Hirdetés

Hálózat AirPort Extreme Base Stationnel

A hazai eladási statisztikák is azt mutatják, a hordozható gépek előbb-utóbb fölébe kerekednek az asztali masináknak. A hordozhatóság és a vezetékmentesség rokon fogalmak - bár a táp vezetékmentes megoldása még várat magára. Az Apple ismét elsőként épített eszközzé egy új szabványt - a 802.11n-t. Ez nagyobb hatótávolságú és nagyobb átviteli sebességu hálózatot ad. Ehhez a MacBook és MacBook Pro gépek AirPort Extreme kártya firmware-e upgradelhető. A kis irodák, több gépes otthonok központja, szervere pedig az AirPort Extreme Base Station lehet. A hogyanról szól e kis írás.

Szakzsargon Súgó
AIRPORT EXTREME - KISSZERVER
Az n-es szabvány elvben kétszer messzebb érzékelhető, mint a korábbi g-s - szinte kivétel nélkül ilyen található az utóbbi pár évben vásárolt Macekben -, és ötször nagyobb az adatátviteli sebessége. Az AirPort Extreme két csatornás, képes a 2,4GHzes és az 5GHz-es sávokban is dolgozni. Az AirPort Extreme lefelé teljesen kompatíbilis, azaz bármelyik IEEE 802.11a, 802.11b, 802.11g vagy 802.11n szabványú wifi kártyával rendelkező gépet, legyen az pécé vagy Mac, képes kiszolgálni. Az új AirPort Extreme változatlanul képes az iTunes zeneszolgáltatás sugárzására, a "földi" kapcsolódást három 10/100-as Ethernet port biztosítja.

Az AirPort Extreme szoftvere az AirPort Utility, amely vagy fent van már a Maceden, vagy megkapod az AirPort Extreme mellé. Ez a szoftver mindent tud, ami az AirPort Extreme használatához kell beleértve az IPv6 és Bonjour támogatást is.

Ezzel a szoftverrel tudjuk majd az AirPort Extreme-hez USB-n kapcsolt eszközöket a felhasználók között megoldani. Azaz az AirPort Extreme-t szerverként használni. Az AirPort Extreme képes Internet megosztásra, DHCP szolgáltatásra és NAT funkcióra. Az AirPort Extreme felügyeletéhez, konfigurálásához Mac OS X 10.4 vagy Windows XP SP2 oprendszert kell futtatni.

Az AirPort Utility-t - amely az AirPort Setup Assistant és az AirPort Admin Utility tudásait egyesíti - a Macen az Application > Utilities mappában, pécén a Start > All Programs > AirPort könyvtárban találod meg. Az Internet "bekötéséhez" szükség lesz némi kapcsolattartási adatokra is, amelyet az Internet szolgáltatódnak kell megadnia - meg is szokta, csak nem mindig hívja fel rá a figyelmet, hogy telepítéskor ezek lesznek a lényegesek.


HÁLÓZAT ÉPÍTÉS A LEVEGŐBEN
Három nagy lépés a wifi-s hálózat létrehozása. Az első az Air- Port Extreme életre keltése és az alapbeállítások megtétele. Második lépés az Internet megosztása a leendő használók között. Végül zárásképp megtörténhet a rendszer finomhangolása.

1. AIRPORT
Miután elindítottuk az AirPort Utility programot, válasszuk ki a képek közül az AirPort Extreme- t - persze csak akkor, ha ilyen AirPortot szeretnénk üzembe helyezni. Ahhoz, hogy lássuk az AirPortokat, a gépünkön engedélyezni kell az Air- Port használatát, ez a System Preferences > Network paneljén tehetjük meg. Első bekapcsoláskor, illetve amíg nem módosítjuk, az AirPort jelszava "public".

Miután ezt mindenki ismeri, hasznos, ha módosítjuk - ha elfelejtjük és reseteljük az Air- Port Extreme-t, akkor ismét ez lesz a jelszava. Első bekapcsoláskor az AirPort Network neve az AirPort ID - azonosító, Macaddress - utolsó hat számjegye, a számot az Airport alján is megtalálod. Ahhoz, hogy lásd az AirPortot, a System Preferences > Network > TCP/IP > Configure IPv4 panelen válaszd ki a DHCP beállítást.

A helyes beállítások kedvéért érdemes az egyedi telepítést (Manual Setup) választani. Egy összetett, fülekkel dúsított párbeszédablakot kapunk. Az AirPort > Summary gyorsjelentés az AirPortunk állapotáról. Az AirPort > Base Station fül alatt kezdhetjük meg az adatok megadását.

Adjuk meg a Base Station nevét - legyen ez rövid, ékezettelen (bár nem tapasztaltuk, hogy gond lenne az ékezetes betűkkel) és ha lehet, szóköz se legyen benne. A jelszóról már szóltunk, a Contact és Location csupán informális adat, pár log-fájlba ugyan bekerül.

Az időzóna megadása semmiben sem különbözik a Macek hasonló beállításától.

A lényeg lent lapul. Ha engedélyezzük a WAN konfigurálást, akkor az Ethernet hálózaton át is képesek leszünk az AirPort beállításait módosítani. A Bonjouros kérdésre akkor válaszoljunk igennel, akkor jelöljük be, ha szeretnénk a Base Stationt az Interneten át is elérni és ehhez rendelkezünk dinamikus DNS szolgáltatóval (nem jellemző) - az Internet megosztásának a wifi hálózatunkban nem ez a helye.

És végül érdemes a Flash On Activity opciót választani, ekkor akkor kacsint az AirPort Extreme, ha épp adatcsomagot küld vagy fogad - azaz látjuk, működik.

Az Apple felhasználóbarát logikáját dicsérve lépünk a következő fülre, a Wireless-re.

A Wireless legördülő menüből válasszuk a Create parancsot, ha új, önálló wifi hálózatot szeretnénk létrehozni, a Participate parancsot, ha már meglévő WDS (vezetéknélküli) hálózathoz szeretnénk csatlakozni vagy választhatjuk az Extended parancsot is, ha már létező, AirPort Extreme Base Station 802.11n hálózatot szeretnénk ezzel az AirPorttal bővíteni.

Itt adjuk meg a hálózat nevét is - az előző lépésben az AirPortot neveztük el. Érdemes kicsit eltérő, a funkcióra jellemző nevet adni, hogy ha látjuk a nevet, akkor tudjuk, hogy most a kütyüről vagy a hálózatról beszélünk. Más elmélet szerint betűre egyezzenek meg a nevek, így nem kell odafigyelni, mikor melyikre van szükség.

A Radio Mode magadásakor járjunk el körültekintően. Ha a "802.11n (b/g)" verziót válasszuk, akkor minden "n", "b" és "g" kártyás gép képes csatlakozni a hálózatunkhoz és azt a legnagyobb sebességgel képes használni is. A "802.11n only (2,4GHz)" választása esetén csak "n"-es kártyájú gépek léphetnek be 2,4GHz-es frekvenciát használva. A "802.11n (a)" verzió esetén csak az "n" és "a" kártyákkal érhető el a hálózat - 5GHz-es sávon -, a "g" és "b" kártyások kizáródnak.

És végül a "802.11n (5GHz)" esetén a hálózat sebessége maximális lesz ("n"- es), de "a", "b" és "g" kártyákkal nem használható.

A channel, csatorna megadása akkor fontos, ha az AirPortok túl közel lennének (50 méter) egymáshoz és zavarnák egymás adásait. Ajánlott négy csatornányi távolságot tartani.

Ha változtatjuk a csatorna számot, a wifin ülő gépek azt automatikusan követik. Egyedül az 5GHz-es hálózatban nem lehet csatornát kiosztani - itt már ez is automatikus. A hálózatot érdemes jelszóval is védeni.

Ha nem védjük, annak sok wifis fog örülni, hisz egy ingyenes hotspot- ot hoztunk létre számukra. Ne tegyük. Nem azért, mert smucigok vagyunk, hanem azért, mert így elkerülhetjük, hogy illetéktelenek bóklásszanak a hálózatunkban, ha van net-kapcsolat, akkor kimaradhatunk az illegális filmletöltésből, és nem keresnek meg minket azzal sem, hogy pedofil képeket töltenek fel a mi net-címünkről.

WEP jelszavas védelem 128 bites kódolású, azaz nem egy könnyen törhető fel lehallgatás útján. A WPA/WPA2 ennél erősebb védelmet kínál. A WPA/WPA2 esetén gépekre lehet korlátozni a hozzáférési jogosultságot. A Wireless Options alatt tovább finomíthatjuk wifi hálózatunk szolgáltatását, de ezek pontos meghatározása ebbe az írásba már nem fért el.

2. INTERNET
Az AirPort Extreme alkalmas az Internet megosztására is. Az Internet kábelt az AirPort Extreme hátoldalán az Ethernet WAN (WAN - wide area network - rettenetesen nagy hálózat) csatlakozóba kell bedugni, ennek jele nyolc apró pötty köralakban.

A wifi-n csatlakozó gépek számára így már elérhető az internet, ahogy az AirPort Extreme Ethernet csatlakozására kötött gépek számára is. Kifelé a hálózatnak egyetlen IP címe lesz - ezt a szolgáltató adja vagy fixen vagy változtatva, az AirPort Extreme-től befelé viszont az AirPort osztja (DHCP és NAT) a belső IP címeket. Az Internet kapcsolattól függetlenül a wifis és Ethernetre kötött gépek is látják egymást. Ha összedrótoztad a netet az AirPorttal, akkor válaszd ki az AirPort Utility > Internet > Internet Connection párbeszédablakát.

Az itt található mezőket kell az Internetszolgáltatótól kapott adatokkal feltölteni.

A szolgáltatók néha elkérik az Internetre csatlakozó eszköz Mac addressét, ekkor az Ethernet WAN címét kell megadni, ezt megtalálod az AirPort aljára nyomtatva is. Az IP Address - Subnet mask - Router Address kitöltése automatikus, ha DHCP az IPv4 konfigurálása. Manuálist választva ezeket az adatokat nekünk kell begépelnünk épp úgy, mint a PPPoE esetén.

Ez utóbbi eset mindjárt át is visz minket a következő fülre, ahol a PPPoE értékeket adhatjuk meg. A Connection legördülőben kiválasztható, hogy mindig lógjunk a neten (ajánlott), szükség esetén csatlakozzunk (Automatic) vagy manuálisan szeretnénk felügyelni a nethasználatot.

Ez utóbbi esetekben megadhatjuk 10 perces lépésekben, hogy mennyi idő után bontsa a net-kapcsolatot az AirPort. Az alsó mezőkben szintén az Internet szolgáltatótól kapott adatokat kell beírnunk.

Visszatérve az Internet Connection panelre, a Connection Sharing legördülőben három lehetőség közül választhatunk.

A Share esetén az AirPort osztja DHCP-s vagy NAT-os azonosítót a gépeknek, hogy megkülönböztesse azok Internet forgalmát. Ennél a választásnál a hálózatban lévő gépek akár a régi AppleTalk protokollal is kommunikálhatnak egymással, ha az Ethernet hálón egy AppleTalkot beszélő nyomtató ül, az egy wifi gépről AppleTalk kommunikációval el is érhető. A Distribute-tal kiajánlunk egy IP-címtartományt - erről a DHCP párbeszéd ablaknál szólunk bővebben. Az Off pedig értelemszerűen letiltja az Internet elérést, az AirPort Extreme hídként működik az Ethernet és wifi hálózat között.

Az Internet > DHCP panelen a dinamikus, belsőhasználatú IP cím kiosztás paramétereit adhatjuk meg. Egy hálózaton belül csak egy DHCP-t osztó eszköz lehet - ez számos hálózati probléma forrása. Adjuk meg az IP cím elejét - 10.0 vagy 192.168 vagy 172.16 - és adjuk meg a tartományt, amelyből gazdálkodhat az AirPort. Adjuk meg a kibocsátás érvényességi idejét is, ezt biztonsági megfontolásból érdemes 4 óra körül maximálni.

A DHCP Message akkor jelenik meg, ha valaki csatlakozik ehhez az AirPorthoz. A kis irodai és otthoni hálózatokban nem szokott LDAP szerver is működni, de ha mégis, akkor itt lehet megadni annak a címét. Ha egyes gépekhez fix belső IP címet szeretnénk rendelni, akkor azt ennek a párbeszédablaknak az alján tehetjük meg.

A NAT beállítást a következő fülön találjuk, mivel ennek használata ritkább, mint a DHCP, itt most külön nem tárgyaljuk részletesen.

3. KÖZÖS ESZKÖZEINK
Ahogy a bevezetőben említettük, az új AirPort Extreme legfontosabb tulajdonsága, hogy a ráakasztott USB eszközöket képes megosztani a felhasználók között. Így tehető kis irodában mindenki által elérhetővé USB-s nyomtató, szkenner. Noha nem lesz egy száguldó ördög (vö. kapkodó idegbeteg), de USB-s merevlemezek esetén akár házi szerverünk is születhet.

Az AirPort Extreme persze más AirPort Extreme-ekkel is kommunikálhat, de kapcsolatba léphez más wifi eszközökkel is.

A legérdekesebb lehetőség az AppleTV wifi hálózatba kötése. Két AirPort Extreme A kettő vagy több AirPort Extreme-ből kiterjedt hálózatot hozhatunk létre - de akkor is megoldás lehet több AirPort Extreme munkára fogása, ha nagyon sokan akarnak egyszerre hálózaton dolgozni. A két Air- Port Extreme-et Ethernet portjaival kössük össze. A telepítéskor mindegyiket nevezzük el más-más névre, de a hálózat neve és jelszava legyen azonos!

Az Internet kapcsolatot elég az egyik AirPort Extreme-hez létrehoznunk, az állomások bridgeként működnek. Csak az egyik AirPort Extreme DHCP szolgáltatását aktiváljuk, azét, amelyik az Internetet is megosztja.

Ha a két AirPort Extreme egymástól ugyan nincs 50 méterre, de mondjuk két külön irodaházban található, akkor is egy hálózatba foghatjuk őket. Hogy a két részhálózat között biztosítsuk a nagy sebességű adatátvitelt, ehhez mindkét gépen az "n" 5GHz-es hálózati beállítást kell kiválasztanunk.

Választhatunk más módot is, ekkor a két AirPort közti átvitel nem lesz maximális sebességű, viszont nem csak "n"-es gépekkel lehet wifire kapcsolódni. A "fő" Base Station az, amelyik az Internetre is kapcsolódik.

A további AirPort lehet "átjátszó" vagy "távvezérelt" - minden esetben a hálózatba illesztésük alapja az AirPort ID, azaz az eszközök Mac Addresse. A Wireless Distribution System (WDS) hálózatok létrehozása egyáltalán nem ördöngösség.

Az AirPort Utility > AirPort > Wireless párbeszédpanelen a Wireless Mode legördülő menüben válasszuk ki a Participate opciót. Válasszuk ki az ekkor megjelenő AirPort > WDS párbeszédablakot.

Ha engedélyezni szeretnénk, hogy ne csak AirPort Extreme-ek, hanem felhasználók is kapcsolódjanak ehhez az AirPort Extreme-hez, akkor jelöljük be az Allow wireless client opciót - ellenkező esetben ezt az AirPort Extreme-et "relay"-nek, átjátszónak alkalmazzuk. Ez csak elnevezés, semmi más, ami utal a funkciójára.

A WDS Remote mezőbe a szokásos módon - plusz jelre kattintva - vehetünk fel további AirPort Extreme-eket. Ezek az eszközök lesznek a "távvezérelt" AirPortok.

Ha egy AirPort Extreme "átjátszó", akkor annak beállításait csak úgy tudjuk módosítani, ha az Ethernet porton hozzákapcsolunk egy számítógépet. Az egy WDS-hez tartozó Air- Port Extreme-ek azonos csatornát használnak.


Szem előtt
Noha megszoktuk, hogy az Apple eszközeivel - általában - nincs gond, azért nem árt néhanéha rájuk nézni. Az AirPort képes log fájlba gyűjteni tapasztalatait. A logolás elindításához lépjünk az AirPort Utility > Advanced párbeszédablakához.

Jelöljük be a Logging és az SNMP opciókat, majd adjuk meg annak a gépnek az IP címét, ahová az AirPort írhatja a log fájlját. Válasszuk ki a logolás szintjét is. Azért kell NTP-t rendelni az AirPort loggoláshoz, hogy a logfájl időpontjai korrektek legyenek.


USB-merevlemez megosztása
Az AirPort Extreme hátoldalán található USB 2.0 csatlakozóhoz bármilyen USB-s eszközt köthetünk, akár USB hubot is.

Az USB csatlakozású merevlemez átviteli sebessége nem lesz gyors, az USB 2.0 a leggyengébb láncszem, de! De cserébe egy kis, egyszerű szervert kreálhatunk az AirPort Extreme-ből.

Az AirPort Utility > Disks > File Sharing párbeszédablakban állíthatjuk be a merevlemezhez való hozzáférés módját. A "With Base Station password" esetén ahhoz, hogy a merevlemezt az AirPort Extreme-hez csatlakozott felhasználó elérje, elég az AirPort passwordjét ismerni. Ha ezt nem is változtattuk meg, akkor a "public" begépelése után senki előtt sem lesz titkunk.

Másfelől, aki tudja az AirPort jelszavát - bármi is legyen az -, az bármihez hozzáfér a merevlemezen. A "With a disk password" esetén a hozzáférés lemezszintű lesz: aki tudja a jelszót, az az egész lemezt látja, aki nem tudja, az nem lát semmit sem - ebből a merevlemezből.

A "With accounts" a legszofisztikáltabb - ekkor felhasználónként adhatjuk meg, ki melyik merevlemez területhez fér hozzá. A három elvből az egyiket kell alkalmazni. Az accountos megoldásnál a program bekéri a neveket és jelszavakat.

A hozzáférési jogon túl megadható, hogy a Guest felhasználó egyáltalán ne, esetleg csak olvasásra, vagy akár írásra is jogosulte a merevlemezen. Na ugye, hogy nem volt ez olyan rettenetesen bonyolult. A fenti leírásban a merevlemez értelemszerűen logikai kötetet jelentett, azaz egy 160 gigás merevlemezt három részre particionálva három lemezt lát majd az AirPort.

USB-nyomtató megosztása Ez még egyszerűbb, mint a merevlemez megosztása. A nyomtatót lazán, de jól csatlakoztatjuk az AirPort Extremehez. Azon a gépen, amelyről nyomtatni szeretnénk, az Application > Utilities > Printer Setup Utility-t elindítva kiválasztjuk a nyomtatót a listáról.

A kapcsolat módjának a "Bonjour"-t válasszuk.


ÖSSZEFOGLALÁS
Az AirPort Extreme telepítésének és felhasználási lehetőségeinek legfontosabb lépéseit vettük végig, reményünk az, hogy azok, akik egyszerű hálózatot szeretnének létrehozni meggyőződhettek arról, hogy ez nem olyan bonyolult feladat.

Sőt. Az utolsó részben említett merevlemez és nyomtató megosztás olyan lehetőséget kínál a kisvállalkozásoknak, amely az AirPort Extreme egyébként barátságtalannak tűnő árát értékarányosabbá változtatja.


Fereczy Gábor
 

A lap tetejére


Hardveres írásaink