Hirdetés

Harman/Kardon: Go +Play

Örömmel jelentem, előre léptünk, a JBL teszteléseink hatására az Absolut Sound egy igazi Harman/Kardonnal örvendeztetett meg minket, sajnos csak átmeneti időre - de akkor is! A mi örömünkben az irodaház már kevésbé osztozott.

Amíg a JBL hangsugárzókat gondosan kicsomagoltuk, vájtfülű barátainkkal egyszer meghallgattattuk, majd még ügyesebben visszacsomagoltuk, addig a Harman/Kardon üzemideje pörgött rendesen, amíg az asztalunkon állhatott. A visszacsomagolással egész addig vártunk, amíg Bognár Attila érkeztét nem jelezték előre a portáról.

Az Almalap környezetében nehezen magyarázható okok miatt szinte mindenki iPoddal jár, így iPod iPodot váltott a Go+Play iPod dockjában, az "én fülem az én zenémen méri egy hangfal jóságát" elv okán. Hazudnék, ha a JBL falak hangerejét nem teszteltük volna, most ezt emberbaráti okokból nem mertük megtenni.

A Go+Play szilárd lábakon áll, súlya sem elhanyagolható - legalább két 15-ös MacBook Proé. Mi ugyan 220-ról használtuk, de elvben nyolc(!) darab nagy elemmel bárhol működtethető lenne - ebben az esetben a készüléket uraló fém-fül dizájn szerepe valódi tehervivővé alakul és jönnek a húzóerők meg a forgatónyomatékok.

Az elemes lehetőséget latolgatva vettette fel egyik tesztelőnk, hogy a Go+Play akár mókusvadászatra is alkalmas lenne. A célzás ugyan kicsit nehézkes, de ráirányítva szegény evetre a hanghullámok maximumát, az mogyoróstul, dióstul úgy jönne lefelé az ágak között, ahogy azt a földi szabadesés diktálja. Ezt az intelligens ötletet sem teszteltük. Mi embereken kísérleteztünk. Az Almalap szerkesztősége a Lehel úton van (a térkép szerint utca), ez 2x2 sávos, villamossal súlyosbított, ráadásul az ember kísérlet napján - szombaton - a közeli kórház volt az ügyeletes, így gyakran jöttek- mentek a mentőautók (nem miattunk).

A negyedik emeleti ablakba helyeztük a Go+Playt, elindítottuk ifjúságunk egyik slágerét (Minden sarkon álltam már) majdnem teljes hangerőn - mondtam, nem mertük a maximumra tekerni a voljumot. A kísérlet alanyai az út (utca) másik oldalán lakóparkot építő munkások voltak, akik éppen díszburkolat köveit csiszolták a maguk csendes módján. 19 másodperc múltán kezdték belátni, hogy nem egy "zenemeghajtású Suzuki vagy kettes Golf" haladt el a közelükben, hanem valahol elszabadult egy Edda rajongó. Az ötvenedik másodperc táján be is azonosították az utcára nyitott ablakban dübörgő Go+Playt. Némi szemmeresztgetés után visszatértek a saját zajos munkájukhoz. A kísérlet igazolta, hogy a Go+Play képes egész utca figyelmét megragadni.

Spanyol ismerősökkel csetelve a termék nevét kicsit tovább ragoztuk, spanyolosan - bár nem helyesen írva - ez a hangfal Vamos+Playa lehetne, azaz irány a strand! A JBL emlegetése egyébként nem volt véletlen. A Spotban található Atlas sugárzóból a Go+Playbe kettő is került épp úgy, ahogy a JBL On Time-jában található Twisterből, a Go+playbe ez is duplázódott. Összesen 4x30 watt nyerhetünk ki, ha bátrak vagyunk.

A Go+Play ajánlott végfelhasználói ára épp 100 forinttal marad a százezer bruttó forint alatt, ami azért nem kevés pénz. Az iPoddal kezd olyanná lenni az élet, mint az autóvásárlás. A kocsi tulajdonképp kettő millióba kerül, de a metálfény, a ködlámpa, a téligumi, a síléctartó, a sportkormány, a bőrülés - és már négynél tartunk.

Megvéve az ötven-százezer forintos iPodot veszünk hozzá tokot, autós töltő-kihangosítót, egy Harman/Kardont otthonra, aztán egy JBL-t az irodába - de mi került ezen egy MacBook Pro árába? Eleget dicsértük már a jószágot, nézzük a fogait! legtöbbet a távvezérlővel vesződtünk. Egyfelől túl nagy a tenyerük, nincs jó fogása a rövi póráznak. A rövidség oka, hoga a hangafalak között egy kis kipattintható ajtó mögé a távvezérlő elrejthető, ami viszont nagyon jó, mert van helye, nem veri le az ember, nem hagyja el, és ha arra vetemedik, hogy hurcolja a Go+Playt, akkor nem marad otthon a távvezérlő. A távvezérlő hat gombos, ha tíz gombos lenne, akkor nem lenne szükség arra, hogy funkciót lehessen váltani vele.

Azt, hogy épp A vagy B állapotában van, akkor tudjuk meg, ha lenyomunk egy gombot, ekkor egy kis led kéken vagy amber színben villan fel. Ami persze nem jó, ha A állapotú funkcióra vágytunk, de B állapotban voltunk és vica-versa. Ráadásul az egyik állapot arra szolgál, hogy az iPodon lépkedjünk a menüben. Kérem, jelentkezzen az, aki két méternél messzebbről le tudja olvasni az iPod által kiírt szöveget (az iPod egyébként vízszintesen fekszik a Go+Play tetején - nem könnyíti a helyzetet).
Vagy fejből tudja 8GB zene iPodos struktúráját.

Balra fent a csoda az asztalon. Nem csak előre, de hátra is ugyanilyen látványt nyújt - bár hangszórókat csak az egyik oldalba építettek be, maradva az autó tuningolásnál, ilyen a látvány kipufogó. A két valódi hangszóró - ez négy valójában - ott virít a gyártó neve.

A hátoldalon, asztallap közelben négy csatlakozót rejt a műanyag, kihajtható védőburok. A tápot, az USB-t, az S-videót és az audió bemenetet. A műanyag kipattintós fedlapok rakoncátlanok, talán egy kevésbé egyszerű megoldás jobban passzolt volna ide.

A gép tetején a Dock. Amíg más csodáknál csak iPod talpillesztőt kell használni, itt a befoglaló gumikeretet is cserélhetjük iPodunkhoz. A talprész betét viszont együtt mozog az iPoddal, így könnyebb a gumi ágyba befektetni a jószágot. Visszatérve az iPod távvezérléshez, a számok közti előre-hátra ugrálás remekül működött, ám a mini iPod menü fel-le parancsra nem akart reagálni. Ennek az is lehet az oka, hogy még soha sem hajtottam rajta végre firmware frissítést.

Nem tudnánk dönteni, a JBL ár-teljesítménye jobb, vagy a Harmon/Kardoné. Ez utóbbi eggyel magasabb osztályban szól, legalább annyira dizájnos, mint a JBL termékek. Itt ülünk tanácstalanul - és visszavágyva a Go+Play-t!
 

A lap tetejére


iPod, iTunes, iPhone