Hirdetés

Alumínium és üveg

Az esztétika és a használhatóság elkápráztató frigye

A most lecserélt fehér iMac házat még a G5 korszakban mutatta be az Apple (2004. augusztus), és azóta csak apróbb változtatásokat hajtottak végre rajta, miközben a gép 17 inchesről 20 inchesre és 24 inchesre is felnőtt. Akkor az iMacet a "De hova tűnt a számítógép?" szlogennel hirdették. (Almalapos tapasztalat, hogy a szlogen még mindig működik, legutoljára a PrintExpo kiállításon kereste fel a kiállított iMacet egy anyuka hitetlenkedve. A fia azt mesélte, hogy kiállítottak egy monitort, ami számítógép, de ő ezt nem hitte. Egy óra ismerkedés után megrendelte az új iMacet.)

A megújult iMac kijelzője is változott, az eddigi matt helyett fényessé lett. Körbe egy inch széles fekete kávát is kapott a monitor, amely némi virtuális védelmet ad a képernyő összefogdosása ellen - amikor el akarjuk a gépet fordítani és fent fogjuk meg, az ujjunk nem ér rá a képernyőre. Az iMac kapcsán tökéletes gondolat a megőrizve megszüntetés. Maradt az alak, de a fehér műanyag ház alumínium és üvegre cserélődött. Az Alma-logó a gép hátán fehérről feketévé lett.

Balról jobbra: iMac G3 (1999. január, 266MHz, G3, 6GB HDD, 256MB RAM, eperszín), "bólogatós" iMac (2002. január, 800MHz, G4, 40GB HDD, 512MB RAM), iMac 17" (2005. október, 1,9GHz, G5, 250GB HDD, 512MB RAM), iMac 20" (2007. augusztus,2,4GHz, Core 2 Duo, 320GB HDD, 1GB RAM). Nekem leginkább épp az iMac hátoldala tetszik, amelyet a kicsomagolás után megnézünk, megjegyezzük, hogy mi merre található rajta, majd odatesszük a gépet az asztalon a végső helyére és soha több nem vetünk egyetlen pillantást sem a matt fekete alumínium hátoldalra. A bekapcsoláshoz bal kézzel kell a gép hátoldalához nyúlnunk, a kábelek csatlakozási helye pedig a jobb oldal - már ha szemben áll velünk az iMac.

Az új iMac épp úgy az Intel Santa Rosa/Centrio Dou chipszettjét használja, ahogy a nem rég megjelent MacBook Pro - azaz a két gép közel azonos. Az iMac is érti a 802.11n szabványt, megnőtt a busz-sebessége.

A kiváró vásárlók számára jó hír, hogy a kiépítés alkalmas az év végén megjelenő 45 nanométeres Intel Penryn processzor befogadására is.

Az Apple-t a gondos, részletekre kiterjedô odafigyelés (is) teszi naggyá. Az egybeépített gépek egyre gyakrabban állnak térben, nem falhoz szorítva, így nem mindegy, mi van a hátoldalon. A "bólogatós" iMac az Apple logót, a fehér iMac - reklámokban is láthatóan - az iMac nevet hirdette. A gép grafikus képességei is javultak - szerény mértékben. A legolcsóbb 2GHz-es gépbe a 128MB-os ATI Radeon 2400XT került, ami nem egy fantasztikus tudású grafikus processzort bíró kártya. A helyzet jobb a két nagyobb gépnél, ezek az ATI Radeon 2600 Pro 256 mega rammal megpakolt kártyáját kapták. Mindkét kártya maradéktalanul támogatja a DirectXt, így nincs akadálya az iMac Vista munkaállomássá alakításának - igen, van aki számára ez fontos.

A tervezés előrelátást dicsérjük akkor is, amikor észrevesszük, hogy a gép HDCPtámogatást is ad, így nem lesz akadálya a Blu-ray és HD-DVD beszerelésének sem. (Ezt persze ne mi tegyük majd meg, hanem vásároljuk meg az ilyen képességgel szerelt majd megjelenő iMacet.)

Az Apple teljesen újratervezte a billentyűzetet is - az alumínium házhoz jól passzol az új alumínium billentyűzet. Ez jóval alacsonyabb, mint elődje, az előző Pro Keyboard. Első ránézésre látható, hogy a billentyűk közt jelentős rések keletkeztek. A billentyűk kicsit nagyobbak, 16 milliméteresek - korábbi billentyű 14,5 milliméteres volt. Ugyanakkor a billentyűknek nincs pereme, nem homorúak. A funkció billentyű sor szerepe is megváltozott.


DOBOZBÓL KIVÉVE
Az iMac egyetlen dobozban érkezik, amely súlyosabb, mint első látásra tűnik. Kinyitva hatalmas gépvédő hungarocellt látunk, középen egy diszkrét fehér dobozt, amelyen ott a címke: "Designed by Apple in California". A dobozban találjuk meg a billentyűzetet, a Front Row távvezérlőjét, az Egerek Egerét, a felhasználói kézkönyvet, a visszaállító DVD-t és egy fekete törlőruhát.

Erre nem a gép használata közben lesz nekünk szükségünk, hanem a monitor tisztán tartására szolgál, ha nem tudjuk megállni hogy ujjunkkal bökdössük a kijelzőt (ezt a számítógépesek egy része annyira gyűlöli, hogy képes ügyféllel és baráttal is ordítani, hogy ne tapizzák össze a kijelzőt).

Balra fent a G3-as iMac jobb oldalán található kapuk és portok (külön reset gomb is volt), jobbra fent a "bólogatós" iMac hátoldala, majd lent a fehér és az alumínium iMac hátoldalának egy-egy részlete. Az elsô iMac USB 1.0 portjától az USB 2.0/FireWire 800-ig jutott az Apple. Maga a gép kecses, kicsit, de nagyon kicsit gömbölyded.
Egyetlen alumínium darabból hajlítják, nem találunk egyetlen varratot sem. A hangszórók a gép alján vannak a memória helyek két oldalán.

Ha már a memória szóba került, a gép 1GB memóriával érkezik. Az Apple-től szokatlan módon ez egyetlen 1GB-os SODIMM modult jelent, így üresen marad a másik memória-hely (memória-slot), a bővítés számára. A memória bővítés egyszerű, a hangszórók közti egyetlen csavart kell kicsavarozni, hogy levehessük a memóriákat fedő üreg ajtaját, utána már behelyezhetjük az új RAM modult.

A merevlemez-cseréhez vagy proci-cseréhez a házat kellene kinyitni, de erre ne is gondoljunk, mert egyfelől garanciavesztéssel jár, másrészt nem vagyunk minősített Apple-szervíz.


INDÍTÁS
Az iMac igen gyorsan üzemkész a bekapcsolását követően. Ha jól mértük, akkor 26 másodpercre van szüksége a bejelentkezési ablak megjelenítéséhez - öt és fél kört megy a kis óraszerű jel az indítás után -, a 17 inches MacBook Pro-nak ehhez fél másodperccel kevesebb szükséges, a régebbi, 2,33GHzes MacBook Pro-nak viszont 30 másodperc szükséges. Persze az Apple gépeit nagyon ritkán kapcsoljuk le, inkább altatjuk őket, így az újraindítási idő inkább csak egy érdekes statisztikai adat, mintsem meghatározó fontosságú számadat.


ALUMÍNIUM ÉS ÜVEG
Az iMac új sorozata már a dobozból kivéve megmutatja, miben különbözik elődjétől. Az egybeépített, ragyogó fehér gép helyett egy fénylő alumínium hát és oldallapú, szemből csillogó üvegű iMacet találunk a dobozban. Az LCD képernyőt három centis fekete keret öleli körül. A megjelenítő az üveg mögött lapul.


A SIMA ÜVEG MÖGÖTT.
"A kicsomagolás után el is kapott a páni félelem, hogy miként fogom majd a kijelzôt látni a becsillanó ablak fénye, lámpa világítás és más tükrözôdések mellett. Pontosabban ezek nélkül." - e sorok fordítása vezette amatôr fotós kezünket. Nincs is szebb, mint amikor egy Macen Mac tükrözôdik... Egészen kedvet kaptam az új iMac fotózásához, ha valaha publikálom majd ezeket a képeket, akkor azt minden bizonnyal a "tükröződések egy sima kijelzőn" címmel fogom közreadni. A kicsomagolás után el is kapott a páni félelem, hogy miként fogom majd a kijelzőt látni a becsillanó ablak fénye, lámpa világítás és más tükröződések mellett. Pontosabban ezek nélkül.

Aztán, amikor elkezdtem használni a gépet, pár perc múlva már nem is láttam, hogy néhány tárgynak még mindig észrevehető a tükörképe, az agyam megtanulta, mit szeretnék látni - vagy az új iMac hipnotizált.

Hosszabb használat esetén sem jelent gondot a sima üveg, bár kerülni érdemes a közvetlen tükröződő fényeket. Persze, ha utálod a tükröződő üvegfelületeket, akkor légy készen arra, hogy a Maced miatt át fogod rendezni a lakásodat, új fényforrásokat vásárolsz - de csak ha tényleg allergiás vagy az alig észlelhető tükröződésre.

A kijelző egyébként ragyogó fényerejű, a színek szinte élnek és telítettek. A kijelző fényereje - szemre - meghaladja a 23 inches Apple Cinema Display fényerejét. A teljes fényerő sok is egy normális, átlagos megvilágítású irodában vagy szobában, én 80 százalékra vettem le - vagy emeltem fel? - a fényerőt. A teljes fényerőt nézve hiszem, hogy hetek alatt szükségem lenne egy vakvezető kutyára.

Az új iMac monitorjának kisebb a látóhatósági szöge, mint elődjéé volt. Az előző 20 inches iMac esetén ez 170 fok volt, az újnál csak 160 fok - azaz 5-5 fok mindkét irányban, ami nem sok, de tényszerűen kevesebb lett. Bár ha arra gondolok, hogy 180 fok a maximum, nos, akkor nincs igazán miért panaszkodnom.

Írásom elején már említettem, hogy a billentyűzet drasztikusan átalakult. Egyrészt nagyon vékonnyá lett, nincs egy centi vastag sem, másrészt a billentyűk mobil-gomb stílusúakká alakultak.

Az alumínium ház remekül mutat, beilleszkedik az Apple arculatba, a fehér billentyű gombok már kevésbé - szerintem az alumínium-fekete páros Apple-ösebb lenne az alumínium- fehér párosnál. Az óhatatlan koszosodást meg sem merem említeni, bár az egy idő utána fekete billentyűkön is láthatóvá válik.

Nem kis kíváncsisággal csatlakoztattam az új billentyűzetet az iMachez, a műveltet talán a lázas sietség jelzős szerkezettel lehetne hűen érzékeltetni. Kényes vagyok a billentyűzetre. Imádom a laptopos billentyűzetet, de éveken át használtam az Apple Pro Keyboardot is, amelyet még az első Mac Prohoz vettem.

Az új billentyuzet. Remegô kézzel készített felvételünkön is látható, hogy a billentyuk közti hely nagyobb, mint a laptopokon, a billentyuk felülete nem homorú. A funkció sort feladatát pedig jól megkavarta az Apple, az F3 lett az Exposé, az F4 a Dashboard hívó billentyuje. Tanulj! Az új billentyűzet elsőre nagyon jónak tetszett, az érintés és leütés mélysége is kellemes volt. A billentyűk közti rés viszont nagy és zavaró. Leszorítottam a csuklómat, kilazítottam az ujj ízületeimet és belecsaptam. Az első bekezdésben annyi hibát vétettem, mint korábban egy egész cikkben - pedig aránylag hosszú (és remélem izgalmas) cikkeket vetek bájtokba.

A billentyűk laposak a megszokott konvex, billentyű közép felé mélyüléshez képest. Ez nem csak szokatlan volt eleinte, de a melléütések számátis gyarapította, a hiányzó billentyű perem nem pontosította kellőképp az ujjaim elhelyezését. Aztán, a harmadik bekezdés végére érve, ezt is megszoktam, ahogy a monitor tükröződés is eltűnt. Barátnőm is merő kétkedéssel és elutasítással ért hozzá az új billentyűzethez, de öt perc múlva már eltűnt a jobb szájszegletéből az a kis ránc, amely a kétkedést és elutasítást jelenti.

Két megjegyzésem lenne még a billentyűzettel kapcsolatban. Az egyik, hogy az F-billentyűk, a funkció gombok nagy többségét a hangerő, a fényesség állítására és az Exposé vezérlésére programozta be az Apple. A valódi funkciók használatához, akárcsak a MacBookoknál, az Fn váltót kell lenyomva tartani. Ez a beállítás természetesen megváltoztatható a System Preferences > Keyboard és Mouse paneljén, de akkor elveszítjük a gyors halkítás vagy fényerő állítás lehetőségét. Persze ki-ki ízlése szerint.


FÉNYESSÉG, EXPOSÉ ÉS DASHBOARD
(Bravúros alcím ez - mondaná a Kazinczy díjas Gonosz Almalap.) A másik megjegyzés az, hogy nekem nem tökéletes a billentyűzet dőlésszöge, túlságosan is asztal síkú. Az már biztos a tömpe ujjaim átka - bár édesanyám rajong ezért a tízért -, hogy a számok gépelése során kicsit gyakran sikerül még valamelyik F billentyűt is megütnöm. Biztos ez is szokás kérdése, hiszen sem a MacBookomon, sem a régi Apple billentyűzetem nem hibáztam így ilyen gyakran.

Az iSight kamera épp oly módon működik, mint a korábbi iMacekben, és a sztárolt Egerek Egere (szül: Mighty Mouse) sem tér el semmiben a korábbitól, igazából ennél többet nem is érdemes róluk szólni.


A TÖBBI CUCC
Az új iMac dögös és csendes állat. A minden idők leghangtalanabb Macjénél, a G4 Cube-nál ugyan hallhatóbb a jelenléte, azért igencsak hegyezni kell a fület és környéken nagy csendnek kell ahhoz beállni, hogy meghalljuk az új jövevény halk zümmögését. Ez persze nem csak az iMac altatási idejére áll, a legnagyobb terhelés mellett sem zúgnak a ventilátorok.

A Temperature Monitorral normál és erős terhelés mellett is megmértem az iMacben uralkodó hőmérsékletet. Nem olvastam le túl magas értékeket.
Alaphasználat mellett a processzor 40-45 Celsius fokos volt, a legnagyobb meleget a grafikus processzor körül mértem, ott 60 fok volt. Megpörgetve a gépet, a CPU hőmérséklete 56 fokra ment fel.

A gép teteje kézzel érintve is meleg, sőt, forró lett a nagy terhelésnél. Az Apple logó felett - a gép hátoldalán - pedig érezni, ahogy a ventilátor kihajtja a meleg levegőt. De még így is sokkal hűvösebb a gép, mint bármelyik hordozható modell - ugye emlékszünk még az epilálásra is képes kis Power- Book 12-re? Az elődjénél kisebb házba szorított iMac hűtése megfelelő.

Minden iMac támogatja a 802.11n - tehát a legújabb - wi-fi szabványt ahogy a Bluetooth 2.0+EDR-t is. Az alumínium ház miatt azonban voltak kétségeim, a wi-fi antenna átlát- e a fémborításon?


VEZETÉK NÉLKÜL
A gépet otthon teszteltem, a házam klasszikus chicagoi otthon, hosszú és keskeny. Az irodám hátul fent van a padláson, az egyik hub pedig lent a földszinten a bejáratnál. Az iMac átlátta a távot, de csak két jelnyi erősséget mutatott az optimális négy helyett. Amikor az iMac helyére a MacBook Promat tettem, az három jel erősséggel látta a bejárati AirPortot.

Ráadásul ezzel a géppel akár rá is csatlakozhattam volna a szomszédom jelszóval nem védett wi-fi routerére, azt az iMac nem is látta meg.
A Bluetooth működésével nem volt probléma, azonnal megtalálta a mobiltelefonomat és sikerrel összeismertettem az Apple Wireless Keyboardommal is.


TELJESÍTMÉNY
Úgy vélem, az iMac nagyon szép, halkan és fel nem melegedve futó gép, a sima üveg fedte kijelző és az új billentyűzet pedig viszonylag könnyen megszokható. Így itt az ideje, hogy az esztétika után megvizsgáljuk a gép tudását is!

Négy gépet mértünk össze. Ahogy látható, mind a négy kétmagos Intel chipes, a gépeken a Mac OS X 10.4.10. futott, mindent frissítettünk a legújabb verzióra, a teszteléseket közvetlenül a gépek újraindítása után végeztük el. Az "egy mérés nem mérés, három mérés már mérés" - elvet követve minden tesztet háromszor futtattunk le.

Az új iMac rendesen teljesített. A MacBook Pro-val fej-fej mellett haladt, néha meg is előzte. A Mac Pro-tól elszenvedett nagy verések magyarázata a Mac Pro négy magjában keresendő, a számolás igényes munkák végzésére érdemes ez utóbbi gép mellett dönteni. Az interface tesztek során is nagy volt a Mac Pro előnye, ám a többi mérésben az alumínium iMac rendesen helyt állt.

A technika ördögével cimboráló barátom számára a legnagyobb meglepetést az az arány okozta, amennyivel a 17 inches MacBook Pro-t győzte le az új iMac. Ahogy magyarázta, mindkét gépben ugyanaz a processzor és chipset található. Az egyetlen különbség, hogy a hordozható gép merevlemeze csak 5400-t fordul percenként és a videokártya. E két utóbbi eltérés billenthette az iMac javára a küzdelmet a tesztekben kivéve a memória-streamlést.

Az iMac jól teljesített az OpenGL teszten, a Mac Pro ismét a több magos processzorszettjének köszönhette, hogy a renderelésben torony magasan nyert. Az OpenGL kapcsán még érdemes megjegyeznünk, hogy amikor a MacBook Pro gépet teszteltük, akkor derült ki számunkra, hogy az nVidia kártyák rendre alul maradnak az ATIkkal szemben, mintha az nVidia megoldások optimalizálása nem sikerült volna tökéletesre.
A Mac Pro annak ellenére nyert, hogy nVidia GeForce 7300 GT kártyás. A grafikonok egyénként tényszerű igazolását adják, az új iMac minden szempontból jobb a réginél.


ALKALMAZÁSOK MÉRÉSE
Az iMac itt is többségében verte a hasonló hardver elemekből épített MacBook Pro-t. Először berippeltem egy DVD-t, majd a Handbreak 0.85b-vel átkonvertáltam a video_ts állományokat egyetlen mpeg-4 fájlba az alkalmazás alapbeállításait használva. A Core Duo-s iMac itt kicsit lemaradt, a másik három gép folyamatosan 90-95 fps (frame pers second - képkocka másodpercenként) értéket teljesített.

A Mac Pro-t győztessé nagyobb órajele és több magja tette. A QuickTime-mal 60 megás mozi-előzetest konvertáltattam iPod formátumúra az alapbeállításokat használva itt is. Itt nyert az iMac, második lett a Mac Pro - az öreg iMac tempóján pedig látszott, hogy már nem mai gép, egy perccel tovább dolgozott.

A harmadik tesztben aiff fájlokat alakíttattam 256kb/s VBR AAC állományokká az iTunesszal. Itt aztán megmutatta gyorsaságát az új iMac és lassúságát a régi.

Az archív anyag kitömörítésében is nyert az új 20 inches. A második a Mac Pro lett, a hordozható gép és az öreg iMac sokkal lassabb volt. A negyedik elvégzett teszt alanya az Xcode 2.4.1 szoftver volt, ez ingyen letölthető egyébként az Apple honlapjáról. Ennél a mérésnél is az iMac bizonyult a legerősebbnek.


ÖSSZEFOGLALÁS
A mostani, alumínium iMac a legjelentősebb változás azóta, hogy az "bólogatós" iMac G4- ről iMac G5-re váltottunk. És amíg a G5-ös szelleme és alakja ugyan itt él közöttünk, az új iMac jelentősen eltér elődjétől. A megjelenésével - alumínium ház, üveg képernyő védő, fekete keret a kijelző körül - az iMac leginkább egy LCD tévére emlékeztet.

A fém ház és a fekete kávát egészen megkedveltem pár napnyi használat alatt, a gép hátán lévő fekete Apple logóról ezt már nem mondhatom el (talán ezért van a gép hátsó felén - éledt fel a Gonosz Almalap).

A gép tesztelése előtt a leginkább amiatt aggódtam, hogy az üveg tükröződést és az új billentyűzetet nem fogom tudni megszokni, használatuk akadályozni fog az iMac használatában. Nem így lett, nagyon rövid idő alatt sikerült hozzájuk szoknom - persze mindenki más. Ha lenne befolyásom az Apple-nél, akkor talán a kijelző nem lenne ennyire fényes, kicsit matt nekem jobban bejönne - de nincs befolyásom. Azt tanácsolom, hogy ha elsőre kicsit idegenkednél is, adj egy esélyt (a békének) és az új iMacnek.

A billentyűzet csere kapcsán a tesztelés után új gondolataim is támadtak. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy nekem nagyon bejönnek az ilyen laptop típusú billentyűzetek. Imádom a finom billentyű érintést, az Apple Pro Keyboard majdhogynem álmaim megvalósulása. Való igaz, hogy lehetne egy kicsit jobban dönthető - ahogy az első iMac billentyű kihajtható támasza volt, ami szintén jobban megdöntötte a tasztatúrát, vagy a klasszikus pécés billentyűzetek a maguk két döntési fokozatával. Véleményem szerint jobb lenne, ha az Apple nem kombinálná össze a funkció billentyűket a fényesség, hangerő és más vezérlő lehetőségekkel - ezek nyugodtan kaphatnának önálló billentyűket.

A géppel kapcsolatban csupán egy szűkösség érzetem támadt, ez pedig az USB 2.0 portok száma. Az USB mára nagyon fontos lett, az én gépemhez állandóan kötődik egy szkenner, szinte mindig ott a podcast készítéshez, cseteléshez a mikrofon - a beépített mikrofon elég zajos -, és akkor hozom még a fényképezőgépem, a külső merevlemezem, az iPodom, ...

Igaz, ott van a billentyűzeten is az USB port, de abból az egyik az egéré, a másikba meg mást, mint memória-sticket nem illik bedugni, mert ronda - ami ugyan esztétikai kérdés, de hát az egész Mac az esztétikum tárgyiasodása. Az USB portok száma egyébként a FireWire portok rovására is növelhető lenne, a FireWire éra véget ért.

A 800-as port persze a videokamerák miatt nélkülözhetetlen. A teljesítmény tekintetében az iMac azt nyújtja, amit várunk tőle. Az ismertetett tesztben verte az azonos processzorral és alkatrészekkel bíró MacBook Pro-t, de remekül állta a versenyt a Mac Pro-val is. Az alaplapi busz sebessége meghatározó, az öreg iMacet e miatt verte annyival az új iMac, erre a processzor órajelük közötti különbség alapján nem lehetett számítani.

A húsz inches iMac szolid gép. A 320 gigás merevlemez alapvetően elég, persze lehet nagyobb merevlemezzel rendelni a gépet (ha Amerikában teszed ezt - toldotta ide gyorsan be a Gonosz Almalap), de ott az USB és FireWire merevlemez csatlakoztatási lehetőség is. A grafikus kártya az Apple szokása szerint nem az, amitől a gamerek lemennének hídba, a cég valamiért szűkmarkú a kijelző vezérlőkkel - miért is nem került a 20-as iMacekbe teljesen felszerelt ATI Radeon kártya -, mit is mondhatnánk a két-Xeon procis Mac Pro nVidia GeForce 7300 GT kártyáról? Ám akinek szükséges, az megkapta a teljes DirectX 10 támogatást a géptől.

Az Inteles Macek gyorsak, az alkalmazások elsöprő többsége már univerzális-bináris (ez a megnevezés, ha elfelejtettük volna, az Inteles Macekre történt optimalizáció jelzője). Az Apple gépei - beleértve az új iMacet is - a helyükön vannak. Teljesítményben és árban versenyképesek a minőségi pécékkel, és ha imádod a mindent egybeépítünk módot, akkor az iMac ideális és gazdaságos választás. Ha még régi PowerPC-s gépen dolgoznál, de érzed már a váltás szükségszerűségét, akkor az új iMac ideális az Intelesedéshez.


Előnyök
- sebesség,
- 802.11n támogatás,
- remek dizájn,
- 1GB egy slotban üresen hagyva a másik helyet,
- fényes, erős képű kijelző,

Hátrányok
- új billentyűzet - használatát meg kell szokni, nem fog mindenkinek tetszeni,
- erősen tükröződő képernyő védő üveg,
- az alumínium háztól csökkent képességű wi-fi,
- nincs bővítési lehetőség,
- gyenge grafikus-kártya,
- elődjénél kisebb láthatósági szög
 

A lap tetejére


Hardveres írásaink