E-mail














 

A vaskalapos Heidelberg,
avagy kettőt előre, hármat vissza


A nyomdatechnikában jól ismert Heidelberg cég visszavonult elefántcsont-tornyába sebeit nyalogatni, amit a november óta tartó nagy átszervezések és változtatások okoztak neki. Még novemberben bejelentették, hogy kifarolnak a digitális nyomtatás térfelérôl, és megmaradnak a hagyományos ofszet technikáknál. Márciusban be is váltották ígéretüket.

A NexPress-t, ami a Heidelberg és a Kodak közös vállalkozása volt, mostantól fogva egyedül a Kodak viszi tovább, bár a Heidelberg továbbra is részt vállal az értékesítésben. A két cégnek szüksége van egymásra – tekintve a különbözô profilokat – ezért továbbra is szoros együttműködés várható köztük. A tekercsofszet üzletet a Goss International vette át, amiben a Heidelberg csaknem húsz százalékos tulajdont vásárolt. (Bár a tárgyalások még nem zárultak le, ezért adódhatnak változások.)

Az továbbra sem világos, hogy milyen okból torpant meg a Heidelberg a jövô nyomtatása elôtt, és miért térnek vissza a hagyományos technológia lassan süllyedô hajójára.

Az internetes dolgokban viszonylag zöldfülű és sosem igazán sikeres Heidelberg bizonyára megelégelte a bukdácsolást, de erôsen kérdéses, hogy helyes következtetést vontak-e le. Manapság a multimédia egyre inkább élre tör, a Heidelberg pedig megemelte a vaskalapját és elköszönt tôle. Azt, hogy a begubózás jó választás volt, nem kizárólag a szakemberek vitatják. Egy online kérdôíven a válaszadók 91 százaléka mondta azt, hogy a Heidelberg hibázott a kivonulással a digitális nyomtatásból. Kilenc százalékuk szerint a Heidelberg sosem lesz sikeres digitális terepen.

A Heidelberg szakemberei talán félremagyarázták a begyűjtött adatokat? Rosszul elemezték a mutatókat? Azt a következtetést vonták le, hogy a nyomdatechnika azért pang, mert a nyomdák kevesebb megrendelést kapnak reklámokra, hirdetésekre. Ezért nem akaródzik nekik fejleszteni, beruházni, és innen erednek a Heidelberg drámai pénzügyi gondjai.

Csakhogy ha jobban megnézzük, feltűnik, hogy a Heidelberg gépeit nem igazán a reklámanyagokat terjesztô újságok, magazinok nyomtatására alkalmazzák, hanem belsô használatú, „céges” nyomtatványok és kiadványok készítésére, viszonylag kis példányszámban. (Ez nem azt jelenti, hogy a Heidelberg-gépek egyáltalán nem jönnek számításba egy újság készítésénél.) Az efféle „belsô használatú” nyomtatványoknál a szabályok és szokások eltérôek a nagyközönséghez szóló anyagoktól. Itt a legfontosabb az integrálás, a perszonalizáció, hogy a vakszórás és a sallangok kizárásával minél célratörôbb legyen a kiadvány. Tehát a Heidelberg hiába fogja rá gondjait a hirdetések számának csökkenésére, a hanyatlásnak nem csak a reklámtevékenység csökkenése az oka, hanem maga a cég is. Elhanyagolta a digitális technika fejlesztését, és alábecsülte az olyan nagy ellenfeleket, mint például a Xerox vagy a Canon.

A Heidelberg kivonulására ok lehet a NexPress körüli homály is. A Kodakot – értelemszerűen – be kellett vonni a döntéshozási folyamatba, és ahogy az már lenni szokott: „közös lónak túrós a háta”. Talán ez sem tetszett a Heidelberg menedzserstábjának, akik – még novemberben – március végéig adtak haladékot maguknak a helyzet tisztázására. Nos, a kitűzött határidôt betartották.

A cégnek a financiális gondok miatt valóban nagy szüksége volt az átszervezésre, amely során teljesen átalakították a szervezet felépítését. Világszerte 1000 új munkahelyet akarnak létesíteni, és több mint 400 millió eurót fordítanak fejlesztésekre. A Heidelberg szerint „…koncentráljuk az erôforrásokat az ofszet nyomtatásra és mindenre, ami ezzel kapcsolatos: a nyomtatás elôtti és az utómunkálatokra, magára a nyomtatásra és a teljes irányítási munkafolyamatra.

Az érdekeltségi szféra fájdalmas megnyirbálása valóban helyrebillenti a cég pénzügyi mérlegét, de megtorpanásra készteti, ami hosszú távon komoly lemaradást von maga után. Különösen azért, mert a Heidelberg azokra a kicsi és közepes nyomdavállalatokra fokuszál rá, amik belátható idôn belül kénytelenek lesznek átváltani a digitális technológiára a megélhetésük érdekében. A Heidelberg pedig nem lesz mögöttük, mint ahogy eddig, hogy tálcán nyújtsa nekik a legjobb gépeket. Tehát a Heidelberg alól hamarosan ki fog futni az a piac, amire most felépítik légvárukat.

Az átszervezéssel a vezetôk bebiztosították ugyan a cég rövid távú jövôjét, hiszen még jelentôs forgalmuk van, és tény, hogy az ofszet nyomtatásban ôk az (egyik) legjobbak, viszont kizárták magukat a fejlôdésbôl. Pár évig még talpon marad a fejôstehenük.

A helyzet komolyságát mutatja, hogy lemondott a cég két kulcsfigurája: Holger Reichardt és Wolfgang Pfizenmaier. Reichardt 15 évi IBM munkaviszony után 1997-ben foglalta el a Heidelberg marketingigazgatói székét, és azóta az értékesítésért és a szolgáltatásokért felelt. Pfizenmaier a digitális kiadást felügyelte, és a NexPress „arca” volt. Ô igazi tôsgyökeres heidelbergi volt: mióta megkapta mérnöki diplomáját (1974-ben) a itt dolgozott. Felmondásukat úgy jellemezték, hogy „kölcsönösen baráti megegyezés volt”. (Hmmm….hát persze. Mi mást is mondhattak volna.) Az azért megjegyzendô, hogy Bernhard Schreier, a cég vezetôje jóformán elbarikádozta magát két kollégájától. Bizonyára csak „baráti gesztusként”. Schreiernek ideje lenne felismernie, hogy a nosztalgia igazán szép dolog, de nem viszi elôre a vállalatát.

Az együttműködés a Kodakkal életre szóló lehetne, igaz, így veszélybe kerülne a Heidelberg csillogó, egyedi neve. Egy sajtótájékoztatón Bernhard Schreier azt nyilatkozta, hogy a Heidelberg felismerte hátrányos helyzetét riválisaival szemben, hiszen a NexPress csupán egyetlen színfolt a palettán a többiek széles választékával szemben, és nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szerinte a digitális technikának van jövôje, de ebbe a Heidelberg nem fog belefolyni. Inkább marad a jól bevált, hagyományos nyomtatásnál, ami meglepôen életképes ellenfelének bizonyul a digitálissal szemben.

A Heidelberg még mindig nehéz választások elôtt áll, hiába nyirbálta meg magát ilyen drasztikusan. Jobban tenné, ha a digitális nyomdatechnikában nem az ofszet ellenfelét látná, hanem lehetôségekben bôvelkedô, rugalmas piacot, ami az ofszet egyenes ági leszármazottja. A hagyományos nyomdaipar napjai meg vannak számlálva, és hiába áll mögötte több száz éves múlt, a statisztikák a jövôt egyértelműen a digitális nyomdatechnikának szavazzák meg.


The Seybold Report utolsó hat számában megjelent elemzések és vélemények összegzése.


A lap tetejére