Hirdetés

Steve Jobs: Gondolatok a zenéről

Az iPod és az internetes iTunes Zenebolt hatalmas globális sikerét követően néhányan felkérték az Apple-t, hogy "nyissa" meg a zene lopását meggátló DRM biztonsági rendszerét, amellyel az iTunes Zeneboltból megvásárolt dalokat védi. Ez lehetővé tenné az iTunesból megvásárolt dalok lejátszását más zenelejátszókon, illetve más zeneboltokban vásárolt dalok lejátszását az iPodon. Vizsgáljuk csak meg a jelenlegi helyzetet, miként is jutottunk ide, illetve a lehetséges három jövőbeli alternatívát is.

Kezdjük azzal, hogy az iPodok képesek lejátszani DRM-től mentes formátumokban tárolt zenéket, ilyen az mp3, vagy az AAC formátum. Az iPod felhasználók számos forrásból juthatnak és jutnak is hozzá a zenéjükhöz, beleértve a tulajdonukban levő CD-ket is. A CD-ken tárolt zenék szabadon bevehetőek az ingyenesen letölthető iTunes zene rendszerező programba, amely Macintosh és Windows számítógépeken is futtatható. Ilyenkor a dalok mindenféle DRM-től mentes AAC, illetve mp3 formátumban konvertáltak. Ezen dalok lejátszhatóak az iPodokon illetve bármely más (a formátumokkal kompatíbilis) zenei lejátszón.

A dolog érdekességét az Apple internetes iTunes Zeneboltjából megvásárolt dalok jelentik. Mivel a dalok nem az Apple tulajdonában vannak és nem is ő kezeli őket, a felhasználói jogokat neki is licencelni kell másoktól. Ezt elsősorban a négy nagytól - Universal, Sony BMG, Warner és EMI - teszi meg: Ez a négy vállalat irányítja a világ zenei elosztásának 70 százalékát. Amikor az Apple felkereste őket azzal a szándékkal, hogy az interneten keresztül legálisan árusítsa a dalaikat, nagy elővigyázatosságot követeltek meg és azt, hogy az Apple védje a dalokat az illegális másolásoktól. Ennek a kérésnek megoldásaként született meg a DRM rendszere, amely egy titkos megoldással védi az összes iTunes Zeneboltból megvásárolt dalt, hogy azokat ne lehessen lejátszani az arra fel nem jogosított készülékeken. Az Apple képes volt ezen jogok bizonyos fokú befolyásolására abban az időben és ez tette lehetővé a felhasználók számára hogy a DRM-mel védett dalok akár öt különböző számítógépen és korlátlan számú iPodon is lejátsszák. Ilyen szintű jogokat akkoriban senki sem tudott kivívni magának és még a mai szolgáltatók legtöbbje sem volt képes erre.

Ugyanakkor a szerződés egyik fontos kitétele az volt, hogyha a DRM rendszert feltörnék és a dalok lejátszhatóvá válnának az arra fel nem jogosított lejátszókon is, néhány hét alatt korrigálnunk kellene a problémát, vagy ellenkező esetben a zenei kínálatunk teljes skáláját ki kell vonnunk az iTunes Zeneboltból.

Az illegális másolások megelőzése céljából a DRM rendszernek csak a feljogosított eszközön szabad megengednie a védett dal lejátszását. Amennyiben egy ilyen védett dal felkerülne az internetre, nem szabad lejátszhatónak maradnia egy másik felhasználó számítógépén vagy zenei lejátszó eszközén.
Ezért a DRM rendszer titkos alapokon nyugszik.

Nincs általános elmélet egy bizonyos tartalom védelmére a titok megőrzésén kívül. Más szóval, még ha valaki a legjobb titkosítási eljárást is használja a dal megvédésére, még akkor is el kell valahogy rejtenie a lejátszáshoz szükséges kulcsokat a különböző hardveres és szoftveres lejátszókban. Egyelőre még senki sem talált ki egy olyan DRM rendszert, amely működéséhez nincs szükség titkokra.

A probléma persze az, hogy sok nagyon okos ember létezik a világon, akik nagyon sok szabad idővel rendelkeznek. _k szeretnek ilyen titkok után kutatni, majd megosztani azt a többiekkel is, ami lehetővé teszi a dalok ingyenes megszerzését (lopását). Ezek a személyek elég gyakran elérik a céljukat, így a DRM rendszert felügyelő vállalatoknak frissíteniük kell a titkos eljárásokat. Ez egy macska-egér harc. Az Apple DRM rendszerének neve FairPlay. Bár volt már néhány sikeres kísérlet ellene, mi sikeresen felülkerekedtünk rajtuk az iTunes Zenebolt, maga az iTunes alkalmazás és az iPodok szoftverének frissítésével.

Eddig sikeresek voltunk a zenekiadókkal történt szerződési feltételek megtartásában, dalaik védelmével. A felhasználóinknak pedig az ipar eddigi legszabadabb jogait biztosítottuk.

Ennek a kis háttér információnak tudatában, tekintsük át három elképzelhető forgatókönyvet.. Az első alternatíva a jelenlegi irány folytatása, minden gyártó szabadon versenyez a saját "fentről lefele" építkező szabadalmi rendszerével a dalok eladása, lejátszása és védelme érdekében. Ezen a versenyre kiélezett piacon a globális vállalatok hatalmas befektetéseket eszközölnek a zenei lejátszók és internetes boltok kifejlesztéséért. Az Apple, a Microsoft és a Sony mind rendelkeznek saját szabadalmi rendszerrel. A Microsoftnál vásárolt dalokat csak a Microsoft Zune lejátszója fogja lejátszani. A Sonytól vásárolt dalok csak a Sony készülékein hallgathatóak meg, míg az Apple-től vásárolt tartalmat csak az iPodok képesek kezelni. Ez az ipar jelenlegi állása. A felhasználók pedig folyamatosan kapják az újabbnál újabb innovatívabb termékeket és kínálatokat.

Gyakran állítják, hogyha a vásárló egy bizonyos mennyiségű dalt vásárolt valamelyik szabadalmi rendszer zeneboltjából, akkor örökre az adott vállalat termékeire lesz hagyatkozva. Vagy ha egy bizonyos lejátszót vásárolnak, akkor automatikusan csak az azonos gyártó zeneboltjából vásárolhatnak dalokat.

Igaz ez? Nézzük csak meg az iPod és iTunes bolt adatait, mert ezek jelenleg az ipar legkedveltebb termékei és nekünk is pontos adataink vannak róluk. 2006 végéig a vásárlók összesen 90 millió iPodot vásároltak és 2 milliárd dalt vettek meg az iTunes Zeneboltból. Átlagosan ez 22 dalt jelent iPodonként.

A ma is kapható legnépszerűbb iPod modell 1000 dal tárolására képes, és a felmérések szerint a felhasználók iPodja közel telített. Ez azt jelenti, hogy az 1000 dalból csak 22 darabot, vagyis körülbelül 3 százalékot véd az iTunes Zenebolt DRM rendszere. A maradék 97 százalék védelem nélküli dalokból tevődik össze, amely bármely más lejátszón is meghallgathatók. Nehéz elhinni, hogy egy átlagos iPod készüléken található 3 százaléknyi dal elegendő indok lenne a felhasználó beszorítására a jövőben. És mivel az iPodokon fennmaradó 97 százaléknyi zenét nem az iTunes boltból vásárolták, a felhasználók nincsenek az iTunes boltjának használatára kényszerítve - ez tisztán látható.

A második alternatívát az jelenthetné, ha az Apple más gyártóknak is megengedné a FairPlay DRM rendszerének használatát, ezzel lehetővé téve a különböző lejátszók és internetes boltok közti együttműködést. Elsőre ez jó ötletnek tűnhet, hiszen a vásárlók még szélesebb termék skálából választhatnának a jövőben. Az Apple pedig kisebb licenc díjat szedhetne a FairPlay DRM ellenében. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk az ötletet, észrevehetünk néhány problémát. A legkomolyabb gondot az jelenti, hogy a DRM rendszer titka több személy és vállalat között osztódna meg. Történelmi eseményekből pedig tudjuk, hogy ezek a titkok előbb-utóbb kikerülnek a nyilvánosságba. Az internet hatása miatt ez egyre gyorsabb és ebben az esetben kártékonyabb lenne. Egy ilyen "megoldás" körbejárhatja a világot kevesebb, mint egy perc alatt. Olyan ingyenes programok jelenhetnek meg az interneten, amelyek feloldják a DRM rendszerek védelmét, a korábban védett dalok lejátszhatóvá válnának a korábban arra fel nem jogosított eszközökön.

Hasonlóan komoly problémát jelent egy ilyen mértékű feltörésre való gyors reagálás is. Egy sikeres javításhoz valószínű, hogy a zeneboltos szoftver, a zenelejátszó szoftver, a lejátszók szoftverének frissítésére lenne szükség. Ez több millió, már használatban levő Macintosht, Windows PC-t és lejátszót jelentene. Mindezt nagyon gyorsan és szervezetten kell végrehajtani. Ilyen feladatok nagyon bonyolultak akkor is, amikor egy vállalat gyártja az összes érintett eszközt. Azonban mindez szinte lehetetlenné válna, ha több vállalat között oszlanának meg a kirakós játék darabjai, hiszen mindnek egyszerre és gyorsan reagálnia kellene a hiba javítására.

Az Apple úgy látja, hogyha a FairPlayt másoknak is licencelné, nem lenne képes garantálni a négy nagy zenekiadó társaság dalainak biztonságát. Biztos hasonló döntés miatt váltott a Microsoft is nemrég a korábbi nyitott szerkezetéről egy zártabb DRM rendszeri szerkezetre a saját zeneboltja, szoftvere és lejátszója tekintetében.

A harmadik megoldást a DRM rendszer teljes körű megszüntetése jelenthetné. Képzeljünk el egy világot, amelyben minden zenebolt DRM-től mentes dalokat árul. Egy ilyen világban bármely lejátszó képes lenne bármely boltban vásárolt dal lejátszására és bármely boltból lehetne vásárolni dalokat bármely lejátszóhoz. Egyértelműen ez a legjobb választás a felhasználók szemszögéből és az Apple azonnal el is fogadna egy ilyen kezdeményezést. Amennyiben a négy nagy zenekiadó vállalat megengedné az Applenek, hogy DRM-től mentes dalokat áruljon, abban a pillanatban átváltanánk erre az új iTunes boltos rendszerre. Bármely eddig eladott iPod képes lenne az ilyen típusú dalok lejátszására.

Miért engedné meg a négy nagy zenekiadó az Apple-nek és másoknak a DRM-től mentes dalok árusítását? A legegyszerűbb válasz az, mert a DRM eddig nem volt képes és talán sosem lesz képes a zene kalózkodás megfékezésére. Bár a zenei kiadók elvárják, hogy az összes interneten keresztül eladott dal DRM rendszerrel legyen védve, ugyanezek a kiadók milliárdnyi CD-t adnak el évente mindenféle DRM rendszertől mentesen. Bizony! A CD-hez sosem készült DRM rendszer, így bármely CD-n levő dalt szabadon feltölthető az internetre, majd illegálisan letölthető egy másik számítógépre, vagy lejátszóra. 2006-ban kevesebb, mint 2 milliárd DRM rendszerrel ellátott dalt adtak el az internetes zeneboltok, míg összesen 20 milliárd DRM mentes dalt adtak el CD-n saját maguk a zenekiadók. A zenekiadók DRM-től mentesen árusítják a zenéjük nagy részét és ezen nem is akarnak változtatni, hiszen a bevételük legnagyobb része azon CD-k eladásából származik, amelyek lejátszhatóak a DRM rendszert nem támogató készülékeken.

Tehát, ha a zenekiadók a dalok több mint 90 százalékát DRM mentesen árusítják, mi értelme van a fennmaradó mennyiséget DRM rendszerrel ellátni? Úgy tűnik, nem sok. A DRM rendszerek létrehozásához, fenntartásához, frissítéséhez szükséges technikai háttér és költségek erős rendet vágnak az iparnak ezen részében érdekeltek között. A feltétel megszüntetésével az iparban sorra jelenhetnének meg az újabb vállalatok, amelyek újabb boltok létrehozásába és lejátszók kifejlesztésébe szeretnének befektetni. Ez igen kedvező esemény lenne a zenekiadók számára.

Sok aggodalmat okoz a DRM rendszer Európában. A jelenlegi helyzettel elégedetlen országoknak talán át kellene irányítaniuk energiájukat a zenekiadók DRM mentesített zene árusítására való meggyőzésére. A négy nagy zenekiadóból kettő és fél közvetlenül az európai területén található. A legnagyobb, Universal, amelyet 100 százalékban a Vivendi birtokol, francia. Az EMI brit vállalat, míg a Sonyt 50 százalékban a német Bertelsmann vállalat birtokolja. Ezen vállalatok meggyőzése arról, hogy az Apple és mások számára DRM-től mentesen licenceljék dalaikat, valóban megvalósíthatná az egységesen működő zenei piacot. Az Apple teljes szívéből ezt szeretné.
 

A lap tetejére


iPod, iTunes, iPhone