|
|
A státusz szimbólum, a való és a virtualitás
Az iPhone státusz szimbólum - ez kétségbevonhatatlan. Ahogy valaha a 450-es Motorola vagy Ericsson táska-mobil telefonok voltak a "fontos vagyok" ikonszerű megjelenítésének önmagunkon vagy kezünkben lóbálva, úgy most az iPhone lett a "jel", amely mutatja: Én Vagyok. Neked meg nincs, te nem is létezel, téged meg sajnállak. Az a mozdulat, ahogy ujjunkat átlökjük balról jobbra az érintőképernyőn, abban a világérzés, a rock and roll. (Az ujjunk többes szám első személye jelzi, hogy az Almalap is iPhone-sá lett. Magyarázni is szokta a bizonyítványt, hogy az előző készüléke, amelyet a sikkasztásról elhíresült, villamosaival rendesen leszereplő cég gyártott, tönkrement, és ha már új, akkor ugye, érthető ... iPhone. De baromi büszke, nah!) Az "én alkalmazásaim sokkal jobbak, mint a tieid" mondat épp úgy a klubhoz tartozást mutatja, mint az, amikor olyan mailt kapunk, amin ott díszeleg a "sent from my iPhone" az aláírás alatt. (Örömmel jelentjük, az első Almalap előfizetést is megkaptuk iPhone-ról!)Itthon az iPhone-kivagyiság két hullámú. Az első már lefutott, ez az Amerikából, Európából vagy a hazai sufni-tuningokból beszerzett iPhone-oké volt. Ezek az iPhone-ok az esetek 90 százalékában olyanok kezébe kerültek, akik a telefonálás mellett legfeljebb sms-t szoktak küldeni, de számukra az iPhone megszerzése énük bizonyítására kellett. Az így beszerzett, feltört - e nélkül ugyanis nem működött az iPhone - készülékek aztán 3-5 hónap alatt eladásra kerültek. "Tudod, volt, de nem jött be..." - hangzott a finnyáskodó magyarázat. A valódi ok azonban legtöbbször az volt, hogy a törésre ráküldött frissítés hazavágta a törést, a nem technikai beállítású felhasználók számára a státusz szimbólum lét kevesebbet ért a használhatóságnál. Az iPhone ugyanis nem mobil telefon, nem is forradalmi készülék, még csak nem is három az egyben, ahogy azt Jobs eladta anno, hanem egy hordozható számítógép, amellyel még telefonálni is lehet. Aki nem ezzel a tudattal vesz iPhone-t, az vagy nem használja ki a készülék képességeit, vagy csak szenvedni fog vele, mert a használat számítógépes gyakorlatot feltételez. Az iPhone összetett eszköz, amely kezelése hierarchikus, menük, almenük, al-al-alparancsok, beállítási lehetőségek... kavarognak, ha nem vagyunk rutinos Macesek vagy pécések. Még ez esetben is keressük, hogy mit hol lehet beállítani, elvégezni, az első napok bénázó ujj-műveleteit még nem is említem. Az iPhone két táborra oszt minket, azokra, akiknek van és azokra, akiknek nincs (de lesz!). Már a mobil telefon is izolált a környezetünkből, a villamoson való zötykölődés közös élményéből messzi tájakra képes elragadni egy mobil hívás. Az autóvezetés figyelmet igénylő feladatától remekül eltántorít egy öt szavas sms hibátlan megírása. Sőt, egy fontosabb telefonbeszélgetés végén kevesen tudnák csak megmondani, hogy milyen színű autók mögött haladtak - mutatta ki egy felmérés. Rutinból vezetünk, még kihangosító mellett is. Egyedül a taxisok képesek figyelni a csatornán dobált címekre, miközben az utassal beszélgetve a buszsávban tepernek el a hosszú kocsisorok mellett. Az iPhone számtalan virtuális világhoz kapcsolódó lehetőségével még inkább képes kiragadni minket a valós környezetünkből. A fülekben kékes fénnyel villogó Bluetooth headsetek esténként az üzleti negyedet sci-fi jelenetté változtatják. A kis csoportot alkotó emberek egyre inkább távoli ismerősökkel, barátokkal, családtagokkal beszélnek, mintsem a mellettük állóval - a látszat csal. Az iPhone használónak nem csak a fülét, de a tekintetét is beszippantja az okos eszköz. Utaztál mostanában földalattin? Egyre többen merednek a kezükben tartott elektronikus bármire, játszva, olvasva... Egy hónapja Los Angeles mellett egy vonatvezető épp sms-t írt, így elnézte a jelzőlámpát. Az általa vezetett tehervonat egy személyvonatba rohant, amelyen 25 utas halt meg. |
|