szkenneres a kép eredeti színeit olyan CMYK színekké alakítja át, amely a kimeneti eszközön a legjobban adja vissza az eredeti színeket. Általában ez a bontás (CMYK értékek) nem ugyanolyan színeket ad más eszközön, például egy tintasugaras nyomtatón. Az RGB színek esetében hasonló a helyzet, ami az egyik monitoron jónak tűnik, az a másikon tragikus lehet, ez is jó példa az eszközfüggô színekre.

Az eszközfüggetlen színterek használatának célja, hogy a színeket más-más kimeneti eszközökön reprodukálni tudjuk a lehetô legjobb színközelítéssel. A mai gyakorlatban a LAB színteret alkalmazzák erre a célra. Azonban L*A*B bázison működô eszköz nincs, ezért az ebben a színtérben megadott színeket át kell konvertálni a nyomtatás elôtt. Azáltal, hogy a végeszköznek megfelelô konverzió csak a nyomtatáskor történik, az eredeti digitális verzió alkalmas archiválásra és az újranyomtatásnál felhasználható a korrekt színszámok generálására.

A PostScript az eszközfüggô színteret a következô operátorokkal írja le: DeviceRGB, DeviceCMYK és DeviceGray . Speciális esetektôl eltekintve a PostScript-értelmezôk a DeviceCMYk-t módosítás nélkül CMYK értékekké váltják át. Ha ezek a megfelelô értékek - és a végeszköz kalibrálva van -, akkor a kapott szín megfelelô. Ha a PostScript-értelmezô DeviceRGB színt talál, akkor azt a szabványos, ám a színmenedzsmentet nem támogató PostScript Level I eljárással konvertálja DeviceCMYK-vá. A PostScript az eszközfüggetlen színteret a következô operátorokkal írja le: CIEBasedABC, CIEBasedDEF és a CIEBasedDEFG. A PostScript-értelmezônek konvertálnia kell a színeket ezekbôl a terekbôl, mielôtt nyomtatás történne. Ha például a PostScript értelmezô CIEBasedABC színt olvas, miközben CMYK kimeneti eszközre fordít, akkor el kell végeznie egy CIEBasedABC-DeviceCMYK szín konverziót.

Ez a transzformációs mód szolgált példaképül az ICC alapú színmenedzsment rendszerek funkcionalitásának tervezésekor. A "profilokat összekötô terek" elvét az 1990-ben kibocsátott PostScript Level II fordító négy évvel korábban alkalmazta, minthogy az ICC-t megalkották. Ebben az eljárásban a színeket kétszer alakították át, elôször az eredeti terükbôl, például CIEBasedABC-bôl egy elvont eszközfüggetlen színtérbe, és második lépésben onnan továbbkonvertálták a kimeneti eszköz színterébe, például DeviceCMYK-ba.



A PostScript színmenedzsmentben a "bejövô profil"-t Color Space Arraysnek (színtérmátrixoknak), röviden CSA-nak nevezik, ezek írják le a forrás színterének és az eszközfüggetlen színtérnek a profil kapcsolatok terének összefüggését. Így a PostScript munkához tartozik egy színbontást meghatározó CSA. A CIEBasedABC CSA-ja például három elemű ICC profilt jelent, amely jellemez egy monitort. A CIEBasedDEF CSA-ja összetettebb három elemű ICC bemeneti profilt jelent, kamerákét, szkennerekét. A CIEBasedDEFG az egyetlen négy elemű PostScript eszközfüggetlen színtér, amely igen hasznos, amennyiben olyan kimeneti eszköz színterére konvertáljuk a színeket, amelyé eltér a hagyományos CMYK színterétôl. Összefoglalva: csak azok az alkalmazások képesek eszközfüggetlen PostScript fájlt létrehozni, amelyek a színek definiálását ICC profilokkal végzik, mivel az ICC profilok szükségesek a CIEBasedABC, -DEF és -DEFG CSA-k létrehozásához.

A kimeneti profilokat PostScript esetében Color Rendering Dictionaries-nek (CRD) nevezik, és általában a PostScript fordító része. A PostScript eszközök számos CRD-t ismernek a médiafüggô színek kiszámításához. Ez elsôre hasznosnak tűnik, ám valójában gondok forrása, mivel a generáló szoftver és a nyomtatómeghajtók csak kis mértékben képesek befolyásolni, hogy a végeszköz milyen CRD-t használ. A PostScript színmenedzsment nem csak a fentiek miatt nem terjedt el széles körben, nehézséget okoz, hogy a fordítóba nehéz betölteni a CRD-t, és az eszköz újrakalibrálása néha azt jelenti, hogy az új "kimeneti profil"-t CRD formában kellene felhasználni. Az ICC-s megközelítés egyszerűbb, a felhasználó a programba behívja az új kimeneti profilt, kiválasztja (vagy a kiadványszerkesztôben vagy a rendszer beállításai segítségével), és a színek a végeszközre küldés elôtt konvertálódnak. A Distiller megjelenésével a helyzet bonyolódik. Mivel a Distiller PostScript színteret konvertál PDF színtérré, ezért a PDF szín kezelését nem érthetjük meg, ha nem ismerjük a PostScript színkezelési módját és a színtereket.

A PDF színtér és konverzió Distillerrel PostScriptrôl

PostScript-PDF 1.2 színterek
összerendelése eszközfüggô
PDF-ek létrehozásánál
PostScript színtér PDF színtér
DeviceGray DeviceGray
DeviceRGB DeviceRGB
DeviceCMYK DeviceCMYK
CIEBasedABC CalRGB vagy LAB
CIEBasedDEF CalRGB vagy LAB
CIEBasedDEFG LAB
A legfontosabb színtereket a PDF 1.3-as és 1.4-es verziója esetében is eszközfüggôkre és eszközfüggetlenekre bonthatjuk. Eszközfüggô tér a DeviceRGB, a DeviceCMYK és a DeviceGray. Nem fog gondot jelenteni, hogy a PostScript esetében ugyanezeket az elnevezéseket használtuk. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ezen színterek színeit használja a szintén eszközfüggô színkódolású PostScriptbôl generált PDF fájl.

Egyes PostScript és eszközfüggetlen PDF színtér összerendeléseknél elôfeltételekkel kell élni, például bármelyik DeviceRGB kalkulált érték hozzárendelhetô CalRGB vagy sRGB értékhez. A CIE terek pontosan képzôdnek le LAB-ba, mert meghatározza a konverziót a hozzájuk tartozó CSAs. Csak akkor nem fognak a színek "sérülni", ha a kibocsátó alkalmazás hibátlan CSAs-t gyárt le. Az eszközfüggetlen PDF színtér a CalRGB, a LAB és az ICCBased.

PostScript-PDF 1.3 színterek
összerendelése eszközfüggetlen
PDF-ek létrehozásánál
PostScript színtér PDF színtér
DeviceGray ICCBased
DeviceRGB ICCBased
DeviceCMYK ICCBased
CIEBasedABC ICCBased, CalRGB or LAB
CIEBasedDEF CalRGB vagy LAB
CIEBasedDEFG ICCBased vagy LAB
Ez a késôbbiekben válik fontossá, használata lehetôvé teszi, hogy egységes ICC profilok határozzák meg a színeket. A PDF 1.3-ban és a késôbbi verziókban az ICC profilok a Distilleren beállításain keresztül érhetôk el.

A kiadvány készítôje vagy szerkesztôje a PDF digitális forma létrehozásakor a színek konvertálását befolyásoló Distiller beállítással dönt a fenti táblázatban említett összerendelésrôl. Összefoglalóan az mondható, hogy PDF 1.3 vagy 1.4 fájl elôállítása és a megfelelô ICC profilok megadása kell, hogy a distillerezés megfelelô eszközfüggô PosScript színekhez vezessen. A megfelelô Distiller-beállítások tárgyalására késôbb kerül sor.

(A cikk folytatása)


Lou Prestia


A lap tetejére