E-mail














 


Kafka GyörgyKafka György


1985-ben, szoftverfejlesztôként kerültem a Graphisofthoz. Hét évig dolgoztam ott, a hôskorszakban, kemény évek voltak, rengeteg munkával, nagy sikerekkel. Amikor az Adobe cég magyarországi partnert keresett, elôször a Kontakt Design stúdióval együtt kezdtünk el disztribúcióval foglalkozni, majd ’95 elején jobbnak láttam saját vállalkozást, független céget létrehozni. Ez a cég a Trans-Europe Kft.
   Grafikai, vizuális, multimédiás és Internetes szoftvereket forgalmazunk viszonteladóinknak. Hagyományosan olyan cégeket képviselünk, amelyek egytôl egyig a Macintosh-világból indultak. Elsôsorban az Adobe-t kell megemlítenem, talán sokan tudják, hogy annak idején, 1985 körül az Apple, az Adobe és az Aldus hozta létre a Desktop Publishing fogalmát: az Apple a számítógéppel és a lézernyomtatóval, az Aldus a PageMaker programmal, az Adobe pedig a PostScript lapleíró nyelvvel. Ma ez az egyik legkomolyabb üzleti ág, az Apple hagyományos piaca. Idôközben, körülbelül három-négy éve, az Adobe felvásárolta az Aldust, és a PostScript technológiára alapulva számtalan alkalmazói szoftvert fejlesztett ki, ezek közül kétségtelenül az univerzális Photoshop, az Illustrator, az Acrobat, a Premier, illetve az utóbbi idôben a honlapos PageMill szoftverek váltak a legismertebbekké.
   Az Adobe mellett a Metacreationt, az Extensist és a Cantót, valamint a több cég egyesülésébôl létrejött, és többek között a FreeHand programmal fémjelezhetô Macromediát képviseljük.

Miért az Adobe a legerôsebb a piacon?
   Talán azért, mert övék a technológia lelke, a PostScript - illetve most már a pdf leíró nyelv -, és erre építették az alkalmazói szoftvereiket. Ma már dollár milliárdokat forgalmazó cég. Úgy tudom, hogy az Adobe vezetôje az Apple igazgatótanácsának is tagja, sôt valamikor, a nyolcvanas évek vége felé, az Apple-nek is volt körülbelül tíz százalék tulajdonrészesedése az Adobe-ban.
   De a többi, általunk képviselt cég is hagyományosan Macintoshos vállalat, mindannyian a Macintosh-platformra fejlesztettek elôször. A Macintosh-világban mindig nagyon jó szoftverek jelentek meg. Szerintem az is mutatja, hogy a Macintosh-világ magasabb szintű, erôsebb, jobb, hogy a legtöbb olyan programnak, ami a Mac-platformon sikert ért el, jó esélye volt arra, hogy a Windows felhasználóknál is megállja a helyét. Érdekes, hogy fordítva nem igaz az állítás: nem nagyon tudok olyan szoftverrôl, ami elôbb PC-n volt sikeres, és késôbb a Macintosh-os változatát is keresték volna. Ez nem csak a kiadványszerkesztô, hanem a CAD-es tervezô programokra is igaz.
   A kilencvenes évek legelején a Graphisoft amerikai irodáját vezettem, és volt alkalmam az ottani piacot figyelni: például az AutoCad Macintosh-verziója azért nem lehetett sikeres, mert az Apple filozófiáját, a felhasználóbarát interfészt, a legördülô menükkel, az ablakokkal, az alma menüvel, nem tudták adaptálni. Az a szoftver, ami erre nem figyelt eléggé, nem is válhatott sikeressé.

És a válság idején?
   Az Apple mindig ciklikus cég volt, egyszer fönt, egyszer lent. Én nagyon régóta követem a Macintosh történetét: 1983-ban, még egyetemistaként - az ELTE TTK programtervezô matematika szakán tanultam -, kimentem Franciaországba, és sikerült egy néhány hetes, amolyan nyári munkát kapnom egy Apple-viszonteladónál. Lisákat árultunk. Akkoriban Magyarországon még nem nagyon hallottuk az Apple nevét.
   Itthon a Graphisoftnál kezdtek elôször Apple Lisára programokat fejleszteni. Én szoftveresnek mentem oda, de elég hamar átkerültem a kereskedelemmel foglalkozó csapatba, nagyjából én építettem ki a disztributori hálózatot. Mindig jobban érdekelt a kereskedés és az üzletépítés, mint a programozás. Sok olyan kisebb céget, partnert sikerült a Graphisoftnak szereznem, ami mára viszonylag nagyra nôtt.
   Csak érdekességképpen említem meg, hogy azt hiszem, én hoztam be az elsô lézernyomtatót és az elsô HyperDrive-ot Magyarországra. Sikerült kidolgozni egy kereskedelmi megállapodást, hogy a CAD-es szoftverekért cserébe, kapunk Franciaországban egy lézernyomtatót, meg egy Macintosh Plus-t. Addig, 1986-ig nálunk nem létezett lézernyomtató, a Cocom-listán szerepelt. Valószínűleg ennek köszönhetô, hogy Franciaországban figyelt a titkosrendôrség, talán nem nagyon tudták, hogy pontosan mit is csinál náluk ez a magyar fiatalember. Hallottam a partnereimtôl, hogy érdeklôdtek utánam, állítólag azt is tudták, hogy mikor utaztam be Franciaországba, és mikor jövök vissza. De nem történt semmi. A nyomtatót és a gépet egyszerre, két, jó nagy dobozban hoztam. Ez föltűnhetett a párizsi Orly repülôtéren, azt is biztosan tudom, hogy figyeltek, de hozzám soha nem szóltak.

Az Apple Lisá-ra hogyan emlékszik?
   Nagyon jó, komoly számítógép volt, viszonylag nagy képernyôvel. Erôsebb, nagyobb tudású volt, mint az elsô Macintosh. Lehet, hogy meglepônek tűnik, de talán korábban jött ki, mint kellett volna, mert megelôzte a korát. Ugyanis amikor ezek a gépek megjelentek, nem nagyon létezett rájuk írt szoftver. Azt hiszem, Bojár Gáborék Németországba mentek ki egy kiállításra, hogy "eladják" munkaerejüket és programozói tudásukat. A német Apple-lel sikerült olyan megállapodást kötniük, hogy kaptak gépeket, meg valamennyi pénzt, hogy kifejleszthessenek egy háromdimenziós programot - ez volt a Radar, az ArchiCad elôde.

Magyarországon hol lehetett szervizelni a Lisákat?
   Ezeket a gépeket nem kellett szervizelni, ezek nem romlottak el. Nagy kár, hogy a magyarországi Apple-jelenlét nem akkor kezdôdhetett el. A Graphisoft 1989-ben kapta meg a disztribúciós jogot, de már két évvel korábban megkezdte a tárgyalásokat. Ezt a kapcsolatot én hoztam össze, mert amikor az ArchiCadet árultam Franciaországban, megismerkedtem Gilles Mouchenet-vel. Akkoriban hozzá tartozott számos ország ellátása, ô felelt a mi régiónkért is. ’87-ben fölmerült a gondolat, hogy jó lenne az Apple gépeit Magyarországon értékesíteni, el is kezdôdtek a tárgyalások Párizsban a Graphisoft és Mouchenet úr között. Úgy nézett ki, hogy megkapjuk a disztribúciót, de a számítástechnikai embargó miatt az amerikai Apple attól félt, hogy elveszítené az ottani kormányzati megrendeléseket. Leállították a tárgyalást. Pedig, ha mindez sikerül, és ’87-ben el tudtuk volna kezdeni az eladásokat, a Macintosh-nak olyan piaci részesedése lenne Magyarországon, mint Nyugat-Európában; így, mire ’89-ben felújítottuk a tárgyalásokat, és létrejött a megállapodás, az óriási vámkedvezmények miatt már nagyon elterjedtek a PC-k.
   Én ebben a második tárgyalási menetben már nem vettem részt, a Graphisoft amerikai cégét vezettem. Szigeti András lett a disztribúciós leányvállalat vezetôje. Csak halkan mondom, hogy nem sokat költöttek reklámra, nem ismertették meg kellôen az emberekkel a Macintosh elônyeit, talán nem is volt rá pénzük, de úgy-ahogy elindult az Apple magyarországi története.

Milyen piacra számíthattak volna 1987-ben?
   Rengeteget utaztunk külföldre, én Graphisoftosként gyakorlatilag minden második héten Franciaországban, Belgiumban vagy Svédországban voltam. Nagyon jó rálátásunk volt arra, hogy mi mindenre használják a gépet. Franciaországban ma is iszonyú erôs az Apple, akkoriban tizenöt százalék körüli volt a piaci részesedése, de Svédországban, Belgiumban, Olaszországban is magas volt az arányuk. Érdekes, hogy például Németországban nem annyira, a németek vonalasabbak. A Macintosh dizájnját, filozófiáját, a rendszer grafikusabb, elôre mutatóbb, talán művészibb voltát a "könnyedebb" országokban kedvelik jobban. Nagyon sok építészeti irodában, amikor az ArchiCadet árultam, már ott volt az asztalokon a Macintosh, mert a vizuális munkákra, a rajzolásra, tervezésre sokkal inkább azt használták.
   Mivel az ArchiCadet Macintoshra fejlesztettük, és Franciaországban is el tudtuk adni, bíztunk abban, hogy a szoftver Magyarországon is keresett lenne. Jöttek a változások, sejteni lehetett, hogy a Macintosh elônyeit sok területen használnák, persze elsôsorban a kiadványszerkesztésben - mint ahogy be is igazolódott, hogy a nyomdák, a szerkesztôségek alkotják a felhasználók legnagyobb részét.

Mennyi ideig volt Amerikában?
   Két évig; 91 közepén jöttem haza. Elsôsorban azokkal az Apple-menedzserekkel kerültem kapcsolatba, akik az építészeti területért feleltek. Az amerikaiak jó tárgyalók, nyitott üzletemberek. Ôk is látták az ArchiCad elônyeit. Pár hónapi, nagyon kemény munka után tartós és jelentôs forgalmat sikerült elérnünk. Volt még egy Maces tervezô program, a francia ArchiTrion, az volt a közvetlen vetélytársunk, ezt késôbb sikerült kiütnünk a piacról.

Hogy emlékszik: érdekelte az amerikai Apple-t Magyarország?
   ’89-tôl egyre jobban odafigyeltek a térségre. Érdekükben állt, hogy Magyarországon is legyen egy szervezet, megfelelô létszámmal, megfelelô emberanyaggal. Késôbb a Graphisoft eladta az érdekeltségeit egy libanoni üzletembernek, Nabil Boustrossnak, és létrejött az Apple IMC.
   A mi cégünk pedig mára a magyarországi Macintosh-os szoftver piac legnagyobb forgalmazója lett, és a legtöbb Apple-viszonteladó a partnerünk. Igaz, hogy ma a PC-s változatok jelentik a forgalom nagyobb részét, viszont a bevételt, az üzleti hasznot tekintve jobb a Macintosh-ok aránya. Egyébként itt, a Trans-Europe-nál, az irodai adminisztrációtól a marketingen át a bemutatókig, szintén elkötelezett Macintosh-felhasználók vagyunk. Ennek fôleg érzelmi okai vannak, másrészt én, mint cégvezetô, jobbnak is tartom a Macintosht.


Bácskai Sándor


A lap tetejére