|
Mindent a kéznek, mindent a szemnek!
Az iPhone napvilágra kerülésének pillanatban megindult a találgatás,
mikor jelenik meg az iPod családban az érintő felület,
mikor kerülnek át vagy még inkább vissza az iPhone-ban
látott, de az iPodba is beférő funkciók az iPodba. A válasz,
ahogy azt mindannyian tudjuk, két és fél hónap volt. Az iPod
touch az újragondolt iPod nanoval és iPod classic-kal szeptember
5-én mutatkozott be. Az iPodok lassan elérnek a bejelentésről
a boltokba is.
A touch kívánatosságát jól mutatja,
hogy a bejelentést követő
napon az amerikai Apple
Store-okat sokan megrohamozták
- egy idős néni például az
előző nap születésnapjára kapott
iPod videót szerette volna
iPod touchra cserélni. Ez neki
nem sikerült, én viszont megvettem
életem első iPod touchját.
Ha tisztában vagy a hagyományos
iPod és az iPhone mibenlétével,
a köztük lévő különbséggel,
akkor bátran ugord
át a következő bekezdéseket,
ellenkező esetben tarts velem,
bevezetlek az iPodok világába.
Minimalista Apple
Az iPod touch a hardver tervezés
minimalista irányzatának
egyik remeke. Mindössze két
gombot tettek rá, a balra fent
a bekapcsolás-altatás-ébresztés
gombja található, a képernyő
alatt pedig a "home" gomb helyezkedik
el - ezzel jutunk vissza
az eszköz alaphelyzetébe, a
gomb klasszikus magyar megnevezése:
"nagymama-gomb". A
gép két portját az iPod touch
alján leljük meg. Az egyik a
fejhallgató csatlakozója, a másik
a Dockké, amellyel az
iPodot Machez vagy pécéhez
lehet csatlakoztatni. (A fellengzős
Dock kapcsán jegyezzük
meg, hogy ez jelenthet
egyetlen USB-iPod kábelt is.)
A bekapcsoláson és a nagymama
gombon kívül minden ujjainkkal
végezhetünk el az iPod
touch érintő felületén. Ujjaink
munkája eredményeképp
hallgathatunk zenét,
nézhetünk videót, láthatjuk
újra feltöltött
fényképeinket és ha jogosultak
vagyunk, akkor
böngészhetjük az iTMS
kínálatát. De így szörfölhetünk
a neten, kereshetünk
szívünkhöz
közel álló YouTube videót,
számolhatunk a kalkulátorral
vagy ... állj!
Szörfölhetünk a neten?
Kereshetünk YouTube
videót?
Igen. Az iPod touch
az első digitális lejátszó,
amely teljes értékű
webböngészésre is képes,
ezáltal YouTube videók
lejátszására is.
Csak ujjainkkal begépeljük
a kívánt elérést -
URL-t -, és a touch már
kapcsolja is a szájtot.
Maga az eszköz tenyérben
elfér, mérete
110mm x 61,8mm x 8
mm, súlya alig 120g - csak
összehasonlításképpen a 160
gigás iPod classic (ez a videó
iPod kvázi utódja) 103,5 x 61,8
x 13,5mm, és a súlya 162g.
Az eltérő felhasználói felület
nem az egyetlen különbség a
két iPod között. Az iPod touch
támogatja a H.264 és mpeg-4
videó szabványokat is, maximális
felbontás 640x480 képpont.
Hang esetén a touch támogatja
az AAC-t - ez az Apple által
kedvelt, az mp3-nál nagyobb,
de adatvesztés mentes tömörítettséget
adó eljárás -, a Fair-
Playt - ez az Apple által alkalmazott
másolásvédelem -, az
mp3-t különböző mintavétellel
- a mintavételtől a minőség, a
dinamika függ leginkább és
persze a fájlméret is -, ezenkívül
ismeri a touch az AIFF, a
wav, az Apple Lossless kódolást
és a hangoskönyv formátumot
is. Már említettük a 802.11b/g
adatátviteli szabványt - ez a
wi-fi jellemző, a legújabb n jelűt
nem tudja még a touch -,
amely használható WEP, WPA és
WPA2 eljárásokkal, de nem működik
WPA Enterprise és WPA2
Enterprise környezetben.
Az Apple állítása szerint
majdnem egy teljes napon át
képes a touch zenét lejátszani,
22 óra a hivatalosan megadott
idő, videót öt órán át nézhetünk
erről az iPodról. Az aksi
teljes feltöltéséhez három óra
szükséges, de másfél óra
alatt a töltöttség eléri a
80 százalékot.
Az iPod touch tudása
nagyon sokban megegyezik
az iPhone-éval.
Mindkét eszköznek 3,5
inches a kijelzője,
480x320-as felbontással
- a filmeknél szereplő
640x480 a videó felbontása!
A kijelző 163
pixelt tömörít egy inchen
belül (az inch
2,54cm).
Kidobozolás
Az iPod touch doboza
csak kevéssel alacsonyabb,
mint az iPhoneé.
A doboz oldalán a
touch épp Corinne Bailey
Rae "Put Your Records
On" videóját
játssza. Aki még nem
hallott volna a kisasszonyról,
ne szomorodjon
el, nem világsztárról
maradt le, ha
minden igaz - mert csak
az első 30 másodperceket
tudta az iTMS-ből kitiltott Almalap
meghallgatni - a hölgy
akusztikus gitár kíséret mellett
énekel az amerikai ifjúság, a
touch célközönsége, örömére.
Adoboz belseje
azok számára,
akik bontottak
már ki iPodot, ismerős
lesz, roppant
helytakarékos megoldás -
szállítási szempontok, ohh! -
tömöríti a touchot, az elhíresült
fehér fülhallgatót és a
docknak nevezett iPod-USB kábelt.
Egy perces néma emlékezést
iktassunk itt be az iPod-
FireWire kábel emlékére, amelyhez
az iPod mininél még tápot
is adtak. A dock a touch esetében
a kábelen túl egy apró fehér
tartót is jelent, a touchot
ebbe téve nem veszthetjük
szem elől az asztalunkon sem
az iPodunkat. A már említett
hiányokon túl még egy dologról
képes az Apple minket hamar
meggyőzni, nem villámfeladat
az iPod touchot összes alkatrészével
együtt visszacsomagolni
az eredeti dobozába - mintha
soha sem fért volna abba bele.
Kinyitva az iPod touchot rejtő,
a "Designed by Apple in
California" fekte dobozát - a
felirat szerint ezt is az Apple
tervezte Kaliforniában -, rálelünk
egy Quick Start dokumentumra.
Az Apple nyomtatott
dokumentáció fóbiájának ismeretében
lenyűgöző méretű
anyag
elmagyarázza
a touch
töltését, ki- és bekapcsolását
és Machez
vagy pécéhez csatlakoztatását.
(A nyomtatott dokumentumok
elleni küzdelem nem érdektelen,
nem kell nyomtatni,
nem kell szállítani, sok-sok
pénzt lehet megtakarítani. A
magyar iPodokhoz az Apple készített
magyar nyelvű leírást -
ennek a pár oldalnak a fordítását
-, tessék kérni azt a viszonteladótól.
A dobozba
ugyanis nem tehetik be a kereskedők,
mert az a termék kinyitását
és garancia-vesztést
jelentene.
A touch mellett találunk még
két fehér Apple-logó matricát
is - itthon egyre több autó hátán
látjuk őket viszont, üdvözöljük
Önt is klubban!
Kézbe véve az iPod touchot,
az nagyon hasonlít az iPhone-ra
(ha volt olyan szerencséd, hogy fogtál
már kézbe iPhone-t - gonoszkodhatnánk
-, ha még nem volt szerencséd, akkor viszont az
iPod touch kézbevétele után már
nem is lesz olyan nagy érzés
kézbe venni az iPhone-t, vélhetnénk).
Az iPhone-on kicsit több
az alumínium - az Apple új
sztáranyaga -, az iPod touch kicsit
feketébb. Ha az asztalra fektetjük
a két készüléket, akkor a
touch szinte fele olyan vastagnak
tűnik, viszont a nézhető oldalának
az éle erősebb.
Bekapcsolás
Az első bekapcsolás után a kijelzés
szerint csontra feltöltött
iPod touch volt a kezemben. A
készülék kinyitása (unlock) vízszintes
ujjmozdulat - a nyitás
logikai megnevezés - a képernyő
alsó részén lévő virtuális csúszkát
balról jobbra átujjazzuk.
A kinyitás után látható menü
megegyezik a kijelző alatti
gomb lenyomására beugróéval
- innen indulunk, némi álkedvességgel
ezért nevezik
ezt a képernyő
alatti gombot szép
magyarsággal
"nagymama-gombnak",
bár lehetne
"kályha" is. A
négy alap-tevékenységhez
az
alsó négy ikonra
bökve, ujjva, juthatunk
- az iPhoneon
ehhez az iPod ikonra
kell ujjni.
A Music ikon visz a zene
birodalmába, a Videos a mozgóképekhez,
a Photos a fényképekhez
és az iTunes pedig az
iTunes Wi-Fi Music Store-ba.
Ha sem zenét nem szeretnél
hallgatni, sem képeket vagy videót
nézni nincs kedved, akkor
is akad pár dolog, amit az iPod
touchcsal kezdhetsz - itt most
nem az iPod touch hajító világbajnokságra
való gyakorlásra
gondoltunk. A touchon megtalálható
a Safari ide hajtogatott
változata - Flash és Java nélkül,
de JavaScripttel, ahogy az
iPhone-on -, a YouTube néző,
naptár, címkezelő, óra és számológép.
A Settings ikonra ujjva azt
kapjuk, amit várunk, az Apple
által engedélyezett határokon
belül testre szabhatjuk az iPod
touchot. Semmi meglepő nincsabban, hogy ez a rész tökéletesen
megegyezik az iPhone-éval,
csak a telefonálással kapcsolatos
dolgok hiányoznak innen.
Miket állíthatunk be?
Megadhatjuk a hangoskönyvek felolvasási
sebességét, megadhatjuk
az equalizátor előbeállítását és
belőhetjük a maximális engedélyezett
hangerőt. A videók kapcsán
az iPod touchnál találunk
olyan állítási lehetőséget,
amely (még) nincs bent az
iPhone-ban, így megadhatjuk,
hogy egy videó lejátszását ott
folytassa-e a touch ahol legutoljára
abbahagytuk, vagy
mindig kezdje előröl.
A többi beállítás kapcsán -
folytatva az iPhone-os összevetést
- azt találtuk, hogy csak
a touchnál állítható az alapnyelv
(mert ugye nincs még
iPhone másutt, csak Amerikában,
ott meg tessék alapnyelven
beszélni), a billentyűzet
kiosztás, amíg csak az
iPhone-ban állítható a
Bluetooth és a VPN - ennek a
touchban nincs is értelme.
Az első szinkronizáció
Figyelem! Az Apple szótárában
a szinkronizálás nem azt jelenti,
amire gondolsz, hogy a Mac
vagy pécé felmásolja mindazt,
ami nem lenne fent az iPodon.
Nem. Az Apple értelmezésében
a szinkronizáció azt jelenti,
hogy az lesz - és csak az lesz -
az iPododon, ami a számítógépeden.
Ami nincs a számítógépen,
azt az Apple vidáman le
fogja törölni az iPodról -
visszaállíthatatlanul. Ezért
nagyon-nagyon-nagyon javasoljuk,
ne használd az automatikus
szinkronizálást. Ha mégis, akkor
tudj róla, előbb történik meg a
zenék szinkronizálása, majd a
képeké, ha nem marad elég
hely az iPodon, akkor annak a
képek lesznek a vesztesei.
Az első alkalommal, amikor a
Machez vagy pécéhez csatlakoztatod
az iPod toucht, barátságos
iPod segítő alkalmazás kezd
futásba. Ekkor nevezheted el az
iPod touchodat - alapértelmezett
név: iPod touch. És itt
dönthetsz arról, hogy zenéid és
fényképeidet automatikusan kívánod-
e szinkronizálni. Hahó!
Az első beállítás után is van
mód a szinkronizáció menetének
megváltoztatására, finomhangolására,
ehhez az iPodot az iTunest futtató géphez kell
csatlakoztatni (ha már másoltunk
fel zenét, akkor azok az
Apple szinkronizálás értelmezése
miatt veszélyben lehetnek).
Az iPod touch képes a gépen
futó Safari könyvjelzőinek -
megjegyeztetett honlap címeinek
- az átmásolására is. Pécén
ennek persze csak akkor van értelme,
ha ott is Safarit használunk,
talán ez az első ok, ami
indokolja a Safari Windows alá
telepítését.
Szörf az iPodon
Az iPod touch észleli, ha
802.11b/g hálózat üzemel a
közelben - azaz jó eséllyel látja
az AirPortokat és más wi-fi
hubokat. Választhatunk automatikus
csatlakozást, ekkor a
touch a látott hálózatokra addig
próbál bejelentkezni, amíg
egy jelszó nélkül hozzáférhetőt
nem talál. Ha ez nem sikerül -
vagy pesszimistán azonnal letiltottuk
az automatikus bejelentkezést
-, akkor egy listát
kapunk a látott hálózatokról. A
Safari elindítását követően is
lefut az előbb említett eljárás.
A Safari az iPodon teljes értékű
- ha eltekintünk a Flash
és Java támogatástól. Az oldalak
nem tördelődnek át, nem
esnek szét, pont úgy néznek ki,
mintha egy MacBookkal böngésznénk
őket. Két ujjunkat
használva ránagyíthatunk az oldal
adott részére - ezt az
iPhone-hoz hasonlóan az iPod
touch is remek "mit is akar ez
tőlem?" felismerő érzékkel támogatja,
a visszakicsinyítés két
ujjas mozdulata csak elsőre tűnik
bénázó csippentésnek. Még
a füles-böngészés is működik,
amikor egy böngésző ablakban
több szájtot nyitunk meg, ám
itt nem a kis képernyőt csökkenti
egy tab-sor, a képernyő
alján az egymást takaró ikonokra
kell ujjnunk a Safarin belüli
lapozáshoz.
Az iPod touch böngészési képességeit
egyedül a Nokia
N800-assal volt érdemes összevetni.
A Nokia készüléke 4,5 inches
kijelzőjével, 800x450 képpontos
felbontásával veri az
iPod touchot, a Nokia az Opera
programot építette be. Az oldalak
letöltése azonban az iPoddal
gyorsabb, igaz, az iPod nem
tölti le a Flash animációkat ellentétben
a Nokiával - márpedig
a mai oldalak, különösen a
hirdetések, dugig vannak flashes
elemekkel.
A YouTube videók megtekintését
kiválasztva listákat kapunk
a legnépszerűbb videókról,
az általunk bejelöltekről,
de akár kereshetünk is a népszerű
közösségi videó megosztó
szájt mozijai között. Egy tényt
muszáj megemlíteni, a mozik
elindításakor a képernyő automatikusan
vízszintesre vált.
A Safari és a YouTube használata
közben is elő-elő kerül
az érintő billentyűzet, amely
használatát szokni kell, de
messze nem olyan vészes, mint
amilyen bénázás lesz az első
kísérlet. A túlzottan kifinomult
ujjak és az sms-író gyorsaság
nem előny, az iPod touch
gyors, de nem száguldó ördög.
Az automatikus szövegkitöltés
- amikor az iPod az addig beírtak
alapján tippeli meg, hogy
mit készülünk beírni - hibátlanul
működik.
És még ...
Ahogy az iPod korábbi verziói,
úgy az iPod touchcsal is szinkronizálhatjuk
naptárunkat, ez
az iCal alkalmazást jelenti, és
az elektronikus névjegykártyagyűjteményünket,
ez meg az
AddressBook. Az iPodos alkalmazások
jól alkalmazkodnak a
kijelző méretéhez, biztos nem
késünk el sehonnan, és mindig
mindenki telefonszámát, címét
magunknál tudhatjuk.
Ez eddig pont úgy hangzik,
mint amit kedvenc cégünktől
elvárunk. Ám az iPodos Calendar
alkalmazás nem kínál
többet, mint megtekintési lehetőséget,
sem módosítani,
sem új időpontot felvenni
nem lehet. Eh.
Ez még kevésbé érthető, ha
megtapasztaljuk, hogy a névjegytartóba
felvehetünk új elemet,
és módosíthatunk meglévőt
is. Ráadásul, a következő
szinkronizálás után a Maces
AddressBook átvette az iPodon
végrehajtott módosításaimat.
Az iPod touch nem használható
apró bejegyzések tárolására
sem, mert nincs rajta semmi
Notes vagy Sticky vagy Kis Sárga
Cédula alkalmazás sem. Ez a
Naptár csak olvashatóságával
együtt bántóan elszomorító.
Hogy ezt a funkciót miért vonta
meg az Apple az iPod touchtól?
Amikor az iPhone tudja? Azt
hittem, elég ha csak telefonálni
nem lehet az iPhone-nal, de az
Apple ezt az elvonást ezek szerint
kevésnek ítélte meg.
Szóljon hangosan az ének!
Az eddig felsorolt és bemutatott
lehetőségek majdnem elfelejtették,
hogy az iPod eszméletlen
jó kis zenegép. Ujjints
csak rá a Music ikonra!
Ha álló helyzetben tartottad
az iPod touchot, akkor a megszokott módon válogathatsz a
zenéid között, fel- és lefelé söpörve
az ujjaddal mozgathatod
a listát függőlegesen, kétszer
koppintva egy névre, címre, albumra,
előadóra léphetsz a
részletesebb - jobb - irányba,
a képernyő tetején pedig látod
a visszalépési - bal - irányt.
Amikor kettőt koppintottál a
kiválasztott zenére, az iPod előkapja
az album képét - ha talált
az iTunes hozzá. Az album
felett látható a szám címe, adatai,
a böngészésbe való visszalépési
lehetőség, az album képe
alatt pedig a pillanat-megállítás,
az előző vagy következő
számra ugrás, alább pedig az
ujjal állítható hangerő.
Ha vízszintes helyzetben kezdesz
zenét keresni - vagy adott
pillanatban elfordítod az iPodot
-, akkor az iTunesból ismert
albumpörgetős (Cover Flow) nézetben
kell megtalálnod a hallgatni
kívánt albumot. Ha meglelted,
akkor egy bökésre kijelződnek
az album számai, és már
szólhat hangosan az ének.
A vízszintesen tartott iPod képernyőjén
nem jelenik meg a
hangerő állítási lehetőség, ha
változtatni akarsz, akkor függőleges
állásba kell forgatnod az
iPod touchot. Persze, ha lenne
olyan fizikai hangerő szabályzó
a készüléken, mint amilyen van
az iPhone-on, akkor ... de nincs.
Összehasonlítva több iPod
touch és iPhone készüléket,
úgy találtuk, hogy az iPodok
hangereje sokkal erősebb, mint
a telefonoké.
iTunes Wi-fi Music Store
Az Almalap szíve szerint átugraná
az iPod touch szemléjének
ezt a fejezetét, mert itthonról
elérhetetlen az iTMS, használatához
abban az országban kibocsátott
hitelkártya szükséges,
amelyik ország boltját használni
szeretnénk - és magyar bolt még
nincs. A rövidített ismertetést viszont
fontosnak véljük, mert a
netes-mobilos vásárlás egyre inkább
meghatározó része életünknek.
El is gondolkodtunk, nincs-e
itt az ideje a mobilos-netes Almalap
értékesítés, letöltés, meghallgatás,
eljátszásnak...
A rettenetes módon iTW-FMS rövidítést
nyert áruház az iPod
touchról érhető csak el, az
iPhone-ról nem - vajh, miért
nem? A bolt pont azt tudja,
amit a nagy iTMS, csak épp a
megjelenése más, értelemszerűen
iPod képernyőre átszabott.
Némi választék szűkítés is társul
ehhez, a podcastok, hangoskönyvek,
tévé-sorozatok és mozik
nem érhetők el a touchról.
Szintén nem válogathatunk a
bulvársztárok playlistjei közül és
nem érhetők el a hetente változó,
ingyenesen letölthető számok
sem (mielőtt: ehhez is vásárlásra
jogosultnak kell lenni).
A boltba belépés pofonegyszerű
- pontosabban ötöd
olyan bonyolult, mert csak
egyetlen ujj kell hozzá, az
amellyel alaphelyzetben látható
lila iTunes ikont megbökjük.
Innentől a vásárlás menete a
szokásos módon zajlik, kár is rá
a szót vesztegetni. A vásárlás
után, a legközelebbi szinkronizálásnál
az eddig kihangsúlyozottakkal
ellentétben, a megvett
zene átkerül az iTunesba,
ahol külön zöld mappában -
purchased on iPod touch - találjuk
meg a Store szekcióban.
Csak a zene kell!
Nem vagyok egy elvakult hangmániás,
számomra a zenehallgatás
nem áldozat bemutatása
a Hang Istenének, hanem hétköznapi
cselekedet, talán ezért
is merek iPodot is használni.
Eleinte a zenéimet 192kb/s
mp3 fájlokba konvertáltam,
majd jött az iPoddal a 192kb/sos
AAC korszak, amelyről feljebb
léptem a 256kb/s-os AACre
és végül egy negyed éve váltottam
Apple Lossless kodekre.
Akármilyen is volt a kódolás
és a sebesség, a visszahallgatás
eszköze az Apple ikonná lett
fehér fülhallgatója volt. Gyors
tesztelést végeztem az ötödik
generációs iPodommal, az
iPhone-ommal és az új iPod
touchommal, de nem érzékeltem
semmi különbséget sem a
hang minőségében. Nálam vájtabb
fülű barátaim is csak nagyon
kis különbséget véltek
felfedezni a két említett iPod
között.
Szerintük a touch kicsit élesebben
szól a magas hangoknál,
a régi iPodnak viszont
jobb középen, a mélyen egyformának
vélték a két iPodot. Az
eltérést, miután elmondták,
mit hallgassak, magam is hallottam,
de sokszor kellett meghallgatnom
ugyanazokat a zenéket
hol az egyik, hol a másik
iPodon, hogy el tudjam mondani
a különbséget.
Az iPod touch, ha intenzíven
használom a Safarit, mondjuk
megnyitok három vastag oldalt
miközben zenét hallgatok, akkor
nagyjából tíz percenként
hallható egy apró ugrás, de
csak akkor vehető észre, ha
meg akarjuk hallani. Érdemes
denevér-hallású barátaimat faggatnom
az iPodok hangjáról?
Megnézem
Ha nem lenne saját iPhoneom
- akkor azonnal vennék
egyet -, akkor soha sem jutott
volna eszembe összevetni a kijelzőjét
az iPod touchéval.
Pontosabban, eszembe jutott
volna, mert ez része az iPod
touch tesztelésének.
Barátnőm, aki még nem kapta
meg a születésnapi iPhoneját,
több napig nyúzta az iPod
touchot és remeknek találta a
480x320-as, 3,5 inches kijelzőjét
úgy színben, mint élességben,
fényerőben. Ám amikor letettem
mellé az asztalra az
iPhone-t, az iPod touch kijelzője
már gyengébb fényűnek, és
kevésbé kristály élesnek tűnt.
Videókat lejátszva pedig az
iPhone telítettebbnek és kontrasztosabbnak
tűnt. Az iPhone
a sötétebb részeken több tónust
volt képes visszaadni.
Itt kell szólni az iPod touchok
Apple által is elismert sötétség
hibájáról. Néhány touch kijelzője
annyira sötét volt, hogy szinte
nem is lehetett látni rajtuk
semmit. Az Apple szokás szerint
először hallani sem akart a hibáról,
majd később önállóan
"felfedezte" azt és firmware frissítéssel
orvosolta is.
Visszatérve a kijelzőkhöz,
amíg nem tettem egymás mellé
az iPhone-t és az iPod touchot,
addig nem láttam semmi gondot
az iPod kijelzőjével. A két
képet egyszerre nézve szinte
bizonyossá vált, hogy nem
ugyanazt az lcd-panelt használja
az Apple a telefonban, mint a touchban. Mivel nem valószínű,
hogy hozzám hasonlóan sokaknak
lenne egyszerre iPhoneja
és touchja, bátran mondhatom,
nézzük a kijelzőt, a különbséget
nem fogjuk meglátni.
Kiegészítők
Az új iPod megvételekor az engem
leginkább foglalkoztató
kérdésem az volt, hogy vajon a
régi kiegészítők, amelyeket
összevásároltam a korábbi
iPodjaimhoz, együttműködneke
majd az iPod touchcsal? Az
Apple például a fejhallgató kimenetét
az idők során az iPod
közepéről a jobb szélére helyezte
át, így számos kiegészítő
vált használhatatlanná.
Az iPod touch vitt is és meg
is tartott kiegészítőt. Három kütyümhöz
ragaszkodtam, az egyik
a Griffin iTrip FM rádióvevő, az
iPod FM Radio Remote - a fejhallgató
zsinórba épülő távvezérlő
és az Apple videó kimenő
kábele. Rövidre zárva a tesztelést,
az iTrip maradt, a többi
ment a lecsóba, így utazás közben
is tudunk majd rádiót is
hallgatni az iPod touchcsal.
Az iPod FM Radio Remote
csatlakoztatása után megjelent
az "Ez az eszköz nem használható
ezzel az iPoddal" üzenet.
A kábellel sem boldogultam,
amit kimondottan az ötödik
generációs (5G - itt a G még
véletlenül sem kapacitást jelent)
iPod videohoz vásároltam.
Az Apple már kínál új
Component AV Cable-t mindhárom
új iPodjához. Másrészt az
új iPod touch csak 480i és 576i
videó kimenetet kínál a classic
és nano 480p és 576p jeléhez
képest.
Miért, Apple, miért?
A fej- és fülhallgatók esetében
az iPod touch jól vizsgázott,
jobban, mint az iPhone.
Az összes otthon fellelhető fejés
fülhallgatóval kipróbáltam
és működött. Így azok, akik
iPodnyi pénzért vagy még többért
vettek extra hangzást adó
eszközt, boldogok lehetnek, az
várhatóan működni fog az iPod
touchcsal, én maradok az Apple
fehér fülesénél.
Meddig bírja az aksi?
Az Apple hivatalosan 22 óra zenehallgatást,
5 óra videó nézést
ígért, a böngészésre nem adott
meg a cég várható használati
időt, az iPhone esetében igen,
ott hat óra netezést ígérnek.
Teljesen feltöltött iPod
touchcsal kezdtem neki az
összes feltett zeném meghallgatásának.
15 órával később,
zsongó fejjel láttam, hogy még
egy harmad töltöttséget jelez
ki az iPod. Éjszakára töltőre
tettem a készüléket, hogy másnap
videó nézéssel tesztelhessek.
Két és fél óra szappanopera
bámulás után épp túl voltunk
a feles jelzésen.
Végül nekiláttam intenzíven
netezni, de majdnem egy egész
nap - pontosabban 14 óra -
kellett ahhoz, hogy a touch
aksija teljesen lemerüljön. A
netezés viszont nagyon relatív
dolog, mert a felvett teljesítmény
függ a wi-fi jelerősségétől,
a letöltés mennyiségétől ...
Összefoglalva
Az Apple ismét magasra helyezte
a lécet, amelyet ő átugrott,
a követők viszont elmehetnek
rúdért, létráért. Amikor az első
iPod megjelent, teljesen átalakította
a zenehallgatási szokásokat
és soha nem látott kezelőfelületet
mutatott be. A konkurencia
azóta is azon fáradozik,
hogy jobb iPodot készítsen
egyszerűbb vezérlő megoldással.
A fáradozás eredménye,
hogy az iPod classic és iPod
nano vezérlője kezd kicsit
ódivatúnak tűnni.
Az iPod touch bemutatásával
az Apple nagyon ellépett
az üldözőitől. A kezelő felület
ismét nagyon jól átgondolt,
nagyon egyszerű és
használata a legtöbb esetben
magától értetődő (talán ezért
része az iPod touch csomagnak
egy kis törlő kendő,
amellyel a kijelzőt tisztíthatjuk
meg ujjnyomainktól -
ahogy ezt tehetjük az új iMacnél
is). Az Album Pörgető nézet
- Cover Flow - nem csak
látványos szemkápráztató megoldás,
de gyors vezérlési lehetőség
lett. Ám ha ez nem nyerné
el tetszésedet, ott a lista
alapú böngészés.
Az iPhone nyomán az Internet
utat talált az iPod touchra
is. Az Apple az eddigi legjobb
böngésző megoldást mutatta
be, a Safari remekül hasít ezen
a zenelejátszón? kézi-számítógépen?
A fényképalbum böngészést
is csak dicsérni tudjuk. A
két ujjas játék miatt szinte jobban
szeretem a fényképeimet
iPodon mutogatni, mint a Macemen.
A wi-fis iTMS szintén nyerő
(nem nálunk, Amerikában). A
legtöbb mp3- zenebolt szenved
a közvetítő eszköz használatának
szükségességétől, az Apple
megmutatta, merre a jövő. A
bolt iPodra optimalizálása példamutató
lehet a követők számára.
Azért nem minden ennyire
tökéletes. Nem teljesen értem,
miért nincs például levelező
kliens - gondolok itt az
iPhone-on is futó Mailre. Persze,
ott a Safari és a net-alapú
levelezők, például a .Mac alól
is elérhető @mac.com.
A levelezés hiányát még
csak-csak megértem, de értelmes
magyarázatot nem leltem
az iCal iPodra tett Calendarjának
csak olvashatóságára. Irritáló,
hogy a Naptár nem módosítható,
amíg ezt az Apple a
névjegyzék - AddressBook vonalon
meg tudta oldani. ahogy
érthetetlen számomra egy jegyzettömb
hiánya is.
A kijelzők esetében nyilvánvalóvá
vált számunkra, hogy az
iPod touchnál az Apple egy
olcsóbb kijelző mellett döntött,
mint az iPhone-é. Igaz, ha nem
tesszük a két eszközt egymás
mellé, nem látható az iPod
gyengébbsége.
A fentiek kiküszöbölésével -
amelyek valószínűleg a következő
generációs touchoknál meg
fognak történni -, az Apple ismét
nagyot alkot, magasan a
léc a vetélytársak számára.
Személy szerint örülnék, ha a
16GB 160GB-ra nőne, bár érteni
vélem az Apple ez irányú üzletpolitikáját.
Előny:
- külalak, súly
- 3,5 inches kijelző videózáshoz
- ujjat használó felhasználói felület
- beépített böngésző
- wi-fi támogatás
- iTMS wi-fin
Hátrány:
- e-mail kliens,
- nem szerkeszthető Naptár,
- iPhone-énál rosszabb kijelző,
- 16GB kevés
- nem lehet wi-fi-n szinkronizálni
- nem használható külső merevlemezként. |