Hirdetés

iMac - iLife - iWork

.Mac és az iPhoto
A .Mac az Apple netszolgáltatása, amely megvásárolható itthon is, éves előfizetési díja nettó 20 ezer forint alatt van - jóval. Mit kapunk ezért? Kapunk érte @mac.com végű email címet, így jelezhetjük, mi is a klubhoz tartozunk. Ez a mail szolgáltatás böngészőn át bármikor, bárhonnan elérhető, akár külföldről is, akár Windows alól is. A .Mac szolgáltatásra előfizető automatikusan szinkronizálhatja AddressBookját, iCaljét és még számos kulcsfontosságú adatát, így a több gépen dolgozók mindig a legfrissebb mentéssel dolgozhatnak tovább gépváltáskor, a gép sérülése esetén pedig nem vész el a címlistánk, napi beosztásunk... A .Mac tárhelyet is ad - Jobs most jelentette be, hogy 10GB áll rendelkezésünkre -, ahová feltölthettük képeinket (iPhoto), mozijainkat (iMovie) és honlapjainkat (iWeb) - és bármi mást, ami számunkra fontos. A .Mac nagyon kihangsúlyozottan nem kereskedelmi célt szolgáló adatok tárolására alkalmas, adott forgalom felett az Apple a .Mac szolgáltatási szerződésben foglaltak szerint sávcsökkentést alkalmaz.

Érdemes-e .Mac előfizetővé válni?
Szerintünk érdemes, ha aktív netes életet élünk. Ha havonta készítünk olyan fényképeket, amiket szívesen megmutatnánk barátainknak - akik szintén net-használók -, akkor érdemes. Ha Macünkön van elveszteni nem kívánt adat, akkor érdemes. Ha szeretnénk egy viszonylag jó spam-szűrővel ellátott, mindenhonnan elérhető levelezést, akkor érdemes.

A .Mac melletti agitációt befejezendő megemlítjük, hogy alig háromezer forintos felárral létezik családi csomag is - ugye nevében szerepel a célcsoport? -, amely öt előfizetést kínál, csupán a tárhelyen kell igazságtalanul megosztozni.

iPhoto képek a .Macen
Felhasználói szemmel nézve nincs egyszerűbb, mint iPhoto-ból egy Eseményt feltenni a .Mac-re, az internetre. Első kattintással ki kell választani a közzétenni kívánt Eseményt, másodikkal rá kell kattintani az iPhoto alsó ikonsorán a Web Gallery ikonra. A felbukkanó párbeszéd ablakon pedig a harmadik kattintáson essen a Publish - közzététel - gombra. Ennyi. Innentől az iPhoto dolgozik - ehhez persze pár alapbeállítást már meg kellett tenni.

A feltöltés előtt azonban beállíthatunk pár szabályt a kép galériánkkal kapcsolatban.
Eseményenként szabályozhatjuk, hogy csak mi, adott bejelentkezési nevet és jelszót ismerő vagy bárki megnézheti-e az adott Eseményt. Szintén megadható, hogy az iPhoto feltöltse-e a képaláírásokat - persze ennek akkor van értelme, ha adtunk képaláírásokat -, megengedjük-e a képek letöltését.

Ma már szinte mindenki digitkamerával rohangál, egy eseményen szinte mindenki fényképez. Nehéz feladat a képeket összegyűjteni, egy helyen publikálni. A Web Gallery kapcsán az Apple gondolt erre a helyzetre, ezért megadhatjuk, hogy a látogatók feltölthetnek-e képet a mi galériánkba. Külön lehetőség van e-mailes képfeltöltésre is, minden Esemény-galéria önálló, csak erre a célra használható e-mail címet kap. Ha olyan Eseményt teszünk közzé, amelyen ugyan sokan ott voltak, de nem szeretnénk, ha bárki feltöltene mailen képeket, akkor elrejthetjük a galériához tartozó e-mail címet, így csak a beavatottak tölthetnek fel új képeket. Arra a gépre, amelynek az iPhoto-jából publikáltuk az albumot, azok a képek automatikusan letöltődnek, amelyeket mások adtak hozzá az albumhoz feltöltéssel vagy mailben.

A feltöltött fényképeket természetesen nem csak Macről és nem csak Safarival lehet megnézni, a látvány bármely platformról bármely böngészővel és nézzük lenyűgöző.

A .Mac Web Gallery oldalra kerülnek fel a feltöltött Események - az Események a legkisebb feltölthető egység. Ugyanerre az oldalra kerülnek az iMovie-ból feltöltött filmek is.

A feltöltött Események épp úgy egy képpel ábrázoltak, mint az iPhoto-ban. Az egeret az Esemény képén végighúzva épp úgy átpörgetjük az Esemény fényképeit a böngészőben, ahogy azt az iPhoto-ban tehetjük. Rákattintva egy Eseményre, a böngészőben megjelenik az adott Esemény összes fényképe, ahogy az az iPhoto-ban is megtörténne. Rákattintva egy fényképre, azt azonnal böngésző szélességben látjuk, ahogy iPhoto szélességben látnánk azt az iPhoto-ban. A böngésző ablak alján megjelenő csúszkán - ez is a honlap része - változtathatjuk egy Esemény nézőképeinek méreteit, ahogy az iPhoto-ban is.

Az Web Gallery-ben más nézetek is léteznek az iPhoto Esemény nézetén kívül. Ilyen a mozaik-nézet, amikor egy nagy kép mellett a jobb oldalon a többi lehetséges kép apró előnézeti képe látható. Ezek közül bármelyikre rákattintva az adott képet mutatja meg a böngésző nagyban. Egy csúszka segítségével a nagykép-mozaikkép mértaránya át is állítható.

Működik az ismert diavetítés mód is. A negyedik nézet a Körhinta, amikor a képek átsuhannak előttünk, a középen álló pedig nagyobb méretben és vizuálisan előrébb jelenik meg a többinél. A körhinta pörgési irányát és sebességét az egérmozgatással szabályozzuk. A nézett képek, ha a feltöltő engedélyezte, le is tölthető. A letöltött kép nyomtatható minőségű, mérete maximum 40x50 centiméter.

A már 1,7 millió előfizetővel bíró .Mac ezzel a szolgáltatással újabb lépést tett afelé, hogy nélkülözhetetlenné váljon. A felhasználó-felhasználó számára szinte kötelező, mert egyszerű és kézenfekvő. A profibb felhasználók persze továbbra is élhetnek egy olcsóbb tárhely szolgáltató ajánlatával, ahová a nem az iPhoto-val létrehozott képgalériát nem az iPhoto segítségével töltik fel, azaz szert kell tenniük egy netes képgaléria alkotó alkalmazásra és egy ftp-programra - természetesen minden található ingyenesen.

Az iPhoto-.Mac együttműködés egygombos publikálást - azaz három kattintásos - kínál, "web 2.0" címkével ellátott, valóban látványos böngésző oldali megjelenítést, nyomtatásra alkalmas képletöltését, és képtár közösséget - ez inkább web 2.0 ideának megfelelő tulajdonság.

iPhoto - iPhone Steve Jobs előadásában az iPhone neve csak annyiszor hangzott el, ahányszor arra lehetőség és mód nyílt. Az iPhoto természetesen iPhone-ra is optimalizált módon képes képeit kibocsátani - de úgy gondolom, hogy amíg itthon az iPhone elterjedtség nem éri el a száz darabot, erről bővebben írni csupán szívfájdítás volna.


iMovie
Az Apple alkalmazás-fejlesztő technológiája II.
    Aki gondosan végigolvasta a Steve Jobs és Bill Gates részvételével tartott beszélgetést az Almalap előző számában, az talán emlékszik arra a fejtegetésre, amely olyan alkalmazásokról szólt, amelyek akkor is futtathatók egy számítógépen böngészőben, amikor a gép nem csatlakozik a netre. E technológia két nagy hitvallója az Apple és a Google.
    Az iPhoto - .Mac együttdolgozás kapcsán az első gondolatunk az volt, hogy milyen pazar programozók dolgoznak az Apple-nél, hogy képesek voltak mindazt netes környezetben is megvalósítani - képek átpörgetése, dinamikus átpörgetése, ... -, amit megoldottak a Mac OS felületén. Bizonyítatlan teóriánk szerint pont fordítva van. Ahogy az iTunes Music Store böngészésekor - már a böngészés is árulkodó - valójában az iTunes egyik részén egy rejtett böngésző program fut, úgy megeshet, hogy az iPhoto képmegjelenítő felülete is böngésző, ahol web-applikációk futnak. Ami megy a neten on-line, az miért ne menne off-line?
    A widgetek beillesztése - hogy másik területet is említsünk - az iWebbe, a Google net-alkalmazások lassú, de biztos integrálhatóvá válása mind-mind arra mutat, hogy az Apple megfordította a gondolkodás-fejlesztés irányát, nem a Mac OS-re fejlesztett elemeket próbálja weben leutánozni, újra megalkotni. Ehelyett a neten is futtatható megoldást alkotja meg, majd ezt a Mac OS felületén böngészőben - nyíltan vagy rejtett módon - futtatja.
    Így még egy fejlesztést spórolhat meg, ez pedig az iPhone-ra történő fejlesztés, hiszen az iPhone-on is futtatható böngésző, így a böngészőben futhat olyan net-alkalmazás net mentes módon. Persze, lehet, hogy tévedünk.
Az iMovie programmal lehet otthoni videóinkat bedigitalizálni, összevágni és elmenteni különböző média számára. Az Apple teljesen újraírta az iMovie-t - a legenda szerint azért, mert az egyik vezető szoftverese Karib szigeti nyaralásán készült filmjéből képtelen volt egy nap alatt 20 percnyi nézhető anyagot összevágni. Ez állítólag még a profi Final Cuttal sem ment neki - ez milyen meglepő reklámmondat az Apple-től? Való igaz, az iMovie még a legerősebb gépen is lomha óriássá vált, a rengeteg videókonvertálás processzor és merevlemez igényes feladat. Saját tapasztalat, hogy 10 percnél hosszabb iMovie anyag kimentése PowerBook 12 867MHz - oké, nagyon régi gép - órákig eltart, de a nemrég közzétett iLife-iPhoto és iLife-iMovie videocastok is 30-40 percig generálódtak a 17 inches, 2GHz-es iMacen, és a beemelésük sem volt sokkal rövidebb.

Az iMovie annyira megújult, hogy még az ikonját is lecserélték a kékes vágóról a hollywoodi sztárokat idéző csillagra. Mivel ezt a szoftvert sem sikerült még töviről-hegyire átnéznünk, így csak a bemutatóra és a közzétett videóanyagokra támaszkodtunk, amikor ezt a beszámolót írtuk. Jobs előadásában az iMovie alábbi öt fontos tulajdonságát emelte ki: egyetlen könyvtárban látható az összes gépen és csatolt eszközön lévő videó, "gyors-átfutásos" előnézet, irtó gyors mozi alkotás, ripsz-ropsz csicsázás és megosztás minden módon és médián.

iMovie - minden egy helyen
Az iLife és az Apple egyik gyengén megoldott mutatványa a mozgóképek összegyűjtése. Egyrészt, az iTunes indulásakor még csak zenékről volt szó, az iPhoto elstartolása sem jelezte, hogy itt a videó-korszak. Annyira nem, hogy az iMovie első életében nem is volt alkalmas filmek felkeresésére, megmutatására - csak bedigitalizálás után volt képes lejátszani. Ám a felhasználók nem vártak, és ontották a gépekbe a videókat. Amelyek szerencsétől függően landoltak az iTunesban vagy az iPhoto-ban, esetleg mindkettőben - vagy használtunk más segédprogramokat, iFilm és társai, a videók katalogizálására.

Az ígéret szerint az iMovie képes megmutatni az összes, gépen tárolt filmet beleértve a géphez csatlakozó külső tárolóeszközöket is. A Gonosz Almalap itt kíváncsian érdeklődik a hálózat többi gépe felmountolt merevlemeze esetére is igaz-e ez az állítás - de nincs válasz, gyanítjuk, nem. Elvileg nem nehéz összeszedni az összes mozit, hiszen a leindexelt merevlemez megmutatja a .mov, .a4v és egyéb más, mozgóképre jellemző kiterjesztésű állományokat.

Más kérdés, hogy mivel ebből az állományból dolgozunk a saját film szerkesztésekor, jó lenne-e az összes mozit látnunk? Ha pedig csak azokat látjuk, amelyek az adott, kiválasztott könyvtárban vannak, akkor mennyire igaz az "egy könyvtár minden filmnek" mondat?

Az új iMovie ismeri a legrégebbi digitális és a legújabb digitális videokamerákat is. Ez utóbbiak esetén, miután csatlakoztattuk a kamerát a Machez, az iMovie beolvassa a videokamera memória kártyájáról az ott rögzített klipeket - klipnek nevezzük a snitteket, az egy menetben készült felvételeket.

iMovie - "gyors átfutás"
Az iPhoto-nál már láttuk, miként képes egy Esemény képeit megmutatni a program, amikor az egeret az Eseményt jelképező fénykép felett jobbra-balra mozgatjuk. Ugyanezt a technikát alkalmazza az Apple az iMovie-ban, csak itt egy-egy snitt képkockái pörögnek így le, azaz nézzük a klipet. A lejátszási sebesség az egerünk mozgatási sebessége. Így bármely klip végignézhető, nem kell külön kiválasztani és lejátszani mint korábban.

A memória-kártyás videokamerák esetén még át sem kell másolni a Macre a klipeket, a kamera kártyájáról nézhetjük vissza azokat. Így kiválasztva a hasznosakat csak a szükséges átmásolást végzi el az iMovie. Beolvasáskor megválaszthatjuk a bedigitalizálás méretét is - figyelem, itt sem lehet az eredetinél jobbá tenni a képet -, ez a legújabb kamerák esetében akár 1920x1080 is lehet.

A klipeket egy-egy képkocka jelképez, de ez megváltoztatható. Egy jobbra lent található csúszka segítségével rávehetjük az iMovie-t, hogy minden 10., 5., 2., vagy feledik másodperchez tartozó képkocka is legyen látható, ekkor a klipek hossza egyre nyúlik. Az iMovie helytakarékos is, ezért a túl hosszú klipeket némi szakadásos széllel jelezve elválasztja és a következő sorban folytatja.

Az iMovie hármas elrendezése is merőben új. Az iMovie felső része két osztatú. A jobb felső ablak a lejátszás helye. A jobb felső és az alsó tartalma felcserélhető - nagyon hatásos effekt, látványban a Dockba zsugorításhoz hasonlít. Az egyik tartalom a könyvtáré, a másik az épp aktuális projekté.

iMovie - mozi seperc alatt
A korábbi iMovie a nagy filmvágó szoftverek kisöccse volt. Egy videó és két audió sávot használhattunk szerkesztésre, illetve még ott volt a videó eredeti hangja. A videó-szerkesztés képkocka pontosságú volt, amíg a hang szerkesztés inkább érzés, mint számalapú volt.

Az új iMovie-ban - az első infók szerint - egy filmsávon dolgozhatunk, a hang pedig van. Különösebb állítási lehetőséget nem láttunk. A filmsáv is inkább egér pontosságú állítást tesz lehetővé, és nem képkocka centrikust - ez persze tökéletesen megfelel a felhasználó-felhasználó koncepciónak. Csak épp visszalépés a korábbi tudáshoz képest, ami - ezek szerint - sok volt az átlag felhasználónak.

Az új iMovie-ban a projectbe felhúzhatunk egész kippet is, de a könyvtár bármelyik klipjéből ki is vághatunk részt, amivel dolgozni szeretnénk anélkül, hogy az eredeti károsodna.

Kivágáshoz mozogjunk a klip felületén ahhoz a ponthoz, ahol a kivágásunknak kezdődni kell. Ha itt duplán kattintunk, akkor az iMovie preferenciában állatható időintervallumnyit, alapesetben két másodpercnyit, jelöl ki a klipből kiemelésre az iMovie. Ha azonban lenyomva tartjuk az egeret, akkor mi szabhatjuk meg a kipp végének helyét. Megfelelő méretű felbontás esetén aránylag elég pontosan tudunk adott képkockára ráállni. A meglévő kijelölést a kipp felületén megjelenő sárga keret jelzi, ennek jobb és baloldala az egér segítségével módosítható. A kijelölt részt a közepénél megfogva húzhatjuk át a projekt részbe. A projektrészben a klipek sorrendje tetszés szerint felcserélhető, átrendezhető.

Ahogy az iPhoto-ban, úgy az iMovie-ban is elrejthetem a rosszul sikerült felvételeket. Kijelölve a felvételt az iMovie középső ikonsorán a piros x ikonra kell kattintani. Kedvenceket is megjelölhetünk, ehhez ki kell jelölni a kipp egy részét vagy magát, az egész kippet, majd a zöld csillagra kattintani a középső ikonsoron - a kedvenc kippet, kliprészt vékony zöld csík jelöl.

iMovie - felirat, áttűnés, effekt és hang
A feliratozás az új iMovie-ban nem bonyolultabb, mint a régiben. A régi utálni valóan nehezen kezelhető listába nevesítette a szóba jöhető felirat formákat. Az elnevezésben járatlan felhasználónak néha csak a megtekintés oldotta fel, hogy miért neveznek például egy feliratot "Far, far away"-nek. (Megoldjuk: Csillagok háborúja, bevezető felirat, ami alulról felfelé elkeskenyedve, lekicsinyedve halad.)

Az új iMovie-ban apró nézőképen látható, hogy a felirat hogy viszonyul a mozihoz. A felirat már beírás közben látható a saját klipünk felett, így hamar dönthetünk a megfeleléséről. A betű típusa, mérete lecserélhető.

A régi iMovie-ban külön játék volt - ennek előnyével és hátrányával - egy kipp időtartalmának és a felirat időhosszának összeillesztése, a helyzetet a laikusok számára nehezítette az idő képkocka alapú számolása, ebben 25 vagy 29 ad ki egy másodpercet.
Az új iMovie-ban szemmel láthatóan épp olyan hosszú lesz a felirat megjelenése, amilyen hosszú az a kipp, amelyikre ráhelyezzük. A ráhelyezés szó szerint értendő, mert a felirat kis kék bigyó formájában rácuppan a projekt részben lévő kipp tetejére.
Áttűnésnek nevezik a két kipp közti átmenetet. Normálisan az egyik kippnek vége és jön a másik, de van amikor az egyik kezd elhalványulni, a második meg felerősödik, vagy film végén elfeketedik a kép - ezeket nevezik áttűnésnek. A korábbi iMovie-ban az áttűnések szintén néven nevezettek voltak, amely a nem filmszakon végzettek számára nem sokat mondtak - a wash out-nak például semmi köze a mosáshoz, egyszerűen kifehéredést jelent, bár ha az ég kék vizére gondolunk...

A 12 áttűnésre szűkült választékból a kívánatost kiválasztani nem nehéz, mert apró animáció mutatja az áttűnési hatást. Ha megvan a megfelelő, azt az adott két projektbeli kipp közé kell vonszolni az egérrel.

A korábbi iMovie ilyenkor géptől és áttűnéstől függően tíz másodperc és öt perc közti idő alatt generálta le az áttűnést, itt nincs jelzés arról, hogy az iMovie dolgozik-e - bátran higgyük azt, hogy azonnal elvégezte a műveletet.

Videó effektről az új iMovie-ban nem hallottunk. A régiben lehetett lassítani-gyorsítani-visszafele lejátszani egy kippet, elfekete-fehéríteni, öreg filmessé tenni. Bízunk abban, hogy az effektek csak a bemutatóból maradtak ki.

A régi iMovie-nak két hangsávja is volt a klipek eredeti hangsávja mellett. Némi küzdelemmel e két sávba lehetett betenni háttérzenét, hangeffekteket vagy szövegben elmondani, mit is látunk a képen. A már említett iLife-iMovie videocast is a régi iMovie-val készült. A film - az Apple szájton közzétett iLife bemutató videója - hangját levettem. Az első hangsávra került a magyar szöveg, a másodikra egy semleges zene. Apróbb állítással megoldottam, hogy ahol nem beszélek, ott hangosabb legyen a zene.

Ezt - látszólag - az új iMovie-val nem tudnám megtenni, mert nincsenek hangsávok. A projektre ráhúzhatunk egy zenét akár az iTunesban tároltak közül, akár egy GarageBandben szerzettet. Ezek hossza, kezdete, hangereje épp úgy nem állítható, ahogy az eredeti videóké - legalábbis sem a bemutató nem mutatta meg a módját, sem a közzétett anyagok nem szólnak ilyesmiről.

Kicsit hasonlít ez az iPhoto-s diavetítésre, ami alá szintén tehetünk zenét, de csak egyet. Ha véletlenül 200 diát akarunk levetíteni, akkor küzdhetünk 10, de inkább negyedórás zene keresésével, ha csak nem akarjuk a három perces kiválasztott slágert ötször meghallgatni. Úgy gondoljuk, hogy a felhasználó-felhasználó is többet érdemelne ennél.

iMovie - mindenkinek mindenhol
Az előző iMovie nehezen követhető módon generált a cél médiának megfelelő fájlformátumú mozit, ráadásul azt a legtöbb esetben erőszakosan beszuszakolta az iTunesba, hogy onnan ki kelljen vadászni - ha például mailezni akartuk -, majd ki is törölni, ha a mozimat nem az iTunes alatt akartam nézni. Miért akartam volna?

A régi iMovie felkínált egy speciális mentési lehetőséget, amely valójában a QuickTime mentési lehetősége volt. Ide viszont pilóta vizsga kellett, ám mindenki olyan felbontással, mozi és hangkódolással generált magának állományt az iMovie-ból, amilyennel akart. Ezt a lehetőséget most az Export using QuickTime... parancs mögé tették.

Az új iMovie sokkal rendezettebb, bár iTunes rajongása nem csökkent - viszont logikussá lett.
Az iTunes ugyanis az eszköz, ha filmünket iPodra, iPhone-ra vagy AppleTV-re akarjuk továbbítani. Kis táblázatban jelölhetjük be, hogy a filmünket milyen felbontásban szeretnénk az iTunesban viszontlátni. Választhatunk a 176x144 (iPhone), 380x272 (iPhone, számítógép), 640x360 (iPod, AppleTV és számítógép) és a 960x540 (AppleTV és számítógép) felbontások legenerálása között, akár mindegyiket is megadva. Más felbontás viszont nem létezik. Infot kérhetünk a kép és hang kódolásról, de az értékek változtathatatlanok. Ami - felhasználó-felhasználó - logikus is.

Ha a mozit a .Mac Web Gallery oldalunkra mentjük, akkor hasonló szépben lesz részünk, mint amit az iPhoto kapcsán láttunk. A feltöltés esetén megadhatjuk, hogy a milyen méretű videókat generáljon az iMovie - számokat lásd fentebb. A legnagyobb méret esetén jobb minőségű a videó, mint ami DVD-re íráshoz kellene. Ha a feltöltéskor engedélyezzük a mozink letöltését, akkor nincs miért videót írnunk. (A Gonosz Almalap kaján mosollyal érdeklődik az iDVD hasznossága felől. Persze egy saját DVD-re több minden kerülhet, mint egyetlen mozi.) Az új idők új jele, hogy az iMovie-ból közvetlenül menthetünk a YouTube videó-megosztóba. Hogy miért pont a YouTube-ba? A segítő kérdés úgy hangzik, hogy melyik cég a tulajdonosa a YouTube-nak?

További mentési lehetőség mutat a program igazi nagy testvérének irányában, a Final Cut-ba átvihetjük az itteni projektünk leírását.
Izgalmas, de be nem mutatott opciónak tűnnek a Remove ... parancsok. Remélhetőleg valóban azt a célt szolgálják, hogy az épp kezelt iMovie mozit kitörlik az iTunesból, a .Mac Web Gallery-ből, leveszik a YouTube-ról.

A Media Browser, félmagyarul Média Böngésző az a párbeszédpanel, amely a különböző iLife és iWork alkalmazásokban megjeleníthető, és onnan zenét, képet és videót húzhatunk be az aktuális munkába.

iMovie - összhatás
Egyértelmű, hogy az iMovie-t nem csak átpofozták, de ténylegesen teljesen áttervezték, szinte semmi sem maradt meg az előző iMovie-ból - píárosan mondhatnánk, hogy csak a neve, mert még az ikonja is megváltozott. Ezt az ikoncserét azért nem sikerült Steve prezentációjában következetesen bemutatni, valahogy a régi ikon bukkant fel még az iMovie bemutatását követően is a diákon, noha a kivetített képernyőn már az új csücsült a Dockban.

Az új iMovie elsőre kevesebbet tud a réginél, ám azt sokkal egyszerűbben, felhasználó-felhasználóbban. Kérdésünk az, hogy vajon csak elrejtették a sávos szerkesztési lehetőséget, a számszerű beállítási módokat, vagy végleg száműzték.


iMac,iLife,iPhoto ... Cikk első része
iWeb ... Cikk harmadik része
iWork ... Cikk negyedik része
 

A lap tetejére


Alkalmazós írásaink