E-mail














 


Szőke Mariann


1986 októberében helyezkedtem el a Comporgan Rendszerházban. A Comporgan - aminek a mostani VICO-ház mellett volt a székhelye - gyakorlatilag abból élt, hogy magyar szoftvereseket közvetített ki külföldre. ’86-ban már lehetett érezni a változásokat, és megjelentek a vállalkozóbb szellemű emberek. Az egyik vállalkozó marmonkannákért cserébe Macintosh Plus számítógépeket tudott volna szállítani Magyarországra, és a Comporgan Rendszerház el is határozta, hogy Macintosh-okat fog forgalmazni Magyarországon. Ekkor az amerikai számítógépek még Cocom-listásak voltak, de úgy tudom, hogy ez a tiltás csak az Apple II-re vonatkozott, a Plusra nem.

Üres vagy teli kannákért kapták volna a Plusokat?
   Üresekért, azt hiszem; az üzletnek ezt a részét nem ismertem pontosan. Úgy tűnt, ennek az akciónak az Apple részérôl nem is lesz akadálya. Mégis meghiúsult: abban az idôben a Számítástechnikai Koordinációs Intézet jelentette a magyar számítástechnikát, és ôk elintézték, hogy a marmonkannát embargós termékké nyilvánítsák - mivel abban benzint is lehet szállítani.

Miért volt szükségük erre a lépésre?
   Mert nagyon féltek az Apple gépeitôl. Az IBM XT-nek a Plus volt a legnagyobb konkurense. Itthon az IBM került, mondjuk, 986 ezerbe, és a Macintosh Plus is körülbelül ugyanannyiba került volna. Viszont akkor, amikor még szó sem volt a Windows rendszerrôl, a két gép között óriási volt a különbség. Rengeteg embernek megmutattuk a Macintosh-t, mindenkinek tetszett, de egyikôjük sem merte vállalni a döntést, hogy akkor ô most eltér a bevett iránytól.

Mert akkor a vállalatnál más rendszerre kell átállni?
   Mert a magyar iránytól kellett volna eltérni. Ugyanis kitűzték a célt, hogy Magyarországon az SZKI Proper 86 nevű számítógépe lesz az irányadó alapgép, ami az IBM XT-vel volt szinkronban. A Macintosh pedig tök más volt. Azok az emberek lehettek volna a partnereink, akik egy picit másként gondolkodtak; úgy, mint a "Think different!" reklámkampány alakjai. De az a réteg, amelyik akkoriban a munkája, a beosztása révén dönthetett, sokkal inkább a sablon döntéseket választotta.
   Ültünk Marcival - Andorka Mártonnal, aki műszaki szakemberként ma is velem dolgozik - a Comporganban, vártuk a megrendeléseket, de egy gépet sem tudtunk eladni.

Ön hogyan került oda?
   Amiatt, hogy a Comporgan külföldi bérmunkákat szervezett, kicsit több külföldi kapcsolattal rendelkezett, és nagyobb kilátásuk lehetett a világ felé. Például ’88-ban a székházuk egyik emeletét bérbe vette egy francia cég, és a Comporgan ötven-hatvan Macintosh Plus komputeren hirdetésfeldolgozó bérmunkát végzett. Talán innen adódott a Macintosh-szimpátiájuk. De az, hogy az a bizonyos vállalkozó letett oda egy gépet, és kezdte rábeszélni a vezérigazgatót a marmonkannás üzletre, szinte véletlenül történt.
   Nekem az volt a szerencsém, hogy épp akkor kerestek munkatársakat, amikor én munkahelyet. Amikor bementem a Comporganba, ott volt az asztalon a Plus, amirôl már olvastam a külföldi szakirodalomban, és amolyan jó iránynak tűnô, "szimpatikus" gépnek tartottam.

Mi tetszett benne?
   Tetszett, hogy grafikus rendszert írtak a felhasználóknak; hogy arra is gondoltak, hogyan kell a feladatot megoldani. A többi számítógépnél abból kellett kiindulni, hogy "ezt és ezt tudja a gép, ezt a tudást alkalmazzuk a feladatmegoldásra". Az Apple-nél pontosan az ellenkezô irányból, a felhasználó felôl közelítették meg a problémát. Számomra tragikus volt, hogy a DOS-nál mikor, melyik három szót kell megjegyezni; ha elmentem két hét szabadságra, újra meg kellett tanulnom a parancsokat. És ha nekem, a számítástechnikusnak ez ilyen nehezen ment, akkor a felhasználó sokkal rosszabb helyzetben lehetett. Ehhez képest a Macintosh nagyon használható volt.
   Akkoriban még nem a kereskedelemmel foglalkoztam. Matematikus a végzettségem, szoftveresként kezdtem dolgozni. A Comporgan elôtt a Medicorban orvosoknak írtam műszer szoftvereket; alapkövetelmény volt, hogy az orvos nehogy félreértsen valamit, mert ha véletlenül rosszul adja meg a szoftver paramétereit, abból tragédia lehet. A Macintosh-sal ez sem fordulhatott elô, kézenfekvô volt, hogy a felhasználó hogyan kezelje. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy annyira tetszett a Macintosh-platform.
   Három évig próbáltuk népszerűsíteni a Plus-t, újságíróknak tartottunk elôadást, de nem volt látható eredményünk. Az áttörés ’89-ben történt, amikor az MTI-s Világgazdaságot, a "zöld újság"-ot kitette a nyomda, és kényszerbôl elektronizálniuk kellett a tördelést. Ez egyébként sokkal olcsóbb megoldás volt, mert a hagyományos fényszedô gépek horribilis összegbe kerültek a DTP-rendszerekhez képest.
   A munkát az MTI végezte, volt levilágítójuk, volt néhány számítógépük, már a tördelô rendszert is megvették, de egyszerűen nem tudtak levilágítani egy magyar ékezetekkel begépelt lapot. Nem volt olyan PC-s számítógépes, aki tudta volna, mit kell tenni; annyira nem, hogy a németek is, akik a LinoType-ot szállították, az utolsó percig hitegették az MTI-t, hogy megtalálják a megoldást. Valamikor ’90 januárjában kellett volna a lapnak megjelennie, és december végén még nem tudtak semmit.
   Fazekas Béla az MTI-ben dolgozott, többek között az volt a feladata, hogy a Világgazdaság megszülessen. Megtudtam, hogy mivel bajlódnak; a Comporganban hónom alá kaptam egy Plust, átvittem az MTI-be, hozzákapcsoltunk egy A3-as monitort, amihez Macintosh kártya volt, és a PageMaker-rel húsz perc alatt betördeltünk egy oldalt, természetesen magyar karakterrel, amit utána rögtön le is világítottunk.
   Ez volt Magyarországon az elsô, teljes egészében digitális technikával készített lap.

Honnan volt PageMaker-ük?
   A Comporgan ebben a tekintetben abszolút tisztességes volt, áldoztak rá, és legálisan megvehettük a szoftvereket. Sokan gondolkoztak úgy, hogy minek megvenni a szoftvert, amikor meg is lehet szerezni. Nagyon sokat vitáztam azon, hogy megéri-e ez, nem árt-e az ország hírnevének. Hallottunk olyan híreket, hogy a magyar kutatókat, professzorokat idônként nem engedték be külföldön a számítástechnikai laborokba, mert ellopják a szoftvereket. Mi, magyarok sokkal mobilisabbak voltunk, mint a többiek a szocialista táborból, sokkal inkább mehettünk tanulmányútra, mint a kelet-német vagy csehszlovák mérnökök. Ezért csak nekünk volt lehetôségünk „lopni", és a megszerzett dolgokat mi adtuk tovább a többieknek.

Az MTI-ben hogyan tudták megoldani az ékezet problémát?
   Egyszerűen: ismertük a PostScript nyelvet, és a lézernyomtató drájverének programjába beírtuk a két problémás betűt: az "ô"-t és az "ű"-t. Persze lehet, hogy a problémát egy komoly, nagy kaliberű számítástechnikus IBM PC-n is meg tudta volna oldani - mi Macintosh-érdekeltek voltunk, számunkra ez volt a nyerô húzás.
   Az MTI hirtelen, egy-két hónappal a lap megjelenése elôtt, úgy döntött, hogy mivel szorít az idô, sürgôsen Macintosh-okat kell venni. Elég mókás volt, kirohantunk Bécsbe, és szabályosan átcsempésztünk a határon néhány gépet. A csempészésre nem a magyar vám, hanem az osztrákok miatt volt szükség. Az autóban, takarók alatt hoztunk be négy-öt Macintosh IIx-t; akkor az volt a csúcsgép.

Bécsben hogyan vehették meg a gépeket?
   Bementünk a boltba, kértünk négy vagy öt gépet, és kifizettük. A kereskedôk tudták, hogy Magyarországra vesszük a Macintosh-t, de ez nem érdekelte ôket. Az osztrák kereskedôk ugyanolyan érdekeltek voltak az eladásban, mint mi a vételben. A mai napig nem vagyok tisztában azzal, hogy tényleg annyira szigorú volt-e a Cocom-lista. Ugyanez volt a helyzet az IBM XT-vel is.

Itthon nem volt elég gép? Korábban három évig próbálták eladni a Plust.
   Plus volt, de a nagyobb tudású Mac II-re a Comporgan nem volt nyitott. Ezért is lehetett sikeres a Jura Kft., ôk a szocialista vállalatokhoz képest igazi kereskedôknek számítottak.
   A Világgazdasággal párhuzamosan folyt a Mai Nap elektronizálása, elvileg nekik egy hónappal elôbb is kellett volna megjelenniük, de a Macintosh-ok használatának köszönhetôen egy héttel leköröztük ôket.
   A Comporganban már nem éreztem jól magam, elmentem. Egy Quark-jellegű DTP-s szoftvert kezdtünk fejleszteni Macintosh-ra, két évig ezzel foglalkoztam. Ezzel egy idôben tanítottuk a tördelôket az MTI-ben a PageMaker használatára, viszonylag könnyen ment, akkortájt mindenki örült, hogy valami újat tanulhat.
   A szoftver fejlesztését végül, pénzhiány miatt, nem tudtuk befejezni, megírtuk ugyan, de nem került piacra. Nem bánom, hogy részt vettem a munkában, elég sokat tanultam belôle, mert azzal, hogy DTP-s szoftvert fejlesztettem, a PageMaker kezelését is sokkal jobban tudtam tanítani, és viszont.
   Elhelyezkedtem a Macintosh-viszonteladással foglalkozó Novikonban; ez a vállalat a comporganos társaságból jött össze, és egy francia tôkés cég állt mögötte. A Contraxnak jelentôs tulajdonrésze volt a Novikonban, késôbb bekebelezték, végül teljesen kiszálltak az üzletágból.

Lehetett-e érezni változást a forgalomban, amikor Magyarország nyitottabb lett?
   Igen, de nem a rendszerváltás miatt, hanem mert akkor valósult meg a legális Apple-disztribúció. Egyébként az Apple jól döntött, hogy a Graphisoftnak adta a terjesztési jogot.
   A történelmi változás és az Apple magyarországi jelenléte egybeesett. ’89-ben minden héten alakult egy szerkesztôség, ez persze összefügg a rendszerváltással, de nem azért, mert most már szabad volt kereskedni, hanem azért, mert hirtelen mindent publikálni kellett, és ehhez nagyon sok Macintosh-ra volt szükség.

- A Világgazdaság-beli siker jó referencia volt?
   Sajnos nem. A lapot viszonylag zárt körben ismerték. Mi, számítástechnikusok nem értettünk a propagandához - ez ma is problémánk -, de a lap sem propagálta magát kellôen. Viszont a valamivel késôbb indult, elsô bulvárlap, a Mai Nap már sokkal nagyobb publicitáshoz jutott. Sokan úgy tudják, hogy Magyarországon az volt az elsô, elektronikusan tördelt újság. Azután sorban eladták a magyar lapokat, ezeket kilencven százalékban a Jura szerelte fel, amivel nagy presztízst szerzett magának.
   A Kurír volt a második ügyfelünk, utána jött a Nemzeti Sport, a Blikk, legutóbb a Metró, és mi vettük át néhány megyei napilap bôvítését, felújítását. Ezek a munkák már abszolút tervszerűen folytak. A Macintosh használatában minden annyira egyszerű és kiszámítható, és mi is vagyunk már annyira profik, hogy nem volt igazi nehézségünk. A gépek ma is működnek, például a Magyar Hírlap szerkesztôségében még mindig sok SE-t lehet látni. Elavultak, de mindegyik működik.
   A szerkesztôségeken kívül nagyon jó partnerünk volt a Polgári Bank, ahová száznál több gépet szállítottunk. Nem tudom, hallott-e már róla, volt náluk egy belsô utasítás, hogy nem mehet ki olyan levél a bankból, amit nem Macintosh-on írtak.

Mint szoftveres tudott dolgozni?    Nem. Elôször azt hittem, hogy tudok majd szoftverekkel foglalkozni, de ez nem megy, ha az embert mindig a telefonhoz hívják, mert tanácsot kell adni a vevônek - viszont, ha kereskedni akarunk, azonnal reagálni kell a vevô kérésére. Most úgy érzem, ha akarnám, se tudnék már a szoftverekkel foglalkozni, nem lenne rá képes a fejem.

Az Apple-lel volt-e kapcsolatuk?    Nem volt szabad átnyúlni a Graphisoft fölött. Egyszer elôfordult, hogy az egyik dizájn stúdió közvetlenül az Apple-nek panaszkodott, és majdnem kitették ôket a dealerek közül. Voltak zökkenôk, az elsô idôkben a Graphisoft sem volt még annyira profi, nem kérték ki a tanácsunkat, nehezen fogadták el, hogy a végfelhasználók igényeit, elvárásait mi ismerjük jobban. Mondok egy példát, a magyar operációs rendszer CE-karakter-H-karakter problematikáját; meg se hallgatták a kérésünket, hogy ne terjesszék el a CE-fontokat, mert az összes szerkesztôség a H-s karaktereket használja.
   Elôször Szigeti András vezette a Graphisoftot, azután Csata Sándor. Az ô vezetése alatt profibbá vált a képviselet. De a nagyobb szerkesztôségek már felszerelkeztek, új napilapok nem alakultak, visszaesett a forgalom. Ezzel egy idôben jött a Bokros-csomag, az embereknek nem volt pénzük, a márkás gépeket nem vették, ekkor terjedtek el a tajvani vacakok. A számítástechnikai kereskedelem lefelé szállt, közben az Apple-nél azt hitték, hogy Csata dolgozik rosszul. Elküldték, és teljes anarchia következett.
   Egy ideje jobb a helyzet, Emanuele Massimo nagyon sokat vállal magára. A mi szemünkben ô vezeti a céget. Most jó az Apple visszhangja Magyarországon, nagyon jó volt például az Info ’99-en kiállítani. Az emberek pár éve még sajnáltak minket, most örültek, hogy végre új gépet és hosszú távon is megbízható stratégiát látnak.


Bácskai Sándor


A lap tetejére