Hirdetés

Hello Leopárd, viszlát Tigris!


Az Apple 2007. október 26-án bemutatta operációs rendszerének, a Mac OS X-nek (amit illendő tíz-nek ejteni, és nem iksz-nek mondani, mivel ez a sorozat követte a Mac OS 9-t) a hatodik verzióját, a 10.5-ös (mivel az első a 10.0 volt régen, réges-régen) Leopárdnak nevezettet. Nézzük végig, mi mindent emelt ki az Apple újdonságként! Mielőtt megkezdjük az újdonságok feltárását, tegyünk néhány megállapítást. A Leopárd itthon hamarabb volt elérhető, mint a világpremier során, azok, akik a hazai viszonteladóknál előrendeltek, már csütörtöktől hozzá juthattak az új oprendszerhez - az Almalapé például már péntek reggel ott csücsült a lap új 20 inches iMacje mellett. Hogy miért mellette, azt is mindjárt eláruljuk. A Leopárd ajánlott ára 27 300 forint plusz áfa, amely nem kevés, de mindjárt meglátjuk, mennyi hasznos újdonságot kapunk ezért az összegért. Vásárolható úgynevezett családi csomag is nettó 45 500 forintos áron is. Mint neve mutatja, ezt azon családoknak ajánlja az Apple, ahol egynél több Mac van, hiszen a családi csomag olcsóbb, mint az egy felhasználós. A családi csomag öt licencet jelent - az Apple semmilyen módon nem ellenőrzi (eddig), hogy ilyet tényleg családok vásárolnak-e.

Noha hivatalosan akár G4-es, 867MHzes, 512MB memóriájú Macre is felrakható a Leopárd, az Almalap azt javasolja, hogy a gép legalább Core Duo-s legyen, azaz két évnél nem öregebb.

És most válasz arra, miért nem küldtük rá a Leopárdot gépünkön lévő Tigrisünk nyakára. A számítástechnika elmúlt évei arra intenek, hogy nincs tökéletes szoftver, az első verziók általában rejtenek egy-egy hibát, amely adott esetben kellemetlenséget, adatvesztést, hibás működést okozhat. Nincs az a fejlesztés, amelyet az igazi felhasználó ne lenne képes kijátszani. Melyik fejlesztő tenyerel bele a billentyűzetbe? Egyik sem, csak a felhasználó - véletlenül. Az így létrehozott billentyűkombináció azonban! - nos, ez csak egy, a legegyszerűbbek közül. A Mac OS számos program véletlenszerű, egyidejű működésével számol, lehetetlen minden lehetőséget előre letesztelni. Várjunk egy-két hetet - addig a most rendelt szoftver is megjön, mert a képviselet raktárából minden Leopárd elkelt -, és akkor rakjuk fel a Leopárdot. A nagyon óvatosak várják meg az első frissítést, szerintünk ez egy hónapon belül megérkezik. És ugyan a Leopárd a Time Machine-nel már képes adataink folyamatos mentésére, a Time Machine indulásáig ez a mi feladatunk.


TÖRTÉNELEM
A Mac OS X nyilvános béta verziója 2000. szeptemberében jelent meg. A béta jelzés értelme az, hogy a gyártó is tisztában van azzal, hogy a szoftver még nem hibátlan, de tartja már annyira jónak, hogy azt bemutassa a nagyobb közönségnek. (Ez a tömeges tesztelés leghatékonyabb és ingyenes módja.)

A béta ennek megfelelően dúskált a hibákban. Viszont ekkor derült ki, hogy milyen külalakja lesz az új oprendszernek - Aqua nézet - és bemutatkozott a Quartz motor is, amely nem máig köszönhetjük a lélegzetelállító (Gonosz Almalapul: paraszt- vakító) látvány effekteket. Ez a változat csak angol, német és francia nyelveken jelent meg. Érdekesség, hogy ekkor az Apple-logo még a menüsor közepén volt, és később felhasználói kérésre került ki balra.


GEPÁRD
A nagy bemutatóra 2001. márciusában került sor. Az ekkor közreadott 10.0 a Gepárd kódnevet kapta. Az elemzők szerint az Apple ekkor inkább be akarta tartani a megjelenési határidőt, mintsem a lehetséges leghibátlanabb változatot adja közre. Az új oprendszer lassabb volt a gépeken, mint elődje a Mac OS 9. Ráadásul, amíg a kilences alól lehetett CD-t írni és DVD-t lejátszani, az új tízes erre képtelen volt. A hibák felsorolása mellett az akkori kritikák kiemelték, hogy a bétában látott számos hibát kijavított az Apple, és az iparági szokáshoz képest feltűnően sok felhasználói ötletet, javaslatot építettek be. A Gepárdot az is sántította, hogy nem voltak az új, Unix alapú rendszer képességeit kihasználó alkalmazások.


PUMA
A Gepárd szeptemberben csendesen kimúlt, helyette a Puma kezdett futásba, ekkor mutatta be az Apple a 10.1 verziót. "A Gepárdot tekintsük bétának, a Puma viszont valódi operációs rendszer" - írta ekkor a MacWorld szakírója a szakma teljes egyetértésével. A Puma gyorsabb lett a Mac OS 9-nél, gyorsabban indította az alkalmazásokat, sebesebben mozgathattuk benne az ablakokat. A Dock áthelyezhetővé lett (felülre csak Terminal használatával, ahogy azóta is). A legfontosabb viszont az a töméntelen mennyiségű driver - külső eszközt illesztő apró program - volt, amelyet az oprendszerbe ágyazott be az Apple. Azóta is ennek a folyamatosan gyarapodó kazalnyi alkalmazásnak köszönhetjük, hogy a Mac azonnal, segítség, letöltés, telepítés (újra keresés, letöltés és telepítés, majd összeakadás, keresés, letöltés és telepítés) nélkül azonnal felismeri a csatlakoztatott mp3 lejátszót, digitális fényképezőgépet vagy videokamerát, nyomtatót és külső merevlemezt. A Puma hálózati képességei is figyelemre méltóak voltak. A kort -2001! - jellemzi, hogy a Gepárdosoknak a Pumára váltás ingyenes volt, de az akkori sávszélesség kevés volt a CD-nyi anyag letöltésére, így azt postán kapták meg a Mac OS használók.


JAGUÁR
A Jaguárra már sokan emlékszünk vissza, Magyarországon ezzel a verzióval terjedt el igazán a Mac OS X. A Jaguár 2002. augusztusában jelent meg. A Quartz Extreme megoldása a grafikus képességek új szintjét mutatta be - és meghozta a várt áttörést a fotós, de még inkább a videós területen. A Jaguárral mutatkozott be a Mail spamszűrője - a Mail egyébként ugyanúgy Unix alapú program Apple által Macesítve, mint az oprendszer maga -, amit azóta is az egyik leghatékonyabbnak tartanak. A Jaguárral mutatkozott be az iChat, ekkor vált OS X képűvé a Sherlock (a Spotlight kereső elődje). A Jaguár foga kék volt, hiszen része lett a Bluetooth támogatás és a vadállat bátran ismerkedett, bemutatkozott a Rendezvous. A felhasználók pedig visszakapták a Mac OS 9-ben már használt, de a Gepárdból és Pumából hiányzó önkinyíló mappákat - amikor ráhúzunk egy állományt egy mappára, az automatikusan megnyílik.


PÁRDUC
A Párduc már a közelmúlt, hiszen a 2003. októberi fejlesztői konferencián mutatta be Jobs. A bemutatón ismerhettük meg az Exposét (F9 - futó alkalmazások ablakainak megmutatása a Dockban csücsülők kivételével, F10 - az aktív alkalmazás összes ablakának megmutatása, a Dockoltakén kívül és F11 - az összes ablak kitolása a képernyőn kívülre, hozzáférés az Asztalhoz, a Desktophoz). De a Párduccal titkosíthattuk 128 bitesen a fájljainkat, a Preview használhatóbbá vált, a Mail gyorsabbá. A betűk kezelésére bemutatkozott a Font Book. Az Apple által nyújtott .Mac szolgáltatás (nem csak tárhely és levelezés) az iDisk megjelenésével megkezdte kiteljesedését. A leghangosabb sikert a Fast User Switch aratta, egy gépen anélkül válthattunk felhasználót, hogy a gépet átadónak ki kellett volna lépnie, hagyhatta alkalmazásait futva. A másik - a fejlesztők között ajnározott - fejlesztés az Xcode volt, amely használata lényegesen leegyszerűsítette a Maces program- fejlesztést.


TIGRIS
A most bemutatott oprendszer elődje, a majdnem egy évvel tovább szolgáló Tigris 2005. április 29-én mutatkozott be. Jöttéről - és arról, hogy az Apple a tízes sorozatokhoz nagy ragadozók nevét kapcsolja - Jobs, az Apple társalapítója és jelenlegi vezetője már 2004. nyári beszédében szólt. Akkor már bemutatta a Spotlightot (állomány kereső), a Dashboardot (második asztal widgetek, ketyerék, kis alkalmazások futtatására) és az Automatort (rendszer szintű feladatok automatizálása nulla programozó ismerettel).

És a rend kedvéért, 2007. október 26-án a Macintosh a Leopárd jegyébe lépett. Jobs egyik nyilatkozata szerint szeretnék tartani a egy-másfél éves kibocsátási ütemet, ezek szerint 2009-re várhatjuk a Leopárd utódját. A kódnév még ismeretlen, bár lehet fogadásokat kötni, hogy jön-e az Oroszlán vagy még akad másik ragadozó.

 

A lap tetejére


Friss szoftveres írásaink