Friss hírek

A teljes hír elolvasásához kattints az adott hír címére!




Az Intel processzorok fejlődése

2009. június 2.

Ezt a történetet nem lehet másként kezdeni, mint az Intel egyik alapítójának, Gordon Moore-nak a "törvényével", amely persze nem valódi törvény, hanem inkább látnoki megérzés. Az illető úr 1965-ben azt találta mondani, hogy az egy chipen, szilícium morzsán lévő tranzisztorok száma kétévenként megduplázódik. (A tranzisztor a legkisebb építőkő a chipen, mondjuk, az egyszerűség kedvéért.)
   A nagyobb vidámság kedvéért mindjárt három grafikont is mutatunk, mindegyik függőleges tengelye logaritmikus skálázású, aki matekból ennél a résznél hiányzott, az nézze figyelmesen a számértékeket! A vízszintes tengelyen az idő halad. A harmadik grafikon alatt látható, hogy melyik bumszli melyik processzorhoz tartozik, de erre még kitérünk.
   A felső grafikon az órajel növekedést mutatja, az első, 1971-ben bemutatott 4040-es nevű Intel proci 108KHz-es volt, a sor végi core quad pedig elírás, mert az a Penryn, és 3GHz-nél is gyorsabb. A görbe mutatja, hogy a fejlődés nem egyenletes, sőt pár éve már nem a mega-gigahertz háború dúl. Ennek oka, hogy a gyorsaság nagy hőt eredményez, amelyet egy mértéken túl nem lehetett elvezetni a procikról. Ráadásul a teljesítőképesség egyszerűbben volt fokozható úgy, ha egy processzorba több magot terveztek. A mag, ahogy ezt mindenki tudja, a valódi műveletvégző rész, a szilícium lapka többi része csak ezt kiszolgáló, segítő rész. A "több mag jobb mint egy" elvét felismerve a fejlesztő cégek a több magos procik felé fordultak, ilyen a Macesek által is szeretett Core 2 Duo proci, amely lassabb órajel mellett is többre volt képes, mint egy magos társa. És jöttek a négy magos procik, várjuk a 8, 16 és ki tudja még hány magost. Kenedermagost.Intel processzor órajel sebesség grafikon

(Még egyszer, az utolsó proci a Penryn, elírtam, sorry)

A középső grafikon igazolja Moore-t, ez mutatja, hány tranzisztort zsúfoltak be egyetlen lapkára, amelynek mérete körömnyi. A grafikon megint ravasz, mert nem csak logaritmikus, de a kezdeti 2 300-as számérték (4040) ábrázolásához három számjeggyel a tizedesponttól jobbra is meg kellett mutatkoznunk. Egyszerűség kedvéért, ami a logaritmikus skálán ilyen egyenes, mint a tranyók (kis műegyetemista szakszó) számának növekedése, az úgy nő, ahogy Moore megjósolta. Ráadásul a lapkába kémiai eljárással mart alkatrészek nem kétdimenziós térben léteznek, hanem három dimenzióban, mintha több nyákot, szabásmintát, térképet tennénk egymásra. (Megfejtem azt is, miért látható a karikákat itt-ott összekötő egyenes: a Numbersben nekem nem sikerült ezeket a vonalakat eltüntetnem.)
   A harmadik grafikon lépcsőzetes ereszkedése jelzi a gyártás-technológiai áttöréseket. A grafikon a két szomszédos "vezeték" közti legkisebb távolság látható, ez a Penrynnél 45nm (nanométer, nem négyzetméter). Arányát tekintve 1971-ben még tíz kilométerre voltak a legközelebbi drótok egymástól, mára alig 45 méterre fektetik, marják őket.
   Az Intel kapcsán kihagyhatatlan, hogy megemlítsük Andy Grove nevét, aki természetesen Budapesten született 1936-ban, majd 56 kapcsán disszidált (olyan édes, hogy a disszidálás fogalmát már magyarázni kell: akkoriban az útlevél nem járt alanyi jogon, a hatóság eldöntötte, ad vagy nem ad. Aki kapott, annak adott időn belül, ez rendszerint 31 nap volt, haza kellett jönni. Aki nem jött, az disszidált, azaz bűncselekményt követett el. Őt elítélték, de a családja szívott. Az már csak ha a tortán, és semmi köze ehhez a szájthoz, hogy volt piros útlevél a szoci országokba, és kék a kapitalistákba). Grove, azaz Gróf András New Yorkban és a kalifonrniai Berkeley Egyetemén tanult (ez utóbbi már nagyon Szilícium-völgy szagú intézet, bár akkor még nem hívták így a virtuális völgyet). A Fairchild nevű cégnél kezdett dolgozni, ahol egészen a kutatás és fejlesztés részleg éléig jutott. A Fairchild az akkori legmenőbb cég volt az elektronikai iparban, ott dolgozni nagyjából olyan, mint most az Apple-nél. Grove két társával ennek ellenére leborított - úgy vélték, jobban is lehetne csinálni. 1968 júniusában megalapították az Intel nevű céget, amelyben akkortól 2005-ig vezető tisztségeket viselt.

Andy Grove angolul álmodik, de magyarul szoroz

   Nekem volt szerencsém részt venni egy 90-es évek közepe felé Műnchenben tartott Intel sajtótájékoztatón - Grove évente egyet, ha tartott, érthető, hogy egy európai milyen ritka volt. A Figyelő és a Népszabadság illetékes újságírója mellé a Világgazdaság képviseletében kerültem (az Almalap azért nem volt akkora adu ász). Grove-t a Financial Times, a német tévé és a Francia AP hírügynökség tudósítója ostromolta, vagy egy tucat Intel PR-es sáncolta, hozzáférni esélyünk sem volt. A sajtótájékoztatón a kérdések előtt Grove jelezte, hogy válaszolni angolul fog, de lehet németül és magyarul is kérdezni. A sokszázadik kéznyújtás nem volt elég - persze. Viszont. Az újságírókra jellemző kérdésre: "az x azt írta, az y elemző úgy véli, tehát z szerint ez lesz, és Ön szerint" Grove szokatlan választ adott: "x pontosan ezt írta, az y elemző pedig kicsit mást vél, így z következtetése teljesen rossz, de ha azt akarta kérdezni, hogy ... akkor ez a válaszom:". És így tovább. Mi halkan röhögve nyújtoztunk, hogy kérdezhessünk. A Népszabi tudósítója még a mellékhelységbe is nyomult az Intel főnök után, de nem járt sikerrel - az ajándék Tokaji maradt a táskában.
   Élményekkel tele, de kicsit szomorkásan álltunk a reptéren, amikor a Figyelős újságíró kiszúrta a magányos Grove-t az egyik büfé álló-pultjánál. Nyomulás. Persze magyarul. "Ó, hát magyarok is voltak itt? De jó!" Igen kellemes, a kötelező szakmai kérdéseket letudó beszélgetés indult a magán-gépére váró Grove és köztünk - magyarul. Egyik válasza máig megmaradt, arról beszélt, hogy teljesen átállt az angolra, angolul gondolkodik, angolul álmodik, de számolni, különösen szorozni még mindig magyarul szoroz. Persze mások is kiszúrták Grove-t a konferencia résztvevői közül, és madárként kerengtek, hogy egy jó mondattal beépüljenek a beszélgetésbe - de az európai elit-szakújságírók közül csak mi hárman beszéltük ezt a világnyelvet - meg Andy Grove. Aki rá is kérdezett, min vigyorgunk, mire elmondtuk a köröző újságírókat. Nagyon tetszett neki. Aztán jött a pilótája, indult a gépe vissza, Kaliforniába.

Ferenczy Gábor


A lap tetejére


Hirdetés