Hirdetés

JBL dizájn

Szerezz kis hangszórókat! Építsd be ôket muanyag dobozokba! Tegyél rájuk dokkoló felületet és fényesítsd ki a borítást! Szorozd be a bekerülési költséget néggyel és próbáld meg ennyiért eladni ôket! Ez az iPod kihangosító készítés receptje - amelyet az eltelt hat évben több száz alkalommal alkalmaztak -, egy szóval az aranycsinálás útmutatója. Ám mielôtt ilyen röviddé, tömörré és hatékonnyá vált volna, az iPod kihangosítók piacát uraló két cég évekig javítgatta, csiszolta. A két cég egyike a JBL. A JBL nem hitt abban, hogy a hangszórók nem hogy mualkotások, de még csak abban sem, hogy dizájn tárgyak volnának. Úgy vélték, hogy a feltunô megjelenés nagyobb kockázatot hordoz, mint lehetséges, nyereségben mérhetô, piaci elônyt. Azért árgus szemekkel figyelték a dizájnra sokat adó Bang & Olufsens hangfalakat épp úgy, mint a Sony konzervatív megjelenésu eszközeit. Aztán meglépték azt, amiben nem igazán hittek. A látvány sokkolta a világot. A tekintetek hosszan idôztek a soha nem látott formákon, a fülek elámultak a hangzáson - különösen a forma láttán gondolt hangzáshoz képesti hangzáson. Végül a szemek is tágra nyíltak, amikor az árcédula is elôkerült. Látvány, hangzás és kedvezô ár - egy terméknél. Aztán eljött az iPod kihangosítók kora és a JBL lett a piac egyik vezetôje a hangminôség és termék megjelenés területén. Ahogy ez megszokott, megjelentek a JBLklónok, után érzések - csak egyet, az Altec Lansing elsô in- Motion hangszóróit elég felemlíteni. Néha egész nehéz volt kitalálni, hol végzôdik az eredeti JBL dizájn és hol kezdôdik a ráfejlesztés.

Ez az írás a JBL sikereit, dizájn fejlôdését mutatja be - persze megemlékezünk a JBL testvér vállalkozásáról, a Harman Kardonról is. Mindkét cég sokat tett az ipari formatervezésért, a termékeik máig irányt szabnak az iPod kihangosítók megjelenésének. A JBL és Harman Kardon termékek összeszerelését nem adják ki alvállalkozásba, minden az utolsó dobozt lezáró ragasztószalagig saját fejlesztés vagy munka eredménye.


IE - iPOD ELÔTT
Nehéz elhinni, de volt olyan idôszak nem is oly rég - úgy hat évvel ezelôtt -, amikor még nem léteztek iPodos kihangosító rendszerek. A multimédia hangszórókat - kicsi, négyszögletes, bézs vagy fekte színu dobozok - a számítástechnikai boltok árultak. Ezeket nehezen lehetett összekötni az elsô iPodokkal, vagy dokkal, a legtöbb esetben ez a hangszóró kimeneten át volt csak lehetséges. A Crerative Labs által épp felvásárolt Cambridge Soundworks volt a legnépszerubb a doboz alakú pécékhez kis dobozos hangszórókat árusító cégek között. A multimédia hangszórók stílustalanok voltak. Ez már akkor sem volt rendben.

Emlékszel még a beige vagy fekete színu pécékre és a hozzájuk tartozó multimédia kiegészítôkre?


A Harman HK-695 leginkább Champagene néven emlegették, a 395 pedig a Dell gépek kiegészítôjeként lett népszeru.
A Harman Kardon épp a másik irányból érkezett a hangszóró iparba. A korai számítógépes hangszórók sík fekete muanyag lapokból álltak, ôk ekkor a görbített, hajlított oldalakkal kísérleteztek. Ezzel nem csak az általános trenddel mentek szembe, de a hangtechnikai kézikönyvek iránymutatásait sem fogadták el. Az egyik hangszórójuk úgy nézett ki, mint egy felnagyított felkiáltójel, a másik pedig egy pezsgôs üvegre hasonlított.

Ha nem is az összes Harman dizájn pályázhatott muvészeti múzeumi tagságra, az Apple-lel közösen készített iSub elnyerte az Amerikai Designer Society és az Industrial Design Excellence elsô díjait, bekerült a MoMa (Modern Museum of Arts) mutárgyai közé, nem is említve a számos címlapot, magazint, amelyet meghódított. Az iSubon együtt dolgozott az Apple dizájner csapata és a Harman hangmérnökei, így készült el a hagyományos muanyag vagy fa borítást elvetô átlátszó hangszóró ház. Az agyondicsért dizájn viszont csak az akkori iMacek mellett mutattak jól, az iSubot és a Soundstickset késôbb Soundstick II néven egybe csomagolták, így vált a cég legkelendôbb és legtovább gyártott termékévé.


A Harman iSub megoldása számos
ipari formatervezési díjat nyert, négy Soundstickkel kiegészítve.
Idôvel a dizájn teljesen maga alá gyurte a multimédia eszköz készítés hagyományait. A késôbbi mélynyomók inkább emlékeztetnek a Csillagok Háborújából a birodalmi hótaposókra, mint egy hangfalra. Az absztrakt, de szigorú geometriai formára támaszkodó, lekerekített formájú termékek és neveik - Invader, Creature vagy Encounter - saját világot teremtettek, ezt teljesítette ki késôbb a mélynyomókból elkülönülô magas hangszórók ismétlô vagy gyökeresen eltérô dizájnja. Ám számos jellemzô állandó maradt: a meghökkentô megjelenés, a kedvezô ár, és a jó hangzás.

Eltérôen a többi márkás vetélytárstól, a Harman elérhetô áron kínálta a hangszóróit. A Duet, amely két muanyag felkiáltó jel alakú olcsó hangszóró volt, 60 dollárba került hivatalosan - de már 35 dollárért is meg lehetett venni, ha jól körbe nézett az ember. Az iSub eredeti ára 99 dollár volt, amíg a Soundstick-szel kiegészítve is csak 200 dollárt kértek érte. A számítástechnikai boltok felkapták ezeket a szemvonzó és kedvezô árú modelleket és olyan agresszív áron kínálták, amely a Harmant szinte bebetonozta az üzletbe - hozzá és termékeihez viszonyítanak minden hasonló eszközt az ár, a külcsín és a hanghatás területén.


IU- IPOD UTÁN
A Harman és az Apple remekül együttmuködött 1999-2000 között, amikor az iSubot tervezték, de sem az Apple, sem a Harman nem gondolkodott hangszóró készítésén az iPodhoz, amikor azt az Apple 2001-ben bemutatta.
A Creature II kis hangszórói emlékeztetnek az iPod fehér muanyag és króm alkotó elemeire.
Az iPod dizájn sikere az elsô pár hónap után egyértelmu volt, de maga a termék még messze nem volt sikeres - nem hogy annyira sikeres, mint ma. A Maces hangszórók piaca igen kicsi volt és az iPod piaca még ennél is kisebb. Ám amikor az iPod elindult hódító útjára, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy szükség lenne hangosító kiegészítôre. A JBL meglévô multimédia eszközei kis átalakítással alkalmasak is voltak e célra.

A Creature II mélynyomóból és két kiegészítô hangszóróból álló csapatát 100 dollárért kezdték árusítani. A Creature hasonló anyagokból - króm és fehér muanyag - készült, mint az iPod, ívei ugyan vadabbak voltak az iPodénál, de a két termék harmonizált egymással. Amikor az iPod megkapta a gömbölyubb dockját, a Creature teljes vizuális harmóniába került. A JBL ekkor kezdett bele az eltérô színu Creature-ök forgalmazásába örömet szerezve a fehéren és feketén kívül mást színt is szeretô iPod tulajdonosoknak.


Az On Tour is számos
dizájn-kanyaron ment át, mire elnyerte mai alakját.
Ez idôben nem volt más a mélynyomó piacon, ami a Creature II tudásához mérhetô lett volna és az iPodhoz csatlakoztatható. Ez volt a "mindentegybe" mozgalom zászlóbontási idôpontja. Az Altec indított az inMotion hangrendszerrel 150 dolláros áron. Az inMotion jól is szólt, így nem csoda, hogy számos követôje akadt. Ám a JBL nem tartozott közéjük, ez a cég továbbra is saját útját járta. Olyan hangrendszert mutatott be, amelynek nem volt része az iPod dock, viszont volt hangbemenete. Az eszköz 100 dollárba került, a JBL inkább a hangminôségre koncentrált a kiegészítô funkciók helyett. Ez volt az On Tour, amely nem csak hálózatról, de elemrôl is üzemelt.


Az On Stage neve kevésbé volt urre utaló, mint elôdeié, azért UFO alakú formája mutatta hovatartozását.
Az On Tourt azonnal követte egy kétszer olyan drága figyelem felkeltô szett, az On Stage. Leginkább egy repülô csészealjra hasonlító alakjának közepén volt hely az iPod csatlakoztatására. Az On Stage négy hangszórót rejt a négy égtáj irányában ahelyett, hogy egy elrejtett közösbôl áradna a hang. A vezérlésére azok a Creature II hangszórón bemutatott apró króm ikonok szolgáltak, amelyeket az iPod felhasználók nagyon megkedveltek, mert hasonlóak voltak az iPod alig érintôs vezérléséhez. Meglepetés volt a viszonylag kis mérete. Ellentétben az Altec inMotionjével ez nem volt hordozható, az erôsítô és hangszórók 220-at kívántak, ez asztali eszköz volt.

Ahogy az inMotion, úgy az On Stage is sok fantáziadús dizájnert ihletett meg, a szinte megszólalásig hasonló távol-keleti termékek elárasztották a világot, néha egy üzleten belül is meg lehetett találni az eredeti JBL On Stage-t és valamelyik koppintását. Ezek a klónok megjelenésben csak-csak hasonlítottak az On Stage-hez, de hangzásban már messze lemaradtak mögötte. Rosszabb hanggal, gagyibb dizájnnal persze olcsóbbak is voltak.

Az On Stage-t a JBL többször is megújította. Az On Stage kettô már távvezérelhetô volt, majd ezt követte az On Stage II UD, ahol az UD az Universal Dock rövidítése volt - ez bármely, addig megjelent iPod befogadására alkalmasságot jelezte. Ezt követte az On Stage Micro. Jelenleg az iPhone befogadására is alkalmas On Stage IIIP az aktuális változat. Az On Stage-ek alakja hasonló, egyedi, messzirôl felismerhetô, bár méretében és más paramétereiben rendre módosult, ahogy a különbözô változatok eltérô színekben is megvásárolhatók voltak.

Amíg az On Tour és az On Stage az inMotion vásárlókkal vívott küzdelemben volt fontos, 2006-ban a JBL még erôsebb megjelenés mellett tette le voksát, az elsô e sorba illeszkedô terméke az On Time volt.


Az On Time egyike a valaha készített "mindent-egyben" iPod kihangosítóknak.
A szettek neve utal arra, milyen célra is szánta ôket a JBL. Az On Tour hordozható volt, az On Stage az otthoni audió rendszer részeként használható. Az On Time újdonsága az ébresztô órás rádió volt. A jóval kisebb iHome cég elkészítette az olcsóbb iH5 hasonló tudású készülékét és a JBL úgy érezte, képes ennél jobbat, szebbet, hangosabbat gyártani. On Time lett a termék neve. Az On Stage-nél nagyobb alap, fénylô kék kijelzô, hangszórók gyuruje - az egész nagyon hasonlított a Kapcsolat címu moziban látott urhajóra. A fehér és ezüstösen csillogó részeken az iPod tükrözôdött - szép volt és nem emlékeztetett semmi korábban látott eszközre. Nem csak befogadta az iPodot, de glorifikálta is.

A szépség mellett az odafigyelés számos apró jelét is megtapasztalhattuk. Apró kék fény jelzi az iPod állapotát. A rádió nem csak az iPodról képes a pontos idôt szinkronizálni, hanem bármelyik hallgatott FM rádióról. És a kettôs ébresztés nem csak mindennapra állítható, de külön megszabható hétköznapra és hétvégére is.

Az On Time mindezek mellett jó néhány problémával küzdött. Elôször is az ára - 300 dollár - annyira magas volt, hogy a hagyományos JBL vásárlók számára az On Time már nem volt elérhetô, ebben az árkategóriában addig egyedül a jó nevu Bose SoundDockja volt sikeres. Ráadásul az On Time mély hangjai sem nyugözték le a vájtfülüket. És végül az óra leolvasása sem volt egyszeru, a konkurens iHome-é nagyobb szögbôl látszott, mint az On Time-é. A felhasználók nem nagyon találták a helyét a lakásban, a távvezérlô hiánya - amely ekkora már szinte szériatartozék volt a hasonló termékeknél - tovább rontotta az On Time esélyeit.


Sugárirányban elhelyezett hangszórókkal az On Time-ot a Radial Micro követte.
A JBL nem habozott, engedett az On Time árából és újra tervezte az egész szerkezetet. Annyira újra, hogy - marketing okok miatt is - új nevet is adott neki, így született meg a Radial, az On Time nagyobb testvére. A Radial hatékonyabb erôsítôt kapott, jobb mélynyomót, négy közép és magashangszórót a korábbi négy teljes- skálás hangszóró helyett. A feljavított hanghatást már távirányítóról is lehetett vezérelni. Az újra gondolás sikeres volt, a terméket teszteket nyert és sokan vásárolták. Késôbb újabb módosításon esett át, ma már Radial Micro néven találhatjuk meg a boltokban.

A JBL - ahogy a dizájnt kiemelten kezelô cégek - minden terméke tervezésekor odafigyelt az apró részletekre is. Amikor a Radialt lekicsinyítette a Radial Microba, akkor igyekezett minden megszokott elemet megôrizni, csak azokat vetette el, amelyek a kisebb méret okán kezelhetetlenné lettek volna. A Radial alján lévô krómkarika dizájn szerepén túl segítette a mélynyomó "lélegzését" is, amikor a Radial Microból kikerült a mélynyomó, akkor ez a króm dísz is eltunt. Kevésbé feltunô, hogy az On Time vagy a Radial iPod dock közeli fénye is eltunt a Radial Micro-n, az egész felületet elhasználja az iPod.

A távvezérlô, amelyet sok rámenôs gyártó nem tart fontosnak, mindig fontos volt a JBL dizájnerei szemében. Az elsô távvezérlôket a Griffin Technology RF vezérlôirôl mintázták, ilyen volt az On Stage távvezérlôje. A Radialé már teljesen házi tervezésu volt, króm gombokkal, JBL jellemzô hajlított oldalakkal és néhány egyedi képességgel - ilyen az iPod navigáció és a JBL vezérlés közti váltást lehetôvé tevô gomb. Meghagyhatták volna a távvezérlôt annak az unalmas és lapos tárgynak, ahogy más gyártók készítik, ám a JBL úgy dizájnolta át ezt az apró eszközt, hogy nem csökkent vagy szabadul el a gombok száma.


A Go+Play hangminôségével messze kimagaslott árkategóriájából.

A JBL továbbfejlesztette távvezérlô annyira sikeres lett, hogy a vállalat más termékéhez is felhasználta. A Go+Play, a cég elsô és egyetlen iPodos hordozható hangládája, 2007 elején jelent meg. Korábban már számos cég készített nagy hangereju, könnyen mozgatható rendszert. A Harman Kardon márkajelzés alatt bemutatott Go+Play borítása nem a JBL termékeknél megismert fényes muanyag volt, hanem a fekete matt, és az egész hangdobozt uralja a hatalmas fém kar és a négy hangszóró valódi fém rácshálója és széleit jelzô fémkarika. Mint egy urlény retikülje. Noha a Harman márkajelzése alatt került a Go+Play forgalomba, nem volt kétséges, ugyan az a csapat tervezte, mint az On Tourt kicsivel korábban. A hatalmas hangszórók robot vagy Földön kívüli szemeire hasonlítanak (Gonosz Almalap unokahúga szerint viszont egy fekete szöcskéjére), kicsit megremegnek, ha rátolod a zenét rendesen, szívbaj nélkül. A test addig hajlik, amíg össze nem ér az elôlap a hátoldallal. Az 50 centi széles és legvastagabb pontján 24 centi mély hangdoboz 350 dolláros áron mutatkozott be, soha ekkora, ilyen jó hangzású iPodot befogadó eszköz addig nem került forgalomba - drágább már természetesen igen. A vásárlóknak akadt vele némi gondja is, nehezebben volt elhelyezhetô, mint egy Bose doboz alakú hangfal a polcon vagy az asztalon. A tengerpartra is csak a bátrak vitték le, mert az iPod és a vezérlô részek nem voltak portól, esôtôl, szörfös lánytól és kólától védettek. A hangja viszont mindenért kárpótolt, így legtöbbször dizájn elemként kiemelt helyre került a lakásban - így kihasználatlan maradt az a rendkívüli képessége, hogy nem volt az elô- és a hátoldala között különbség.

A JBL és testvércége, a Harman az On Time-mal, a Radiallal illetve a Go+Play-jel lassan elhagyta a céget éveken át jellemzô "urkorszaknak" is nevezett dizájn irányzatot és helyette megkezdte lassú beleolvadását az uralkodó ultra-modern, letisztult formavonalakat használó áramlatba. A lassú váltást követték a multimédia termékek is, ezt fedezhetjük fel a Creature II még gömbölyödô,de már messze nem annyira radikális alakjában. A Spot cserélhetô burájú, drágább Creature utód volt. A Spyro hangszórói ugyanazok voltak, amelyeket a Spotba beépítettek, a virágformával a nôi vásárlókat célozta meg a JBL. A Spot színei és a Spyro virágai ôrizték az alkotók játékosságát, egyedül a hangminôség nem változott - változatlanul kiváló volt.


HANGSZÓRÓTÓL A FÜLHALLGATÓIG - HOGYAN TOVÁBB?
A Go+Play megjelenésén kívül a JBL és a Harman nem sok mindent mutatott fel a tavalyi évben. A mérnökök az On Stage és a Radial újabb és újabb mutációival vétették észre magukat, miközben idejük javát a JBL fülhallgatóknak szentelték - inkább a dizájn készítôk, mint a hangmérnökök. A Reference sorozat fejhallgatóiban felfedezhetjük a Creature kis hangszóróinak utódait, legjobb példa erre a Reference Series 610 fülhallgatója. A kisebb fülhallgatók, mint a 220 vagy 510 nagyon hasonlítanak az osztrák AKG fejhallgatóihoz - nem véletlenül. A két cég közös bemutatókat tervez idénre, még nem ismert, melyik cég dizájnja lesz a meghatározó.


A JBL hangszóró dizájnja, különösen a Creature-é, hatással volt a Reference Series fejhallgató tervezésére.
Talán még ennél is izgalmasabb, miként alakul a JBL 2008- as iPod kompatíbilis hangszóró sorozatának a külalakja, idén elôször a JBL megjelenése a hagyományos felé mozdult el. Az elôzô évek markánsan eltérô megjelenése után, az ismert hangszórók - Duet, On Stage és On Time - egybedolgozódtak és szokatlan formát vettek fel, amelyet úgy írhatnánk le, mint egy lelapított, lekerekített sarkú piramis. A Duetten nincs dock, az On Stage-en nincs óra és az On Time-on középre került a rádiós- óra. Az On Time két változatban is kapható, a 200-as és 400-as márkajelzés tudásban és árban tér el egymástól. Ne feledjük, a legfontosabb nem az, amit látunk, hanem az, hogy mi van belül (Gonosz Almalap: ezt már a kis hercegek is tudták, bár soha sem volt sem iPodjuk, sem JBL cuccuk.) - hogy szól a hangdoboz. Valóban véget ért a JBL radikális dizájn korszaka?

Nehéz ezt eldönteni. Amikor a JBL belefogott az iPod kiegészítôk készítésébe, azt olyan megkérdôjelezhetetlen energiával és ötletekkel tette, hogy az egész piacot új szintre emelte. Véleményünk szerint csupán árazási hibák és pár vezetési hiba miatt nem arattak nagyobb sikert. Ám a lehetôség még ott van a vállalat elôtt, csak le kell porolni a hajtómotorokat. Számtalan gyártó készít iPod kompatíbilis hangszórókat - és még több készül erre -, ennek ellenére a piacon igazán szép dizájnú, egyedi, messzirôl felismerhetô hangszórókat csak nagyon kevesen gyártanak. Ez persze megváltozhat, ha a JBL hagyja magát elsodortatni a többi gyártó alkotta dizájn-áramlással, vagy más gyártók felismerik a dizájn fontosságát. Elsô ilyen fecske lehet a Bower&Wilkins Zeppelin nevu hangszórója, amely a JBL és Harman termékeknél magasabb árú, vagy a Vestalife (olvasd a Gonosz Almalappal ezt a cégnevet!) Katicabogár hangszórója, ami sokkal olcsóbb és a fiatal iPodosokat veszi célba.

Legyünk észnél, a nagyon dizájnos hangszórókról néha jóval többet írnak és beszélnek, mint ahányat eladnak belôlük, vagy a hagyományos téglatest formájú hangszórókból, amilyen a Bose SoundDockja. A JBL idei feladata, hogy nagy figyelemmel kövesse, mennyire módosítja a vásárlási szokásokat a dizájn konszolidálása. Lehet, hogy jól fog menni, de lehet, hogy veszítenek a szürke tömegbe olvadáson. A régebbi termékek még megtalálhatók a nagyobb boltokban, aki ilyenre vágy, az húzzon bele!

Van ok az optimizmusra. A JBL dizájn csapatának már több alkalommal sikerült sokkolnia a vásárlókat. Talán - talán, de nem biztos - most is valami igazi dizájn ötleten dolgoznak, amelyet majd megmutatva a világnak újra tátva marad a szánk és önkéntelenül is nyúlunk az iPodunk vagy iPhone-unk után, hogy megnézzük, miként mutat az új JBL hangszóróval. Bízunk abban, hogy ez a forgatókönyv az igaz, az iPod kihangosítók elszürkülô egyenvilágába a JBL hoz majd ismét színt és formát. Szemünk és fülünk vágya ez.

Jeremy Horwitz
 

A lap tetejére


iPod, iTunes, iPhone