E-mail














 


Hochbaum PálHochbaum Pál


Pontosan tíz évvel ezelôtt, 1989 nyarán az egyik legnagyobb ausztriai Apple-dealer, a Geiger Computer elkezdett puhatolózni Magyarország felé. Nem tudom már, hogyan, kapcsolatba kerültek Maus Györggyel, egy német-osztrák-magyarral, akinek volt egy Macintosh gépek eladásával foglalkozó kft-je valahol Budán, a Rózsadombon. A Maus Kft-ben már ott dolgoztak azok a grafikusok, számítógépes emberek, diákok, akik azóta is benne vannak a Macintosh-világban. Ez a Maus Kft. lehetett volna az osztrák Geiger Computer magyarországi viszonteladója.
   A Maus Kft. 1989 ôszén rendezett egy Macintosh-kiállítást a Vigadóban. A dolognak az a része, amit én ismerek, egy kicsit furcsára sikerült: Geiger leszállított egy kamionnyi Macintosh Plust meg SE-t, azt hiszem, azok akkor éppen nem voltak tiltó listán. Ez a szállítmány, ötven vagy hatvan számítógép, eltűnt.
   Én akkor joghallgató voltam Bécsben. Éppen abban az évben végeztem, és az volt az elsô megbízatásom, hogy jöjjek Magyarországra, rendszeresen tartsam a kapcsolatot a két cég között, és próbáljam meg összehangolni a munkájukat. Ez nem nagyon sikerült, mert Budapesten mindig csak Maus-szal találkozhattam, a munkatársaival nem beszélhettem, az irodába be sem mehettem.
   Novembertôl az volt a fô feladatom, hogy kinyomozzam, hol lehetnek az eltűnt gépek. Évekkel késôbb sikerült is megtalálni néhány darabot, de a dologból bírósági ügy lett, és ebbôl kifolyólag a Mausszal való kapcsolat természetesen megszűnt. Egy ideig mással foglalkoztam. A következô tavasszal megint összekerültem ezekkel a srácokkal, még szintén Geiger révén, mert azért ôk tartották a kapcsolatot; 90 nyarán meg is alakult Magyarországon a Geiger Computer Kft. Itt volt ez a fiatal csapat, akik már értettek a Macintosh gépekhez.

Ausztriában régóta jelen volt az Apple?
   Biztosan ott volt, de még elég kis cég lehetett. Az az igazság, hogy én nem nagyon foglalkoztam ezzel. Én jogot tanultam, semmi közöm nem volt a számítógépekhez. Persze, voltak olyan diáktársaim, akik játszottak rajta, - egyébként Macintosh-sal -, de engem az nem érdekelt. Az elsô Macintosh számítógépekkel akkor találkoztam, amikor ebbe a Geiger-Maus ügybe Magyarországon véletlenül belepottyantam. Ezért a történet műszaki részét nem is tudom elmesélni, az soha nem volt erôs oldalam.

Mi történt a részben megtalált gépekkel?
   Azok Magyarországon maradtak, hogy pontosan mi lett a sorsuk, már meg nem mondom. Egyet-kettôt mi is használtunk irodai munkára, levélírásra, adatbázis kezelésre. A többit, gondolom, értékesítették.

Geiger cégét az Apple bízta meg a magyarországi terjeszkedéssel?
   Nem. Geigerék egyszerűen eldöntötték, hogy megpróbálnak továbblépni, és az Apple nem mondott rá nemet. Persze voltak olyan törekvések Geiger mint viszonteladó részérôl, hogy megkapja a magyarországi disztribúciót. De itt volt a Graphisoft, már akkor is neves cég - persze nagyon kicsi ahhoz képest, hogy mára mekkorára fejlôdött -, ráadásul nekik is komoly Macintosh-múltjuk volt, és ôk is tárgyaltak a párizsi Apple-központtal. Természetesen ôk kapták meg a disztribúciós jogot, és a Geiger Kft. lett az egyik legelsô viszonteladó.

Tudta az Apple, hogy mire számíthat Magyarországon?
   Az Apple egészen biztosan nem foglalkozott Magyarországgal. Hébe-hóba, kétévente egyszer eljött valaki körülnézni. De igazi, profi piackutatás nemigen folyt.
   90 ôszén kapta meg a Graphisoft a disztribúciós jogot, decemberben érkezett az elsô szállítmány. Az év végén megszüntettük a Geigerrel való együttműködést, és hat emberrel megalakult a Baum Computer Kft., tehát rögtön az elejétôl mi is ott voltunk a dealerek között. A régi csapatból már csak ketten vagyunk itt, a többiek elmentek. Annak idején menô dolog volt, hogy mindenki gyorsan megalakította a saját cégét.
   Az elsô idôben túl sok eladásról nem lehetett beszélni: egyrészt össze kellett az egész csapatnak állni, másrészt akkor még senki nem értett a kereskedelmi részhez.
   Nagyon zavaros és kiforratlan volt minden. Annyi léhűtô rohangált az országban annak idején! ’89-ben még a számítástechnika volt a legnagyobb üzlet Magyarországon, ezzel lehetett gyorsan meggazdagodni. Mindenki jött a "nagy" ötletekkel, amikrôl kiderült, hogy semmi alapjuk nem volt. Sokan légvárakat építettek, hogy majd ilyen projekt, meg olyan kapcsolatok, óriási eladási számok röpködtek - ezekbôl soha nem lett semmi, blabla volt az egész. Persze komoly finanszírozási lehetôségek sem voltak, nagyon zavaros, nagyon komolytalan volt minden - mi is azok voltunk. Talán a Jura volt az egyetlen komoly, kereskedelmi háttérrel rendelkezô cég, ôk már akkoriban is komoly eladási számokkal büszkélkedhettek, és talán ezért is olyan erôs ma a piaci pozíciójuk.
   ’90-ben jött a nagy áttörés a számítástechnikai piacon, egyik pillanatról a másikra leesett a haszonrés, elkezdôdött az árharc, az a folyamat, ami a mai napig tart, hogy minden gyorsabb és olcsóbb lesz. Hirtelen átalakult a struktúra; az a cég, ami arra épült, hogy pár gép eladásából meggazdagodjon, komoly anyagi gondokkal küzdött, és ez ahhoz vezetett, hogy sok cég megszűnt, vagy megvette ôket egy erôsebb cég.

Voltak megbeszélések a dealerek között?
   Voltak, és mindig ugyanazokról a problémákról volt szó: a rossz szervizellátás, a lassú szállítás, drágák a gépek, rosszak a fizetési feltételek; állandóan panaszkodást lehetett hallani. Ez elég unalmassá vált. Másrészt nehezen fogadták el az emberek azt, hogy egy olyan óriás cégnek, mint az Apple, teljesen mindegy, hogy mit csinál néhány magyar dealer. Eleinte én is azt hittem, hogy néhány dolgot meg lehet változtatni. Nem így volt: volt egy standard szerzôdés, vagy aláírta a dealer, vagy nem. A Graphisofttal voltunk kapcsolatban, soha nem az Apple-lel.

Mi kellett ahhoz, hogy valaki viszonteladó lehessen?
   Akkor még kellett egy külker engedély, de azt is automatikusan megkapta az ember, nem volt gond. Másra nem volt szükség.

Kik érdeklôdtek a Macintosh gépek iránt?
   Nagyon kevesen voltak, de azért érdeklôdtek, meg mi is hirdettünk, rendszeresen ott voltunk a Compfairen. Megpróbáltunk szerkesztôségeknek, reklámstúdióknak eladni, ôk is jöttek érdeklôdni, mi is elmentünk hozzájuk. Volt a partnereink között egy-két, DTP-vel, meg ki tudja, még mi mindennel foglalkozó ausztriai cég is. Az elsô évben nagyon kevés gépet adtunk el. Az emberek egyáltalán nem ismerték a Macintosh-t, a nagyobb szerkesztôségek pedig már ’89-90-ben beruháztak, akkoriban mindenki a Jurától vásárolt. Kellett egy-másfél év, amíg megtanultuk, hogy mit kell csinálni, és ’92-tôl kezdett felfutni a dolog.

Foglalkoztak DTP-vel?
   Egy ideig, még az elsô csapat foglalkozott nyomdai elôkészítéssel, és inkább abból jöttek a bevételek, nem a kereskedelembôl. De késôbb úgy gondoltam, hogy ha kereskedô vagyok, aki ellátom a szolgáltatókat, többek között a grafikai stúdiókat, akkor nem jelenthetek a számukra konkurenciát. Nem a DTP-t gondoltuk a fô profilunknak, bár néha fölmerült az ötlet.
   Az volt a probléma, hogy az Apple, amikor elkezdtünk vele foglalkozni, egyre gyöngébb lett, állandósult a krízis, és ez a folyamat csak nem is olyan régen változott meg. Persze, nem volt kellemes érzés, hogy az Apple-nek rossz a híre. Magyarországon volt egy nagyon-nagyon szűk réteg, aki így is, úgy is Macintosh-t használt. Utcai felhasználó akkor se volt, most sincs, erre a piacra nem lehetett építeni. Elég sokáig tartott, amíg rájöttünk erre. Az Apple nem értette meg, hogy az Amerikában bevált szisztéma egy ilyen társadalomban nem működik, és a Graphisoft sem bírta elfogadni ezt: azt mondták, hogy ennek így és így kell lennie - de annak semmi köze nem volt a valósághoz.
   Leginkább a külföldrôl jött cégek vették a Macintosh-t, nekik kis beruházások voltak, nekünk pedig ezek számítottak a komoly eladásoknak. Volt egy-két szerkesztôség, akiket elláttunk, és abban az idôben kezdtük a reklámügynökségeket is ellátni gépekkel.

Nem gondolt arra, hogy abbahagyja?
   Az, hogy abbahagyom, nem foglalkoztatott különösebben, hiszen ’94-ben mi is specializálódtunk: nagyobb berendezések, komplett nyomdai elôkészítô rendszerek, levilágítók eladásával kezdtünk foglalkozni. Az ECRM nevű amerikai céget képviseljük Magyarországon, egyértelműen ez biztosítja a gazdasági hátterünket, nem a Macintosh gépek eladása - az csak egy része a tevékenységünknek. A darabszámot tekintve nem adunk el sok Macintosh-t, de nem is azt tartjuk fontosnak, hogy eladjunk tíz kis gépet, hanem azt, hogy komoly, nagy teljesítményű G3-okat forgalmazzunk, nagy monitorokkal, szkennerekkel, levilágító gépekkel, filmekkel, vegyszerekkel. Ha annak idején azt mondják, hogy az Apple megszűnik, akkor attól kezdve nem Macintosh-t adtam volna el a levilágítókhoz, hanem PC-t. Ilyen szinten függetlenek vagyunk az Apple mindenkori helyzetétôl.
   A kilencvenes évek közepén Ausztriában nagyon sok cég tönkrement, azok, amiket annak idején ismertem, mind eltűntek. Magyarországon is több cég felfutott, aztán hirtelen eltűnt. De a képviselet is gyakran változtatta a politikáját, eleinte kevés viszonteladó volt, és nagy kiváltságnak számított, hogy valaki dealer lehet. Két-három évre rá fűnek-fának adtak szerzôdést, és akkor hirtelen nagyon sok ügyfelünkbôl viszonteladó lett, iroda, alkalmazott nélkül. Ez azokat a cégeket, amik elôtte is ott voltak, és ott vannak ma is, nagyon kellemetlenül érintett. Szerencsére mára letisztult a kép. Három-négy éve stabilizálódott a helyzet, azóta megszűnt a kapkodás, sok kisebb dealert visszaminôsítettek, nem közvetlenül az Apple-tôl vásárolnak, tehát már nem jelentenek közvetlen konkurenciát. A HD-Sysnél is megszűntek az állandó változások, stabil csapat dolgozik. Most jó, nem piszkáljuk egymást, mindenki a munkájára koncentrál. Megszűnt az állandó siránkozás is, jó, ma is vannak olyan értekezletek, amikor az emberek panaszkodnak, de ezek már inkább szakmai jellegűek. És ennek sokkal több értelme van. Ami az üzleti szférát illeti, a fizetési morált, a megbízhatóságot, az is szépen letisztult. Az IFABO, a Compfair, a Printexpo nagyon profi, kultivált rendezvénnyé vált.
   Természetesen nagyon jó érzés, hogy az Apple is helyrerázódott, és végre megint kihoztak egy különleges gépet.

A Baum Computer milyen irányba lépett?
   Ha van öt dealer, a harc mindig az ár körül forog. Ez nagyon frusztráló. Ezért mindig azt kell néznem, hol, milyen területen tudok valami pluszt nyújtani. Négy éve, 95 végén egy osztrák bankon keresztül elkezdtünk finanszírozási lehetôségeket, külföldi haszonbérleti szerzôdéseket ajánlani, ez akkor nagyon elônyös volt. Mi intéztük a vámkezelést, a finanszírozást, a szervizoktatást. Most általában belföldi finanszírozást nyújtunk, haszonbérletbe adunk berendezéseket.
   Körülbelül két évvel ezelôtt elkezdtünk Románia és Jugoszlávia felé puhatolózni, ma mind a két országban van cégünk, Brassóban és Szabadkán. Mondanom sem kell, hogy a szabadkai nem igazán prosperál, annyira katasztrofális ott a gazdasági helyzet. Két éve, amikor feloldották az embargót, kicsit bizakodóbbak voltunk, nagyon sok érdeklôdô jött, most viszont egy-két eladást leszámítva meghalt a piac.
   Románia sokkal nyitottabb, fejlôdésben lévô, viszont rendkívül szegény ország. Nagyok a távolságok, rosszak az utak, emellett vannak nyelvi, mentalitásbeli akadályok is.

- Miért erre a két országra gondoltak?
   Mert itt voltak üzleti kapcsolatok. A magyarországi vásárokra, bemutatókra ebbôl a két országból jártak. A horvátok Szlovéniába vagy Ausztriába mennek, a szlovákok Prágába, Ukrajna pedig Moszkva felé orientálódik.
   Brassóban román partnerem van, de egy sepsiszentgyörgyi magyar nyomdán keresztül jöttem össze vele. Van egy hihetetlenül szűk, de nagyon aktív vállalkozói réteg a Székelyföldön, láthatóan keményen dolgoznak. A román partnerek kicsit ülnek és várnak.

Más magyar cég is terjeszkedik ezekben az országokban?
   Tudomásom szerint nem. Nekem ez azért egyszerűbb, mert én eleve több országban gondolkoztam. Ne felejtsd el, Bécsbôl kerültem Magyarországra, most is van egy bécsi cégünk, és kezdettôl nagy elônyünk volt, hogy vámszabad területhez jutottunk általa, apportba hozhattunk be dolgokat, vámmentesen adhattunk el az oktatási intézményeknek - a többieknek nem volt ilyen lehetôsége.


Bácskai Sándor


A lap tetejére