Hirdetés

Lisa csak egy volt

Az Apple első nagyon sikeres éve 1978 volt. Ebben az évben három nagy fejlesztésbe kezdtek. Az első eredménye az Apple III számítógép volt, amelynek rövid, ám dicstelen pályafutásáról az előző számunkban írtunk. A második csapat egy új gépcsaládon dolgozott, amelyet idővel Macintosh néven kezdtek emlegetni az Applenél. A harmadik csoport szintén új gépet tervezett, ez a Lisa nevet kapta.

Kezdjük mindjárt a névvel. Az Apple-nél akkor és később is szokás volt, hogy a projekteknek, gépeknek, termékeknek beceneveket adnak belső használatra. Az elnevezés kötetlen volt, az Apple IIc gépet emlegették Teddyként - a gonoszak ezt a Tested Every Day (minden nap tesztelve) ferdítéseként említik -, az Apple III pedig Sara volt, ahogy a gép főkonstruktőrének, Wendell Sandernek a leánya is - a kis keresztanya.

EZ A LISA AZ A LISA?

A Lisa elnevezés eredetéről számos pro- és kontra érv ismert. Ami tény, 1978. június 17-én Steve Jobs főiskolai barátnője, akivel - amikor Steve a hippi-kommunában tartózkodott - akkoriban együtt is élt, lánygyermeket szült. Chris-Ann Steve Jobs sugallatára a kislányt Lisa Nicole-nak nevezte el, majd apasági keresetet adott be Jobs ellen. Mivel a Kalifornia Egyetem szakértői 94,4 százalékos valószínűséggel Jobs apaságát állapították meg a vértesztből, Jobs nem vitatta az eredményt. Az Apple ebben az időben készült a tőzsdére, a konzervatív Amerikában, még ha fiatalos iparágról volt is szó, nem nagyon hiányzott volna egy ilyen per. Hamar megállapodtak, hogy Jobs fizeti a gyerek biztosítását és havi 385 dollár tartásdíjat, valamint egyszeri 5 856 dollárt. Ezen erős kezdés után mára Jobs teljesen elfogadta első gyermekét, aki szemtanúk szerint gyakran bukkan fel Jobsék házában, illetve apjával a környékbeli éttermekben.

Itt megragadjuk az alkalmat, hogy lezárjuk Jobs magánéletének történetét. Jobs 1991. március 18-án a Yosemite Nemzeti parkban, az Ahwahnee Hotelben elvette a nála öt évvel fiatalabb Laurine Powellt, aki akkor a Stanford Egyetemen MBA-zett.

A szertartást Kobin Chino zen-buddhista szerzetes vezette. Első gyerekük még abban az évben, szeptemberben megszületett, ő Reed Paul. Nevét Jobs apjától és Jobs oregoni főiskolai szobatársa után kapta. Második gyerekük 1995-ben született - Erin Sienna -, a harmadik 1998-ban, ő Eve, azaz Éva.
A kérdés az, hogy a számítógépet vajon Jobs lánya után nevezték-e el Lisa-nak? A gép-tervezési munka hónapokkal Lisa születése után kezdődött. Ebben az időben a projekteket a projektvezetők gyermekei után nevezték el. Számos volt Apple alkalmazott nyilatkozott úgy, hogy a projektnek Jobs adta a Lisa nevet. Ken Rothmuller - akiről ebben a cikkben még bőven esik szó - szerint "Jobs rettenetesen egoista volt. Komolyan gondolja bárki is, hogy nem a lányáról nevezte-e volna el a legfontosabb fejlesztést?"

A vállalat vezetése azonban valami komolyabb nevet szánt a gépnek, és felkért számos szakértőt, legyen keresztszülő. Applause (dicséret, helyeslés), Apple One, Apple IV, Apple 400, The Coach (edző), Espirit (szellem), Teacher (tanár) és The World (világ) mellett más ötletek is felmerültek, de ekkora a számos nyilatkozat nyomán a Lisa név erősebbnél tűnt a jelölteknél.

Az egyik mérnök a Lisa-t fel is oldotta, mondván az a Local Integrated Software Architecture betűszava. A gonoszak szerint viszont a Lisa a Let´s Invent Some Acronym rövidítése, azaz a Találjunk Ki Valami Rövidítést rövidítése. Vicces fiúk ezek az Apple-ösök.

ÔSFORRÁS: XEROX

San Francisco egyik elővárosa Palo Alto. Az itteni kutató központjába (PARC) gyűjtötte össze a Xerox Corporation. A feladatuk az volt, hogy megálmodjanak olyan technikai újdonságokat, amelyek előbbre viszik a világot - és közben nem kellett tekintettel lenniük a kitalációk eladhatóságára. Három év alatt a számítástechnika számos "elsőjét" állították elő. Ilyen "első" az első személyi számítógép, olyan eszköz, amelyet egyetlen ember kezel. Ahelyett, hogy előre tárolt karaktereket jelenítettek volna meg a képernyőn, azokat pixelekből rajzolták ki, ez volt az első "bit mapping". Az Ethernet is itt volt "első", a helyi gépeket és nyomtatót kapcsolták össze. Itt használtak először objektum alapú programnyelvet - ez volt a Smalltalk -, amelyben először használtak újrahasználható, önálló kódszegmenseket.

A géphez egy érdekes, három gombos eszköz is csatlakozott, ezt 1960-ban alkotta meg Douglas Carl Engelbart, aki e felfedezéskor a Stanford Kutató Intézetében vezetett egy fejlesztő csapatot. (Engelbartnak máig fent tartanak egy irodát a Logitechnél - ez a cég a legnagyobb egérgyártó.) Noha a kifejlesztett számítógépet a Xerox soha sem adta el, nem is gyártotta, a léte ismert volt az egész Szilícium-völgyben. (Másrészt egy számítás szerint a gép csekély 40 000 dollárba került volna.) A fejlesztők nagyon büszkék voltak a gépükre, aki betévedt a PARC-ba és kíváncsi volt a gépre, annak meg is mutatták - ipari kémkedés? Azt akkor még nem találták ki.

Az egyik leglelkesebb látogatójuk, aki többször is visszatért Jef Raskin volt, aki akkoriban az Apple cégnél dolgozott egy teljesen új feladaton, a projekt kódneve Macintosh volt. Mint esti iskola látogató, Raskin ipari konzultációját a PARC-ban töltötte. Napról napra jobban hitte, hogy az itt dolgozó fejlesztők, mérnökök, műszakiak csodálatos dolgot alkotnak. Raskin megpróbálta Jobst is rávenni egy látogatásra, de Jobs Raskint egy "hülye seggfejnek vélte, aki képtelen bármi hasznosat alkotni", így elhajtotta a fenébe Raskint.

Raskin megfűzte a San Diego-i Egyetemen tanuló barátját, Bill Atkinsont - aki ekkoriban a Lisa alapvető grafikai rutinjait tervezte (ez később a QuickDraw nevet kapja, keresztapa: Raskin) -, hogy segítsen Jobst elhívni a PARC-ba. Jobs Atkinsont olyan embernek vélte, aki képtelen hibázni, így amikor Atkinson ajánlotta a PARC felkeresését, azonnal igent mondott. Ekkora azonban a Xerox rájött, hogy amit ingyen mutogat, az érték, amit őrizni kell, nem mutogatni. Így megszüntették a látogatásos tárlatvezetéseket. De Jobsnak volt valamije, amivel ki lehetett nyitni a kapukat.

"Befektethetnek egy millió dollárt az Applebe, ha megmutatják a Xerox PARC titkait" - üzente meg a Xerox befektetési cégének.

Az Apple ebben az időszakban üstökösszerű gazdagodáson és felfutáson ment át, második részvény-kibocsátására készült, a Xerox kapva kapott az alkalmon, hogy cserébe a PARC látogatásért résztulajdonossá váljon. A felajánlott részvényvásárlás üzletileg azért jó, mert amikor a vállalat újabb részvényeket bocsát ki, általában felugrik az árfolyam, a PARC-béli dolgok pedig nem eladásra készültek, így azokból nem sok bevételre számíthatott a Xerox. A megállapodás létrejött, az Apple részvények öt százalékát, százezer részvényt vásárolt meg a Xerox egy millió dollárért. Emlékezzünk vissza, amikor a harmadik alapító, Wayne, eladta 10 százalékos pakettjét, 800 dollárt kapott érte - 1976-ban. A Xerox egy évvel később, 1980-ban eladta részvényeit - a részvény átcímkézés miatt ez nyolcszázezer részvényt jelentett - 17,6 millió dollárért.

Miután Hawkins elhagyta az Apple-t, megalapította az Electronic Arts céget - igen, ez a vállalkozás az egyik legnagyobb játékgyártó. Az EA után Hawkins a The 3DO videojáték gyártó vállalkozást hozta létre. Ez sem mindennapi karrier - bár a 3DO csődbe ment.
A Lisa projekt 1978 őszén indult, amikor Jobs és William Hawkins tervezgetni kezdte az Apple II utáni gépet. A történet a következő év júniusában pörgött fel, amikor Ken Rothmuller lett a Lisa-csoport főnöke. Ekkor jött a képbe a Xerox-szal kötött megállapodás. A "megvett" látogatásra Atkinson elkísérte Jobst, aki egy szempillantás alatt megértette, miért akkora durranás a PARC fejlesztése.

A novemberi első látogatás után decemberben népes csapat élén ment vissza. Ott volt Hawkins, Rothmuller, a hardveres Richard Page, John Dennis Couch szoftver-fejlesztési főnök, a cég elnök Michael Scott, az alelnök Thomas Whitney és Bruce Denniels szoftver-fejlesztő. A PARC fogadó csapata úgy gondolta, lezavarnak egy szokásos "jaj de szép - milyen ügyes" tárlatvezetést, bemutatják a Dorado névre keresztelt számítógépet, amely a már említett 40 000 dolláros Alto nagyobbik testvére volt. Nem így történt. Az Apple csapata rendesen felkészült, köszönhetően Raskinnak. Ôk érezték a bemutatott dolgok fontosságát, és sokkal inkább a pontos részletek után érdeklődtek, mint előttük bárki más.

A helyes kérdéseket tették fel. Jobs szinte extázisban volt, ugrált és kiabált: "Miért nem kezdtek evvel valamit? Ez a legjobb! Ez a forradalom!"

EZ A FORRADALOM!

"Akkoriban kevés olyan multimilliomos látogatónk volt, aki huszonéves lett volna és cégvezető, a legtöbb látogatónk nem tudott úgy visszamenni a cégéhez, hogy kinyilatkozza: nekem ez kell!" - emlékezett vissza a Jobs vizitre Alan Kay, aki később az Apple munkatársává lett. Amennyire a Xerox nem érzett rá arra, milyen értéket állítottak elő alkalmazottai, Jobs annyira megtette ezt. Amikor meglátta, hogy a Smalltalk fejlesztői környezet egymást kitakaró ablakokat, felpattanó menüt használ, tudta, hogy erre van szüksége, és a Lisa csapatot utasította, hogy ebben az irányban fejlesszen. A fentiek ismeretében érthető, hogy sokan úgy gondolják, az Apple egyszerűen ellopta az Alto gépet a Xeroxtól és Lisa néven dobta piacra. Nos, ez így nem igaz.

Amit az Apple kapott a Xeroxtól, az az ötlet és késztetés. De nem kapott rajzot, leírást, műszaki támogatást, a Lisa számos briliáns megoldása - hardver és szoftver - az Apple mérnökeit dicséri. "Ahogy a szovjetek jártak az atombombával - mondta egyszer a PARC főnöke, George Pake -, amikor látták, hogy lehetséges, nagyon gyorsan megalkották." "Elvitatkozhatunk azon, hogy mennyi évnek kellett eltelni, elvitatkozhatunk azon is, hogy mely vállalkozások lettek az iparág nyertesei vagy vesztesei, de nem volt kétséges, hogy minden számítógépnek valahogy ilyenné kell lennie" - mondta Jobs a grafikus felületről egy 1994-es interjúban.

Ha úgy gondoljuk, hogy a PARC látogatás után a Lisa gyorsan és ütemesen haladt, akkor tévedünk. Jobs villámgyorsan kihátrált a bukni készülő Apple III fejlesztésből és minden idejét a Lisára szánta. A fejlesztésnek nem volt olyan apró szegmense - se csavar, de bit -, amelyhez ne lett volna hozzászólni valója. 1980 márciusára készült el Rothmuller azzal a leírással, amely meghatározta a Lisa ismérveit: grafikus felhasználói felület, egér, lokális hálózat, fájl-szerver és új szoftverek. Mivel a felsorolt ismérvek és az a cél, hogy a Lisa ára 2 000 dollár alatti legyen, összeegyezhetetlennek tűnt, ezért Rothmullert kirúgták arra hivatkozva, hogy képtelen a közös munkára. Júliusban megjelent az első Xeroxból átcsábított dolgozó, Tesler, aki Atkinsonnal leírta a Lisa felhasználói felületét. Szeptember végéig további 15 Xeroxos vált Apple munkatárssá.

A három párhuzamos fejlesztés - Apple III, Lisa és Macintosh - közül a Lisa élvezte a legnagyobb sajtófigyelmet. A cég belső felépítését Scott 1980 őszén a fejlesztések mentén átszervezte. Jobs mindent megtett, hogy a leglátványosabb Lisa projektet vezesse, de Scott nem engedett neki. Az igazgató ekkorra már szembesült Jobs képességével, a fifikás-furmányos, jól kombináló menedzserrel, aki azonban technikailag messze nem elég felkészült - ez utóbbi számos jelét tapasztalták az Apple III gép bajai során.

Scott semmiképpen sem szerette volna Jobst olyan fontos termék fölé helyezni, mint a Lisa. A projekt élére Couch került, Scott Jobsot azzal hűtötte, hogy megbízta a decemberi részvénykibocsátás szervezésével. Jobs a média ünnepelt kedvencévé vált, remekül látta el feladatát és soha meg nem bocsátotta Scottnak, hogy elválasztotta a Lisától. "Miután lefektettük az elképzeléseinket, összeszedtük a megfelelő embereket, elkészítettük a technikai specifikációkat, Scott úgy döntött, nem vehetek részt a további munkában. Nincs értelme szépíteni, megbántott." - emlékszik vissza Jobs.

Jobs távozásával a Lisa csapat demokratikusabbá vált, le is lassult a fejlesztés. A csapat úgy döntött, hogy nem másolja le egy az egyben az Alto-t, hanem hozzátesz, átalakít. Végül is átvették a felpattanó menüt, az átfedő ablakokat és a csúszkapadot, de hozzátették - kitalálták - a menüsort, a legördülő menüt, az egygombos egeret, a kivágás-másolás-beillesztést és a Tűtáblát (na jó, Clipboardot) és a Kukát.

Az 1981-es nyári számítástechnikai kiállításon a Xerox bemutatta a 16 595 dolláros Xerox Start - ez az Alto kistesója. Atkinsonék alaposan megnézték a gépet és úgy vélték, nagyon jó irányban haladnak. Bruce Horn programozó ekkor már igen előrehaladt munkájával, amely az operációs rendszer egyik apró része volt és a Finder nevet kapta. A grafikus felületen végrehajtottak néhány módosítást, a már létező ikont felruházták a mozgathatóság tulajdonságával (drag-and-drop), valamint úgy találták, hogy dupla kattintásra az ikon keljen életre, induljon el a jelképezte program.

Egy év telt el, amikor először rakták össze a Lisa szoftvereit, az operációs rendszert és a rá fejlesztett alkalmazásokat. Egy hónapot szántak a hibalisták hosszának megnyirbálására, a bemutató időpontját 1982. szeptember elsejére tűzték ki. A sajtóbemutatóra a mexikói Acapulco üdülőhelyen került sor. "A mexikói helyzet nagyon instabil volt akkoriban. Azt terveztük, hogy ha puccs lesz és bevezetik a statáriális állapotot, akkor egy előre bérelt csónakon kivisszük Lisákat a tengerre és bedobjuk, nem kerülhetnek a katonák kezére." - emlékezett vissza a kalandos debütálásra Espinosa.

A Lisa megvásárolhatóvá 1983. január 19-én vált. Addigra 200 mérnökévnyi munka (az Apple II két mérnök munkaévbe került) és 50 milliós fejlesztési költség volt a gépben.

A 21 kilós újszülött szíve 5MHz-es Motorola 68000 processzor volt, 1MB memória, két 51/4-es 860KB-os floppydrive (hajlékonylemez-meghajtó), 5MB-os merevlemez, billentyűzet, egygombos egér és beépített 12 inches, 720x364 pixeles monochrome "bit-mapes" képernyő tette ki a gépet. Mivel a Lisa más géppel nem volt kompatíbilis, ezért hét programot is kínáltak a masinához: táblázatkezelőt, rajzolót, grafikon-készítőt, fájlmenedzsert, projektmenedzsert, terminált és szövegszerkesztőt. Mindezt kerek tízezer dollárért. Ugye emlékszünk még, hogy egy kétezer dolláros gépet kezdtek tervezni? A Lisa kapcsán mondták az Applenél, hogy a Lisa projekt és a Lisa gép köszönő-viszonyban sem volt egymással. A tízezres ár a gépet olyan piacra vitte, ahol addig az Apple még nem járt, viszont rutinos nagyágyúk - IBM, DEC, Wang, Xerox - fogadta. Az Apple sebtében toborzott értékesítőcsapata nehezen birkózott meg a helyzettel. Ráadásul mintha minden összeesküdött volna a Lisa ellen.

Elsőre jó ötletnek tűnt, hogy az Apple számos szoftvert ad a géphez. Ám ez a fejlesztőket távol tartotta, mivel legtöbben az Apple által elkészített programokhoz hasonlóak írásában rendelkeztek tapasztalattal, így ezeket Lisásították - volna. Másrészt a Lisa annyira lassú volt, hogy az a parodisták kedvenc alanyává avatta.

Jellegzetes vicc volt a "Ki kopog? Mi kopog?" kérdésre vagy negyed perc késéssel érkező felelet: "Lisa".

A gépet az akkor ismeretlen színésszel, Kevin Costnerrel népszerűsítette az Apple. Ám a Lisa szenvedett.

A gép legmegbízhatatlanabb része az akkoriban hatalmas tárkapacitást jelentő floppy-drájv volt. Jobs inspirációjára nem egy ismert gyártó floppy-meghajtóját építették be, hanem saját fejlesztésbe kezdtek. A vékonysága miatt Twiggynek becézett eszköz - Twiggy akkoriban topmodell volt, kórosan vékony, alultáplált, a mai vékonyak szinte teltkarcsúak hozzá képest - lecserélésére a csoporton belül számos kezdeményezés indult, de Jobs végig ellenállt.

Szegény Lisára a legnagyobb csapást azonban az Apple mérte. Az újságok a Lisa megjelenésekor már erőst foglalkoztak a cég másik fejlesztésével, amely ugyanúgy grafikus lesz, mint a Lisa, csak éppen harmadannyiért. Cikkek tucatjai foglalkoztak a Macintosh eljövetelével.

Kattints rá! Ezt a képet az Intruder Stúdió szkennelte egy öreg, meggyötört diáról. Köszönet érte, különösen <b>Keresztúri Gábor</b>nak, aki a képet Ezt a képet az Intruder Stúdió szkennelte egy öreg, meggyötört diáról. Köszönet érte, különösen Keresztúri Gábornak, aki a képet




A januárban tízezer dolláros áron bemutatott Lisa árát szeptemberben a cég 7 000 dollárra mérsékelte, majd 1984 januárjában, egy évvel a megjelenése után debütált a Lisa 2 - egy mega memória helyett 512KB-tal, viszont kétszeres sebességet felmutatva. A merevlemez 10MB-os lett, a floppy-drájvot pedig a Sony 400KB-s eszközére cserélték. Az arcfelvart Lisa új ára 3 500 dollár volt. De mindez már csak a Macintosh árnyékában zajlott - az első Mac bemutatója 1984-ben volt. A Lisa 2 - ha már annyit szóltunk a kódnevekről - belső neve Pepsi volt, így kedveskedve John Scully Apple elnök előző munkaadójának.

A LISA CSAK VOLT?

A Lisa bemutatója kapcsán Jobs azt prognosztizálta, hogy "tizenkétezret adunk el az első hat hónapban, és ötvenezret az első évben". Egy később kiszivárgott belső feljegyzés szerint a valódi marketingterve a bemutató évében tízezer, 1984-re 42 ezer, 1985-re pedig 60 ezer Lisa értékesítését vázolta. Ehhez képest Macből három hónap alatt többet adtak el, mint Lisából egy év alatt.

A kétéves Lisát átnevezték, a Lisa 2/10-ből Macintosh XL lett. Az XL elvileg eXtra Large-ot jelentett - ritka nagy, az alap Macnél jóval többet tudót -, ám a rossz nyelvek szerint az XL az eX-Lisát jelentette. A Macintosh XL-hez elkészült a MacWorks, amellyel a Lisán Maces programok váltak futtathatóvá. Ám szegény Lisán már ez sem segített, az az ember végzett vele, aki kitalálta: Steve Jobs. 1985-ben Jobs lett a Mac és Lisa csapat főnöke, ő összevonta a két csoportot és bejelentette a Lisa gyártásának megszüntetését. Összesen hatvanezer Lisát adtak el. De a Lisa története itt mégsem ért véget.

Egy Utah állambeli kis cég fémáron átvett ötezer Lisát, amelyet postai utánvéttel árusított egészen 1989-ig. Ekkor az Apple a maradék 2700 darabot egész egyszerűen elásta, a gondos feljegyzés szerint ehhez 672 köbméter helyre volt szükség. A gépek hatóság által felügyelt megsemmisítésére azért volt szükség, mert az Apple így adójóváírásra lett jogosult.

Talán hihetetlen, de a Lisa története még ezután sem ért véget.

A szeptemberi, szó szerinti elföldelést követően decemberben a Xerox pert indított az Apple ellen a Lisa - és a Mac - grafikus felülete kapcsán, mondván azt az almás cég tőlük khm, emelte el. Hét évvel a bemutató után. 1990. március 23-án a bíróság elvetette a Xerox indítványát. A Lisa így végezte. Végezte?

Ferenczy Gábor


A lap tetejére


Lenyűgöző írásaink
2006-ban