Hirdetés

A Macintosh megalkotása

Az Apple II számítógép volt a vállalat első fejőstehene, amely fialta, fialta és csak fialta a pénzt. Ebből a pénzből indított három projectet az Apple. Az első volt az Apple III, amely erősen sikertelen volt. A második volt a legendás Lisa, amely teljesen más lett, mint aminek tervezték, de elsőként kapott grafikus felületet - az egér, a menüsor, az ikonok, a kuka mind mind a Lisában mutatkozott be. A harmadik projekt célja a Mac megalkotása volt. Steve Jobs és a Macintosh összeforrt, szinte mindenki úgy tudja, hogy Jobs alkotta meg a Macet. Hát nem. Sőt, a Mac projektet egy időben meg is akarta szüntetni.

Szerencsénkre - és az övére is - ez nem sikerült neki. A Mac valódi szülője egyébként a korábbi történetekben már felbukkant Jeffrey Frank Raskin professzor volt, őt Jefként szokás említeni. Mielőtt 1978 elején Apple alkalmazottá lett volna, Jef már dolgozott a cégnek, ő írta az Apple II Integer Basic részét. Belépésekor 34 éves volt, ő lett az Apple 31. dolgozója. Egy évvel a belépése után a cég vezetője, Mike Markkula (ő afféle business angelként került a cégbe, azaz kockázati tőkebefektetőként működött) rábízta az Annie project irányítását, a cél egy játékkonzol kifejlesztése volt - Jobs ekkor a Lisa születése körül bábáskodott. A Lisa egyre drágább géppé lett, a viszonylag olcsó Apple II utóda nem látszott a fejlesztésekből előbukkanni

RASKIN ÁLMA

"Szándékosan írtam el a nevet. Az almafajtának McIntosh a neve, ezt ferdítettem el. Így nem keveredhettünk jogi vitába a McIntosh Laboratory-val, amely hifi dolgokat gyárt. Az egyetlen gond az esőkabáttal lehetett volna, de az néma maradt" - beszélte el Raskin a névválasztás igaz történetét. (Az esőkabát angolul ugyanúgy hangzik, mint a gépnév.) Az azonos ejtésből azonban így is gond lett. A Macintosh szó védjegyezését azonban elutasította az illetékes amerikai hivatal - az azonos hangzás miatt. Jobs ekkor levelet írt a McIntosh tulajdonosának és vezetőjének, aki a levél nyomán fel is kereste az Apple-t. A két vezető meg is egyezett, de a McIntosh jogi képviselője javaslata miatt az alku még sem jött létre. Így az Apple a MAC rövidítést szabadalmaztatta, amely hivatalosan a Mouse-Activeted Computer (egér-vezérelt számítógép), nem hivatalosan a Meaningless Acronym Computer (semmitmondó-betűszó számítógép) rövidítése volt.

1986-ban az Apple-nek sikerült levédeni a Macintosh nevet is. Hivatalosan senki sem tudja, hogy mennyi pénzt fizetett az Apple a McIntoshnak, a pletykák százezer dollárról szólnak, de ezt az összeget a McIntosh ügyvédje nevetségesen alacsonynak tartotta.

"Elmondtam Mike-nak, hogy a játékkonzol egyáltalán nem az, ami foglalkoztatná a fantáziámat - emlékezett vissza a kezdetekre Jef. Amiről álmodoztam, azt Macintoshnak neveztem. Olyan gépről gondolkodtam, amelyet a felhasználó szempontjai szerint alakítunk ki, ez az ötlet akkor fel sem merült a hardver-fejlesztők között." Markkula meghallgatta Jefet, majd arra kérte, hogy álmait elhagyva szálljon le a földre és dolgozzon a kiadott feladaton.

Május folyamán a szófogadó munkatárs leskiccelte az utca emberének (person in the street - pits) szánt gép alapötletét. Ez éles ellentétben állt a folyamatosan fejlesztett Apple II összetettségével - nem is szólva az Apple III és a Lisa terveiről. Az Apple II slotjai - bővítő kártya-helyei - remek ötletnek bizonyultak, csak a változó modulok miatt egyre nehezebb volt minden Apple II változattal együttműködő kártya és szoftver megalkotása.

"Az Apple II összetettsége vezetett arra, hogy olyan gépet tervezzek, amelynek a belsejét a felhasználó soha meg nem látja, nincsenek bővítőhelyek - persze külső bővítés lehetséges. Hasonlóan voltam a memóriával is, ha minden Mac azonos mennyiségű memóriát tartalmaz, akkor az összes program futtatható az összes Macen. Minden lehetséges perifériát a gépbe terveztem beépíteni, a kijelzőt, a billentyűzetet, a merevlemezt és a nyomtatót is. Így a felhasználó egy teljes rendszert kap, mi viszont kézben tarthatjuk a karakteres és grafikus megjelenést." - hangzott Jef Mac-vallomása.

A jövőbe látóan úgy vélte Jef, hogy az emberek annyira megszeretik a Macet, hogy magukkal akarják vinni a munkahelyről haza, így a hordozhatóság is fontos szempont volt - ezt segítette a mindent egy házba tervező elképzelés is. A gép súlyát kilenc kilóban maximálta, úgy vélte, hogy ebbe belefér két óra munkát lehetővé tevő akkumulátor is. A gép technikai adatai közt szerepelt 8 bites processzor, 64kB RAM, soros port, modem, nyomtató, 4-5 inches kijelző bitmapes grafikával (azaz nem karakteres monitor) és egy 200kB-os 51/4 inches floppy meghajtó.

A ROM-ban (csak olvasható memóriában) helyt kapott volna egy Basic és egy Forth értelmező program is - akkoriban ezek annyira egyszerűek voltak, hogy még kézikönyvet sem szántak melléjük. Raskin elképzelése szerint minden funkció grafikus megjelenést kapott volna - a szövegszerkesztő, a naptár, az óra, a rajzoló-program.

A programok elé pár szabályt állított. "A Kalkulátor legyen épp úgy használható billentyűzetről, mint a szövegbevitel." Az operációs rendszer helyett pedig egyfajta parancssoros rendszerben gondolkodott (teljesen felhasználóra szabott operációs rendszer).

Ha az eddig elmondottakból nehéz lenne ráismerni a mai Macekre - vagy akár a 9-es oprendszerre -, annak az az oka, hogy az alapkoncepció is számos változáson esett át, mire az első Mac megjelent. És azután sem állt meg a fejlődés.

Raskin a gépnek az Apple V (ötödik) nevet szánta, úgy vélte, 1981. szeptemberében már a boltokban lehet az 500 dolláros masina, amelynek ára másfél év múlva 300 dollárra ereszkedhetne. Jobs - ahogy a bevezetőben említettük - nem szimpatizált az ötlettel. "Jobs gyűlölte az ötletem, rohangált a cégnél, és azt ordította: Nem! Nem! Ez nem történhet meg! Ez nem működő képes!" - idézi fel Jobs hozzáállását Raskin. "Jobs az igazgatósági üléseken is ott tett keresztbe a Mac projektnek, ahol tudott. Ám amint felismerte, hogy a dolog mégis működőképes, hogy megvalósítható, azonnal megpróbált az élére állni. (vö. Ha nem tudod legyőzni, legalább irányítsd!) Az első két évben ő volt a projekt legfőbb ellenzője, azt hangoztatta, ez a legnagyobb baromság, amit a földön eddig kitaláltak, a gép eladhatatlan lesz. Amikor viszont úgy döntött, magához ragadja a projekt vezetését, mindjárt ő lett az ötlet szülőatyja." - hangzik Raskin, khm, visszaemlékezése. Akárhogy is, 1979-ben az igazgatóság az ellenkező Jobs ellenében megszavazta Raskin vezetésével a kutatás elindítását.

Az első ötletbörzék, agymenések során hamar kiderült, hogy az összes megálmodott dolgot nem lehet 500 dollárért egy házba belepakolni, így a gép irányára 1000 dollárra emelkedett. "Nem volt kétséges, hogy még több memóriát szeretnénk, gyorsabb processzorra vágyunk, nagyobb háttértár kell, de mindezekről lemondtunk a hordozhatóság és az ár korlátozása miatt" - avat be a technikai alkudozás rejtelmeibe Jef.

A Mac csapatot Jef alkotta egymaga, amíg régi pajtása, a történetünk korábbi fejezetében már aktív szerepet játszó Bill Atkinson fel nem hívta a figyelmét egy ügyes kezű szerviz technikusra, Burrell Calver Smithre. "Ez a pasi összerakja a te álommasinád" - mondta Atkinson, és így is lett. Smith egy Motorola 6809E processzorra, kibelezett Apple II alaplapra és tévére megalkotta a Mac prototípusa deszkamodelljét. Ő lett a Mac csapat második tagja.

Később mások is csatlakoztak a csapathoz, köztük az alapító Steve Wozniak, aki részmunkaidősként tért vissza a céghez, de a főtechnikus Smith maradt. A pár fős csapat nemsokára átköltözött Cupertino-ba, a Stevens Creek Boulevard-i irodaépületbe - a közelben volt a cég második székhelye, a Good Earth kínai vendéglő. Noha nem tűnt úgy, hogy a projekt egyhamar teljesíti küldetését, előállítja az olcsó, tömegesen gyártható számítógépet, Raskin igyekezett elkerülni, hogy a fejlesztés egy legyen a soha be nem fejeződő, de roppant sokba kerülő projektek közül.

Minden döntést két paraméter befolyásolt, az ár és a teljesítmény. Színes monitort szerettek volna, de csak fekete-fehérre futotta. A Lisában is használt 68000 processzorra vágytak, de csak a 6809E-re tellett. A floppy- meghajtó ugyan korszerű, de a kazettás mentés sokkal olcsóbb. És így tovább.

Ez idő tájt járt az Apple csapata a Xeroxnál (a történetet a Lisa részben olvashatod el), a látogatás gyökeresen átalakította Jobs gondolkodását. Meglátta a jövőt úgy, ahogy erre csak ő volt képes - ebben áll Steve Jobs zsenialitása. A látomás felforgatta a Lisa projektet és kihatással volt a Mac projektre is. 1980 szeptemberében drámai igazgatói ülés zajlott. Az elhúzódó fejlesztések drámai költsége miatt az igazgatóság a Mac projekt befejezését kívánta, ki akarta dobni az Apple III-t tokkal-vonóval, hogy minden erejét - a Steve Jobs vezette - Lisa projektre koncentrálja. Raskin három hónap haladékot alkudott ki csapatának.

A céget a racionalizálás jegyében át is szervezték, így Jobst megfosztották a Lisa projekt vezetésétől, feladatául az épp aktuális részvénykibocsátás menedzselését szabták, amit kiválóan végzett el. A részvénykibocsátás után Jobs a Macintosh projektre vetett szemet, amelyet Raskin vezetett. Ennek fényében érdemes értékelni ez utóbbi visszaemlékezését 1981 januárjára.

JOBS ÁTEVESZI A VEZETÉST

"Jobsról ekkorra kiderült, hogy nem egy manager típus, arra teljesen alkalmatlan" - mondja Jef. Hogy ez nem volt teljesen elfogult vélemény, álljon itt Andy Herzfeld nyilatkozata is, aki szintén régi bútordarab volt akkor már az Apple-nél: "A Lisa-csapat egységesen elküldte Jobst a pékbe (to fuck off - hogy az eredeti szóhasználatot a nyelvtanulók örömére közöljük, másrészt amint ez a cikk a netre kerül, az oldalra eső találatok számát növeli majd). Steve ekkor úgy döntött, élére áll az olcsó számítógépet tervező csoportnak, és megmutatják majd a világnak, ki fújja a passzát-szelet. Ám Jobs szembesült azzal, hogy Raskin mögött összezár a csapat - hardveresek és szoftveresek egyaránt. De mivel Steve volt az erősebb kutya, így amit akart, azt megszerezte." Jobs egyik első cselekedete volt, hogy megkísérelte átnevezni a projektet Biciklire, de mivel senki sem támogatta, csendben elvetette az ötletet.

"Elhatároztam, hogy összeállítok egy kis csapatot, és visszamegyünk oda, ahol kezdtük, a garázsig, és onnan indulunk el újra" - ezek már Jobs emlékei a történtekről. "Nem vettek minket komolyan, Scotty (az igazgató) nem értékelte a humoromat." Az igazgatóság valóban nem gátolta meg Jobst, hogy a Mac projekt élére álljon, egyszerűen nem tartották Raskin csapatának munkáját fontos fejlesztésnek.

Jobs viszont úgy érezte, hogy itt az ideje, hogy megmutassa magát, mint technikai fejlesztő. Eleinte csupán a hardver fejlesztéssel kívánt foglalkozni, meghagyta Raskinnak a szoftver és a dokumentálás feladatát. "Jobban érdekelt a felület, mint a gép belsejébe kerülő chipek" - ideologizálta meg a helyzetét Raskin, így a kezdet aránylag békés volt. Ráadásul Jobs csatlakozásával a projekt finanszírozása is megoldott lett, végül is ő volt az egyik tulajdonos.

A Texaco Towersnek nevezett irodaház teljes második emeletét elfoglalta ekkor már a csapat. A Tower (torony) megnevezés igazi amerikai vívmány, az épület ugyanis csak két emeletes volt. Ráadásul az Apple annyira ideiglenesnek, átmenetinek tekintette a helyet, hogy nem szerepeltette üzleti könyveiben, telefonkönyvében. Ideális feltételek a fejlesztő munkához.

Jobs rendszeresen alultervezte a fejlesztéshez szükséges munkaórákat és túl rövid határidőket vállalt. Talán ezek következtében, talán azért, mert a futottak még projektből vezető fejlesztés lett, rövidesen több tucat munkatárs dolgozott a Mac-csapatban. Jobs úgy vélte, hogy 1982 közepére szállítható lesz a Macintosh. Ebben annyira biztos is volt, hogy ötezer dollárban fogadott a Lisa csapat vezetőjével, a fogadás tétje az volt, hogy a Mac előbb jut a piacra, mint a Lisa. Ekkor a Lisán már két éve dolgoztak, a Mac komoly fejlesztése pedig épp elkezdődött.

A fogadást Jobs elvesztette, mert a Lisát 1983. januárjában bemutatták. Markkula egy fekete háziasszony-kötényt (angolul: slip) ajándékozott Jobsnak mondván, reméli, hogy ez volt az utolsó csúszás (angolul: slip) a Mac ütemezésében.

A Mac fejlesztésében a legfontosabb változást akkor következett be, amikor a költségvetés lehetővé tette, hogy a 6809E processzor helyére 68000-es proci kerüljön. A Smith kigyökölte változást Raskin ellenezte a költségek növekedése miatt, ám Jobs támogatta. A Lisával azonos processzor használata azt is jelentette, hogy számos, a Lisa számára kifejlesztett eljárást, szoftvert egy-az-egyben átvehetett a Mac-csapat, köztük az Atkinson írta QuickDraw rutinokat. A Lisával való teljes kompatibilitást viszont Jobs elvetette.

Jobs a Mac-csapatot minden erejével futtatta. A csapat fontosságát az Apple-é elé tette, más fejlesztések kulcsembereit csábította át a Mac-csapatba, így Atkinsont is. "Minden módot kihasználunk, hogy kolduljunk, vásároljunk vagy ellopjunk szoftver-kódokat" - emlékezett vissza Herzfeld Jobs mindenen átgázoló módszerére.

JOBS ÉS MUNKAMÓDSZERE

Talán felesleges mondani, hogy a Mac egyre inkább kezdett kis Lisává válni. A Quick- Draw és más, a Lisától átvett rutinok miatt a Mac ROM-ja egyre nagyobbra terveződött.

Amikor kiderült, hogy az 500 dolláros Mac csak álom, de még az 1500 dollár is vékony, akkor Jobs arra biztatta Raskint, hogy ne törődjön a költséggel. Raskin erre megírta feljegyzését: "Egy kicsi, pille-könnyű gép írógép-elrendezésű billentyűzettel.

Sík képernyő, amely hatvanhat sorban 96 karakter kiírására képes. Egy levél-minőség nyomtatására alkalmas nyomtató, ami szintén súlytalan.

Ez normál papírt használ, és egy oldalt egy másodperc alatt nyomtat ki. A nyomtató képes bármilyen képernyőn látható grafika kinyomtatására is - ez 1000x1200 képpontot jelent -, természetesen színesben.

A nyomtató súlya kevesebb egy kilónál - és sem szalag, sem más kellék nem kell hozzá soha. Bármely betű kinyomtatására képes. A képernyő memória 200KB, és további, zsebméretű memória, amely fél dollárba kerül és egy mega tárolására képes.

A gép vásárlásával együtt jár az ARPANethez való korlátlan hozzáférés, ahogy más adatbázisokhoz is. A gépre számtalan szoftver kerül fel ingyen, köztük Basic, Pascal, LISP, Fortran, APL, PLM és COBOL programozási alkalmazások, és az IBM 650 processzorától kezdődően minden prociemuláció.

(ARPANet - az internet egyik előfutára, a felsorolt programok programozási nyelvek, mint ma a php vagy a c++).

Legyen beszéd szintetizátor és beszéd-értés is - egy 34 ezer szavas szótárral. Legyen zenei képesség is, énekelhessen a Mormon férfi kórus Caruso stílusában.

Összefoglalva, nem lehet a munkát a vágyak megfogalmazásával kezdeni. Előbb ismerni kell a büdzsét, ehhez lehet a képességeket hozzáilleszteni, kialakítani." A feljegyzés alapján nyilvánvaló, hogy Raskin és Jobs nem töltötte együtt szabadidejét - ugyanakkor Raskin számos kívánsága vált azóta valóra a Macintosh utódjaiban.
De nem csak a szoftver-elemek költöztek át a Lisáról a Macre, hanem a hardver tartozékok is kopogtattak. Elsőként az egér, amelyet Raskin ki nem állhatott, ő fényceruzáról vagy joystickről álmodott - Jobs viszont a végletekig rajongott az egérért. Raskin erejéből csak annyira futotta, hogy elgáncsolta a három gombos egér eljövetelét - a Lisa minta HP Alto ilyet használt már 1980- ban -, így lett az Apple egere egy gombos.

A Mac külsejének tervezését Jobs szakemberekre bízta, így került a képbe Jerrold Manock. A tervezés során szinte mindenki, aki a Mac csapat tagja volt, beleszólt, ötletelt és kritizált. A végeredmény a sokunk által csak képről ismert álló ház lett, a felső kétharmadban a monitorral, alatta a jobbra kacsintó floppy-nyílás. Raskin eredeti vágya az egybeépített billentyűzet volt, de ez - szerencsénkre - nem valósult meg. A tervezés 1981 őszén indult meg, és februárban már be is fejeződött. Mivel az Apple és Jobs is úgy gondolta, hogy a ház több, mint szükséges befoglaló, önálló szellemi terméknek, műalkotásnak tekintették. A műalkotásokat az alkotók kézjegyükkel látják el. Így lett ez az első Macek esetében is, az alkotók egy hatalmas papírívet írtak alá, amit aztán átalakítottak és kémiai eljárással az aláírásokat belemarták a gép házak belsejébe. Akinek lenne ilyen ritkaság a birtokában és bátran szétszedi azt, az megtalálhatja Raskin, Jobs és a többiek bemart aláírását.

Februárban Jobs besétált Raskinhoz, és közölte vele, hogy "segítendő a munkáját, átveszi a szoftver-fejlesztés irányítását is, de a dokumentációt nem kívánja". Raskin, aki legalább olyan öntelt volt, mint Jobs - ez szerintem az eddig megismertekből is kitűnt -, erre közölte Jobs-szal, hogy "már pedig a dokumentáció is a tiéd lesz, mert én most mondtam fel!". Az Apple vezetése megpróbálta Raskint maradásra bírni, felajánlott neki egy hónap fizetett szabadságot. Ám Raskin elég önfejű volt - "ott voltam, elvégeztem" vallotta - így március elsején írásban is beadta felmondását.

RASKIN BESOKALL

Jobs is új helyzetbe került. Abban a hitben dolgozott, hogy legnagyobb "ellenfele" a Lisa - ám 1981. augusztus 12-én az IBM bemutatta a "személyi számítógépet". Az Apple a vetélytársat egész oldalas hirdetésben köszöntötte - Üdvözlünk IBM, komolyan! -, ám az öröm nem volt valós. Ebben az évben az Apple piac részesedése 28 százalékról 22-re, a rá következőben 19-re esett, ekkora az IBM része már 29 százalék volt! A késedelmes fejlesztés bezárta az ablakot az Apple előtt, minden egyes nappal csökkent a piacrészesedése.

A következő határidőnek Jobs 1983. május 16-át jelölte meg, egy amerikai számítástechnikai konferencia nyitó napját. A belső sürgetés mellett megjelenő külső késztetés számos, sokáig odázott döntés meghozatalára kényszerítette rá a Mac-csapatot, ezek hatása tovább hullámzott a fejlesztésen.

A kezdetektől nagy felbontású, grafikus monitort szántak a Macbe, ám a kilenc inches monitor, amely rendelkezésre állt, csak 384x256 képpont felbontású volt. Ez persze grafikus monitornak - akkor - jó volt, de semmiképpen sem volt élenjáró technológia. George Crow technikus egy apróbb fejlesztéssel ezt a felbontást 512x342 pixelesre növelte, ez már lehetővé tette 80 karakteres sorok használatát - a 80 karakter egyforma szélességgel értendő. A nagyobb felbontás viszont több memóriát igényelt. Jobs a 64KB felé hajlott, a csapat tagjai titokban úgy alakították ki az alaplapot, hogy ennek négyszeresét is képes legyen kezelni - a végeredmény 128KB lett. A nagyobb memórián viszont combosabb programok futtathatók, a 200KB-os floppydrájv kezdett szűk keresztmetszetnek mutatkozni. A fejlesztők Jobs tudta nélkül a Sony 400KB-os 3,5-es floppy-drájvját tervezték a gépbe az eredeti 51/4-es helyett.

A folyamatos hardver gazdagodás azonban folyamatos át- és újratervezést jelentett, így a bevállalt májusi határidő betartása egyre elképzelhetetlenebbé vált. Ám az igazi gond nem a hardver, hanem a szoftver oldalon jelentkezett.

Jobs az Apple legjobb agyait gyűjtötte össze a Mac-csapatban, ám még így is megoldhatatlan feladatnak tűnt az oprendszer megalkotása és begyűrése a neki szánt helyre - a munkát nem segítette Jobs már általunk is ismert vezetési stílusa. "A taktika az a szó, amivel nem jellemezheted őt - emlékezett vissza a Mac egyik alkotója, Espinosa. Steve fel-alá járkált, néha odament az asztalodhoz, megnézte mit csinálsz, majd kijelentette, hogy az szar. (That’s shit.)" Ennek ellenére a csapat összetartott, tagjai űzték, hajszolták magukat, hogy megalkossák a Macintosht. A csapat elszántságát és humorát mutatja, hogy ebben az időben olyan pólókban jártak, amelyekre pirossal rányomták: "90 óra munka hetente - és mi ezt szeretjük!" 1984. január 24-én az Apple a részvényesek közgyűlésén bemutatta a Macintosht. Jobs - ki más - volt a rendezvény ceremóniamestere és előadója. Idézett pár sort Bob Dylan The Times They Are A-Changing dalából, hogy enyhítse a részvényesek szeme előtt lebegő 78 millió dolláros költségek hatását.

MACINTOSH

"1958-ban az IBM elutasította egy fiatal fejlesztő csapat technológiájának, a másolásnak a megvételét. Két évvel később létrejött a Xerox, és az IBM egy életre kimaradt erről a piacról. (Régen a másolást xeroxozásnak is hívtuk.) Tíz évvel később. a Digital Equipment Corporation (DEC) és társai megalkották a minicomputert, ezek voltak a hatvanas évek.
    Az IBM elutasította a minicomputert, mondván az túl kicsi valódi munkavégzéshez, és ezért üzleti célra alkalmatlan. A DEC-ből multimilliomos cég lett mire az IBM belépett a mikro-számítógépek piacára.
    Újabb tíz év elteltével, 1977-ben egy fiatal és nagyra törő cég a nyugati parton, az Apple, megalkotta az első személyi számítógépet, az Apple II-t. Az IBM elutasította a személyi-számítógépet, mondván az túl kicsi valódi munkavégzéshez, és ezért üzleti célra alkalmatlan.
    A nyolcvanas évek elejére az Apple 300 millió dolláros vállalkozássá lett, az Apple II számítógép pedig a legnépszerűbb gép. A cég Amerika leggyorsabban növekvő vállalkozása.
    Az IBM 1981 novemberében lépett be erre a piacra, ahol 50 cég vívja élet-halál harcát.
    1983-ra az Apple és az IBM lett a számítógép- gyártó piac két vezető vállalata, forgalmuk eléri az egy milliárd dollárt.
    A túlélést a lendület biztosítja. Az első vetélytárs már csődbe ment, és többen állnak a tönk szélén. Az iparág vesztesége nagyobb, mint az Apple és az IBM együttes nyeresége.
    1984-ben az IBM szeretne mindent vinni.
    Az Apple az egyetlen, aki útjába állhat. A viszonteladók, akik tárt karokkal fogadták az IBM-et, most félnek a meghatározóvá váló IBM-től. Tömegével fordulnak az Apple felé, amely biztosíthatja függetlenségüket.
    Az IBM-é lesz a világ? A cég ágyúit az Apple-re szegezi. A Nagy Kék uralja a számítástechnika világát? Az Információ Korát? Igaza lesz George Orwellnek?
"

A részvényesek ekkora már talpon állva ordították, hogy "nem, nem" és Jobs háta mögött futott a világhírre szert tett "1984" promó-film. (A film letölthető az Almalap honlapjáról a QuickTime videók közül. Mivel rendszeres panasz van a erre a mozira, az oldal felrakása után letöltöttem, nálam nincs hiba.) "Eddig két mérföldkő volt a számítógép történet országútján - vette vissza a szót Jobs.

Az egyik 1977, amikor az Apple II megjelent, a másik 1981, amikor az IBM bemutatta a pécét. Most, egy évvel a Lisa bemutatása után itt a harmadik mérföldkő, a Macintosh." A teljesen felizgatott teremnyi embert Jobs Cipollaként irányította, és most, az előadás csúcspontján odasétált az emelvény egyetlen asztalán elhelyezett fekete lepellel letakart géphez, és egy könnyed mozdulattal, mint bűvész a kalapból a fehér galambot, elővarázsolta a Macet Vangelis zenéjére, amelyet a görög művész a Tűzszekerek filmhez szerzett.

A látványos grafikai bemutató alatt kicsit visszahűlt a terem hőfoka, a Macintosh tudása megnyugtatta a jelenlévő elemzőket, viszonteladókat, újságírókat. Lassan mindenki úgy érezte, hogy a bemutató vége közeledik, amikor Jobs így szólt: "És ma lesz az első nap, amikor nem mi beszélünk a Macről, hanem ő maga szólal meg!"

És a beálló néma csendben megszólalt a Macintosh: "Helló, én vagyok a Macintosh. Örülök, hogy kikerültem a lepel alól. Noha nem vagyok hozzászokva a nyilvános szónokláshoz, el szeretném mondani, mi jutott eszembe, amikor először találkoztam egy IBM mainframe-mel (nagy-számítógép). Soha ne bízzatok meg egy olyan számítógépben, amit nem tudtok felemelni. Úgy érzem, már eleget beszéltem, de annyit még hadd tegyek meg, hogy bemutatom azt az embert, aki olyan nekem, mintha az apám lenne. Íme Steve Jobs."

A bemutatott Macintosh a 68000 processzorra épült, amely 7,83MHz-es órajelen működött. 128KB memóriával, 400KB-os floppy-drájvval szerelték fel a kilenc inches monokróm monitorú számítógépet. Az operációs rendszeren túl a vásárlók a géppel együtt megkapták a MacPaint, a MacWrite és a Finder nevű alkalmazást is.

A MACINTOSH ÁRA

Az eredeti tervek szerint a gép ára 1495 dollár lett volna. A Mac bekerülési ára ötszáz dollár volt - 83 százaléka anyag-, 16 százalék rezsi- és 1 százalék munkaköltség. Az Apple általános árazási szokásával a gép ára 1995 dollár lett volna - rendes árréssel dolgoztak akkoriban. Ám John Scully elnök úgy döntött, hogy az intenzív száz napos reklámkampány után, amely a cégnek 15 millió dollárjába került, a Macet 2495 dollárért kezdték árusítani. Ugye emlékszünk, Raskin célja az 500 dolláros számítógép megalkotása volt.

Az eladási célokat Jobs fogalmazta meg nyilvánosan, ő az első 100 nap alatt ötvenezer, 1984 végéig ötszázezer Mac eladását prognosztizálta. Sculley ez utóbbi számot 150 ezerre tette. A valóság rájuk cáfolt, a 100 napos tervet a Mac a 76. napon teljesítette, a századik napon már túl voltak a hetvenkétezredik Mac eladásán is. A siker láttán a gép marketing menedzsere úgy vélte, hogy "akár kétszázezer Macet is el tudtunk volna adni, ha le bírtunk volna gyártani annyit".

A kezdeti siker miatt a havi termelést az Apple 110 ezer gépre futtatta fel. Ám a gyors vásárlási láz lecsengésével a kereslet visszaesett havi húszezer gépre. Végül a félmilliomodik Macet 1985. szeptemberében adták el, az egymilliomodikat pedig csak 1987 márciusában.

Március 17-én a gyártószalagról kiemeltek hat Macintosht, ezek a gépek lettek az egymilliomodik Macek. A hat gép közül az egyiket Jef Raskin kapta, a Mac valódi szülőapja - és ez volt Raskin első saját Macintosha.


A lap tetejére


Egyéb írásaink 2006-ban