E-mail














 


Csábi JánosCsábi János


Hogyan ismerte meg a Macintosh-t?
   Véletlenül: Heiszer Zsolt, a barátom a Baum Computernél dolgozott üzletkötôként, és szólt, hogy szervizest keresnek. Az is érdekes, hogy ez a barátom hogyan került a Baumhoz: felvett egy autóstopost, aki elmesélte, hogy éppen egy Macintosh-okkal foglalkozó céghez igyekszik, az álláshirdetésükre akar jelentkezni. A barátomat is érdekelni kezdte a lehetôség, végül ôt vették fel.
   Én korábban nem számítógépekkel, hanem elektronikus hangszerek javításával foglalkoztam, illetve hangmérnökként dolgoztam. Természetesen érdekelt a számítástechnika, a hangszerekben is voltak komputerek, sôt Macintosh-on már léteztek zene készítésére és rögzítésére alkalmas, professzionális rendszerek is. A sequencer programokkal a szintetizátorokat lehetett működtetni, és voltak olyan, más gyártóktól származó hardverek, amik a Macintosh gépekhez kötve az akkor legjobb minôségű, tizenhat bites hangrögzítést biztosították.
   Persze a PC-kre írt recorder rendszerek, zenei programok még el sem készültek. De a Hard Disk Recorder-rendszer Macintosh-változatát már Magyarországon is lehetett ismerni, egy rendezvényen bemutatták a Studio Vision rendszert, és néhány profi stúdió elkezdte az Atari számítógépeket Macintoshsal felváltani.

Mi volt a feladata a Baumnál?
   Szervizesként dolgoztam, az értékesített számítógépek kiszállítása, rendszerbe állítása, installálása, illetve a meghibásodott gépek javítása volt a feladatom.

Kitôl lehetett mindezt megtanulni?
   Amennyire tudom, a korábbi csapat még a bécsi Geiger Computerhez járt ki tanulni. Én már a szintén baumos Sütô Lajostól tanultam. Emellett autodidaktaként jöttem rá, hogyan működik a Macintosh. Néhány dolognak utánanézhettünk; az Internet még nem nagyon létezett, de volt az Apple-nek egy ahhoz hasonló, zárt rendszerű szolgáltatása, a telefonon felhívható Apple Link, azon keresztül próbáltunk technikai információkhoz jutni. Ezenkívül a Graphisofttól is kaptunk a technikai kérdésekben segítséget.
   Amikor Magyarországon létrejött a hivatalos képviselet, itthon is érvényesült az Apple-nek az az üzletpolitikája, hogy az operációs rendszert lefordítják az adott ország nyelvére, és kézikönyvet mellékelnek hozzá. Ebbôl is el lehetett sajátítani az alapokat.

Ez a kézikönyv jó alap lehetett volna a további szakkönyvekhez.
   Igen, csak amikor valaki leül könyvet írni, majd kiadót keresni, az elsô kérdés az, hogy hány példányban lehet a könyvet eladni. Ma is csak becslések vannak, akkor meg egyáltalán nem lehetett felbecsülni a magyarországi Apple-felhasználók számát - de nyereséges kiadványt semmiképpen nem lehetett volna létrehozni. Egyedül a Graphisoft tehette volna meg azt, hogy mint képviselet, rövidtávú veszteséggel, de a késôbbi üzlet reményében fölkarolja az ilyen kiadványokat.

Meddig volt a Baumnál?
   ’92 nyarán kerültem oda, és november elsején Zsolttal már meg is csináltuk a saját cégünket, a MasterMac Kft-t.

Azaz elhagyta Hochbaum Pált.
   Nem haraggal váltunk el. A MasterMac sokáig a Baum Computer oktatási viszonteladó cégeként működött, egyfajta szimbiózisban. A vállalkozást gyakorlatilag viszonteladásra hoztuk létre, az elsô idôben csak oktatási cégeknek és intézményeknek adtunk el.

Mert a sajtó területe már foglalt volt?
   Érdekes kérdés, hogy egy adott, már meglévô piacot lehet-e még bôvíteni, vagy csak újra lehet osztani. Úgy éreztük, hogy még bôvíthetô a piac, ismertük a lehetôségeket, hiszen az üzletkötô barátom már több, mint egy éve dolgozott ezen a területen.
   Nem volt kialakult Macintosh-piac. Hochbaum Pali nagyon korán elkezdte a viszonteladást, de ’92-ben még bárki utánozhatta, ráadásul viszonylag kis befektetéssel, ahogyan azt jónéhányan meg is tettük. Palinak sikerült jó embereket összeválogatnia, a Baum Computer a mai napig stabil, jól működô cég.

Akkor még bárki dealerré válhatott?
   Akkor sem lehetett hasra ütve kitalálni valamit. Valamennyi ideje benne kellett élni ahhoz, hogy az ember felismerje a lehetôségeket. Még misztikus volt az egész számítógépesdi, még a PC-k is horrorisztikus összegbe kerültek. Kétszázötvenezer forintba került a legolcsóbb Macintosh, az átlagfizetések tízszeresébe. De szabadabb volt a piac. Ma már nem olyan egyszerű megcsinálni egy ilyen céget, mert több pénz kell hozzá, és sokkal inkább ismerni kell az üzleti részt, a piaci lehetôségeket.

Lehet, hogy ez elôny.
   Ma is sok cég jön létre, olyanok is belevágtak, akiknek nem ez a fô profiljuk. Régebben mindegyik cég csak a Macintosh-sal foglalkozott, és ez egyfajta szakmai színvonalat is biztosított. Az utóbbi egy-két évben ritkán alakultak szakmailag színvonalas cégek; inkább olyanok, amelyek ad hoc üzletekre vagy más tevékenység mellett jöttek létre. Ezért a helyzetért az akkori képviselet is felelôs, mert volt egy több, mint egyéves idôszak, amikor azt gondolták, hogy minél több a dealer, annál nagyobb lesz a forgalom. Lasszóval fogták a leendô dealereket, bármelyik PC-s kereskedô aláírhatta a szerzôdést: baja nem lehetett belôle, és egy-két gépet véletlenül is eladhatott.
   A kezdetekkel ellentétben, amikor a fanatikusok, a megszállottak foglalkoztak a Macintosh-sal, a Graphisoft - HD System tulajdonosváltást követôen a számszerű eredmény, a forgalom, a bevétel, nyereség került elôtérbe. Sajnos az ügyvezetés is sokszor változott, az új vezetés elôadta az elképzeléseit, irányvonalait, azután amikor kiderült, hogy nem jók, elmentek. Olyan emberek is odakerültek, akik nem az egyedi és különleges terméket látták a Macintoshban, hanem átlagos számítógépként kezelték, amit ugyanúgy kell eladni, mint bármelyik PC-t.

Miért, hogyan kell eladni a Macintosht?
   Az alapvetô probléma az, hogy a Macintosh gyakorlatilag nem PC-kompatíbilis gép. Ha valaki megveszi, nem tudja használni azokat a szoftvereket, amelyeket a szomszédja vagy az ismerôse használ. Nagyon sokan beleszeretnek a formájába, az imázsába, vagy mert tudják, hogy az Apple márkanév. De az ilyen-olyan, kft.-k által összehozott programokat nem tudja rajta futtatni. Ezeket az embereket meg kell gyôzni, hogy nekik mégis ez a gép kell.
   A másik csoport pontosan tudja, hogy miért Macintosh-t vesz - DTP-re, hangtechnikára -, vagy a partnere is azt használ. De ekkor sem arról van szó, hogy kiteszem a kirakatba a gépet, a felhasználó ránéz, és hirtelen eszébe jut, hogy éppen számítógépet akart venni.

Meggyôzhetôk az emberek?
   Bizonyos rétegek igen. Voltak központi próbálkozások is, "Macintosh-t az ügyvédeknek", néhány ügyvéd, aki adott magára valamit, a jogtár CD-hez megvette a CD-ROM-os Macintosh-t. Csakhogy senkivel nem volt kompatíbilis, és a jogtárat sem frissítették fel.
   Sajnos ugyanúgy, ahogyan a többi országban, Magyarországon is a PC-k uralkodnak. Tagadhatatlan, hogy a világon a személyi számítógépek piacán kilencven százalékban a PC-k terjedtek el, és az Apple még a fennmaradó hányadon is osztozik más rendszerekkel. Nyilván nálunk nagyobb emberek is elgondolkoztak már azon, hogy az Apple melyik stratégiai lépését, hol hibázta el a PC-s világgal és a Microsofttal való versenyben.
   Ha megfeszülünk, sem tudunk lényegesen eltérni a világon kialakult átlagtól, és lehet, hogy soha nem lesz nálunk olyan a Macintosh-ok aránya, mint Amerikában vagy Skandináviában. Ebben a PC-s világban kell a Macintosh meglévô pozícióit erôsíteni. Amire építeni lehet, az a kiváló minôség, a jó operációs rendszer, amit együtt fejlesztenek a hardverrel.
   Mégis, még szakmai körökben is vannak olyan emberek, akik idegenkednek tôle. Nem hajlandók elfogadni, nem tudnak mit kezdeni a kizárólag grafikus felülettel, az ikonokkal, mert nincs DOS-os fájl, amiben virgonckodhatnának. Fôleg a rendszergazdák egy csoportja küzd foggal-körömmel a Macintosh ellen, mert ha a Macintosh-t normálisan használják, akkor a rendszergazda nem él meg; nem lehet guru, aki a varázsszavakkal be tud lépni a DOS-ba, végigzongorázik a billentyűzeten, és lám, megjavult a gép.
   A Macintosh-sal a "mezei" felhasználó is meg tudja tenni, hogy a System Folderból kidobja a Preferences fájlt, vagy újra installál egy fontot, egy rendszert, bármit, amire szüksége van. Állítom, hogy sokan ezért is küzdenek a Macintosh ellen.

Mesélne még a Graphisoft - HD System váltásról?
   Akkoriban, 93 körül sokkal családiasabb volt a dealer társaság, illetve a képviselet viszonya. A tulajdonosváltással a kialakult kapcsolatok még nem változtak meg rögtön, de lassan kezdtek elszállingózni azok az emberek, akik abban a körben ismertek voltak. Az ügyvezetésnek sikerült elüldöznie az oktatói gárdát, ami pedig legalább harminc százalék forgalmat hozott a képviseletnek. Mondom, az volt a legnagyobb baj, hogy olyanok jöttek, akiknek ez egy szimpla munkahely, egy szokványos termék volt, amit el kell adni, és ha úgy érezték, hogy nem sikerül, továbbléptek. A tulajdonos nem léphetett ki az üzletbôl, ô tovább keresgélte a megfelelô embereket. Mi, a dealer réteg, akik korábban befektettünk, és az egzisztenciánkkal játszottunk, kénytelenek voltunk küzdeni, egyrészt a HD System-mel, másrészt a felhasználókkal. El lett szúrva két-három, nagyon fontos év.
   Nagyon kemény átalakulások után - ezek az átalakulások nem mindig tetszettek a dealereknek -, mostanra kialakult egy működô struktúra. A különbözô pozíciókra megtalálták azokat az embereket, akikkel együtt tudunk dolgozni.

A viszonteladók képviselôi nem adhatták volna a képviselet magját?
   Volt egy eladási ár, amit sejtettünk, és ami messze meghaladta volna a lehetôségeinket. Ez kôkemény üzleti vállalkozás, kérdés volt, ki hajlandó érte fizetni. Az összes szóba jöhetô cég nem volt annyira erôs, hogy megvásárolja a jogot.

De az ötlet fölmerült?
   Fölmerült, benne lettünk volna, de képtelenek voltunk megcsinálni, és sok új problémát is felvetett volna. Az, hogy öt-hat, egymással konkuráló cég létrehozzon és működtessen egy közös vállalkozást, elég nehezen kivitelezhetô.

Ön a MasterMac-nél is szervizes volt?
   Igen, és Zsolt volt az üzletkötô. Hochbaum Pali háromnegyed év múlva kiszállt a cégbôl, a helyére került egy másik barátunk. Késôbb kezdtem ott magam nem jól érezni, és körülbelül egy évvel a MasterMac alapítása után kiszálltam. Abonyi Péterrel, aki szintén szervizesként dolgozott velünk, ‘93 novemberében megcsináltuk a MacService-t, ‘94 nyarán pedig a Mr.Mac-et. Ennek a kettôs adminisztrációnak az az oka, hogy a MacService-t szerettük volna független szervizként megtartani. A képviselet akkori vezetése támogatta ezt a lépést, mondván, hogy a hazai piac ebbe az irányba fejlôdik, és elôbb-utóbb szükség lesz egy független szervizcégre. Ez az elképzelés azóta módosult, manapság már nem minden viszonteladó szervizel, de többüknek is megmaradt a szerviz joga.

Ennek egy központi szerviz lenne az alternatívája?
   Igen, és a HD System biztosítja a szervizanyagot. Tudniillik a legtöbb dealernek az a problémája, hogy nem szívesen foglalkozik a másutt vásárolt gépek javításával, mert nem éri meg nekik. Mi viszont bárkinek megjavítjuk a gépét. Nagyon sok külföldi, fôleg amerikai használ Magyarországon Macintosh-t, ôk is többnyire hozzánk járnak. Benne van a köztudatban, hogy szervizeléssel foglalkozunk. Emellett forgalmazunk Macally és egyéb perifériákat is.

A klónok gyártása lendített valamit a részesedésen?
   Mindenki azt hitte, hogy fog. De nem lendített, mert a klónok nem voltak annyival olcsóbbak, mint azt vártuk. Talán nem is voltak olcsóbbak, csak nagyobb vincseszterrel szállították, mint az Apple gépeit, vagy több, elvileg több száz dollárt érô szoftvert adtak hozzá. De a klónok nem hozták azt az áttörést, amit várni lehetett az olcsóbb Mac OS-es gépek piacra kerülésével.

Az átlagos felhasználó Macintosh vagy Macally perifériát vesz szívesebben?
   Igazából két Macally termék van, a billentyűzet és az egér. De amíg az Apple egyetlen típusú egeret gyárt, addig a Macally kétgombosat, programozhatót és trackballt is. Mechanikailag jobb is a billentyűzetük. Ezen a téren megvan az, amit a Macintosh-klónoktól is elvártunk: ugyanolyan, esetleg jobb minôségű, és jóval olcsóbb. Ezt mindenkinek elmondjuk, aki gépet vásárol, és sokan a Macallyt választják.

Azaz nincs sznobizmus bennük.
   Egyáltalán nincs. És amennyire én tudom, a Macally az Apple-höz közel álló gyár.

Ma is belenéz még egy-egy gépbe?
   Persze, nagyon sokszor. A hang- és videorendszerekkel szinte csak én foglalkozom a cégünknél.

Egyenletes a gépek színvonala?
   Csodák nincsenek, elektronikáról van szó, mindig lesz rossz alkatrész, mindig történnek lefagyások, de az átlagot tekintve megmaradt a Macintosh stabilitása. Ha kijön egy új termék, néhány héten belül kiderül, hogy az adott típusban mi az, ami kevésbé jó, és az Apple elég gyorsan korrigálja a hibákat. Olyan, ami típushiba lehetne, a Macintosh számítógépekben nincs; bizonyos monitor szériákon belül, vagy a külsô gyárak által szállított vincseszterekben elôfordulhatnak problémák, de a gépekre ez semmiképpen nem jellemzô.

Az alkatrészellátás biztosított?
   Az útvonala mindenképpen. Az, hogy egy-egy alkatrészhez mennyi idôn belül juthatunk hozzá, attól is függ, hogy van-e a képviseletnél vagy az Apple Europe-nál raktáron. Ha nincs, három hetet is lehet számolni, míg megérkezik; ez a PC-s világhoz képest soknak tűnik, és az alacsony magyarországi piaci részesedésnek köszönhetô. Tudomásul kell venni, hogy például a német piac igényeinek kielégítése százszor fontosabb az Apple-nek, mint az itthonié. De azt is tudni kell, hogy a szervizanyag árlistája mintegy hatezer különbözô alkatrészt tüntet fel, egyik-másik százezer forintnál is többe kerül, gyakorlatilag képtelenség ekkora mennyiséget raktáron tartani.


Bácskai Sándor


A lap tetejére