Hirdetés

Creative Suite 3 - 1. cikk

Bridge - InDesign - Photoshop - Illustrator - Flash - Dreamweaver


BRIDGE
A régi Bridge-ben két oszlop volt, a favorites- mappa a bal oldalon, a content - itt láttuk a képeket - a jobb oldalon. A hármasban három osztatú a képernyő a Bridge-ben, az jobb oldalon jelent meg egy újabb oszlop, amely a Preview, Metaadat és Keyword listákat tartalmazza.

Az egyik legfontosabb újdonságot a baloldali - hogy csapongjunk rendesen - a Filter megjelenése, teljesen logikusan az épp kiválasztott mappa vagy mappák - de erről majd később - tartalmának szűkítésére szolgál. A Filter a gondolkodó eszköztár, mert szűrési lehetőségként csak azokat a választásokat kínálja fel, amelynek az adott képekre értelme van. Ha csak öt csillagos képeket látunk, akkor ugye négy vagy három csillagosokat emlegetni szószátyárság és időhúzás (tizenegyes!) lenne. Az öt csillag megjelenítésének van értelme, és nem csak a matematika tudomány szerint, a jelenlegi gyűjteményben találhatók csillagtalan és csillagos képek is, az öt csillag e szétválasztást kínálja. A Bridge Filter nem csak szűrést kínál, de folyamatosan ki is jelzi, hogy az adott feltételnek hány kép tesz eleget a megjelenítettek közül.

Ha bármelyik képnek megváltoztatjuk a csillagszámát, akkor a Bridge gyorsan frissíti magát - mindig a pillanatnyilag aktuális beállítást látjuk. Ha az egyik ötcsillagos képet leminősítjük négy csillagossá, akkor a kép eltűnik, hiszen az ötcsillagosokat jelöltük be szűrőfeltételnek - ám azonnal megjelenik egy új szűrési lehetőség, a négycsillagos, hiszen a kiválasztott gyűjteményben most már akad csillagtalan, négy- illetve ötcsillagos is. Nem is kell mondanunk, hogy a négycsillagos opció mellett felbukkan az ilyen jellemzőjű képek számosságát jelző matematikai jel, az egyes is.

Amíg a csillagokat kevesen használják, addig a fájl típusok maguktól jelentkeznek, mint szűrés lehetőség, a Bridge él is a felkínálkozással. Az Adobe nem kis büszkeséggel írja ki, hogy hány darab Adobe Flash dokumentumot talál - aki most emlékei mélyén azt az infot leli, hogy a Flasht egy Macromedia nevű vállalkozás vitte sikerre, az vegye le a polcról Orwell 1984 című remekét, a Macromedia felvásárlásával az Adobe visszamenőleg is átírta a történelmet, mondhatjuk persze pragmatikus logikával vagy kis mosollyal, de mostantól az Adobe vitte diadalra a Flasht.

A szűrési lehetőségek között ott találjuk a csillagozásnál talán csak egy árnyalattal gyakrabban használt Keyword-öket, a kulcsszavakat. Személyes tapasztalat alapján úgy véljük, hogy valahol az ezres képnagyságrend elérése készteti az embert arra, hogy belevesse magát a kulcsszavazás és csillagozás világába. Addig inkább mappa hátán mappa megoldással igyekszik rendet tartani vagy zseniként átlátni a káoszon.

A fájlokat jellemzi létrehozási és utolsó módosítási dátumuk is - a Bridge ezek szerint is képes megválogatni a felmutatandó képeket. Maradva az előző ezres képszámnál, ez nem kevés dátumbejegyzést jelent. Szerencsénkre a dátumos szűrés, a többihez hasonlóan kis fülre zsugorítható, egy sorossá tehető. Amiért már most felsírunk és várjuk a CS4-t, az a heti vagy havi szűkítési lehetőség - persze ez itt is megoldható szorgos klikkeléssel, de szép lett volna (kis naptár rajz, klikkelés hétre, hónapra).

A szűrési lehetőségek tárháza a kép egyéb jellemzőire épülő válogatással ér véget, a sok közül gyorsan elérhetjük az álló vagy a fekvő képeket - igen, a négyzet alakúakat az Adobe külön kezeli. Kereshetünk oldalarány szerint is, ha éppen erre vágynánk, gyakran sóhajtunk hát fel, de jó is lenne egy 13:7 oldalarányú kép - és klikk, máris előttünk a teljes választék.

És végül, de nem utolsó sorban a képek számosságát csökkenthetjük ISO szerint - már ha fényképek között válogatunk, vagy a fényképezőgép széria száma szerint - ez kicsit húzós, azt tudom, hogy én Canon, a kollégám meg Nikon gépet használ. Persze ez remek mód arra, hogy megtudjuk, melyik gépnek mi a szériaszáma és informálódjunk afelől is, hogy minden fényképezőgép ezek szerint önálló azonosítási számmal bír, amely beleivódik a készített képekbe - ugye nem tettük el az Orwell könyvet?

Ha egy fényképet választunk ki, akkor a jobb oldal is életre kel, pontosabban értelmet nyer a jobb oldali Metadata hasáb, ahol fényképezőgép kijelzőt imitáló megjelenítésben láthatjuk a kiválasztott fotó néhány metaadatát.

A Bridge paneljei átcsoportosíthatók. A gyűjtemény-kiválasztást kínáló Favorites/ Kedvencek, a Folders/Mappák, a szűrési lehetőségek garmadáját felmutató Filter/Szűrés, a Preview/Nézet, a képpel együtt rögzülő, de meg nem jelenő adatokat gyűjtő Metadata/Metaadat, a Keywords/Kulcsszavak és az előnézeti képeket bemutató Contents/Tartalom bármilyen három hasábos elrendezésben élhet - rajtunk múlik, hogy a számunkra leghasználhatóbb elrendezést alkossuk meg. A nagy műgonddal összeállított elrendezés el is menthető a Window > Workspace paranccsal, és innen elő is hívhatjuk a megfelelő elrendezést. Sőt! A jobb oldali hasáb alatt kis számok jelzik az első három munkaterület beállítást, így igazán gyorsan átrendezhetjük a képernyőt magunk előtt.

A Window menü alatt található első parancs, a New Synchronized Window is izgalmas lehet azon grafikusok számára, akik több monitort használnak. A Bridge e parancs hatására második, harmadik és nyolcadik ablakot nyit, amelyeket rendre áthúzhatunk a második, harmadik vagy akár nyolcadik monitorunkra. Az ablakok tartalma azonban összefügg egymással, ha az egyikben olyan választást, kijelölést végzünk, amely más panelek tartalmára is kihatással van, akkor azok rendben módosulnak.

A Bridge fejlesztői speciális nagyító eszközt építettek be a Bridge Preview paneljébe. Ide szúrjuk be, hogy a CS3-mal eltűntek az Adobe szóhasználatából a paletták és megjelentek a panelek - a jelölt fogalom nem változott. A Bridge gazdagodott egy új nagyító eszközzel, amellyel a kép adott részlete nagyítható fel - aki már látta az Aperture lupéját, annak számára ismerős megoldás ez. De mindenképp hasznos és jó. A lupe természetesen mozgatható, a Bridge folyamatosan frissíti a nagyítást.

A képek válogatását így jelentősen megkönnyíti a Bridge, hiszen nem kell mindent az anya-alkalmazásában megnyitnunk ahhoz, hogy eredeti méretben lássuk. hasonlóan életrevaló - elvárt megoldás, hogy több képet vethessünk egyszerre össze. Aki arra gondol, hogy beszivárog a fotós felhasználói mód, az szerintünk jól tippel. A fényképészek számára kínált szoftvereket jellemzi a két vagy több kép összevethetőségét kínáló megoldás - az Adobe a sajátját nemes egyszerűséggel átemelte ide a Ligthroomból. A Photoshop Lightroomból.

Eddig minden igyekezetünk ellenére képekről írtunk, mint a Bridge által mutatni képes tárgyakról, pedig a Bridge más formátumokkal is megbirkózik, lelkesen felfedi a PDF állományok vagy az InDesign sablonok titkát épp úgy, mint ahogy alkalmas Flash animációk, Flash-videók lejátszására is. (Ellenőrző kérdés: Ki vitte diadalra a Flash-formátumot?)

A fotós oldalról beszéltünk, és sokak számára onnan lesz ismerős a stack, vagy sorozat fogalma is, ám ez már a CS2-ben is megjelent. Amikor egy adott témáról számtalan képet készítünk, akkor az áttekintést némileg zavarja a számtalan hasonló kép - ez sorozat készítésekor még inkább igaz.

Mennyivel egyszerűbb volna, ha az ilyen képeket egyikük mögé lehetne becsúsztatni - ismerős gondolat ismerős megvalósítása a Bridge-ben a Stack képzés. A Stack tetején álló kép, amit látunk, ami alapján beazonosíthatjuk a csomag tartalmát, például legfelülre kerül az ártatlan Gombóc Artúr képe, amíg alatta sorakoznak a barátunkról vagy barátnőnkről tudta nélkül készített korosztályos képek. A csoportra utal egy kis, a csomag darabszámát jelző kis szám az előnézetben, erre a számra kattintva fedhető fel és rejthető el a csoport összes képe. Ha elég nagy méretű a nézőkép - ezt a Bridge alján lévő csúszkával befolyásolhatjuk -, akkor a csomag nézőképének a tetején egy másik csúszkán mozogva végiglapozhatjuk a csomag tartalmát.


PHOTOSHOP
A Photoshop változatlanul az Adobe zászlóshajója, bár egyes vélekedések szerint az InDesign erősen felzárkózott. Befejezendő a tengeri eszmefuttatást, az elkövetkező két év ad majd választ arra, hogy a flottába idén besorolt Flash és Dreamweaver nevű egységek milyen rangot vívnak ki maguknak.

Ez utóbbiak egy hajót már elsüllyesztettek, ki emlékszik már a mélyben nyugvó GoLive-ra? A Photoshop prezentációk kötelező eleme annak megemlítése, hogy a Photoshop már nem önálló alkalmazás, hanem egész család. A legnagyobb a mobil-telefonos és mozis szerkesztésekre is alkalmas Extended, a Photoshop maradt a megszokott, a fotós kis testvér a Lightroom és a beugró alkalmazás az Elements.

A Photoshopot is felvértezték pár pazar újítással. Az első mindjárt a körberajzolás, szlengben körbepácolás. Ez az a folyamat, amikor a kép egy adott részletét kell kivárni a képből - ez a feladat a legidőigényesebb és legkevésbé sem produktívnak tűnő, igazi szöszölős munka. A demonstrációkon szinte mindegyik képkezelő program, így most a Photoshop is, megoldást kínál, amikor klikk-az-egérrel-és-már-kész is. Az ilyen fejlesztések sikeres bemutatása megköveteli, hogy a kivágandó kép jól elkülönüljön a háttértől - az Adobe által használt kép e követelménynek hibátlanul megfelel: a vörös téglafal előtt fehér pólóban álló fiú alakját bárki ki tudja vágni, még az is, aki életében nem ült még Photoshop előtt. DTP-n felnőtt kollégám kedvenc képe a szavanna magas füvében megbúvó oroszlán lenne, amelynek sörénye szálldos, ittott előbukkan a magas fűszálak közül - és ki tudja miért, az oroszlán szinte bele is olvad színileg a tájba.

De mivel az új eszköz szavanna helyett téglafal, oroszlán helyett fiatalembert választott bemutatás alanyául, mi is ennél maradunk. Az új Quick Selection Tool - gyors kijelölő eszköz - kiválasztása után végigmozgatandó a kijelölendő, kivágandó felületen, esetünkben a fehér pólón túl a fiú arcán, haján (nem egy vörös hajú ír huligán), majd kezein és végül fekte nadrágján. A kijelölés körülbelül annyira tökéletes, mintha a mágneses-kijelölővel babrálnák - még a demonstrációs anyagban is akadnak kisebb-nagyobb kijelölési hibák. A kijelölt határ természetesen finomítható, részekkel bővíthető illetve csonkolható.

Az így nyert kijelölés után az élek újra definiálását kínálja a Photoshop, ez a Redefine Edge. Választhatunk az eltérő hátterek között, és bármelyik háttér esetén megnézhetjük, hogy öt paramétert - kiválasztás pixelben, kontraszt, lágy perem . - változtatva, mennyire volt tökéletes a művelet, illetve így finomíthatjuk a Quick Selection Tool munkáját. A Photoshoppal életükben nem dolgozók is gyakran védik rosszul sikerült képeiket azzal a mondattal, hogy "péesben majd megfilterelem", ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy pár Filter eljárást a képre engedve azt úgy eltorzítják, hogy az eredetihez nem lesz sok köze, de így a fénykép hibái is eltűnnek. A CS3-ig az így módosított képek végleg módosultak, a CS3-ban a Photoshop is eljutott a "non-destructive" képmanipuláláshoz, azaz az eredeti képet nem módosítja, csupán jegyzi, hogy milyen effektet, filtert hajtottunk végre, és amikor megjeleníti a képet, ezeket a feljegyzett műveleteket gyorsan legenerálja.

Az előbbi példát tovább vive, a téglafal előtt kijelölt alak körüli kijelölést invertálva a hátteret objektummá alakítva a Layer panelen (nem palettán) a Photoshop jelzi, hogy immár Okos Tárgy (Smart Object) a munkát tárgya. Az így objektummá tett képrészleten Okos Filterezést végezhetünk épp úgy, ahogy eddig is filtereztünk. Az okos filter újabb okos filter okos tárgya lehet - okos, mi mást is mondhatnánk.

A Photoshop bemutató második kötelező gyakorlata az Auto-Align Layers parancs bemutatása, mi sem teszünk másként. Milyen célt is szolgál ez az új parancs? Amikor egy baráti társaságot fotózunk, vagy ballagási képet készítünk osztályunkról, akkor szinte biztos, hogy a sorozatban ellőt 20-30 kép közül egyik sem lesz tökéletes. Mindig akad valaki, aki grimaszol, aki nem figyeli a kis madár röptét (angoloknak: csíííz), vagy a szomszédjának mutat szamárfület, épp behunyja a szemét. Sőt, még a kamera is elmozdul kicsit - a népszerű mobiltelefonos képkészítés esetén nem kicsit. Ha összepakoljuk az így ellőtt képeket egy Photoshop állományba rétegenként, akkor a péescées3 segítségünkre siet. A CS2 óta lehetséges több réteg egyidejű kiválasztása, ezekre a rétegeket kiválasztva kiadva az Auto-Align Layers parancsot a Photoshop szépen fedésbe rántja a képeket, legalább a kamera nézőpontja azonos lesz. De mit kezdhetünk az egyik képen grimaszoló alakkal? Kimaszkoljuk.

A felső réteget vektor maszkoljuk és a grimaszoló, pislogó fejeket rendre kimaszkoljuk, kitöröljük - és nagyon bízunk benne, hogy csak a fejüket mozgatták és a nyakuk a helyén maradt. Az Auto-Align nem csak erre, a képek fedésbehozására használható, ez a körpanoráma készítés Photoshopba integrált parancsa, a régi ismerős Photomerge sem veszett el azért, a szokott helyén megtaláljuk.

Aki már készített tájról körpanorámás képet, az szembesült azzal, hogy az illesztésnél, ahol a két képet a program egymásra csúsztatta, az ég színe az egyik képen erősebb, a másikon viszont más árnyalatú, így hiába a többi részlet pazar összeillesztése, kilóg a lóláb. Az Auto-Blend Layers parancs erre kíván orvosság lenni. A CS2-es Photoshop egyik nagy újdonsága volt a Vanishing Point, amikor a Photoshop a két dimenzióban megrajzolt tárgyakat úgy érzékelte némi ösztönzésünkre, mintha azok térbeliek volnának. Így lehetett házfalra perspektivikus látásnak megfelelő grafitit helyezni, vagy hatalmas irodaház oldaláról az ablakmosó állványzatot lefotósopozni. A két és fél dimenziós megoldás nagyszerű volt, ám szinte már a bemutatásakor megfogalmazódtak azok a kritikák, amelyeket az Adobe kéréseknek vett. Az egyes kék-rácshálóval kijelölt területek - ez volt a két dimenzióról háromra váltás ösztönzésének vizuális megjelenése - önállóak voltak, és egymáshoz képest derékszögben voltak csak ál-térbe forgathatók. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy mit kínál számunkra a céeshármas Photoshop. A demonstrációs példában egy cédé tokba húzzuk be a címkét, a képeken jól látható, hogy a merev poroszos 90 fokos szemlélet eltűnt, illetve a CS borító címkéjét nem kellett négy részre darabolnunk, az "térben" mozog a tok általunk berácshálózott felületén.

A családdá bővült Photoshop nagybácsija az Extended jelzőt kapta. Az Extended két területen mutat tudás többletet a normál Photoshophoz képest, az egyik a 3D-s tárgyak kezelése, a másik a mozgókép manipulálás. Járjuk körbe most a 3D-t! Ha nem is szó szerint, de már nem ál 3D-ről, vagy 3Dnek látszó megoldásról beszélhetünk, a Photoshopba más, kimondottan 3D-s fejlesztőprogramokkal létrehozott tárgyak importálhatók be. Tudom, hogy legtöbben azonnal a csatornaváltó távvezérlőhöz nyúlunk, amikor a tévében feltűnik egy reklámblokk, így keveseknek tűnhet fel, hogy lassan nincsen reklám, amelynek ne lenn animált része - néha az egész reklám csak a virtuális valóságban jött létre. Az Adobe ráérzett, hogy ezen a dinamikusan bővülő piacon van helye a Photoshopnak, csupán alkalmassá kell tenni a 3D-s tárgyak kezelésére.

Ahogy említettük, a Photoshop Extendedbe - amely jellemzően a Premium csomagok része - beemelhető 3D-s tárgy. A réteg panelen kis kocka jelzi, hogy a réteg univerzuma nem két, hanem három dimenziós. Kétszer kattintva e kis kockára megjelenik az az ikonsor, amely segítségével pörgethetjük, forgathatjuk a tárgyunkat - a Photoshopban. Az így beemelt, beimportált tárggyal igazi Photoshopos műveletek is elvégezhetők, effektezhetjük, textúrával láthatjuk el.

Az ősrégi Crop - kivágás - eszköz is okosodott. Ha a kijelölt kivágandó részt kicsit is elforgattuk, akkor a vágás elvégzése után a Photoshop automatikusan visszaállítja a függőleges és vízszintes oldalakat, ezzel időt takarítva meg számunkra.
 

A lap tetejére


Szoftveres írásaink
<