Vasúti iparmágnás 3

Amerikában Cornelius Vanderbiltet nevezték kortársai Vasútkirálynak. A Macintosh világában a cím még kiadó..

Az Almalap szerkesztôsége – ki érti miért? – a stratégiai játékokat kedveli, így a hasonló érdeklôdéssel megmérgezettek számára nem csoda, hogy a jogtiszta-szoftvereink-játékok feliratú polc mellett Sid Meier képe található.

A Railroad Tycoon – Vasúti Iparmágnás – játékprogram elsô változata 1990-ben jelent meg és egybôl utat talált a stratégiai játékot kedvelôk szívéhez. A játék lényege, idézzük fel a western hôskorát, azaz épül a vasút (Volt Egyszer Egy Vadnyugat és társai) – de az ipari forradalmat is említhetnénk. A frissen alakuló vasúttársaságok egyikét vezetve apró logisztikai feladatot kell megoldanunk, szinte mindig épp nem elégnyi pénzbôl vaspályát építeni városok, vagy iparilag érdekelt pontok közt megelôzve az ellenfeleket – vagy jól magunk alágyûrni, ha ôk lettek volna ott elôbb.

A fura nevû PopTop csapat 1998-ban megvásárolta a Railroad Tycoon nevet – és mindenki meglepetésére sikert sikerre halmozott.

Most, hat év elteltével a MacSoft Macre honosíthatta a Railroad 3-at.

Egy, kettô, három-dé

A régi rajongók elsô döbbenetét a 3D-s megjelenés okozza, a döbbenet azonban széles mosolyba torkollik, még közepesen erôs gépen is száguldva renderelôdnek a mozdony és kocsi testek, az elsuhanó táj és a csillagos égbolt – ez utóbbi hitelességéért a NASA felel, a szerzôk az amerikai ûrkutatási hivatal csillagtérképét használták fel. A két dimenziós léthez szokott szemnek kell pár perc,a míg megbarátkozik a valódi 3D-s látvánnyal – ha barátja vagy barátnôje csak órákon át bámulja a monitoron száguldó vonatokat, akkor ne keresse orvosát vagy gyógyszerészét, szeretette épp boldog! A vizuális örömöket nagyítási lehetôséggel fokozták a PopTopos szoftverészek.

Mindenki a fedélzetre! A fenti kiáltást ugyan Onedin hajótulajdonos és Baines kapitány (kurtítson az orrvitorlán!) adhatta volna ki, mivel a hajózás világában ismert mondás vész esetén hangzik el a fedélzeten, ám a Railroad Tycoonban is helyén való. Aki nem játszik, az nem érti, hogy miként képes a program újnak mondott verziója a régi rajongókat úgy lekötni, hogy eközben a játék célja nem változott – ez is a PopTop csapatot dicséri.

Azon kevesek számára, akiket nem csapott meg a mozdony füstje (a’la Moldova), a játék alapjairól szólok. Rejtélyes útonmódon egy vasúttársaság vezetôjévé lettél, ám a cég kasszája aránylag üres. A feladat értelemszerûen a kassza feltöltése, ehhez a falvak és városok közt vasutat kell építened és ott szerelvényeket közlekedtetned.

Lefektetve a síneket A és B város közt ne felejts állomást is építeni – hozzárendelve a teherszállítási lehetôségeket is –, majd ülj a kassza mellé! Sajnos a komputer-világban konkurensek is tevékenykednek, akik szintén igyekeznek pénzt termelni.

Az ellenféllel nem csak terepen, de a tôzsdén is megküzdhetsz. A játékot nem könnyíti, hogy a gazdaság ciklikusan halad: fellendülés és pangás évei váltogatják egymást.

Noha síneket bármerre lehet építeni – csak pénz kérdése –, a döntés nem mindig magától értetôdô. Magasabb hegyet megkerülni érdemesebb, vagy drága alagúttal átfúrni? Egy hibás döntés hamar a reset gombhoz sodorja az ifjú mágnást. Ha teli a pénzes erszény, nem lehet probléma három mérföldes mozsár felett átívelô hidat építeni.

Általában a pénzes erszény lapos.

A Railroad Tycoon 3 apró, de hasznos szépsége, hogy nem csak egynyomtávos vasutat építhetsz, de dupla pályát, felsô vezetékes pályát és még sok ínyencséget – amelyeket az undot választva számolhatsz fel, visszafelé ketyeg az idô, ezúttal a javadra, szerencsédre.

Az elején nagyon meggondolandó, hogy kevés pénzedet mire költöd, utast szállítasz (is – a helyes válasz) vagy árut (is).

Ha árut, akkor 36 féle speciális tehervagon – élelmiszer, olaj, gabona … – közül kell választanod.

Mi alapján hozod a döntést? Minden települést színes indikátorok jellemeznek, megmutatva, milyen szállítási igényekkel bírnak. Ezekbôl kiderülhet, hogy Chicago éhezik a pipihúsra (na jó, baromfira) – ekkor érdemes expressz járatot közlekedtetni az ebben az esetben csirketermelésérôl elhíresült (lásd grafikonok) Nashville és Chichago közt.

Az RRT3-t megnyerni számtalan stratégiával lehet. A korábbi RRT nyertese az volt, aki a legnagyobb és leggyorsabb hálózatot építette ki. Nem biztos, hogy a leggyorsabb szállító nyer, az utasok például értékelik a kényelmet – egy luxus vonat üzemeltetésével a konkurencia utasait csábíthatod el. De mód van gyenge anyagi helyzetû vetélytársaid jó helyen fekvô vasútállomása felvásárlására is. Sôt, engedélyezheted mások számára a saját állomásod használatát – természetesen súlyos pénzekért

A játékban 16 kampány van – amikor adott idô alatt elérendô célt kell megvalósítanod ahhoz, hogy igazgatóasztalod és karfás széked megôrizd. Akik nem kívánják a csúf, kapitalista világ versenyében részt venni, azok e nemes részt egyszerû mozdulattal kizárhatják – ekkor sem jelennek meg Kim Dzsong Iles plakátok, és Enver Hodzsa sem szól dolgozóinkhoz.

Következô megálló

A következô megálló legyen kedvenc viszonteladód, aki örömmel szerzi be e szoftvert, hacsak nem a neten át vásárolod meg. Az RRT3 kiemelkedô elônye, hogy a karácsonyfa tûleveleit nem kell rendszeresen kiporszívózni a sínek közül, játékra éretlen húgod/öcséd nem tép fel a sínt kedvenc szerelvényed elôtt, barátnôd pedig a villanyóra lekapcsolásával bármelyik pillanatban visszakaphat (persze a rutinos játékos iBookon vagy PowerBookon játszik, e gépek „add-on UPS” képességûek.)