E-mail




















 

Adobe Bridge CS2


A Bridge az Adobe alkalmazások közt feszül – erős túlzással az Adobe operációs rendszer előfutárának is nevezhetnénk, valójában inkább egy szuperasztalhoz hasonlít. Akár az egyik, akár a másik megközelítést tartjuk megfelelőnek, az biztos, hogy az Adobe fejlesztési iránya megőrzi az egyedi alkalmazások – InDesign, Photoshop, Illustrator, GoLive és Acrobat – felhasználó-barátságát, ám egyre kevésbé tekinti őket szigetszoftvernek, de egyre inkább egy, a munkafolyamatokat támogató szoftver-folyamnak.

Történelem
Az Adobe csillaga az Apple gépek megszületése után ívelt fel, ekkortól volt mód grafikus programok futtatására. Az első idők gépeinek memória kapacitása nem igen támogatta nagyobb programok egyidejű használatát.

Amint a fejlődés ezt lehetővé tette megjelentek az egymást megszólító programok, majd az irodai hálózatok megjelenésével a különböző gépeken futó programok használta állományok követése emelkedett feladattá – ezt az Adobe átengedte az operációs rendszer gyártóknak.

Az Internet megjelenésével és megnövekedésével – lásd a dtp területén használatos átlagos fájlméreteket – az állományok ismerete épp olyan ütemben vált fontossá, mint amilyen ütemben törekedtek a fejlesztők, köztük az Adobe is, munkafolyamat alapú megoldást kínálni.

Az állományról, legyen az fotó, hasznos tudni, hogy ki készítette – esetleg a szerző nevét fel kell majd tüntetni –, mikor és ki szkennelte – időben, vagy jól megkésett vele, vajh milyen színprofilt használt hozzá –, ki korrigálta, módosította, alakította át a képet, hol az eredeti, van-e webre gyengített változat … és hosszan sorolhatnánk.

A programok egymásra hivatkozását mindenki kihasználja, aki egy e-mail csatolmányára bökve elindított egy pécés vírusfájlt tartalmazó képernyővédő progit – ez Macen amúgy nem futtatható –, vagy megnyitott böngésző alatt egy PDF-állományt és az Acrobat beépült a böngészőbe – hogy a Flash nézőt ne is említsem –, de hirtelen példaként hozhatnám a Quark képre kattintás után megjelenő Open Publisher parancsot is. A Microsoft Office szerelmesei néha nem is tudják hirtelen megmondani, hogy Wordből nyitott Excelben vannak-e, vagy PowerPoint alól indított Wordben.

Az Adobe programjai az utolsó két-három verzió alatt egységes paletta rendszert kaptak – ez a háttérben egységesített és költség csökkentett fejlesztést jelent –, az InDesign CS és a Photoshop CS már rétegszinten vett és adott át anyagot egymásnak, ehhez az Acrobat is felzárkózóban volt Azokban a kiadványszerkesztő vagy webfejlesztő stúdiókban, ahol egy embernél több dolgozik, idővel felmerül valami központi fájl rendszerező iránti igény, nem elég a mappa mappa hátán módszer. Nem lehet a mappák és állományok névadási előírásával elkerülni az "emlékszel, volt az a nevetős csaj piros ruhában, kertben" kép hosszú percekig, esetleg órákig tartó keresését. Szükség van egy állományokról adatokat tároló rendszerre.

Ezt ismerte fel az Adobe már lassan tíz éve, és megkezdte asztali programokat fejlesztő cégből szervermegoldásokat is kínálóvá való átalakítását jellemzően felvásárlásokkal. A megvett cégek inkább a PDF-fel kapcsolatos szerver megoldásokban jeleskedtek, a dtp területén eddig még nem sok előnyüket vehettük észre. A hálózatos munkát az InCopy és a Version Cue jelentette az Adobe kínálatából. Az InCopy az InDesignból rémlik? A Version Cue-t meg kikapcsoltad? Akkor ez az Adobe-nak nem nagyon sikeres megoldása lehet.

A CS2-ben megújult a Version Cue – lásd erről külön írásunkat – és bemutatkozott a Bridge.

Sétáljunk végig rajta!

Kattints rá! A Bridge betölti egész képernyőnket. A bal felső ablak a Finderre hasonlít, de nem csak a megszokott elemeket találjuk meg. Innen érhető el az Adobe Stock Photo (ASP), amely – mint azt rögvest megírjuk – jelenleg öt képügynökség kínálatából enged válogatni, és fizetés ellenében felhasználni. A keresés nem csak hagyományos jellemzőkre történhet, de a Bridge által kezelt metaadatokra is. Metaadatnak szokás nevezni olyan kiegészítő adatokat, amelyek nem olvashatók ki közvetlenül az operációs rendszerből. Ez utóbbira a fájl mérete, létrehozása, utolsó módosítása, elérési útvonala példa, a metaadatra az InDesign anyag lektorának neve, vagy a tárolt fénykép GPS adata. A RAW formátumú fotók – nyers képek – csoportos előfeldolgozására, összehasonlítására is akad eszköz a Bridge-ben – akár szlájdsóként is megtekinthetjük őket. (Ezért a lehetőségért az Adobe roppantul lelkesedik, amíg az Almalap csak nem akar hanyatt esni – miért olyan remek dolog egy csomó képet egymás után felvillantva megtekinteni, illetve tud-e Ön olyan alkalmazást mondani, ami erre ne lenne képe?) A Bridge-en látható képek fogd-és-vidd módon ránthatók be a CS2 programokba – a jobb kezelhetőséghez a Bridge csíkká zsugorítható erre az esetre. A Bridge több nyelven is vezérelhető – akár AppleScriptül is –, az Adobe néhány mutatvány parancsot meg is alkotott. Példa szkripttel a kijelölt képeket a paraméterezhető számú oszlopot és sort tartalmazó InDesign táblázatba illeszthetjük, amelyről automatikusan webre optimalizált PDF készül. Egy másik segítségével kigyűjthetjük, hogy adott InDesign anyag milyen betűcsaládokat használ, és mely képekre hivatkozik.



A legfontosabb CS2 fejlesztés a Bridge alsó sorába került, itt az összes Adobe program színmenedzsmentjét szinkronizálhatjuk, egységesíthetjük.

Ez a lehetőség a nyomdai előkészítés számára annyira fontos, hogy nem is ragozzuk túl, ha másért nem, ezért muszáj használni a Bridge-et.

A már említett bal felső sarki Finder-szerű ablak Favorites fülecskéje alatt érhető el a Bridge Center (újabb Bridge értelmezés bukkant fel a szerkesztőségben: ez a parancsnoki hajóhíd, vonatkozó kedvenc filmünk a Final Countdown, tudod, amelyikben egy amerikai repülőgép-anyahajó időviharba kerülve épp Pearl Harbour napján bukkan fel az időből.), az ASP, a Version Cue és a Collection (erről lejjebb) Ide behúzhatjuk kedvenc mappánk a gyorsabb elérés érdekében.

Ha a Folders (Mappák) fülecskén elnavigálunk egy dtp-s célra használt mappához, örömmel láthatjuk, hogy a következő hasábban megjelennek az In- Design, az Illustrator, a Photoshop PSD és a PDF fájlok első oldalai némi hagyományos és némi metaadat körítéssel, a PDF lapozható is. A jobbra lent található csúszkapaddal nagyíthatjuk- kicsinyíthetjük a nézőképeket.

A fájlokat három nézetben tekinthetjük meg: az említett nézőképesben, a filmcsíkosban – ekkor fent egy csíkban látjuk a nézőképeket, a képmezőn pedig felnagyítva az épp kiválasztottat – és a Részletes nézetben.

Kattints rá! Ez utóbbi a Version Cue-ra támaszkodva képes az alternatív és rögzített verziókat is megmutatni (ezekről bővebben lásd a Version Cue-t bemutató írásunkat!). Talán itt érdemes megjegyezni, hogy több Bridge ablakot is nyithatunk egyszerre, így könnyebb a fájlmenedzselés.

Az állományokat két metaadattal láthatjuk el: címkével (Label) és csillaggal (Rate – Minőség) Ha kiválasztunk egy tetszés szerinti állományt, akkor öt apró pontot látunk megjelenni a nézőkép és a fájlelérés között.

Kattints rá! Ha ezekre kattintunk az egérrel, akkor a pontok csillagokká lesznek – csak pontosan, csak szépen (J. A.) – és vica versa. A címkék jellemzőit a Bridge Preferenciájában módosíthatjuk Egy képhez úgy adhatunk címkét, hogy a kép kiválasztása utána a Label menü megfelelő elemére kattintunk. E két, idővel keresésnél igen-nagyon jól jövő, lehetőséggel csupán egy a gond, emberi beavatkozást kíván, és a lustaság mindenre képes, valamint csak az nem hibázik, aki nem dolgozik… Érezhettek valami ilyesmit az Adobe-s fiúk is, mivel a Version Cue használatával további metaadat lehetőségeket kínálnak – ezeket is képes a Bridge megjeleníteni, elég az egeret valamelyik nézőképre tolni, vagy rá is kattintani, hogy a bal alsó Metaadat ablakban azok megjelenhessenek.

Az InDesign például metaadatként kiírja a használt betűket és képeket, tehát a Bridge-en át ezek anélkül is láthatók, hogy az állományt meg kellene nyitnunk.

A Bridge ablakai – bizonyos határok közt – átrendezhetők, testre szabhatók. Ha sikerült kialakítani egy nekünk tetszőt, amelyre talán még szükségünk lesz, akkor az a beállítás Workspace (Munkahely) elmenthető.

Kattints rá! És ugye, amit elmentettünk, az elő is hívható.

Amikor a Bridge-et nem önmagában kívánjuk használni, hanem egy másik Adobe alkalmazás használata közben válhat szükségessé elindítása, akkor érdemes minimalizálni méretét.

A Bridge attól függő arculattal bukkan majd klikkelésünkre elő, hogy melyik alkalmazásból hívjuk meg. Így – megfelelően beállítva – a Bridge hatékony eszköz lehet, amikor egy képet keresünk InDesign anyagunkba, vagy kellene egy fotó digitális filmje. Csak a terminológia kedvéért a csíkká zsugorított Bridge-et UltraCompactModenak nevezi az Adobe – az előállításához szükséges ikon a menüsor alatti csík jobb szélén található, ahogy a Compact Mode-é is, erre kattintáskor a Bridge egy izmosabb paletta méretűvé változik.

Kattints rá! Említettük már, hogy a Bridge-ből anyagot húzhatunk át InDesignba? Persze, de ez visszafelé is lehetséges, sőt. Ha InDesignban elkészítettünk egy időjárás-jelentést – térkép, grafika, feliratok, azaz összetettük mindazt, amit naponta használunk –, akkor ezt egykén kijelölve kihúzhatjuk a Bridge-be.

Mi lesz belőle? Egy XML alapú Snipplet, amelyet bármikor visszahúzhatsz InDesignba. Ha belegondolsz, hogy egy újságban hány darab, minden számban ismétlődő ilyen-olyan kis csingilingi, top10, kótya-vetye, logó, stb akad, amelyek számról számra történő átörökítése nem nevezhető 100 százalékig üzembiztosnak – időről-időre rejtélyes módon hol ez sérül meg, hol az tűnik el belőle. A Snipplet remek találmány! Az XML alapúságnak azért érdemes örülni, mert mutatja, az Adobe fejlesztői ismerik és alkalmazzák a szoftverfejlesztés legújabb metódusait.

Adobe Stock Photo Az Adobe Stock Photo - ASP - a Bridge szerves része, a neten önállóan mutatkozik be.

Alul, de nem utolsó sorban A Bridge alsó harmadában több szálas RSS olvasó is helyet kapott. Az Almalap 39 másodperces tesztelése alapján ez az olvasó inkább szolgálja a CS2 felhasználó folyamatos információ ellátását az Adobe általa használt termékéről – tördelőt az InDesignról, PDF-gurut az Acrobatról –, mint valódi hírolvasást.

Kattints rá! Az igazi RSS olvasó a forrásokat csoportokba képes szervezni, a bejövő hírek közti kertesésre, automatikus szűrésre, kigyűjtésre is képes. Az Adobe Bridge RSS olvasója csupán több szál párhuzamos lekérdezésére és egyenkénti megmutatására alkalmas. Viszont az Adobe igen strukturált RSS szolgáltatást indított, amelyet honlapján nem reklámoz, tessék az adobe.com szájton rákeresni az RSS szóra! Az RSS olvasó alatti terület az Adobe Help Center. Ha idekattintunk, akkor nem Safariban megnyíló CS2 help-rendszerhez jutunk, hanem a fizetős Adobe Expert Supporthoz. Itt, amíg nem kérdezünk, ingyen is bolyonghatunk.

A Bridge remek előszele az Adobe CS-szerver megoldásának.

Kattints rá! Ami a szoftver valódi kipróbálása nélkül számunkra nem derült ki – na jó, ilyen rengeteg akadt –, hogy színmenedzsment területén mire képes az Adobe szintű színkezelés egységesítés.


Ferenczy Gábor


A lap tetejére