|
Miként különböztethető meg a Maces és a pécés felhasználó?
A Linuxinsiderben Paul Murphy kereste a fenti kérdésre a választ. (Bezzeg ha Mac OS-t használna, és nem Linuxot, tudná – heveskedett a Mac rajongó Almalap.) A felesége erre kisebb listát vágott hozzá, miközben a gépével matatott:
ha vírusvédelemrôl esik szó, az influenzára gondolnak;
- öntudatosan választanak böngészôt és prezentációs alkalmazást;
- kis mosolyt nyomnak el a szájuk sarkában, amikor a másik komputert aznap ötödször indítják újra;
- fekete magas nyakú garbóban és farmerben járnak. (Ez Steve Jobs kedvenc és évek óta egyetlen öltözete, pár száz darabos készlet várja otthon.)
Ezekkel nincs is gond, ám a kérdés ennél többet érdemel, valóban eltérô jellemzôkkel bír a két tábor? Ha megfigyeled, akkor a „PC vagy Mac?” kérdésben pécé mellett döntôk többsége nehezen megszerzett gép ismereteivel érvel és határozottan tudja, melyik Windows verziót fogja választani, amíg a Macet választók arról szeretnek beszélni, hogy mire fogják használni majd a gépet. „Ez meghatározó különbség, de vajon mi okozza?” – lökdös tovább oknyomozásában Murphy.
Egyik ötletem az, hogy amíg a Mac használó ésszerűen a programokra koncentrál, addig a gépük és oprendszerük milyenségén töprengô pécések afféle Stockholm Szindrómában szenvednek – pénzt öltek a gépbe, kitartanak a pécés közösség mellett, ahelyett. hogy profiként olyan gépet vennének, amelyen futó program a legjobban megfelel igényüknek. (A Stockholm szindróma – szúrta ide be a mindent tudása ellenére még nem milliomos Almalap – nevét a stockholmi német követségen elfoglaló RAF által ejtett túszok viselkedése után használja a szakirodalom. A túszok a fogva tartás alatt oly mértékben kerültek rabul ejtôik hatása alá, hogy teljesen azonosultak céljaikkal, és a követség visszafoglalásakor a rendôrségnek több gondja akadt a végsôkig kitartani akaró túszokkal, mint magukkal a RAF terroristáival. Ja, mi az a RAF? Nem, nem a Royal Air Force, hanem a német Rote Arme Fraktion rövidítése – de ez már inkább a Historia lap területe.)
A másik ötletemet A. H. Maslow egyik írásából merítettem, amely az emberi szükségletrôl szól. (Aki még nem hallott Maslow-szükséglet piramisáról, az most nézzen utána – a lusták számára hír, hogy a szükséglet piramis elmélete nem állta ki a gyakorlat próbáját – lásd Mérô László legutóbbi kis kötetét errôl) Az elv tömören és pontatlanul az, hogy az ember szükséglete piramis szintjeinek feleltethetô meg, az alsó szint a létfenntartáshoz, a legfelsô az önmegvalósításhoz köthetô, az elv szerint az ember mindig a következô, kielégítetlen szint kielégítésére törekszik. Egy Maces felhasználó esetében – e rendszerben – az alsóbb szintek kielégítettek, mivel a gép és oprendszer választás megoldott, így a felsôbb szint kielégítése – milyen szoftvert mire használok majd – koncentrál.
Az írást szemlézô MacDailyNews véleménye szerint a Mac OS X nem álla felhasználó útjába, csendben megbújva a háttérben hagyja, hogy végezd küldetésed, legyen az World of Warcraft, Acrobatos munka vagy bármi más. Ezzel ellentétben a Windows XP folyamatosan bejelentkezik, engedélyeket kér, megszakítja a gondolkodás folyamatát.
A két platformon dolgozók most biztos helyeselnek. A csak Macen élôk valamit értenek ebbôl. A Windowsok most a pokol kén gôzökkel átitatott magmájába kívánnak – ám ez nem változtat a tényeken. És a Windowsról Macre váltók számára ez olyan, mint tárgyi bizonyíték az esküdtszék elôtt.
|
