E-mail













 


E-hulladék: a digitális kor sötét oldala


Manapság nemritkán olcsóbb és kényelmesebb megoldásnak tűnik, ha régi számítógépeink felfejlesztése helyett új PC-t vásárolunk. De vajon mi történik az újabb modellek kedvéért leselejtezett gépekkel?

Az elektronikus termékek e-hulladékként is aposztrofált fölössé vált komponensei az újrahasznosítás helyett a legtöbb esetben szemétlerakóban vagy szemétégetôben végzik, aminek következtében a bennük rendszerint megtalálható ólom, kadmium, higany és más mérgezô anyagok szennyezik a talajt, a vizet és a levegôt.

"A csúcstechnológiai forradalom gyümölcsei puszta méreganyagok, ha a kiszolgált elektronikus termékektôl hasznos élettartamuk lejártával nem megfelelô módon szabadulunk meg - emeli ki Ted Smith, a szilíciumvölgyi Toxics Coalition alapítója. A csoport a napokban tette közzé a technológiai cégek környezetvédelmi tevékenységét vizsgáló és értékelô szokásos éves beszámolóját, amelyben megállapította, hogy a veszélyes anyagok kezelése, az újrahasznosítási programok, valamint a dolgozók egészségének és biztonságának védelme szempontjából az amerikai cégek elmaradnak japán és európai vetélytársaiktól.

Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) adatai szerint az Egyesült Államok minden más nemzetnél több e-hulladékot termel: 2000-ben például több mint 4,6 millió tonna elektronikus szemét került az amerikai szemétlerakókba, elôrejelzések szerint ez a mennyiség az elkövetkezô években akár a négyszeresére is nôhet.

A hulladék egy részét mindenesetre újrahasznosítják: a kiszolgált gépekbôl eltávolított acél-, alumínium- és rézkomponenseket gyakran használják fel az új gépek elôállításakor. Mindazonáltal az újrahasznosításnak is megvan az ára: becslések szerint az Egyesült Államokban újrahasznosítás céljából összegyűjtött elektronikus hulladék mintegy 50-80 százalékát Kínába és más országokba exportálják, ahol a régi gépeket szétszerelô, és ily módon a mérgezô anyagokkal érintkezésbe kerülô munkásoknak komoly egészségügyi kockázatokkal kell szembenézniük.

Egyes gyártók ugyanakkor egyre nagyobb felelôsséget kezdenek magukra vállalni elavult termékeik jövôbeli sorsával kapcsolatban, és különféle programokat alakítanak ki a régi számítógépes alkatrészek begyűjtésére.

Japán és az Európai Unió az Államokénál jóval elôremutatóbb újrahasznosítási törvényekkel rendelkezik az e-hulladék kezelését illetôen. Az Európai Parlament például nemrégiben fogadott el két olyan törvényi rendelkezést, amelyek arra kötelezik a gyártókat, hogy maguk fedezzék visszavételi programjaik összegyűjtési és újrahasznosítási költségét.

A veszélyes anyagokra vonatkozó európai korlátozások, valamint az elektronikus hulladék kezelését szabályozó európai direktívák Smith szerint alkalmasak arra, hogy kijelöljék a számítógép-újrahasznosítás globális szabványát.



A lap tetejére