Hirdetés


Ive design 1994-2007


Ki az a Jonathan Ive? > > >

Függőleges fax
A Newcatle-i Politechnikum befejezése után Ive csatlakozott a pár fős Tangerine induló vállalkozáshoz. A képen a dizájn csapatban munkatársával együtt készített álló-fax látható - ez soha sem került forgalomba.


Apple Newton MessagePad 110, 1994
A Newton szoftvere jelentősen megelőzte korát (a mindig az élet fonákját szemlélő Gonosz Almalap szerint ez a meg nem értett feltalálók örök mentségeinek egyike). Azok, akik soha sem használtak Newtont, csak a ritka használhatatlan hangfelismerő szoftverére emlékezhetnek. (Talán már említettük az Apple hazai hangfelismerési bemutatóját, amelyet a képviselet a Vajdahunyad várban tartott. Itt a Mac - mert ugye a szoftver közös - valóban felismerte a parancsokat. Csupán néma csendre és vagy ötszöri ismétlésre volt szükség.) A Newton ugyan elbukott, de Ive ismertté vált a dizájn tervezésről, munkatársai pedig megismerhették a tökéletesre törekvő munkamorálját és jó értelembe vett kompromisszum képtelenségét. "Két héten át szemhunyásnyit sem aludt" - mesélték a kollégái, olyan vehemenciával dolgozott a 3D CAD programmal. "Képes volt úgy figyelni minden apró részletre, hogy ne vesszen el bennük."


iMac, 1998
Ez az a gép, ami megmentette az Apple-t és megindította Ive-t a siker és hírnév felé. Ahogy általában, úgy az iMac esetében is Jobs volt az inspirátor. "Egybeépített gépről álmodom, amely egyszerűen kapcsolódik a nethez és nincs benne floppy-drive!" Ive csapata még egy édesség-gyárat is felkeresett, mielőtt előállt volna az áttetsző, zselés anyagra hasonlító, kékeszöld házzal. Az első iMac vidámságot hozott, mosolyt fakasztott - e jó tulajdonsággal az iMac utódok is rendelkeznek. A csapat készen állt még nagyobb feladatok elvégzésére, olyan kifinomult és elegáns termékek megtervezésére, mint az iPod.


Apple Cinema Display, 1999
Már az 1999-ben bemutatott Cinema Display első változata sikert aratott, lévén kijelzés a megszokottnál szélesebb a magasságához képest, így több dokumentum fért el a kijelzőn, de alkalmas volt filmek megtekintésére is szemkápráztató élességű és színhűségű képet adva sorozat gyártott monitor létére. A 2004-es megújulása egyszerre lett az erő, a dizájn és az ipar dicsérete, a tárgy lassan úszott a levegőben egy épp hogy észrevehető lábbal érintve csak az asztalt. Köszönhetően az anodizált alumínium felhasználásának, a kijelző könnyű volt, akár egy ujjal is lehetett mozgatni.


PowerMac Cube, 2000
Ez idő tájt Ive arról beszélt, hogy vágya olyan tökéletes "Apple"-t tervezni, amely "dizájnban jeleníti meg a használatot". A számítógép ipari dizájn - ez az üzenet szállt a levegőben akkor már fél évtizede. A Cube e vallás esszenciája. A Cube azonban bukás lett, noha miniatűr mérete és hangtalan hűtése mindenkit lenyűgözött, de nem volt bővíthető, az elektronika roppant érzékeny volt és a műanyag burkolatnak is voltak sorozat-hibái.


iPod, 2001
Számos gyártó sokféle digitális zenejátszója volt megvásárolható akkor, amikor az Apple az iPoddal megjelent a piacon, ám egyik sem volt ennyire egyben használhatóság és dizájn tekintetében. A legerősebb tervezési nyereségnek a menüválasztó-kerék bizonyult, de számos más, kevésbé nyilvánvaló megoldás okozta az elképzelhetetlen mértékű piacnyerést. Például az Apple külön szakmérnököket alkalmazott, akik kikísérletezték, miként lehet a fehér műanyagra átlátszó védőréteget felvinni úgy, hogy attól még markánsabban érvényesüljön a műanyag alatta.


Titánium Powerbook, 2002
Mielőtt az Apple dizájner-csapata, amit ezúttal Daniele De Iuliis vezetett, rátalált volna az alumíniumra, azt olyan helyeken alkalmazták, ahol erős, de könnyű anyagra volt szükség, mint például a golfés tenisz-ütőknél vagy a borotva pengékhez. Hosszadalmas kutató munka után - amelyből jelentős részt tett ki a gyártási folyamatok kidolgozása - álltak elő a valaha volt legvékonyabb hordozható számítógéppel. A leírás magáért beszélt, egy inch magas (2,54 centiméter) és 2,4 kilogramm súly. Ám a hatás még drámaibb volt: a magasan értékelt számítástechnikai rátalált a vezető ipari-dizájnra.


iMac, 2002
Vannak, akik féltojás iMacjének nevezik a talpa okán, mások pedig bólogatós iMacnek, a monitort tartó rozsdamentes acél karra utalva. ("A nyakat nem erre a célra terveztük" - vallotta egyszer be Ive.) Akárhogy is, ez az iMac elegáns fejlődési lépés volt az áttetsző katódcsöves iMacek után a mai "géptelen" irányba, amely láthatóan alig több egy hatalmas kijelzőnél.


Mac mini, 2005
Noha a Cube bukás volt, az Apple nem tett le szándékáról, hogy elkészítsen egy igen kisméretű, kocka alakú számítógépet.
Ám amíg a Cube úgy készült, hogy azt vágyd elől hagyni a dohányzó asztalon, ha vendégeid jönnének, addig a mininek más küldetést találtak. Az 1,3 kiló súlyú kis készülék mindarra képes, amire egy közönséges pécé képes, de könnyen a tévé mellé tehető, mint digitális média-szerver.
Ez már nem mindenki rétje. De amikor az Apple célba vette a nappalinkat, akkor megérthetjük, mi a stratégiai szerepe ennek az eszköznek.


iMac, 2005
Ive csapata egyszerűen eltüntette a számítógépet azzal a mozdulattal, ahogy az elektronikus alkatrészeket bezsúfolta a Mac LCD kijelzője mögé. Meg tudná mondani valaki, hogy a géjmereket leszámítva nem ez lesz-e a pécé jövője? Vagy tudja valaki a választ arra, hogy miért nem követi a többi gyártó ebben az Apple-t? És igen, ott van a hasonlóság az iPodhoz. Ha a sikert sikerre halmozó digitális zenelejátszó a pécés házaknál jól muzsikál, akkor azok a házak előbb-utóbb Macesek lesznek.


iPod nano, 2005
Mennyire imádhatta az Apple agytrösztje a nano-t? Ahhoz eléggé, hogy kinyírja az eladási csúcson lévő iPod minit, amely még emelkedő eladási görbét mutatott! Noha nem olyan kicsi, mint a shuffle, a nano sokkal több tárhelyet és színes kijelzőt kínál. A pénzügyi és kreatív siker nem is volt kétséges - a vetélytársak csak egymásra néztek csodálkozva, amíg az Apple lenyúlta szinte az egész piacot. Páran azon töprengenek, hogy még hányszor lehet ugyanarra a piacra, lényegében ugyan azt a tudást nyújtó, külsejében és használatában semmit sem változó eszközt eladni.


Apple Remote, 2006
Számos Apple tervezés, fejlesztés marad a szem elől rejtve, vagy csak nagyon ritkán csodálkozik rá egyszerűségére és szépségére a felhasználó. Nem így van ez az Apple távvezérlőjével. A 2005. októberében bemutatott kis eszközzel vezérelhetjük a Mac zenelejátszását fényképmutogatását és DVDvagy mozivetítését. Az Apple egyébként kaján mosollyal vetette össze, mi mindent tud a hat gombos eszköz ellentétben más gyártók 4§ gombos csodáival.


MacBook, 2006
Ebben az évben az Apple legfontosabb feladata volt a PowerPC chipről Intelre átállás. Az ekkor készült Macek esetében kivételesen fontosabb volt a belbecs, mint a külcsín. Noha ennek a gépnek az értékesítése messze felülmúlta a várakozásokat, jóval kevesebb dicséretet kapott a kialakítás, mint a korábbi PowerBooké. Ive csapatának ki kell várnia a gépek második generációját, hogy valami csodával rukkoljanak elő, az első generáció dolga kideríteni, mire is képes az új chip segítségével az Apple.


iPod Hifi (woofer), 2006
Ha nem az Apple mutatta volna be 2006 elején iPoddal együtt működő hordozható hi-fi szettjét, akkor az elemzők öngyilkosságról beszéltek volna. Más cégek hasonló eszközei fele ennyiért kétszer ilyen jól szóltak, de az Apple bízott a dizájn erejében. Túlbecsülték az erőt. A hi-fi messze nem lett olyan kelendő, mint azt az Apple várta, a dizájn nem mindenható. A hi-fi lekerült az árlistáról, az Apple képes tanulni hibáiból.

 

A lap tetejére


Célzatlan írásaink