Friss hírek

A teljes hír elolvasásához kattints az adott hír címére!




Multik Kínában

"Erre magasak a hegyek és az uralkodó messze van"

Aki olcsón akar gyártatni, az ezt Kínában - vagy más Távol-keleti országban - teszi. Az Apple termékein évtizede megtaláljuk az "assembled in China" feliratot, azaz Kínában szerelik össze a Macet, az iPodot. Kínában sok dolog lepi meg a távolról jöttet. Az egyik a munkaerő még meglévő relatíve olcsósága. A másik a nagyságrend.
   

"m"

Lassan városi legendává lesz az a történet, amikor a CeBit kiállításon az egyik hazai Apple viszonteladó nagyon-nagyon-nagyon olcsó floppy-drájvot talált (tudod, a kis kevésbé hajlékony lemezet, az 1,44-est lehetett ilyennel írni, olvasni). Lelkesen jelezte is a kínai kiállítónak, hogy ő bizony rendelne is. Ott, azonnal. Hamar előkerült a megrendelő lap, és mivel némi előleget is le kellett volna tenni (no bankkártya, no csekk-füzet), így heves számolás ment, hogy a biztos elkelő tizenöt darabot rendeljék meg, vagy jöhet a bátor harminc darabos megrendelés. Ez utóbbit beírva tűnt fel a "Mennyiség" rubrika végén árválkodó kis "m" betű. "Hát ez meg mi?" - kíváncsiskodott honfitársunk. "Ez a millió rövidítése" - hangzott a válasz.
Az Apple-nek saját városa van. Az ott lakók azokban a gyárakban dolgoznak, amelyek részegységeket gyártanak az Apple termékeihez, amelyeket ugyanabban a városban egyik másik gyárban szerelnek össze Macké, iPoddá.
    Persze ezeket a gyárakat fel is kell építeni, a városok majd maguktól - de tényleg! - odaléteződnek a lábukhoz. Az építkezés hosszú, kemény, embert próbáló munka. Essen választásunk Jiang Bora (ki más is juthatna eszünkbe? - kérdezte a Gonosz Almalap), aki már hetedik éve, napi 12 órában vezeti cementszállító teherautóját - a kínai munkaviszonyokat jellemzően szabadság és túlóra pénz nélkül. Persze a kínai állami szabályozás kész megvédeni a dolgozókat, így új rendelkezések születtek a fenti, egyébként kapitalizmusra jellemző kizsákmányolás elkerülése végett. A tavaly év elején életbe lépett rendelkezések hatására Jianggal új szerződést kötött cége, havi fizetése 810 jüan lett - ez testvérek közt sem több 23 000 forintnál. A 810 jüan egyébként pont 45 százalékkal volt kevesebb, mint a 2007. decemberi bér. A csökkenés pont a túlórapénz mértékét kompenzálta.
    A kevés bátrak egyike nem hagyta ennyiben, Jiang a bírósághoz fordult. Amely elsőfokon 19 620 jüant, másodfokon további 200 jüant ítélt meg neki. "A kínai törvények védik a munkavállalót, de nagyon ritka, hogy sikerül ennyire érvényt szerezni" - mondta Jiang, az újdonsült munkanélküli. A történelmi haladás szükségszerűségéből adódóan évről-évre szaporodik a munkavállaló-nemzetközi cég közti perek száma. Ez arra kényszeríti a nagy amerikai vállalatokat - WalMartot, vagy a minden harmadik cipőjét Kínában varrató Nike-ot -, hogy lassan beárazzák az emelkedő munkaerő árát a termékeikbe.

Kína és az Apple

Az Apple társadalmi felelősség vállalásáról szóló 2008-as jelentés szeint megvizsgálták mind a 83 (nyolcvanhárom, igen!) gyárat, amely az iPod és/vagy az iPhone gyártásban érintett. Ezek közül 45 (54%) nem fizetett a túlóráért, 23 (27%) pedig a minimálbérnél kisebb összegért foglalkoztatott embereket. A jelentés szerint az Apple felszólította beszállítóit, hogy márpedig ilyet ne tegyenek. Az Apple 2007 óta végez ilyen vizsgálatot. Azért azóta - mondja az Almalap -, mert akkor járta be a világot egy riport, milyen embertelen körülmények közt gyártják az Apple felső-kategóriás termékeit. Az Apple kizöldülése előtt pedig a Greenpeace Apple-re nézve gyalázó jelentése járta be a világot - lám, miként lehet egy világvállalat lelkiismeretét felébreszteni.
    Persze sík hülyének tarthatnánk az Apple-t, ha nem használná ki azokat a gazdasági előnyöket, amelyet a kínai gazdaság jelenleg nyújtani képes (semmi sem tart örökké), a Dell és a HP például olyan üzemtől vásárol billentyűzetet, ahol a heti munkaidő 81 órás (napi 12 óra, vasárnap könnyített 9 óra) és szintén nincs túlóra pénz. Azon most gondolkozzunk el, hogy ha a termelés emberileg konszolidált viszonyok közt zajlik majd, akkor az mennyivel emeli meg a termék árát és abból mennyit lesz hajlandó a profitja oltárán feláldozni az adott világcég, amely nagyon környezet-tudatos, és nagyon társadalmi felelősségvállalt.
    A választ sejteti az egyik "lebukott" cég vezetőjének nyilatkozata: "A neves cégek egy árva penny-vel sem kívánnak többet fizetni a termékért, hogy a munkafeltételek javulhassanak, munkavállalási jogok betarthatóvá váljanak."

A kínai csoda

A kínai csoda a 90-es években indul, a kínai kormány akkor tette lehetővé nagyobb számban külföldi cégeknek a nevesített gazdasági övezetekben létrejött gyárakkal szerződni. A gyárak szinte semmiért gyártottak, az olcsó munkaerő az akkor még épp nem milliárd lakosú Kínában áramlott ezekbe az övezetekbe, gyárakba - 140 millió munkavállaló mozdult, majdnem egyszerre (a lakosság 1/8-a). Az amerikai normákat ismerő cégek oly módon próbálták magukat elhatárolni a rabszolgatartás legszebb napjaira emlékeztető kizsákmányoló beszállítóiktól, hogy különféle etikai kódexeket és jogilag nem sokra kötelező papírokat írattak velük alá. Amikor időről-időre kipattant valami kis szaftos történet - halálra dolgoztatott gyerekmunkások (Nike), Gap és társai több, mint 2 000 egyidejű jogszabály sértés -, akkor persze mindig elhangzott a "soha többet" ígéret, majd a gyár arrébb települt, esetleg át a határon Vietnamba. A kedves gyerekbarát Disney termékeinek 5-15 százalékát állítja elő a Guangdong város és ipartelep, ahol idén áprilisban egy gép beszipkázott egy gyerekmunkást, de a termelést nem állították le, mert az nagyobb kárt okozott volna, mint a "hiba" idején gyártott, de polcra azért kitehetetlen kártyajáték - állítja egy helyi hírharsona.
    Az olcsó tömegtermelés körülményei egyre inkább a világ figyelő szemei elé kerülnek - nem keveset tesznek ezért azok az országok, iparágak, amelyeket az olcsó tömegtermelés miatt ér és ért veszteség: szerintünk nem megengedhető, hogy a kevesebb szabályt betartó kaszáljon. Az amerikai állami szervek is érdeklődéssel figyelik a kínai munkásosztály helyzetét és körülményeit - a Gonosz Almalap szinte látja, miként lobbiznak ezért a figyelemért a Kínában termeltető vállalatok.

Közmondásos

Dong Zhanli az Apple által is felhasznált DVD gyártó gyárban dolgozott mindaddig szabadnap és ünnepi szünet nélkül napi 16 órát, amíg egyszer a menet helyett az ujjába hajtott be egy csavart. Azóta munkanélküli, elesett az 1200 jüanos bérétől, viszont nincs társadalom biztosítása sem. Ennek ellenére nem hagyja el a várost, mert reméli, hogy lassan üszkösödő ujjával is talál magának másik állást. A munkásosztály kiszolgáltatottságára jellemző, hogy egy másik vállalat 1300 dolgozója vagy 30 kilométert elgyalogolt a helyi Munkavédelmi Központig, majd vissza. Panaszuk nem talált meghallgatásra. Mire visszaértek, már munkába is állt a cég újonnan toborzott 1300 dolgozója - ők gyaloglás helyett nyomták az ipart.
    "Erre magasak a hegyek és az uralkodó messze van" - bölcs ez a lokális közmondás.

Ferenczy Gábor


A lap tetejére


Hirdetés