World of Warcraft

Ha valakit 2004. november 23-án, hajnali fél egykor gyilkoltak volna meg, kifogástalan alibivel rendelkezem! Hogyan? Összejöttem volna álmaim bombázójával? Horgászni mentem volna és kifogtam volna életem legnagyobb halát? Vagy otthon ültem volna a gépem elôtt, hogy fôszerkesztôm parancsára végre megírjam a régóta ígért cikkemet? Sem ez, sem az, de még az sem… Valójában egy 24 órában nyitva tartó WalMart felé haladtam, hogy megszerezzem az év leginkább várt játékát, a Blizzard Entertainment cég World of Warcraftját (WoW – talán a háborúzás mûvészetének világa lenne a helyes fordítása a WoWnak.), amely – mint mindjárt kiderül – az eddigi legjobb többjátékos, on-line szerepjáték. MMORPG az ilyen játékok profik használta rövidítése – massively multiplayer online role-playing game után szabadon. Tizenegy sorstársammal osztoztam az éjfél utáni randevún – mindannyian egyformán úgy véltük, az elôtt illendô a játékkal a hónunk alatt elhagyni a kasszát, mintsem a személyzet a polcra kihelyezi a szoftvert. Szomorú lennék, de teljes szívemmel megértelek, ha most nem olvasol tovább, hanem elrohansz egy saját példányért – én is inkább játszanék, de megígértem a fôszerkesztômnek.

Játékmenet? WoW!

Szóval visszatértem a fôhadiszállásomra (azaz magamra zártam a szobám ajtaját) és neki kezdtem a 4 CD-t érintô hosszas telepítési procedúrának, amit csak egy csésze kakaó magamhoz vétele bírt elviselhetôvé tenni. Bosszantó, nem de? Ja, csak vártam, vártam. A telepítés hibátlanul végbement, csak kicsit hosszú volt. Elsô lépésként a Blizzard.com-on regisztráltam a vásárlást.

Minek? Azért, tudatlanok, mert a WoW „többjátékos, online szerepjáték”. Némi havi díj ellenében bejelentkezhetsz a szerverre, hogy felfedezd Azeroth elhagyott területeit több ezer játékostársaddal szövetségben vagy vetélytársként.

A program megvásárlásával megvettem az elsô havi belépômet a barlangrendszerek bejárására, ezt követôen viszont havi forintomba kerül Azeroth látogatása. Eltérô fizetési konstrukciók kialakításán még dolgoznak a szerverüzemeltetôk. Aki úgy véli, hogy forint rengeteg pénz ezért az élvezetért, arról bizton állítható, hogy még életében nem játszott ezzel a játékkal. A WoW az MMORPG olyan lenyûgözô mélységeit mutatja be, amelyekre még én, törzsrajongó sem készültem fel.

A World of Warcraft elindítása és regisztrálás után szervert kell választani, ahol nagyjából hasonló képességû játékosokat találsz majd – ebben segít egy varázsló is, aki még nem a játék része. Három szerver volt elérhetô Normal, Player vs. Player (PvP – azaz játékos játékos ellen) és Role-play (RP – azaz szerepjáték).

A Normal szerveren általában együttmûködsz más játékosokkal a képzelt világ szörnyeinek és rettenetes teremtményeinek leküzdésében.

A PvP-be bekapcsolódó játékos méltán számíthat orvul jövô, alattomos támadásra, amelynek oka nincs, csupán célja. A Normal szerver a megfelelô választás a kezdôknek vagy azoknak, akik inkább a hagyományos játékmenetet kedvelik. A WoWban két csoport játszik: a Horda és a Szövetség. A PvPben egy csoportból választhatsz szereplôket magadnak.

Senki sem játszhat kétkulacsos játékot (na, van még fejlôdési lehetôség – gonoszkodott a Közép-Kelet-európai Almalap), nem háborúzhatsz magad ellen. A Normal szerver megadta szörnyek kinyírásán túl a PvPn a Horda és a Szövetség háborúja a meghatározó.

Néhány védett területet leszámítva mindig és mindenhol számíthatsz az ellenség támadására.

Az elhalálozást követôen gyakran látsz ehhez hasonló szöveget: “OMFG I OwN3D j00 n00b!” A szerepjátszó szerver nagyon hasonlít a Normal szerverhez, a fontos eltérés, hogy itt mindenki „szerepet” játszik, lehetôleg minél tökéletesebben, hitelesebben.

Ezért olyan neveket, mint „*****” vagy „*****”, esetleg „******” a szerver nem engedélyez. A chat is moderált, tehát nem mondhatsz semmi olyat, amit hasonló módon csillagozással írhatnék ide.

HÁBORÚÚÚÚÚÚ! A World of Warcraft megjelenését követô napon a szerverekre kétszázezernél is többen regisztrálták be magukat. Ennek következtében a Blizzard 40 csúcsszervere túlterheltté vált, lagolt, szaggatott a kép, szóval igazi élvezhetetlen volt a játék.

Teljesen mocsárba ragadott dolog volt játszani. Szerencsére a Blizzard három napa alatt további 60 szervert üzemelt be, így beindulhatott a háború! A World of Warcraftban meghatározott számú tárgyat láthat, használhat a játékos.

Adott nyolc játszható faj, kilenc karakter osztály, hat nagyváros, kis település, lankás völgy, sziklás hegy, sötét barlang, hátborzongató kripta és gnómok, rengeteg gnóm, soksok gnóm. A Szövetséget alkotják az emberek, az erôs törpék az agyafúrt gnómok és a csinos éjszaka tündérei, a Hordát erôsítik a rideg orkok, az élôhalottak, az elvadult taurenek és a voodoo trollok (Ejha, mondá erre a nem mmorpg rajongó Almalap.) A térkép eltérô pontján élô és viselkedô fajok rendre eltérô képességekkel rendelkeznek, az éjszakai elfek például az Árnyékba olvadás képességével, amellyel láthatatlanokká válnak, amíg mozdulatlanul állnak.

Ez ugye adott PvPs helyzetben igen jól jön. Az elfek +10-zel bírnak a természeti mágiával szemben is. A taurenek viszont képesek a közelben álló ellenfeleiket két másodpercre elbódítani, és 5% bónusz jár maximális egészségükre. Minden karakterválasztáshoz passzítható egy kisegítô képesség.

A gnómoknál ilyen a +5% intelligencia, amely jól jön a mágusnak.

Karakterekrôl szólva idesorolom azt a kilencet, amely a World of Warcraft világát alkotja: harcos, pap, mágus, csavargó, vadász, hadúr, druida. Ehhez jön a csak a Szövetség színeiben felbukkanó lovag és a Hordát erôsítô sámán.

Én minden karakterben megtaláltam a szépséget, erôt – persze akadnak, akik adott karakterre esküsznek. A Blizzard minden fajhoz és karakterhez elégséges egyedi jellemzôt adott. Vegyük például a gyógyítás, varázslás képességet. A pap képezheti magát az Árnyék varázslásban, és remek pusztításokra lehet képes. A lovagok valójában a harcos és a pap keveréke. A harcoshoz hasonlóan képes páncélt hordani, de a paphoz hasonlóan fel tudja támasztani a halottat. De képességei arra pedesztrinálják, hogy minél több élôhalottat küldjön át a másvilágra („Haha – kacagott a logikai képtelenségen az Almalap). A másik érdekes karakter a vadászé. A vadász távolról támad íjjal vagy lôfegyverrel.

A lövedéket hatásosabbá teheti gyilkos méreggel vagy titkos hatású energiával. Egyedi képességük a vadállatok megszelídítése és háziállatként történô tartása. Ezek a bestiák harc esetén vérengzô fenevadakként támadnak az ellenre, amíg a vadász a csatától távol tartja magát. Nem csoda, hogy a vadász el is tudja nevezni kedvenceit. Az én vadász karakterem – Theon – a sokak szemét kivájt baglyát például Ashának nevezte el.

További csavar, hogy egy idô után minden szereplô képesség pontokkal bír – ez három területen játszik: szörny-gyûrésben, lövészetben és vadászat-túlélésben. Így az azonos fajú karakterek is igen eltérô képességekkel bírhatnak, lehet jég-varázslatban otthon mozgó mágus, amíg a másik a titkos hatású energiákat kezeli kivételesen jól.

A World of Warcraft játszójának célja a túlélésen kívül az, hogy karakterei minél magasabb képességek, tapasztalatok birtokába juttassa. Ezekhez a játékban megoldott feladatokkal juthatsz. Például valaki Darkshore vidékén rettenetesen vágyik arra, hogy a gonosz Nagas sértetlen agyát tanulmányozza.

Ekkor a játékos megy, és kinyírja Nagast, akirôl addig semmit sem tudott, és visszatér az agyával. Mmmm… Agyvelô… E közben a játékos tapasztalatra tett szert szörnyöléssel, szörnyölésben, ráadásul a feladat elvégzéséért kaphat valamilyen tárgyat vagy némi fiskális juttatást is. Akadnak nem ilyen hétköznapi feladatok is, ám azok végrehajtása sokkal nehezebb, több tapasztalatot igénylô. Kezdôknek nem javaslom ilyenek elfogadását, mert sokkal többet vesztenek, mint amennyi a nyereség oldalán megjelenik. Az ilyen elit-küldetéseket csoportosan jó véghezvinni, ahogy a szörnyek is többen lesznek. Az elit küldetések egyik lelôhelye spéci barlangok.

Ha a csapat ilyen barlangba ér, akkor ott más csapat meg nem zavarhatja, viszont egyedül kell boldogulnia. Az én kedvencem a Skarlát Monostor, amely vallási fanatikusok korrupt csapatának otthona. Egyik feladat adott szöveg megszerzése a monostorból. Magát a feladatot elmondani persze sokkal egyszerûbb, mint végrehajtani.

Több száz óra WoW játék után is nyújt új küldetést a program.

Grafika? Gótikus Disney!

Amíg egyre több játékprogram a valósághoz történô mind tökéletesebb hasonlóságra törekszik, addig a WoW ezzel ellentétben mind inkább leszakadni kíván attól. Szemre a mindig sötét WoW világ igen színes helyszínek egyeteme. A rendes megjelenéshez nagyszámú poligont használtak fel a fejlesztôk.

(A játékprogramozásban járatlanok számára roppant leegyszerûsítetten: a grafikailag legkönnyebben kezelhetô elem a háromszög. A tárgyak, szereplôk rendre háromszögek halmazából épülnek fel. Minél pontosabb felületet akarnak kialakítani, annál több háromszöget kell felhasználni. A háromszögek számossága méri a grafika részletességét. Minden háromszöget jellemzi a helyzetén kívül a textúrája, fény-árnyék viszonyai. Minél több, annál nagyobb számolási teljesítmény.

Háromszög helyett olvass polinomot – és akkor alapfokon mindent tudsz a játékprogramok egyik fokmérôjérôl: a poligonszámról.) Az egyedi világot jól jellemzi Lordaeron valaha élettel teli fôvárosa alatt húzódó barlang és csatornarendszer, amely a találó vagy egyáltalán nem szellemes Undercity nevet viseli.

Az OpenGL-nek köszönhetô a fény és megvilágítás valósszerû változása. Ha az Apple, az ATI, az NVIDIA és a Blizzard szánna rá két percet, akkor a WoW a mostani 95 százalékhoz képest 100 százalékig ki tudná aknázni a Mac pixelkezelési képességeit. Persze nem véletlenül ír elô a Blizzard erôgépet, ne is várj 60f/s-t egy 64MB-is GeForce4 MX kártyától.

Hang? Undercity rockizik

Fülre a WoW király. Kezdve azzal a pitiáner esettel, amikor elôször gépeltem be lol-t, a karaktereim hangosan felröhögtek. (Ehhez persze nem árt tudni, hogy a chaten és internetes fórumokban gyakran elhangzó lol a „laugh out loud” rövidítése, és a kiröhögni szinonimája.) Ezen túl hallod a folyót zúgni, madarakat csicseregni, a szelet fütyülni, a barlangi patakokat visszhangzani, zúgni. A fegyverek és varázslatok hangja elsôre annyira meglepett, hogy buktam is néhány összecsapást.

Azt hiszem, pillanatig sem volt kétséges, hogy számomra a WoW az év játéka, a legjobb MMORPG, amit valaha játszottam. Ez a cikk a nélkül lett 1500 szónál hosszabb, hogy szóltam volna a konkrét játékmenetrôl. Még annyit, ha valahol feltûnni látod Theont és Ashát, akkor Hordásként mentsd az irhád, Szövetségesként viszont számíthatsz rám!

Michael Phillips