E-mail














 


Csata SándorCsata Sándor


’92 ôszén, egy este Bojár Gábor, a Graphisoft vezetôje felhívott telefonon, és megkérdezte, hogy volna-e kedvem találkozni vele. Elmentem az irodájába, ahol elmondta, hogy keresnek egy embert, aki az Apple magyarországi disztribúciójának vezetésével foglalkozna. A történet összes elemét nem ismerem, de azt hiszem, azért volt rám kíváncsi, mert Esther Dysson, aki akkoriban a számítástechnika kelet-európai történetével foglalkozott, készített velem egy interjút az amerikai Real East című kiadvány Magyarországról szóló összeállításához. Úgy tudom, Gábor ezt a hölgyet kérdezte meg, ismer-e valakit, aki alkalmas lenne a disztribúció vezetésére.
   Gondolkoztam az ajánlaton, elmentem egy szakmai kiállításra, ahol megnéztem, mire képes a Macintosh. Érdekesnek tűnt a feladat, kíváncsi voltam, milyen lesz majd a szoftverek után egy új világgal, a hardverrel foglalkozni.
   Elôttem Szigeti András foglalkozott ezzel a területtel, még a Graphisoft Fejlesztôi Kft. keretében. András nagyon jó kereskedô, egyedül, egy íróasztallal kezdte, és a vezetése alatt fejlôdött a cég akkorára, hogy idôvel talán már túl is nôtt rajta.

Ön hol dolgozott korábban?
   Egy kisebb disztribúciós céget vezettem. Különbözô PC-s szoftvereket forgalmaztunk a Novotrade-nél, például mi hoztuk be a CorelDRAW-t elôször nagyobb mennyiségben az országba. De azelôtt, hogy a Novotrade-hez kerültem volna, már ôk is árusítottak Apple gépeket a kft.-jükben. Rajtuk kívül a Geiger Computer és a Kontrax is próbálkozott a képviseleti jog megszerzésével. Végül az Apple úgy döntött, hogy korlátozott idôre - a disztribúciós jogot mindig meghatározott idôre adják - a Graphisoft kapja meg a jogot; létrehozták a relatíve kicsi, de önállóan működô Graphisoft Kereskedelmi Kft.-t, az Apple termékeinek forgalmazására.

Mit vártak Öntôl?    Gábor csak annyit szeretett volna, hogy a forgalom tovább növekedjen. De nekem is voltak elképzeléseim, amik inkább a helyzetbôl adódtak, hiszen korábban sok dolog, részben a gyors növekedés, részben a tisztázatlan magyarországi állapotok miatt, rendezetlen maradt. Nem volt pénzügyi rendszer, ráadásul abban az idôben az Apple gépei még Cocom-listásak voltak. Tréfából azt mondogattuk, az IBM szúr ki velünk.

De az IBM is rajta volt a listán.
   El kell mondanom, hogy az IBM 1938 óta folyamatosan jelen van Magyarországon, beleértve a legsötétebb kommunista idôket, sôt egy-két számítógépét használták is a Statisztikai Hivatalban. Azaz folyamatosan itt volt az amerikai technológia; nem teljesen egyértelmű a történet.
   Rendbe kellett tenni a Cocom-lista miatti ügyeket: amikor egy nap az amerikaiak jöttek minket ellenôrizni, kiderült, hogy nem tudjuk megmondani, hol vannak bizonyos berendezések. Megfenyegettek bennünket, hogy bezárhatjuk a boltot. Kaptunk egy kis idôt, hogy összeszedjük magunkat.
   Abban az idôben minden egyes számlára ráírták, hogy a termék mely országokban nem árusítható. Magyarországnak érdekes státusza volt, bizonyos gépeknek lehettünk a célállomása, de saját magunknak követnünk kellett a gépek sorsát. Elvileg nyilvántartást kellett volna vezetnünk, hogy az egyes berendezéseket ki vette át, illetve, hogy az illetôt kioktatták-e arról, hogy azokat nem adhatja tovább bizonyos országokba. A haladék ideje alatt keserves munkával összeírtuk az addig eladott gépek tulajdonosainak nevét.

Komolyan kellett venni a fenyegetést?
   Utólag nehéz megítélni, akkor eléggé megijedtünk, mert valóban fennállt a veszély, hogy a Vám- és Pénzügyôrség bezárat minket, és tizenöt-húsz ember elveszti az állását.

Miért izgatta ez a dolog annyira az Apple-t?
   Nem az Apple-t izgatta. Magyarországra a lista ellenére is kerültek be gépek, a bécsi vagy müncheni kereskedôt nem érdekelte, hogy ki vásárol náluk. Inkább az amerikai kormány volt a "hunyó", akikkel a rendszerváltáskor Magyarország szeretett volna kiegyensúlyozott politikát folytatni, és megmutatni nekik, hogy megbízható ország vagyunk. Az igény az volt, ha már kapunk tôlük Cocom közeli technológiát, akkor az ne kerüljön az oroszokhoz.

A tiltás föloldása egyik napról a másikra történt?
   Egy ideig azok közé tartoztunk, ahová egyáltalán nem lehetett bizonyos amerikai technológiákat behozni. Utána meghatározták azt a processzor sebességet, tárméretet, ameddig engedélyezték a behozatalt. Ez a feloldás például az IBM komputerre továbbra sem vonatkozott, de bizonyos résztechnológiákra igen.
   Ahogyan fejlôdött a számítástechnika, úgy tették a lécet mindig magasabbra, és egyre több minden átfért alatta. Eljött az az idô, amikor már nem voltunk Cocom-ország, hanem elôléptünk az ellenôrzô országok státusába, azaz vállaltunk bizonyos ellenôrzô funkciókat, és az Amerikából érkezô technológiákról nekünk kellett eldöntenünk, hogy tovább mehetnek-e a célországokba.

Hányan dolgoztak a kft-ben?
   Már Szigeti András is tíznél több emberrel dolgozott. Nem emlékszem a pontos számra, de késôbb tizenöten-tizenhatan lehettünk. Lépésrôl lépésre fejlôdtünk, egyre több mindent sikerült megoldanunk.
   A kezdetnek valóban hôskor jellege volt. Amikor a Mexikói útra megjött egy szállítmány, akkor a teherautóról behordtuk a dobozokat az irodába, mert nem volt raktárunk. Az irodai folyosón, meg az emeleten tároltuk a gépeket, és ahogy egymás után vásárolták, úgy fogytak el az irodából a gépek. Nem volt pénzügyi emberünk, nem volt nyilvántartó rendszerünk. Viszont volt egy nagyon szimpatikus, Apple-hívô társaság: Somorjai Ákos - aki ügyes, talpraesett srác volt, és nagyon jó szókinccsel és helyesírási érzékkel rendelkezett -, készítette a lokalizációt, ô fordította le az elsô magyar nyelvű operációs rendszert - érdemes tudni, hogy a Macintosh operációs rendszere elôbb készült el magyar nyelven, mint a DOS-é vagy a Windowsé. Cserei Ferenc a szervizeléssel, a hardver javítással foglalkozott, Temesi Tibor felelt az oktatási területért, ô vitte be az elsô Macintosh-okat az iskolákba. Ákos és Feri késôbb visszament a "nagy" Graphisofthoz, Tibor, ha igaz, ma a Silicon Graphics magyarországi kereskedelmi igazgatója.
   Valóban lépésrôl lépésre fejlôdtünk, vásároltunk egy komplex vállalatirányítási rendszerszoftvert, a Maconomyt, amivel igazgatni tudtuk a céget. Fölvettük Bihari Sándort, aki elég jól rendbe tette a pénzügyi helyzetünket. Megszüntettük az irodából való árusítást, raktárt nyitottunk, feltornáztuk a dealerek számát, volt idô, amikor száz Macintosh-viszonteladóval álltunk kapcsolatban.

Nem voltak túl sokan?
   Ez nézôpont kérdése. Nem azért akartuk a létszámot növelni, mert azt hittük, hogy száz kiváló viszonteladónk lesz, hanem mert az ország minden részébe szerettünk volna eljutni. Jelen akartunk lenni a magyar piacon, és be akartuk bizonyítani, hogy lehet új érdeklôdôket találni.
   Elkezdtük a szakmai kiállítások szervezését. Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el azokra a nagy, nemzeti vásárokra, ahol más számítógépes cégek is jelen vannak, helyette saját, Macintosh-okat felvonultató vásárban gondolkodtunk. Kerhling Marianna és Károlyi Zsuzsanna vezetésével felállt egy kis marketing stáb, a belsô nyilvántartásból összeállítottunk egy adatbázist, névre szóló leveleket nyomtattunk a fôleg szakmabeli meghívottaknak. Az elsô magyarországi Apple Expo-t a Vajdahunyad várában rendeztük meg. Ötvenezren látogattak el a kiállításra, tízszer annyian, mint az olaszországi Apple vásárra. Természetesen fôleg a grafikai és nyomdaipari szektor érdeklôdött irántunk, de sok olyan ember is eljött az expóra, aki látta az óriásplakátos hirdetésünket; egyébként Magyarországon az volt az elsô, számítógéppel kapcsolatos reklámkampány.

Azóta sem igen látni hasonlót.
   Késôbb volt egy másik plakátunk is. Természetesen amerikai anyagokat adaptáltunk. A legsikeresebb plakátunkon egy PC és egy Macintosh számítógép látható: "A nehéz út és a könnyű út". Mivel Magyarországon az úgynevezett összehasonlító reklámot nem engedélyezik, a plakát úgy jelent meg, hogy a másik számítógépen kitakartuk a Compaq logót.
   Az Apple-nek van egy belsô szabálya, hogy a programoknak minden országban az illetô nemzet nyelvén kell megjelenni. Mi is igyekeztünk szoftvereket fordítani, magyar nyelvű prospektusokat, kézikönyvet kiadni, hivatalos magyar billentyűzetünk is volt - ez mind ennek a csapatnak volt köszönhetô.
   Egy idôben, amíg a Microsoft segített, volt magyar Word és Excel. Lefordítottuk a német Facette szoftvert, amivel fantomképeket lehetett készíteni. Ebbôl a programból az expón egyetlen darabot adtunk el, a szolnoki rendôrkapitányság még ma is használja, az akkor vásárolt Macintosh-sal együtt. Arról volt szó, hogy minden megye kapitánysága vásárol majd egy gépet és egy Facette-et, de a pénzt inkább a KFKI hasonló, csak éppen rosszabbul működô szoftverének fejlesztésére költötték.
   Egyébként úgy láttuk, hogy az átlagember szerint a Macintosh fô problémája a gép ára, illetve az, hogy a kiadványszerkesztésen kívül másra nem használható. Próbáltuk meggyôzni a vevôket, hogy ez nem így van. Mondanom sem kell, borzasztó ellenszéllel szemben dolgoztunk.

Önök meg voltak gyôzôdve errôl?
   Persze. Mi nap mint nap használtuk a Macintosht. De a közfelfogáson - drága, és csak DTP-re jó - nem voltunk képesek átlépni. A Macre kevesebb program létezett, nem lehetett hozzájuk annyi szoftvert másolni vagy lopni, mint a PC-khez.

Ön ismerte korábban a Macintosh számítógépet?
   Nem. Hallottam, hogy létezik. Meg kell, hogy mondjam, rossz véleményem volt róla - drága, és csak DTP-re jó -, ami megváltozott, amikor megtanultam a kollégáktól, hogy milyen sok feladatot lehet a Macintosh-sal végezni, és milyen egyszerűen lehet több Macet hálózatba kapcsolni - és ez az Ethernet hálózattal még könnyebbé vált. A Macintosh-ok voltak az elsô személyi számítógépek, amelyek az infravörös portok segítségével "kommunikáltak" egymással, és az Apple jelentette meg az elsô olyan CD drájvot, amit tévéhez lehetett kapcsolni. Elég sok izgalmas dolog fűzôdik a nevükhöz, elég a Newtont említeni, ami egy egészen új forradalmat indíthatott volna el, ha elérhetôbb lett volna az ára.
   A Macintosht hihetetlenül egyszerűen lehet kezelni. Csak egy példa, amit sosem felejtek el: amikor fölvettük dolgozni a titkárság majdani vezetôjét, életében elôször látott Macintosht, és fél óra múlva már levelet írt rajta. A platform felhasználóbarát voltáról mindannyian meg voltunk gyôzôdve.

És a magas árról mit gondol?
   A Mac akkor sem volt olcsó. Az Apple soha nem ment lejjebb a kétezer-kétezerötszáz dolláros árnál.

Ez az elit kategória követelménye?
   Azt hiszem, ennek egészen más az oka. Az Apple a komputertôl a nyomtatókon át a digitális fényképezôgépekig mindennel foglalkozott. Ennek következtében általában kis sorozatú, nem standard ipari megoldású gépeket tudott gyártatni, meghatározott beszállítókkal, általában drága áron. Például az - egyébként nagyon jó - Motorola 68000 processzor család korlátozott darabszáma nem mérhetô a sokkal nagyobb szériájú PC-processzorok óriási tömegével. Az Adobe sem ingyen adta az operációs rendszer alaptartozékának számító PostScript programot.
   De az Apple a szokványos megoldások helyett mindig az elôremutatókat választotta. Elég a Classic- vagy Performa-szerű, egybe épített gépekre gondolni, vagy arra a döntésre, hogy szinte már mániákusan ragaszkodtak a CD drájvhoz, és elindították a multimédiát - akkor, amikor mindenki azt mondta, hogy elmebetegek vagyunk: miért hisszük azt, hogy mindez valaha fontos lesz?

Melyek voltak a legnépszerűbb típusok?
   Az elôbb említett Classic és az LC 475, amit egy 14 collos Sony Trinitron monitorral szállítottak. A RISC processzoros Power Macintosh-ok megjelenése újabb lökést adott a magyarországi piacnak, hiszen a grafikai felhasználóknak olyan elônyt jelentett a PC-vel szemben, amit érdemes volt kihasználni. Ez az elôny nem volt behozhatatlan; de máig érezhetô, hogy az Apple elôbb tette le a voksát a PostScript leíró nyelvre, illetve a személyi és hálózati lézernyomtatókra, mint bárki más.

Önnek ki volt a közvetlen fônöke?
   A magyarországi disztribúciónak egyrészt a párizsi Apple Europe felé voltak kötelezettségei, másrészt Bojár Gáborék, tehát a magyarországi tulajdonos felé. Havonta egyszer el kellett menni Párizsba, és be kellett számolni a tevékenységrôl. De ôk is sokszor eljöttek Magyarországra. Még a képviseletnél dolgoztam, amikor a párizsi központot megszüntették, az európai jogokat átadták a németországi irodának, és az Apple Europe Münchenbe került. A németek már nem nagyon jártak nálunk, egy dán férfi volt a régió fônöke, aki németebb volt a németeknél, talán egyszer jött el Magyarországra egy rövid idôre. Amerikából is egyszer volt itt az egyik Apple-vezetô, utána mintha elvágták volna. Én is csak egyszer jártam a cupertinói központban, inkább a magyarítással foglalkozó kollégáim utaztak ki.

A Graphisoft más országokban is folytatott disztribúciót?
   Nem, az Apple-nek minden országban volt képviselete. Nem tudom, mennyire vágott volna a Graphisoft elképzeléseibe a terjeszkedés, hiszen késôbb úgy ítélték meg, hogy a szoftver fejlesztés és a hardver árusítás két különbözô üzletág, és eladták a kft-t a Mid-East Data Systems nevű vállalatnak.

Más jelentkezô nem volt?
   Nem tudok róla, hogy lett volna olyan cég, aki rendelkezett elég pénzzel a képviseleti jog megvásárlására. Elképzelhetô, hogy azt Gáborék másnak is eladták volna, de a Data Systems elég nagy summát fizetett érte. Elméletileg elképzelhetô, hogy a dealerek is összeállhattak volna, de más üzleti mentalitást követel a disztribúció, és mást az értékesítés, sôt a kettô ellentéte egymásnak.

Ön részt vett a jog eladásában?
   Az túlzás, hogy részt vettem; ott voltam, amikor az eladás történt. A mi részünkrôl Bihari Sanyi intézte az eladás pénzügyi részét. Gyakorlatilag az egész stáb átkerült a Data Systems-hez.

Volt-e olyan elvárás, aminek nem tudott megfelelni?
   Azért is jöttem el a HD Sys-tôl, mert sok történéssel nem tudtunk azonosulni. A kollégáim azt látták, hogy ez a cég már nem az, amit szeretnének, és különbözô okok miatt, de egymás után eljöttek. Azt hiszem, számomra az volt a végsô pillanat, amikor Bihari Sanyi is felállt, és azt mondta, hogy nem tud azonosulni az új fônök elképzeléseivel. Kemény viták voltak, attól kezdve, hogy mi legyen a cég neve: mi úgy gondoltuk, hogy a Hungarian Data Systems nagyon szép elnevezés, de egyáltalán nem fejezi ki az Apple-höz való kötôdést. Kértük, hadd legyünk inkább Alma Computer, vagy valami más, ami egyértelműen jelzi, hogy mivel foglalkozunk. Nem sikerült meggyôzni ôket. Egyre inkább úgy éreztük, hogy olyan vegyeskereskedésben dolgozunk, ahol az atomrakétától a nejlonharisnyáig mindent lehet kapni, és egyébként meg az a nevünk, hogy Data Systems. Éreztem, hogy az emberek egyre inkább elvesztik a kedvüket, és elvész az Apple-ös összetartozás. Nem láttam, hogy mindez hová vezet, ezért ’95 áprilisában én is eljöttem.

Tudott arról, hogy mi zajlik a HD Systems-nél?
   Persze. Bár lezajlott a tisztogatási idôszak, engem ki is tiltottak, de a volt munkatársaim azért elmeséltek egy-két dolgot. Aztán egyre többen eljöttek onnan, maga a képviselet is elköltözött, most például öt percre vagyunk egymástól.
   Bizonyos itthoni dolgok egybeestek az Apple keserves idôszakával, térvesztésével. Amikor eljöttem a képviselettôl, ez még nem is látszott annyira; akkor kezdett látszani, amikor Amerikában is többször vezetôt váltottak, akik új koncepciókat indítottak el, például elkezdték, aztán abbahagyták a klónok gyártását, elfelejtették a Clarist, majd újra alapszoftver lett, és arról is lehetett hallani, hogy más operációs rendszerre térnek át.
   Azután végrehajtották a gazdaságilag elkerülhetetlen profiltisztítást, a tizenvalahány típusból három maradt meg, és stabilizálódott az Apple helyzete. Aki Macintosht használt, továbbra sem tud lemondani róla. Nekem is Apple gépem van otthon.
   Nagyon klassz munkatársakkal dolgoztam, fiatal és energikus csapatunk volt, mindegyikünk tenni akart az Apple magyarországi jelenlétéért, és mint mondtam, ez inkább egyfajta hit volt, mint munka. Azóta sem dolgoztam ilyen jó stábbal.
   Ma is azt mondom, hogy ez volt életem egyik legszebb idôszaka.


Bácskai Sándor


A lap tetejére