E-mail











Címlap

2001-es oldalak

Előfizetés

Hirdetés

Kótya-Vetye feladás

Impresszum



Egy ígéretes év?

xServe, a kiszolgálógép

Titániumabb

Jaguár - QuickTime 6 - iC6

iPhoto 1.1 + tippek

Adobe Roadshow

Szereted az OpenType-ot?

Quark-jövô, Book-O-Matic

10 érv a Photoshop 7 mellett

Menj! Élj! (GoLive 6)

Élj! Mozogj! (Live Motion 2)

Az Adobe és a Péter-elv

Beperelte, az meg viszont

Jön az Acrobat Editor?

MX - a Macromedia jövôképe

Biztonsági rés a Flash 6-ban

Az öreg halász eBookká lesz

A CtP hatása a Heidelbergre

Portable CD RW 24x10x40

Canon W7200 és W7250

Etikett nyomtatás Wordből

FileMaker adatok Excelbe



 


Az Adobe és a Péter-elv


Laurence Johnston Peter egyik remekművébôl híresült el a nevén nevezett Péter-elv, amely kimondja, hogy bármely szervezetben az alkalmazott elôbb-utóbb eljut abba a pozícióba, amelynek betöltésére alkalmas, majd biztosan elôléptetik egy olyan pozícióba, amelynek ellátása meghaladja képességét. A szoftverfejlesztô cégek rendre elkészítik programjaik legújabb verzióját - egyre gyakrabban bocsátva ki az újabb és újabb verziót -, ezzel életre keltik a fentebb említett elv szoftverfejlesztési változatát. Eszerint a verziók rendszeres kibocsátásával a szoftver eljut az optimális állapotába, majd a gondos továbbfejlesztés hatására egyre nehezebben kezelhetô és használhatatlanabb lesz.

Ezen elmélet alátámasztására a legjobb példa a Microsoft Word. Az Office 98 (windowsosknak Office 97) megjelenése óta nem történt olyan fejlesztés, amiért érdemes lenne pénzt kiadni a több memóriát igénylô fejlesztésekre, sokak éreznek hasonlóan a Photoshop 6- esetleg korábbi verzió - kapcsán. A Photoshop 7 számos szép újdonsággal örvendeztet meg, a tervezôk egynémelyiket kimondottan hasznosnak tartják, de meddig hízhat ez a memória- és lemezterület-fogyasztó programmonstrum, meddig áll a növekedés arányban a fejlôdéssel?

Cégemnél - akár Mac, akár PC elôtt ülök - mindig akad ok, hogy elindítsam az Adobe valamelyik csúcsprogramját, az Illustratort vagy a Photoshopot. De - miközben pörög a merevlemez - eszembe jut, hogy ahhoz, hogy egy képet print felbontásból webessé redukáljak, tényleg szükségem van még az imageReady megnyitására is.

Természetesen a Macromedia is hasonló cipôben jár. A Freehand valaha olyan szolid méretű volt, hogy egy Mac SE-n (Emlékszel? Motorola 68 000/8 MHz, merevlemez opcionálisan 40 MB, a floppy 800/1.44 k-s, max. 4 MB RAM és 9 inches beépített monitor. Operációs rendszer 2.0 - max. 7.5.5 - kapható volt 1987 márciusától) is elfutott, hasonló a helyzet a Fireworks elsô verzióival. Mostanra megtestesedtek, meg is okosodtak, jelenleg azonban még nem közelítik meg az Adobe vezetô termékeinek méretét és memóriaigényét. De talán annyira nem is hatékonyak!

Világos, hogy az igazságot két serpenyôvel mérik, az egyikbe kerül a helyfoglalás, a másikba a gyorsaság, a tudás és a képesség, ám nem hátrányos, ha a mérleg kiegyensúlyozott. Véleményem szerint az egyensúlyt rendre felborítja az upgrade-elési kényszer, amely növeli a bevételt, és örömet okoz a részvényeseknek. Az Adobe sohasem remélheti, hogy a Microsoft Wordéhez hasonló sikert ér el a Photoshoppal - az Acrobatban azonban már reménykedhet.

Az utóbbi tökéletesen példázza a fejlesztô dilemmáját: a 4-es Reader elsöprô sikere után mihez kezdjen. Ahhoz, hogy a program hatékony legyen, teljes körű befogadottság szükséges. Ha ez megtörtént, akkor a fájlformátum továbbfejlesztése visszavisz a kiinduló helyzetbe.

A fájlcserélési képesség megôrzése az upgrade-elés legnagyobb mozgató ereje. Ahogy az MS Word kvázi szabvánnyá vált a szövegszerkesztés területén, úgy nincs esélyed más állományainak elérésére, ha nem legalább Word 98-at használsz. Hasonló a helyzet a tervezôk, grafikusok esetében is, nincs annál keserűbb, amikor azért akad meg a munka, mert valaki újabb formátumú állományt küld, mint amilyet a gépeden futtatsz.

Mindezek tudatában és ezektôl függetlenül sokan fognak áttérni a hetes Photoshopra, és nem csak az olyan upagrade-mániásak, mint mi. Azért kíváncsi vagyok, mit fognak tudni a mekkora szoftverek, amikor tizenéves korukban (verziójukban) érkeznek.


Craig Kirkwood


A lap tetejére