|
Open Arena
Minden idők legjobb és legnagyobb
botrányt kavaró lövöldözős
játéka a Quake sorozat volt.
Megélhetési gyermekpszichológusok
egész generációját nevelte
ki. Az id Software csapata
gondolt egyet és a legbüntetőbb
csoportos mészárlás forráskódját
ingyenesen hozzáférhetővé tette.
Elvétve előfordul, hogy régi
kacatokat a fejlesztők kiszórnak
a nyílt közösségek elé, de ekkora
falat, mint a Quake III Arena
még a kalendáriumba sem volt.
Aki korábban nem játszott az
Arenával (létezik ilyen?), annak
pár szóban összefoglalom a dolgokat.
Remek grafika, de alacsony
gépigény, kiváló hálózatkezelés.
Ezt eddig egyik fejlesztőnek
sem sikerült elérnie. Jó
tudom az Unreal Tournement
sokkal szebb, na de a játékélmény!
Ez hozza össze a közösséget
nem a Hei***ken... A jelentős
grafikai ráncfelvarrás ellenére
a játék most sem eszik sokat.
Egy harapósabb G4 már bőven
elég neki, így a baráti körből
senki nem marad ki a jóból.
Az OA (milyen meglepő) egy
és többjátékos módból áll. Az
egyjátékos mód, afféle gyakorlótér,
ahol végigjátszhatjuk a
játék arénáit, megismerkedhetünk
az ellenséges karakterekkel.
Ezekből újakra is futotta,
mint az eredeti japán Oni baba,
a Raptor és a Medúza,
(vagy gyilkos sellő, kinek hogy
tetszik), de megkaphatjuk a
Pók asszony csókját is...
Az ellenség
mesterséges intelligenciája
állítható. Játszhatunk helyi
hálózaton és interneten is
egyaránt. A pályák fixpontosak,
a tereptárgyak nem mozognak
úgy, mint a modern FPS játékokban,
de azért taktikailag jól
használhatóak. A kis erőforrásigénynek
és a remek hálózatkezelésnek
köszönhető, hogy jóval
20 feletti játékosszámnál
sem szaggat be és a connection
interruptedet is ritkán kell
olvasnunk. Az általános mindenki
lelő mindenkit játék nekem
nem a zsánerem, de egy
objektum védelmének feltörése
és az ellenség zászlójának elrablása
az már valami! A csoportos
csevegés életmentő lehet
a játékban, ezért ezt az
Optionsban egy nekünk szimpatikus
gombra állítsuk is be!
A legjobban használható fegyverek:
rakéta és a gránátvető.
A rakétavetővel jól lehet mozgó
célpontra támadni a gránátvetővel
pedig védelmi célból
elég nagy területet szórhatunk
meg. Ellenfelünk nem köszöni
meg az összevissza pattogó
gránátokat. A plazmavető kellemes
kézifegyver, de elég kevés
hozzá a töltés a pályákon,
ezért óvatosan bánjunk vele.
Célszerű rakétával megtisztítani
a terepet, majd ha már birtokunkban
van a zászló, a plazmavető
rövid sorozataival
egyelni az éledező ellent. Fix
pontokon (általában űrtornyok
ezek) bujkálva jó szolgálatot
tesz az elektromos impulzusfegyver,
ami mesterlövészpuska
helyett kerülhetett a játékba.
Ha gyors mozgásra vagyunk
kényszerítve teljesen haszontalan.
Látványos, de hülyeség kategóriába
sorolom a villámvetőt,
mert ember legyen a talpán,
aki azzal normálisan célozni
tud. Végszükség esetére,
és csak közelharcra megemlítem
még a shotgunt, de sok
hasznát ennek sem lehet venni.
A játék akkor élvezetes, ha már
kialakult az egyedi játékstílusunk.
Tudjuk támadó, avagy védő
típusúak vagyunk-e? Soha
ne az lebegjen a szemünk
előtt, hogy hányadikak vagyunk
a ranglétrán, hanem az,
hogy a csapatunkat győzelemre
segítsük.
Például, ha kevés az életerőnk,
vagy kifogyóban van a
muníció, érdemes gyorsan kinyírni
magunkat, ugyanis akkor
egyből visszadob a játék a saját
bázisunkra. Én vagy szakadékba,
vagy lávafolyamba ugrom
olyankor, majd feltöltekezve
irány a vérfürdő.
Mindenkinek kellemes darálást,
találkozzunk a harcmezőn! |
