Hirdetés

Ki az a Jonathan Ive?

Ki is az Apple dizájn mestere és miként vált azzá?


Ive design 1994-2007 > > >

Tavasszal a kaliforniai Pasadena városában a helyi Dizájn Art Főiskola rendezte meg a Radical Craft - mondjuk Radikális Cucc - konferenciát, amelyre a megnevezésnek megfelelően roppant érdekes, a szokásos konferencia viselettől messze eltérően öltöző hölgyek és urak jelentek meg. Isaac Mizrahi divat-diktátor érdekes előadásban számolt be csúcsra jutásáról. A mesterséges intelligenciát kutató Danny Hills olyan valódi háromdimenziós eszközt mutatott be, amely képes egy megfelelően leírt tárgyat - legyen az akár a Himalája - térben megjeleníteni. A holland feltaláló, Theo Jansen pedig olyan újra felhasznált műanyag tubusokból készített tengerparti viseletről beszélt és mutatott be, amelyben leginkább Lucas valamelyik Csillagok háborújában szereplő bárban lehetett volna autentikus űrlény.

Ám a megjelentek valójában nem az említett uraktól jöttek tűzbe. Az igazi sztár az emelvényre a fodrásztól érkező, sötét pólót viselő, dizájnért felelős Apple alelnök volt. Ő Jonathan Ive (39). A színpadra haladva inkább hasonlított a Starbucksot kereső eltévedt egyetemistára, mint a dizájnjáról is híres kaliforniai vállalat arculat meghatározó szakemberére. Az emelvényen minden sztár allűrtől mentesen ücsörgött és rendre megválaszolt az összes feltett kérdést, beleértve a moderátort, a többszörösen kitüntetett Chee Pearlman kérdéseit is. Elhárított számtalan meghívást, elkerülte alkotásainak ajnározását, és ügyesen kitért a válasz elől, amikor arról faggatták, milyen együtt dolgozni a tökéletesnél is tökéletesebbre törekvő főnökével, Steve Jobsszal.

A férfi, aki Jobs mögött - de semmiképp sem mellette - meghatározója az Apple lenyűgöző képességének, amellyel a vállalat híres termékeit praktikus, egyszerű, de elképesztő köntösbe csomagolja, legszívesebben az alkotás folyamatáról mesélt. Szenvedélyesen mesélte, miként dolgozik kis csapatával együtt. Elmondta, miként irányítják figyelmüket az igazán fontos dologra és milyen módszerrel szabályozzák, egyszerre hány feladaton munkálkodjanak. Válaszaiból kiderült, hogy részletes és mélyreható tudással bír az anyagokról, a megmunkálási folyamatokról és az elérendő célokról. Mindent megtesz azért, hogy a munkában elmélyülhessen, zavartalanul dolgozhasson.

A híres dizájner nem akart szétesni, nem mutatta többnek magát, mint bármelyik jelenlévő. Nem volt semmi mellbevágó újdonság, csak pár apró konkrétumról szólt. Ennek oka nem Ive személyében keresendő, sokkal inkább Jobs egész Apple-re kiterjedő titkolódzási mániájának. Más sem beszélhetne a készülő termékekről. Ive még az őt húsz évvel ezelőtt graduláló Royal Society of the Arts (Skót Művészeti Akadémia) ünnepségén sem beszélt arról, épp min dolgozik. Az Apple sajátos módon kommunikál a világgal - többnyire olyan eseményeken, mint amilyen a szeptember ötödiki iPod bemutató volt.

Ive pódiumról adott válaszai megmutatták, hogy ő az, akinek munkája kétségbe nem vonható - ő áll az Apple függönye mögött, ő az igazi háttérember. Amíg Jobs szabja az irányt és inspirálja alkotásra munkatársait, addig Ive az, aki az igényeket és álmokat tárgyakká formálja. Az Apple innovációs sikerének kovácsa, akiben remekül egyesül a főtervezői és hatékony vezetői tulajdonság. "Jobs személyében megtalálta azt a személyt, aki képes [Jobs] látomásait határidőre valóra váltani - újra és újra" - mondja Pearlman.

A történet kilenc évvel ezelőtt kezdődött. Ekkor mutatta be a "Steve és Jony Show" az első kulttárggyá lett produkcióját, a gyerekcukor színekben pompázó iMacet, amely örökre megváltoztatta az otthoni pécék kinézetéről alkotott képünket. És jött az iPod. Az mp3-lejátszó, amely sokkolta és átalakította a digitális zenepiacot, amelynek hatására az Apple részvények ára meredeken kezdett emelkedni. Nincs még egy technikai irányultságú cég, amely részvényei tíz év alatt 1273 százalékos értéknövekedésen estek volna át. Miközben az Apple a dizájnt a felhasználói élmény részévé tette, és nem csak az ínyencek vagy az erre különösen fogékonyak számára, egyidejűleg milliárd dolláros nyereségeket jelentve megváltoztatta az egész iparágat. "Az Apple üzenete az, hogy érzések értékesítésével is milliomossá lehetsz, a dizájn az üzleti modell részévé vált" - állítja Gadi Amit, egy San Francisco-i termékdizájn bolt vezetője.

Nem kérdéses, hogy Jobs az Apple egyedülálló fegyvere, ha innovációról, fejlesztésről, feltalálásról van szó. Amikor rock sztárként jelenik meg az Apple őrjöngő rajongói előtt bemutatva a legújabb lélegzetelállító Apple termékét, ezt egy svájci óra megbízhatóságával teszi. A az, aki az Apple manhattani boltjába szánt olasz márványt szállító hajót azért irányította át a kaliforniai Cupertinohoz legközelebbi kikötőjébe, hogy személyesen ellenőrizze a márvány burkolólapok erezetét. Amíg más cégekben a dizájnerek a létükért küzdenek, addig az Apple-nél a Jobs megszabta magas ellátási szintet élvezhetik. Számos legendába hajló történet kering Jobs látomásairól, az egyik - nem feltétlenül megtörtént szerint - szerint az Apple elnöke azt követelte az iMac dizájnja kapcsán, hogy egyetlen csavar se legyen látható. Amikor elkészült a gép prototípusa, és Jobs felfedezte a gép egyetlen látható csavarját, amelyet egy kis takaró lemez rejtett, azonnal kirúgta a tervezőt. "Az Apple a dizájn iránt legelkötelezettebb vállalat, és ennek Steve Jobs az oka" - állítja Ray Riley, aki Jonathan Ive elődje volt, jelenleg a Nikenál dolgozik.

Jobs és Ive naponta beszélnek. Tény, hogy akad miről. Magánéletüket mindketten védik. Ive felesége történész, akit gyerekkora óta ismer. Ikergyerekeivel él, háza "mentes minden kérkedéstől", ahogy első üzlettársa, Clive Grinyer meséli. Jobs, látványos prezentációival ellentétben, csendes életet él. Nincs hétvégi háza és ritkán jelenik meg a Szilícium-völgy rendezvényein, társadalmi eseményein vagy partijain. Farmer nadrág és az Issey Miyake féle fekete garbó alkotta öltözet nélkül Jobs nem is látható, ez is része a drámai hatásnak - a cégnél is ezt az öltözködést kedvelik az öltönyös-nyakkendős léttel szemben.

Ahogy Jobs az Apple mindenki számára látható arca, úgy Ive a tehetséges dizájner csapat kizárólagos vezetője. "Az Apple kultusz, és az Apple dizájn-csapat ennek a kultusznak a tápforrása" - magyarázza Riley. A csapat nem hatalmas, alig pár tucat ember. Ám munkájukat egyenként és együttesen is ritka magas színvonalon végzik. Egyszer Ive azt mesélte, hogy a legjobb ötleteik a dizájn csapat kis konyhájában születtek pizza-evés közben.

Évek óta idilli körülmények között dolgozó csapat ez. Akadnak, akik Ive 1992-es érkezése előtt is már itt dolgoztak. Ritkán jelennek meg konferenciákon, nem járnak el szakmai rendezvényekre sem túl gyakran. Úgy vélik, nem szükséges, hogy mások is elismerjék képességeiket, hiszen ők pont olyanok, mint azok, akik elismernék a képességeiket - másrészt a túl sok információ megosztása segítene az előnyük lefaragását. Sajátjuknak érzik az Apple dizájn kultúráját és a megalkotott termékeket - legyenek azok hagyományosan elegánsak, elitisták vagy megdöbbentően újszerűek. A csapat java harmincas, negyvenes éveit tapossa és számos országból származó dizájnerek dolgoznak együtt: Ive skót, Danny Coster Új-zélandi, Daniele De Iuliis olasz, de akad német és angol is köztük. "Régi vágású bajtársiasság köti őket össze, nem sztárolják egymást" - állítja Paul Smith angol divat-kreátor, aki azóta vallja Ive-ot barátjának, hogy az megajándékozta az első sorozatú iMackel valamikor a kilencvenes évek végén. "Gyakran járnak össze vacsorázni, rendszeresen együtt utaznak vagy kirándulnak. És a jellegtelen, szürke [bézs], kocka alakú, számítógépnek nevezett tárgyból olyasmit alkottak, aminek birtoklására mindenki vágyik, még akkor is, ha nem is használná."

Ive csapatának legtöbb tagja az öböl körül lakik (értsd: San Francisco-i öböl). A pletyka szerint a csoportba bekerülő kezdő fizetése, amely duplája az iparági átlagnak, évi kétszázezer dollár (35,5 millió forint). Hatalmas, egy terű stúdióban dolgoznak, ahol igazából senkinek sincs saját sarka, de mégsem zavarják egymást. A stúdióba csak nagyon kevesen léphetnek be az Apple dolgozói közül, nehogy megpillantsanak egy készülő terméket. A teremben egyébként folyamatosan szól a zene, külön szakember állította be az ide tervezett hangrendszert. Ive a fejlesztésre szánt dollárokat inkább minden igényt kielégítő prototípusokba öli, mintsem a csapata létszámát növelné. A tervezési munkáját az iteráció, az apró lépések és változtatások jellemzik - újra és újra gyártják a modelleket, hogy látható legyen az alakuló koncepció. "Az egyik finomítási eljárás, amit a csapat alkalmaz, a rosszaság észrevétele - tárt fel egy részletet a munkamódszeréről Ive a Radical Craft közönségének. Ez az inkvizíció, a felfedezés érzése. Az élmény, hogy valami rossz, elvezet valami új megalkotásához."

Az Apple-ön belül Ive csapat nem alkot más cégek dizájncsapataira jellemző elkülönített gettót. Napi szinten együtt dolgoznak mérnökökkel, marketingesekkel, piackutatókkal, de rendszeres kapcsolatban állnak azokkal az ázsiai beszállítókkal, akik a tényleges gyártást végzik. Nem egyszerűen csak stílust adnak a termékeknek, de valóban új anyagokat vonnak be, új gyártási eljárásokat kísérleteznek ki. A dizájn csapat találta ki, miként lehet a fekete és fehér iPodot tiszta műanyag felülettel bevonni, amely "kidobta" az anyag textúráját - és pillanatok alatt legyártható, így tömegtermelésre is alkalmas. "Az Apple egyszerre gondolkodik kicsiben és nagyban, ha elsőre nem azt kapják, amit akarnak, akkor újra nekifutnak" - ismeri el Hartmut Esslinger, aki számos korai Apple gép dizájnere volt Jobs mellett. Ez az egyetlen technikai cég, amely így jár el."

Mit is jelent ez a dizájnkultúra más cégek - Dell, Hewlett- Packard vagy Microsoft - számára, amelyek szintén be szeretnének kapcsolódni a szépség-versenyébe? Számukra is akad esély. Amíg az Apple pár termékre koncentrál és kis létszámú csapatot alkalmaz, csak kevés piacra figyelhet. "Az Apple-nek nincs modellje a továbbfejlesztésre" - véli a HP dizájn vezetője, Sam Lucente. "Bármit is mutasson be szeptember elején, az alapötlet már hat éves." [a fordított írás augusztus végén íródott - de az állítás így is igaz]

Jelenleg a nagy vállalatoknak nincs sem képességük, sem akaratuk, és a kockázatát sem vállalják, hogy tömegtermékgyártásukat olyan termékre állítsák át, amely megállná a helyét egy londoni vagy New- York-i butikban. Amíg a többi számítógépgyártó cég filléres gyártási-költség csökkentési lehetőségek után kutatott, az Apple tökélyre fejlesztette a dizájn-játékát. Az, hogy a többiek most már a dizájnról beszélnek, még messze nem jelenti azt, hogy csinálják is - csak mutatja, milyen messzire maradtak le.

Ive-nek a kezdetektől megvolt a maga elképzelése. London környékén nőtt fel közép-osztályi családban. Gyerek kora érdekelte, hogy miként készülnek az eszközök, a tárgyak. Amikor 1985-ben bekerült a Newcastle Politechnikumba, hamar megmutatkozott tehetsége. A Roberts Weaver Groupnál szakmai gyakorlat alatt olyan tollat tervezett, amelynek a tetején egy kis gömb és csíptető volt. A két bizgentyűnek nem volt gyakorlati haszna, csupán azt a célt szolgálta, hogy legyen mit bizgatni. "A tulajdonos az első megrökönyödés után azonnal beleszeretett, folyamatosan kattogtatta" - emlékszik vissza nevetve Grinyer, aki akkor a Roberts Weavernél dolgozott. "El is kereszteltük a jelenséget 'Jonyságnak', olyan termékhez kapcsolódást adó plusznak."

A diplomázás idejére, Ive már ismert alakja volt a brit dizájnereknek. Egy alkalommal, amikor Grinyer meglátogatta Newcastle Gateshead negyedében, ami Kőbányának felel meg Budapest viszonylatban, meglepve látta, hogy Ive lakása a plafonig tele van hungarocell modellekkel - a vizsgamunka egy halláskárosult gyerekekkel való kommunikációt segítő mikrofon-fejhallgató elkészítése volt (ne lepődjünk meg, a kész mű fehér műanyagból készült el). "Ilyet még soha sem láttam, buldog módjára kereste a hibátlan megoldást" - emlékezett vissza Grinyer.

A végzős Ive elnyerte a Royal Society of Arts hallgatói dizájn díját - kétszeresen is. Az első díjat a verseny szponzorának (Pitney Bowes) készített pénzkiadó automatáért. Rövid ideig úgy tűnt, hogy ennél a cégnél fog elhelyezkedni, de egy nap váratlanul felpattant egy Kaliforniába tartó repülőgépre, hogy körbenézzen a Szilíciumvölgy dizájnnal foglalkozó vállalkozásai között. A Lunar Design főnöke, Robert Brunner padlót fogott, amikor Ive megmutatta neki elegáns kérdőjel alakú telefonját - nem, nem hungarocell modellként, hanem minden szükséges alkatrésszel, amit kézzel szerelt bele. "Nem csak lelke volt a terméknek, de mérnökileg is rendben volt, a tervezés során a tömegtermelésre is figyelemmel volt" - idézi fel akkori meglepődését Brunner.

Végül végzés után Ive Grinyerrel állt össze, és 1989-ben a londoni Tangerine Designnál kezdett el dolgozni. Ám a brit cégek nem értékelték munkáját. Amikor egy cég avittnak minősítette azt a fürdőszoba mosdókagylót, amin hónapokon át dolgozott, "depressziós és rosszkedvű lett" - meséli Grinyer. "Átkozta magát, hogy olyanoknak dolgozik, akik nem ismerik el a munkáját." Ive úgy emlékszik vissza, hogy nem igazán volt ott helye egy dizájner beállítottságú embernek, ahol valójában üzletkötőre volt szükség. "Nem igazán értettem a dizájn eladásához, engem az alkotás folyamata érdekelt" - mondta Pearlmannak.

Így 1992-ben nyugatnak vette az irányt, hogy új életet kezdjen az Apple-lel. Ez időben lett Brunner az Apple dizájn csapatának a vezetője. A még Tangerine-es Ive kapott tőle egy afféle vizsga-feladatot, mutassa meg, milyennek képzeli el a megújuló PowerBook családot. így nem meglepő, hogy Brunner állást ajánlott Ive-nek, ám ekkor az Apple még a Jobs visszatérte előtti negatív időszakot élte meg. Nem csak a cég pénzügyei álltak rosszul, nem csak a piacrészesedése esett hónapról-hónapra, de a sajtó is kikezdte a vállalatot. "Valami különös megérzés és hit vitt oda" - vallotta meg a Radical Craft hallgatóságának Ive, miért fogadta el Brunner hívását.

Ive az odakerülése után nem sokkal kivívta elismerését. Az ő tervei alapján készült az Apple rövid életű PDA-ja, a Newton. Amikor 1996-ban Brunner székét megörökölve a dizájnerek vezetője lett, az Apple már igen nagy bajban volt. A 29 éves ifjú vezetőnek kellett hadakoznia a mindenkit érintő költségcsökkentés ellen. Elvették tőlük kedvenc Cray szuperszámítógépüket, amellyel a dizájnerek modellezték a tervüket. És az Apple termékei kezdtek épp oly rondává válni, mint a többieké. Ive nehéz küzdelemmel szert tett pár új és ifjú munkatársra és megállította a morál süllyedését is. Az egyik friss szerzemény az azóta már kilépett Thomas Meyerhoffer volt. "Jonathan soha sem mondott beszédet vagy állt fel az asztala tetejére. De ha ő nem hitt volna abban, hogy meg tudjuk oldani a feladatot, akkor mi sem hittük volna."

Az új idők új szele 1997 július 9-én söpört át az Apple-ön. Ezen a napon adták ki útját Gilbert F. Amelio-nak, az Apple elnökének. Ami ennél is fontosabb, hogy ezen a napon tért vissza az Apple élére - ideiglenes elnöknek titulálva magát - az Apple egyik alapítója, a cégétől korábban elbocsátott Steve Jobs. Ive épp hogy csak túlélte a visszatérő Jobs tisztogatását, cégrendbetételét. Jobs egyik első döntése volt, hogy az Apple hatvanvalahány gépből, monitorból, nyomtatóból és más eszközből álló termékskáláját négy darabra csökkentette. Három világhírű dizájnert is megkeresett Jobs, az IBM ThinkPadjét tervező Richard Sappert, az olasz autótervező Giorgetto Giugiarot és az építész Ettore Sotsasst.

Ám Jobs tehetségek felfedezésére éles szeme megakadt a lassan bepánikoló Ive-on, rájött, hogy már csapatában van az, akire szüksége van. Amikor Jobs vázolta saját dizájn-elveit, Ive boldoggá lett. "Steve Jobs zsarnok, de az Apple-nek pont ár van szüksége" - állította Jobsról a használhatóságért felelős szakember, Donald A. Norman pár perccel azelőtt, hogy csatlakozott volna ahhoz a több ezer emberhez, akit Jobs visszatérte utáni héten bocsátottak el. "Jobs megmutatta az irányt, és a felszabadult Jonathan boldogan elindult arra." A két férfi közti szinergia robbant az Apple új termékeiben. Kezdődött az első iMackel. A cél a pécé újratervezése volt inkább vicces, mint taszító formában. Az Apple iMacje barátságos, gömbölyded, mindent egybefoglaló, mélykék, áttetsző héjú gép. Bennfentesek szerint az érdem nagyobb része az új-zélandi Danny Costeré, aki Ive folyamatos irányítása mellett dolgozott.

Ahhoz, hogy megértsék, miként hathat egy műanyag héj izgalmasabban, mint olcsónak, Ive és társai tanulmányi kirándulásra mentek egy cukorka üzembe a kocsonyásodás folyamatát tanulmányozandó. Hónapokat töltöttek a távol-keleti gyártókkal, hogy megalkossák azt a gyártási eljárást, ami később lehetővé tette több millió iMac évi előállítását. A csapat feladata volt, hogy a belső áramköröket újraterveztesse, hogy azok jól mutassanak az áttetsző házban. Nagy kockázatot vállalt az Apple, Jobs és Ive. Egy konkurensük szerint "elvégeztük a vizsgálatot, növeli-e az átláthatóság az értékesítést, de nem találtunk erre utaló számítást". Szerintük az Apple-nek 65 dollárjába került az új ház, amíg az iparági átlag 20 dollár volt.

A 2001. évben az Apple bemutatta az első titániumból készült számítógépét (PowerBook G4). A háttértörténet szerint Ive szabad kezet adott Danny De Iuliisnak és két munkatársának, hogy több ezer dollárt felhasználva az Apple főhadiszállásától messze, egy San Francisco- i raktárban kísérleti számítógép összeszerelő üzemet hozzanak létre. Hat hetes munka után a kis csapat Ázsiába repült, hogy megfelelő lapos képernyőt keressen és felvegye a kapcsolatot gyártókkal. Az eredmény? Tiszta, techno-érzésű gép, amely egyben jelezte az eredeti iMackel kezdődött hóbortos korszak végét is. És ennek az évnek az októberében az Apple bemutatta az iPodot, amely szinte azonnal követendő példává vált a hordozható digitális zenelejátszók számára - nem csak maga miatt, hanem az iTunes-szal és az iTunes Music Store-ral való észrevehetetlen együttműködése okán.

Az integráció része az Apple sikeres dizájnjának. Ha a dizájn fogalmát csak látványra vagy divatra szűkítjük, akkor hibát követünk el. Az első iMac hibátlanul utalt Jetsons-os gyökereire. A fehér, sima, letisztult iPod a "közép-európai 60-as és 70-es évek dizájnjának leszármazottja" - írta a NewDealDesign szakszerzője. Az Apple termékeit érdemes összehasonlítani Dieter Rams, a Braun vezető tervezőjének alkotásaival, "szinte betűre megegyeznek".

Ami valóban megkülönbözteti az Apple termékeit, az a "kész és befejezett" érzés, ahogy az apró kis döntések összegződnek a termék végső megjelenésében. Vegyük az Apple úttörő munkáját a forma-kiöntés kapcsán. A tudomány oldaláról nézve, feledve a művészetet, számtalan lehetőség van rontásra és hibázásra. A feladat az, hogy kitaláljuk, miként lehet apró ereken át az öntőformába juttatni a műanyagot vagy fémet úgy, hogy mindenütt megfelelő telítettségű legyen, ne legyenek lukak, miközben a kitöltő anyag pillanatok alatt megdermednek.

Ive és munkatársai megértették, milyen nehézséget jelent a gyártás számára ez a feladat, és ezért figyelembe vették - a lehetséges mértékig - a technológiai korlátokat. Ezért az odafigyelésért az ázsiai gyártók szeretnek az Apple-lel dolgozni, noha az Apple roppant rigolyás megrendelő és világbajnok a költségcsökkentés területén. Az együttműködés a beszállítókat a XXI. századba röpítette.

Az Apple sem hibátlan, természetesen. A legismertebb talán az Apple G4 Cube-é, amelynek gyártását az Apple alig egy év után beszüntette. A gép roppant érzékeny volt, erősebb asztalra csapás hatására képes volt újraindulni, vékony műanyag szerelvényei rendre letörtek. A közelmúltból említhetnénk az iPod nano karcolódó képernyőjét. És amíg az iBook és a PowerBook egyszer sem botlott meg, az akkumulátor hibája miatt - közvetlenül nem az Apple hibája, de ez a felhasználót nagyon nem hatja meg - 1,8 millió gépet kellett visszahívni.

Ám a hibák eltörpülnek az Apple folyamatos high-tech sikerei mellett. Ive, akit a Királynő lovaggá ütött a siker egyik alkotója. Vetélytársai számára kicsit mosolyogtató, hogy az újító formatervező egy ilyen régi címet nyer el, számos baráti tréfa is elhangzott ennek kapcsán. Ám amíg mi ezen töprengünk, valahol a Csendes Óceán partján már összehajolt Steve és Jony, hogy újra meglepjen mindannyiunkat.
 

A lap tetejére


Célzatlan írásaink