Hirdetés

Végtelen ciklus

Az Apple postai címe így hangzik: Infinite Loop 1. (Cupertino, Kalifornia, USA). Az Infinite Loop programozói szakkifejezés, jelentése végtelen ciklus. Végtelen ciklus az, amelybôl a program nem tud kilépni, ekkor látjuk elszállni vagy lefagyni a gépet. Végtelen ciklust írni nem feladat, íme itt egy megoldás: "Olvasd újra a macskakörmök közti részt és hajtsd végre!" Remélem, senki sem ragadt meg az idézôjelek közt! A végtelen ciklus másként is jelen van a totális nyerésre játszó cég életében, aki tíz után érkezik, az hosszan körözhet (végtelen ciklusban, érted?), mire parkoló helyet talál. Nincs fenntartott hely vezetônek, Porschénak.

Kivéve egy Mercédeszt, amely vezetôje habozás nélkül leparkol az Apple fôbejárata elôtt a tilosban, vagy beáll a mozgássérültek számára fenntartott helyek egyikére, esetleg mindjárt két kocsi helyét is elfoglalva. Ô Steve Jobs. (vö. Orwell: Állatfarm. Minden állat egyenlô, de vannak egyenlôbbek. És aki ezzel a jellemmel megáldottan majd könnyek közt olvassa a magyarok kérelmét, jönne el a nagy Apple hozzánk már most, azonnal!) Az Apple fura ura ezzel persze az alkalmazottak céltáblájává vált, akik elôszeretettel hagynak olyan üzenetet az ablaktörlôje alatt, mint "Park Different" (utalás az Apple népszeru imidzs-kampányára). Mások egyik nap átfestették a mozgássérült logót a Mercedes emblémára.

Jobs parkolási szokása épp olyan, mint jelleme vagy magatartása az üzleti életben: Számára nincsenek betartandó szabályok. Mindenki ismeri a Google híres mondatát: "Ne légy az ördög!". Ez azóta afféle ökölszabállyá lett a Szilícium völgyben, támogatói szerint remekül egyesíti a világnak és az üzletnek is hasznos ötletekrôl alkotott elképzelést. Légy nyitott! Bízz a nép bölcsességében! Bizalommal tekints alkalmazottaidra!

Ironikus, hogy a Völgy legsikeresebb vállalkozásai épp e három szabály ellenében él. Az Apple és a Google baráti kapcsolatot ápol, a Google egyik vezetôje, Eric Schmidt tagja az Apple igazgató tanácsának is. Ám a Google számára az Apple ördögi cég, amely azért inkább viselkedik a letunô kor ipari titánjaként, mint a jövô másként gondolkodó vállalatként. Az Apple olyan mértékben titkolódzik, amely messze túl van a szokásoson, szinte anti-Paris Hilton mértékben. A felhasználókat a saját rendszeréhez láncolja.

De akár pörgetik a Google-mantrát, akár nem, az Apple sikeres. Amikor 1997-ben Jobs visszatért a vállalathoz, az a túléléséért küzdött. Ma a piaci értéke 100 milliárd dollár feletti, megelôzve a Dellt és az Intelt. Az iPod az mp3 piac 70 százalékát uralja. Közel ötmilliárd dalt adtak el az iTunes Music Store-ból (nélkülünk). Az iPhone valóban nekikezdett átformálni a vezeték nélküli ipart. És a már sír szélén imbolygó Mac OS lassan, nagyon lassan elkezdett növekedni, a 2003-as részesedést megduplázva az USA-ban már hat százalékos piacrészesedéssel bír. Ráadásul ezt a Windows részébôl csípte le.

Nehéz lenne pontosan, egzakt módon meghatározni, hogy Jobsnak mindebben mekkora része volt, miként törte át magát a Szilícium völgy készséges-barátságos filozófiáján Jobs a maga "kezességével" és "barátságosságával". Az Apple a megszokott módon állította elô azokat a termékeket, amelyeket mindenki meg akart vásárolni. Volt mézesmadzag, volt korbács, volt sírás, volt rívás, volt teljes újrakezdés és patakvér is. Nehéz elhinni, hogy azonos elveken alapuló fejlesztési folyamat eredménye a Mac OS, az iPhone, a Microsoft Vistája vagy a Dell Pocket DJ mp3 lejátszója. Ha az Apple nem zárná el külsô fejlesztôk elôl az iPod-iTunes párosát (vö: egyedül nem megy - Garassal és Kernnel, esetleg Udvarossal), akkor az így hihetetlenül egyben lévô szolgáltatás-eszközpáros olcsó homokozójává vált volna a gagyi fejlesztôknek - ezek képességeit mindenhol megtaláljuk a neten.

Most elemzôk, akadémikusok és számtalan vállalat figyeli az Apple lépéseit. Az Apple taktikája lett az Ipari Forradalom szövegkönyve, ez segítette a vállalatot vetélytársai elé pozicionálni, az iparág vezetôjeként feltüntetni. Néha sikerül az ördögnek.

Az utolsó száz évben a vezetéselmélet apró lépésekkel eljutott a rabszolgatartástól az istenítésig (az alkalmazott emberszámba sem vételétôl az alsó agyának kinyalásáig). A huszadik század a Taylorizmussal kezdôdött - Frederick Winslow Taylor megfogalmazása szerint az alkalmazottak felcserélhetô alkatrészek. Minden évtizedben új eszme született, mindegyik kicsivel több hatalom átadását javasolta a vezetés alsóbb szintén lévôknek, a fômuvezetônek, a brigádnapló felelôsnek és végül magának, az alkalmazottnak. Robert Greenleaf 1977-ben fogalmazta meg azt az elgondolást, mely szerint a vállalat vezetôje tulajdonképp az alkalmazottak szolgája, és az a feladata, hogy a dolgozókat boldoggá tegye.

A Szilícium Völgy mindig is erôs bástyája volt az egyenlôség elv követôinek. Az 1940-es évek elején két férfi, David Packard és Bill Hewlett kezdeményezte vezetési módszert Tom Peters "körbejáró menedzselésnek" nevezte, a vezetô minden alkalmazottal folyamatosan kommunikál. A kilencvenes években az Intel vezetôi azzal nyilvánították ki mérnökeikkel való egyszintuségüket, hogy lemondtak a két ablakos sarokirodájukról és birtokba vettek egyet a számtalan amerikai filmen látott jellegzetes iroda-kockákból. Ma pedig a Google, ha nem is ad bambusz szoknyát minden dolgozójára az azonosság érdekében, de a munkahely és otthon összefésülésében mindenképp az élen jár, a Mount-ain View irodáiban a masszôr irodára megy, van jégkorongozási lehetôség (a Gonosz Almalap elôször hokizási lehetôséget írt volna, de már a masszôrnél remegett a billentyuzet.) és üzemi büfé, ahol az alkalmazottak ingyen ehetnek, ihatnak. És ez még nem minden, a Google fejlesztôi további kiváltságokat élveznek, megválaszthatják, hogy melyik projekten dolgozzanak, ahogy azt is eldönthetik, hogy kivel dolgoznak együtt. Az ezzel is elégedetleneket azzal próbálja a Google levenni a lábáról, hogy megengedi, hogy munkaidejük 20 százalékában a saját szoftverötleteik fejlesztésével foglalkozzanak. Az eredmény? Olyan megoldások, mint a Google News vagy a Gmail - mindkettô alkalmazotti 20 százalékos passzióból született.

Ezzel szemben Jobs megrögzött minden lében kanál menedzser. Olyan termék nem hagyhatja el Cupertino kapuját, amely nem felel meg mindenben Jobs elvárásainak. Az elvárások közé kell sorolni az olyan lényeges dolgokat is, minthogy hány csavar van egy laptop alján, vagy mekkora sugár mellett kerekedik a monitor sarka. "Mindent elôre kitalál, egészen a pixel méretéig" - áradozik némi csuklás közt a Mac OS X felületét megalkotó egyik volt Apple alkalmazott, Cordell Ratzlaff.

A legtöbb cégnél a fônök kivörösödött fejjel üvöltô állat, ahogy ezt a szocialista történelem könyvekben a kizsákmányoló kapitalista rajzán láthattuk (Szerencsések csak hallottak errôl). De nem az Apple-nél. Amíg a többi technikai cégnél a dolgozókat száz féle módon ösztönzik, addig Jobst mindenbe beleavatkozónak tartják. A legkedvesebb alkalmazottjáról sem mond egyetlen dicsérô szót sem. Az Apple berkein belül egyszeruen "hero-shithead roller coaster"-nek nevezik, amelyet magyarul - nem kevés konzultálás után - "nyertesfaszfej keljfeljancsi" nevezhetnénk. Edward Eigerman, aki szintén csak volt Apple alkalmazott szerint "nincs még egy ember, akivel együtt dolgoztam volna, aki annyira megérdemelné, hogy páros lábbal rúgják ki".

Jobs alkalmazottai kitartanak. Mert legendás akaratossága és önfejusége lenyugözô karizmával párosul - számára egy táp megtervezése olyan feladat, mintha Isten küldötteként egyházat kellene alapítania. Andy Hertzfeld szerint, aki az ôs idôkben a Mac OS egyik fejlesztôje volt és az Apple-tôl történt évtizedekkel ezelôtti távozása óta a legenda növesztésébôl és ápolásából él, Jobs képes magát és a vele dolgozókat messianisztikus transzba ragadni. Minél nehezebb Jobs elégedettségét kivívni, a csapat annál erôsebben akarja azt. "Meg van a képessége arra, hogy a legjobbat hozza ki minden emberbôl, én rengeteget tanultam tôle" - vallja be Ratzlaff, aki 18 hónapon át dolgozott Jobs-szal a Mac OS X fejlesztésén.

Az Apple Jobs visszatérését követô sikersorozata - iMac, iPod, iPhone - azt sejteti, hogy van alternatívája az alkalmazottak fenekét kinyaló vezetési elvnek. A cupertinoi fejlesztések nem a szieszta idôk termékei és nem masszázs vagy munkahelyi testedzés közben születnek, hanem olyan intenzív, feladatra koncentráló munkák eredménye, ahol az emberek érzelmei nem számítanak. Természetesen megszülettek az Apple módszerének tudományos magyarázatai is. "Az ilyen teljes erô ráfordításos és feladat centrikus hozzáállás eredményes lehet néhány nagy és összefüggô probléma megoldásában" - állítja A Stanford szociálpszichológusa, Roderick Kramer. Ô egyébként már 2006-ban tanulmányt írt Jobsról, akit a "nagy behatoló"-nak nevezett.

Robert Sutton 2007-ben megjelent könyvében, a "The No Asshole Rule" (legyen: Semmi Elbabrált Szabály) címu remekben szintén a munkahelyi zsarnokok ellen szólt, Jobst említette meg a szabályt erôsítô kivételnek: "valóban képes az embereibôl magas fokú kreativitást kicsikarni". Egy nyilatkozatában Sutton arról beszélt, hogy látta, amint Jobs egy tucat emberéhez beszélt, és páran sírva fakadtak. Sutton a történet kapcsán megjegyezte, "Jobsnak szinte mindenben igaza volt".

A Think Secret webszájtot, amely az Apple közeljövôjével foglalkozott, 13 éves korában Nicholas Ciarelli hozta létre, aki akkor a New York-i általános iskolába járt. Tíz éven át gondozta a honlapot, számos dolgot kitalálta - az új titánium Power- Bookot, az iPod shuffle-t és a Mac mini-t - sokszor vezetett tévútra - az iPod mini árát 100 dollárra jósolta, 249 dollár lett. Mindenképp kivívta az Apple-rajongó tábor szimpátiáját. Amikor bekerült a Harvardra, a szájtot hirdetésekkel próbálta megélhetési forrássá átalakítani. Ennek ellenére a Think Secret soha sem vált üzleti vállalkozássá, megmaradt személyes elkötelezettség virtuális tanúságtételének. "Fanatikus rajongó voltam - vallott Ciarelli -, még a szüli napi tortám is Apple-logó alakú volt."

A legtöbb vállalat millió dolláros beruházással sem képes ilyen olvasó-közösséget kialakítani, a látogatók égtek a vágytól, hogy a hivatalos közlemény elôtt olvashassanak arról, mire készül rajongott cégük. Az Apple viszont gyulölte. Több tucat levelet kapott Ciarelli, amelyben az Apple ügyvédei szinte mindennel megvádolták - jelezték, hogy erre lehetôségük van, ha. - egyedül talán csecsemôgyilkossággal nem. 2005 januárjában érkezett levélben az Apple arról tájékoztatta, hogy illegális módon a dolgozóitól kicsalt vállalati titkok megsértéséért beperelte. Két évvel késôbb, 2007 decemberében a két fél peren kívül egyezett meg, két hónap múlva a Think Secret bezárt (szerintünk nem, de lehet, hogy a távolság miatt érezzük csak ezt így). A megegyezés részletei nem kerültek napvilágra.

Az Apple titkolódzása nem egyedi a Szilícium Völgyben, a részleteiben nem ismertetett megállapodások földjén, ahol az algoritmusokat jobban védik, mint a nukleáris rakéták indító kódját. De az elmúlt években a tech-szektor hozzáállása enyhülni látszott. A Microsoft - amely egykor az arctalan hatalom szobra volt - megengedte egyes alkalmazottainak, hogy a vállalat életét érintô blogot vezessenek. Ebben nem csak leendô termékekrôl írhatnak, hanem megfogalmazhatják a vállalattal szembeni kritikájukat is. Jonathan Schwartz, a Sun Microsystems vezetôje személyi blogjában pedig kibocsátásokat jelent be, stratégiákról értekezik és megvédi a Sun befektetéseit.

"A nyitottság zseniális párbeszédet eredményezhet, és gyakran együtt gondolkodást, amely eljuthat a közös munkáig - gondolja az Edelman Digital PR cég alelnöke, Steve Rubel. Amikor az emberek úgy érzik, melléd állhatnak, akkor jobban is bíznak benned. És ez növeli az eladást."

A Wired magazin egyik 2007-es tavaszi számának vezetô mottója a "radikális átláthatóság" volt. Az Apple másként kezeli a kapcsolatait. "Radikálisan átláthatatlan" a helyes megnevezés. Az Apple sajtókapcsolata kirívóan jó, a hirdetési csapnivaló, Jobs csak egy marék kiválasztott riporterrel hajlandó beszélgetni és csak akkor, amikor az neki fontos. Vállalati blog? Felejtsd el! Az Apple már azt rossz néven veszi, ha bárki más rajtuk kívül leírja a vállalat nevét. És az Apple nem szégyell megvezetni. Jobs hosszú éveken át tagadta, hogy az iPod valaha képes lesz videó lejátszására. "Elôször kenyérpirítónak terveztük - jópofáskodott a 2004-es sajtókonferencián. De gondoltunk a hutôszekrény funkcióra is." Egy évvel késôbb bemutatták a videó képes ötödik generációs iPodot. Jobs hasonló módon rendre tagadta, hogy valaha Intel chipre váltanának, vagy kiadnának fejlesztôi készletet - SDK - az iPhone-hoz - tette ezt napokkal a bejelentés elôtt is.

Az sem meglepô az Apple-nél, hogy néha még az sem tudja, hogy milyen fejlesztést végez, aki részt vesz benne. A dolgozók elektronikus belépôkártyája csak és kizárólag a saját asztalukig biztosít utat, az "eltévedôket" a rendszer azonnal bemószerolja. A szoftver és hardver mérnökök elkülönítve dolgoznak - emlékezz csak az iPhone fejlesztését bemutató cikk eme részére -, anélkül, hogy tudnák, a másik csapat hol tart. Az Apple egyik volt vezetôje, a hardver és iPodért felelt Jon Rubinstein szerint "leginkább egy terrorista csoporthoz hasonlítottunk azzal a sejt szervezéssel".

Az Apple titkolódzása néha már paranoiás. Idegenekkel tilos beszélni, az alkalmazottak még a családtagjainak sem mesélhetik el, min dolgoznak. Phil Schillernek, az Apple alelnökének így az utolsó napig titkolnia kellett kamasz fia elôl, hogy jön az iPod. Jobs magára nézve is kötelezônek tartja a szabályokat, amikor bemutatás elôtt hazavitt egy iPod Hi-Fi-t, azt az Apple-nél belevarratta egy pokrócba, amit le is pecsételtek, hogy kiderüljön, ha kinyitják. Nem nyitotta otthon senki sem ki.

Az Apple átláthatatlansága nem árt a cégnek - sôt, a sokat kritizált hozzáállás segített abban, hogy olyan termékekkel álljon elô, amelyek egyfelôl új piacot hoztak létre, másfelôl vetélytársaikat állva hagyták. Az iPhone megtervezése három évig tartott, végig titokban maradt, és három évvel megelôzték a vetélytársakat. Ahogy számtalan iPod bemutatót láthattunk, az elsôt követôen sejthetô volt, mi következik, mégis, az Apple alkalomról-alkalomra meglepte a világot és uralta a piacot. Mire 2007 októberében a Microsoft elôállt a Zune második generációt modelljével, amelyen az Apple görgetô kerekéhez hasonló megoldást alkalmaztak, az Apple már egy hónapja bemutatta az iPod touchot annak új vezérlô felületével. Az Apple imád gúnyolódni a többi cég nyomkövetô üzemmódján. Amikor a Leopárd egyes új tulajdonságait bemutatta, több, a rendezvény helyszínén kifeszített textil is arra buzdította Redmondot, hogy izzítsa a másolókat. (Errôl írt az Almalap is.)

A titkolódzás segítette az Apple marketing erôfeszítéseit is, így a bejelentések is ütôsebbek voltak. A MacWorld elôtt, emlékezzünk csak vissza, a sajtó (mi is! mi is!) tele voltunk találgatással, vajh mit mutat majd be az Apple. A vezetô blogok élôben tudósítottak Jobs beszédérôl (beszeljukmac. com, hogy a meghatározót nevén nevezzük - barátunk :-), ezzel soha nem mért látogatottságot generáltak. Másnap szinte nem volt olyan média, amely ne szólt volna az Apple-rôl. David Yoffie, a Harvard közgazdász professzora nem volt rest, Excel helyett Numberst rántott maga elé, és kiszámolta, az iPhone címsorokban megjelenése 400 millió dollárral egyenértéku, ennyibe került volna, ha fizetett hirdetésként kell ugyanott megjeleníteni.

Jobs taktikája nem nélkülözi a kockázatot sem. Amikor az elôzetes elvárások, a titkolódzás miatti találgatásokat követôen a bemutatott termék kevesebbet tud, mint tippelték. A MacBook Air visszhangja vegyes volt, miután a - legfôképp az érintôképernyôs tablet pécét váró - rajongók a nagyon vékony, de nagyon drága subnotebookot nem tartották valóban forradalmi újdonságnak. A Mac rajongók természetesen ezt az állapotot is elnevezték, ez a Macworld utáni trauma, depresszió.

Az Apple radikális átlátszatlansága az egyik tulajdonság, amelyet a konkurensek és más cégek nem tudnak lemásolni. Az Intel és a Microsoft - például - a chipjeit vagy szoftvereit partnereknek értékesíti, egy-öt éves terveket tesznek közzé, hogy a partner cégek képesek legyenek tervezni. Megfelelô hardver környezetet építeni, vagy Vista futtatására alkalmas hardvert tervezni késô lenne akkor megkezdeni, amikor az Intel vagy a Microsoft prezentálja a saját termékét. De a konzol gyártók - Sony, Microsoft (már megint?) - sem rejtegetheti a bemutatóig az új PlayStationt vagy Xboxot. Az Apple azonban házon belül állítja elô a hardvert és a szoftvert, így az utolsó pillanatig titkolódzhat. Érdekes, de igaz az az állítás, hogy ezzel a hozzáállással az Apple inkább hasonlít az olyan hagyományos gyártóhoz, mint a General Motors, mint egy modern XXII. századi technológiai céghez.

Tény, hogy csak azért az érzésért is érdemes a Mac rajongó táborhoz tartozni, amit az ember minden év januárjában a Mac- Worldön átérezhet, amikor Steve Apó kinyitja az ajándékos zsákot. Ciarelli egész évben azt találgatja, mi lesz a meglepi - még ha már nem is írhat róla. "Bárcsak ne pereltek volna be - mondja -, de így is élek-halok a cuccaikért."

A kilencvenes évek közepén bármelyik bróker azonnal rávágta a választ arra a kérdésre, mit hibázott el a számítógépgyártó Apple - késve, illetve egyáltalán nem kezdett hozzá operációs rendszerének licencbe adásához más hardvergyártók részére. Másképp, túl sokáig ült a teljes gyártási spektrumon. A Microsoft stratégiája ennek épp ellenkezôje volt, a mindenki számára hozzáférhetô operációs rendszer így jutott a hardvergyártók jóvoltából ahhoz a piacrészesedéshez, amit máig birtokol. Lehet, hogy az Apple piacrészesedését meghaladja Wintelt használó és ugyanakkor gyulölôk aránya, de ez alapozta meg a Microsoft szoftverpiaci hatalmát. 1997-ben az elemzôk, a szakmában dolgozók és Észak-Korea vezetôi is állították, az Applenek el kell kezdeni licencelni a Mac OS-t, mert a hardvergyártásból a cég kipörgött.

HOPPÁ!

Amikor Jobs 1997-ben visszatért a céghez, a felsoroltak tanácsát nem vette figyelembe, változatlanul hitt abban, hogy a cége szoftverét a cége hardverén futhat csak. Folyamatosan kitartott e stratégia mellett, akkor is, amikor a Szilícium Völgy megmondó emberei a nyitottság és keresztplatformosság elônyeit szajkózták. A Google Android operációs rendszere képes bármely eszközön futni, amelyet a szövetséghez csatlakozó cég gyárt. Tavaly az Amazon olyan másolásvédelem (DRM) nélküli zenék forgalmazását kezdte meg, amely bármilyen mp3 lejátszón visszahallgatható. És maga a Microsoft is olyan webes alkalmazások kifejlesztésén dolgozik, amelyek platformfüggetlenek - mert webesek.

Az Apple meg nem. Szeretnél iTunes számokat az utcán hallgatni? Hallgasd ôket az iPodon - kizárólag. Szeretnél OS X Leopárdot használni? Vegyél Macet! Szeretnéd az iPodon lévô filmet az otthoni tévéden megnézni? Ehhez speciális Apple-ös csatlakozó kell. Mivel - Amerikában (Gonoszul: na mi az, ott sem fenékig tejfel az élet? meg nagy a vállalkozási szabadság? és dúl a szabad versenyes kapitalizmus?) - egyetlen szolgáltatóval, az AT&T-vel szerzôdött le az Apple az iPhone forgalmazására, így aki erre a készülékre vágy, az követheti az Apple-t, leszerzôdhet az AT&T-vel. (Az EU-ban ez már nem ment az Apple-nek, szolgáltató független telefonokat is kell árusítani a viszonteladóinak - ezért az EU sztároló infóért pedig benevezünk egy EU-pénzes pályázatra.)

A számítástechnika ôskorában az összes számítógépgyártó, ahogy az Apple is - de említhetnénk a sokak által ismert Amigát vagy a senki által sem emlegetett Osbornet -, olyan szoftvereket fejlesztett, amely csak a saját hardverükön futott. Mára az Apple maradt az egyetlen ilyen, vertikális vállalat, és ez az, amire Jobs annyira büszke. "Az Apple az iparág utolsó cége, amely mindent maga tervez" - büszkélkedett pár éve a Macworld közönsége elôtt.

Egyre többen veszik komolyan az Apple mindent vagy semmit filozófiáját. A zeneés filmipar versenyt aggódik, hogy Jobs lesz a digitális tartalom-terjesztés mindenható ura. A Universal Music vezetôje, Doug Morris kijelentette, hogy az iTunes-szal szemben a kiadóknak nincs alkupozíciója. (Ismert és a fenti állítást röhejessé teszi, hogy épp a kiadók kötelezték az Apple-t a DRM-s számok árusítására, ezért lehet azokat csak az iPodon meghallgatni.) "Az Apple lezúzta a zeneipart - mondta Jeff Zucker, az NBC Universal vezetôje a Syracure Egyetemen tartott elôadásában. Ha nem figyelünk oda, akkor a videó területén megismétlik ezt." A nem rég lezajlott Hollywood-sztrájkol sorozat kapcsán írta Michael Eisner, hogy az igazi ellenfél az Apple. "Mind megalkudtak Jobs-szal, aki átvágta ôket. Ôk adják a tartalmat, de kié lesz a pénz? Az Apple-é!"

Jobs saját eszközei iránti érzelmei néha a legfanatikusabb rajongóit fordítja ellene. Tavaly szeptemberben jött ki az elsô iPhone szoftver frissítés. Az új szoftver azonban váratlan dolgot muvelt, az olyan telefonokat, amelyeken nem az Apple által kiadott vagy jóváhagyott szoftvert, alkalmazást vagy beállítást talált, azt részben vagy egészben letiltotta. A blogszféra természetesen felrobbant. Az egyik legismertebb, a Gizmodo egész egyszeruen "ne vedd meg" minôsítést adott az iPhone megismételt tesztjén. Jobsék idén megnyitották az utat külsô fejlesztések számára, ám hivatalos úton csak az az alkalmazás kerülhet fel az iPhone-ra, amelyet az AppStoreból vásárolnak meg, töltenek le. (Az AppStore az iTunes Store-hoz hasonlatos, nagyon.)

A tiltakozók, vásárlók és a fejlesztôk vágynak az Apple szép zöld gyepére - amelyet magas falak kerítenek el. Be akarnak jutni. Igen, az iTunes szoftvere és az iPod hardvere teljesen összefonódik - de ezért is használható ennyire egyszeruen és hibamentesen. Ezt tapasztalták meg az iTunest pécén futtatók és ez viszi ôket át a Machez, így kerülnek be az Apple almaszisztémájába.

Akad olyan vetélytárs, aki megpróbálta lemásolni az Apple taktikáját. A Microsoft mp3 stratégája olyan, mint a mobil-stratégiája - annyi licenc eladása, ahány csak lehetséges. De nem megy. A Microsoft Zune operációs rendszere egyedi, csak hasonlít az iPod vertikális integráció modelljére. Az Amazon Kindle e-reader (elektronikus könyv olvasó eszköz) épp úgy pillanatok alatt kézbe adja a cég elektronikusan elérhetô bármelyik könyvét, ahogy az iTunes Music Store-on át elérhetô az Apple gondozta kínálat. És a Nintendo Wii-nek, a Sony Playstationnek, az Xbox-nak rendre megvan a maga elkülönült elektronikus áru tere.

Tim O'Reilly - a róla elnevezett kiadó névadója és tulajdonosa, a web 2.0 egyik apostola - szerint az ilyen "háromlábú-rendszerek" - alkotója speciális hardver, elôre telepített szoftver és megfelelô web alkalmazás - a jövô netjének építôkövei. A felhasználók egyre több adatot, zenét, könyvet töltenek le a netrôl a mobil telefonjaikra, a Kindle olvaóikba, és egyre újabb alkalmazások lesznek, amelyek saját adathalmaz netes frissítést igénylik - ilyen lehet a navigációs rendszer, amelynek okos telefonba vagy laptopba integrációja szinte csak napok kérdése. Igazság szerint ezek a rendszerek elvben nyitottak lehetnek, hogy bármely fejlesztô vagy adatszolgáltató beszállhasson. De jelenleg a legjobb "háromlábú-rendszerek" zártak. És O'Reilly szerint jelenleg az Apple az egyetlen cég, amely "tudja, miként kell ilyen háromlábú megoldáshoz szoftvert fejleszteni".

Ha az Apple példázza a technikai ipar fényes és boldog jövôjét, akkor az hasonlatos a macska hét életéhez. Az iparág egyre kevésbé hasonlít a hagyományos vevômeggyôzésre alapuló elgondolásra. Amíg a hardver- és szoftvergyártók az üzleti partnerek megnyerésére törekedtek, az ár és a képesség sokkal fontosabb volt a felhasználói élménynél. De most az egyedi vásárlók válnak a legfontosabb értékesítési szegmenssé, a használhatóság és a dizájn a legfontosabb. A vásárlók könnyen kezelhetô és egyszeru eszközökre vágynak - ahogy más fogyasztási cikkek esetében is.

Mindebbôl táplálkozik Steve Jobs ereje. Nincs másik vállalat, amely arra törekedne, hogy azt készítse el, amelyet a vásárlói majd megkívánnak. Ehhez természetesen szükség van Jobs egyedülálló látnoki képességére. De hasonló mértékben kell a sajátos menedzsment módszere is. Amennyire hatalmában tartja a dolgozóit, amennyire befolyásolni képes a vásárlóit, annyira hatalmában tartja a tervezés folyamatát, annyira befolyásolja a termék végsô képét és tudását. És a felhasználó vezérelt technikai iparban a termék az, ami fontos. "Minden történésnek meg van a maga értéke - írja Geoffrey Moore marketing könyvében. Ô az életünk digitálissá alakításának vezére. Ô a középpontban áll."

 

A lap tetejére


Célzatlan írásaink