Hirdetés

Apple Aperture

Az Aperture az első fotósoknak szánt program, amely maradéktalanul él a digitális negatívval, a RAW formátummal. A RAW képek ebben a programban nem különleges állatfajként kezelődnek, hanem épp úgy, mint a többi, megjeleníthetők, böngészhetők, szerkeszthetők.

Digitális negatív

Az Aperture RAW barátsága azonnal megmutatkozik, amint a memória-kártya tartalma elérhetővé válik a Mac számára. A kisméretű előnézeti képek közül kiválaszthatjuk azokat, amelyeket fel kívánunk tölteni számítógépünkre.

Az Aperture RAW kép böngészőjével kapcsolatos első megállapításunk mindenképp annak káprázatos sebességét fogja dicsérni.

A nézőképes fel- illetve lefelé gördítése tetszőleges sebességgel történhet. Bármelyik nézőképre kattintva azonnal megjelenik a teljes felbontású kép. Ám az Aperture nem csak egy kiválasztott, hanem több kiválasztott képet képes egyszerre megmutatni eredeti felbontásban.

Kattints rá! Sőt! A nézőképekből kiválasztott eredetik valódi részletgazdagságát lupéval - nagyítóval - ellenőrizhetjük, ekkor valóban az alapfelbontással nézhetjük meg fényképünk apró szeletét.

Miért is jó, hogy a RAW formátumot láthatjuk? Azért, mert ez az a számadat-halmaz, amelyet a kamera érzékelői, szenzorai rögzítettek. Ha más formátumban - például jpeg, tif - kapjuk meg a képet, akkor ott már a fényképezőgép, vagy egy számítógépes program átszámolta az eredeti értékeket. Ezért nevezik a RAW formátumot digitális negatívnak, a RAW-ból generált képeket pedig digitális fotónak, pozitívnak - megőrizve és átmentve a fényképészet alapfogalmait. A RAW formátum mellett a profi fotósok számára fontos információkat tartalmaz a metaadatfájl, amelyet szokás EXIF, IPTC állománynak is nevezni.

Kattints rá! Ezek az adatok egy kattintással elérhetők akár a böngésző sáv képeinél, akár a kiválasztott képeknél. Az Aperture külön ablakban is megjeleníti a kép metaadatait - feltéve, hogy csak egy kép a megjelölt. Mivel egy képhez végtelen számú metaadat tartozhat, ezért pár előre definiált adat-rész megjelenítése közül azonnal választhatunk, de elkészíthetjük saját adat-választásunkat is.

Az Apple Core Image technológiája teszi lehetővé, hogy több megabájtos állományok esetén is azonnal meglátszódjon, ha módosítjuk az eredeti kép expozíciós idejét, fényességét vagy élességét. Ezért az Aperture minden pillanatban azt a látványt nyújtja, amelyet meghatároztunk a fényképünk számára. A szaturáció, expozíciós idő, fehér-egyensúly állítása azonnal látható változást eredményez, ezt akár le is ellenőrizhetjük a nagyító használatával - a RAW kép minden pixelét átszámolva jeleníti meg az Aperture.

A fotósok munkáját segítendő, ha egy kép módosítása megfelel az elvárásnak, akkor a módosítást más képekre is elvégeztethetjük az Aperture-rel.

Kattints rá! Egy sorozat alulexponált film így válhat jól exponálttá, de természetesen számtalan művelet egyenlege is klónozható.

Az Aperture azonban bölcs előrelátással gondoskodik az eredetik és másolatok elkülönítéséről, az eredeti képek megőrzéséről.

Egy képről bármikor készíthetünk másolatot, és bármikor arra utasíthatjuk az Aperture- t, hogy az eredeti, kártyáról beolvasott RAW állományról készítsen új másolatot. Így biztosíthatjuk, hogy manipulálatlan képadatokat használunk.

Az SLA és RAW használatának ötvözésével az Aperture sikerrel ültette át a profi fotósok munkamódszerét digitális környezetbe.

Rendezett fotótár

Egy fotós, legyen amatőr vagy profi, számára az is nagyon fontos, hogy egy adott képet a lehető leghamarabb és a legkönnyebben megtaláljon. Ebben persze megfelelő tárolási módszer alkalmazása sokat segít. Az Aperture szerencsésen ötvözi a Mac OS fájl-kezelési képességeit a fotósok számítógépmentes gyakorlatával. Projectekkel és albumokkal operál - amelyek persze megfeleltethetők a mappáknak, okosmappáknak.

Kattints rá! Ez utóbbi az Apple operációs rendszere fejlettségéből adódó szolgáltatás. A Tigrist futtató Mac ugyanis az összes állományt leindexálja. Okos mappát bárki alkothat, amikor azokat a képeket rendeli egy logikai mappába, amelyek indexállomány elemei megfelelnek adott kritériumnak. Például az összes olyan PDF állomány egyetlen, virtuális mappába kerülhet, amelyek mérete 1GB alatt van, egy héten belül meg volt nyitva és szerepel benne az "Almalap" szó. Ez egy okos mappa (Smart Folder) az Apple terminológiában. Logikus, hogy minden alkalmazás, amely megfelelő technológiával íródott, kihasználhatja ezt a lehetőséget.

Az Aperture okos mappáinál alapértelmezetten csak képek közti szűkítésre van lehetőség, iTunesban viszont csak a zenéket csoportosíthatjuk a fent leírt módon. Az okos mappák tartalma pillanatról pillanatra változhat. A példánál maradva az "elöregedő" állományok kiesnek.

Kattints rá!Az Aperture-höz képeket nem csak fényképezőgépről adhatunk hozzá, hanem egyszerű fájl-művelettel is. Kijelölhetünk egyetlen vagy akár több képet is, de akár egész könyvtár, könyvtárak feldolgozására is utasíthatjuk az Aperture-t. Az iPhoto-t, az Apple minden gépére ingyen feltelepített digitális fénykép-menedzser programot kinövők az iPhoto adatbázisukat külön paranccsal tehetik az Aperture számára elérhetővé.

Az informatikai vénával megáldott felhasználó, aki már járt az iPhoto mappa-felépítvényében, tudja, hogy az iPhoto is elkülöníti az eredetileg beolvasott képet az iPhotoban megszerkesztettől. Az Aperture átveszi az eredetit is, a szerkesztettet is. Persze, ha nem szeretnénk az összes képünket iPhotoból Aperture-be átvinni, haladhatunk albumonként is - a két Apple program remekül kommunikál egymással.

Kattints rá!A projectek, albumok szervezése csak és kizárólag tőlünk függ. Az Aperture-ben egyidőben több albumot, projectet is nyitva tarthatunk, a Safariból vagy más alkalmazásból ismert fülecskés (tab-os) módon érhetjük el a nyitottakat. De akár meg is oszthatjuk a böngésző felületet két album közt.

Már említettük, hogy az Aperture - helyesebben a Mac OS X és ebből kifolyólag a rá támaszkodó Aperture - erősen használja a metaadatokat. Szeretnénk képeink készítőit nevesíteni - azaz minden képhez hozzárendelni nevünket? Nem gond, két lehetőségünk is akad. Vagy egyetlen képnél megadjuk, hogy bizony mi követtük el a fotót és megtesszük a copyrightos bejegyzésünket, majd ezt "klónozzuk" a többi, később kijelölendő képekre, vagy egyből kijelöljük a nevesítendő képeket, és úgy adjuk meg az adatokat. Valószínű, hogy az első módszert fogjuk akarva-akaratlanul használni, hiszen a még el nem készült képeinket is majd a nevünkre szeretnénk venni.

Kattints rá!A metaadatok általunk meghatározott tagjai a fotók alatt is megjelennek, de egyetlen kattintással előhívható egy teljesebb lista. Az összes metaadatot - ahogy már említettük - külön testre szabható ablakban mutatja az Aperture.

Az Aperture többet kínál, mint az általánosan használt IPTC, több tagolású kép-téma meghatározást. Példával élve a Sport főkulcsszó alatt megtaláljuk az Atlétikát, a Labdajátékokat és az Vizes sportokat is. Az utóbbit tovább bonthatjuk Úszásra, Vízilabdára és Szörfre, amely alatt a pontos képtartalom meghatározáshoz a Part, Hullámon, Ugrásban … kulcsszavak sorakoznak. Amikor a több száz vagy ezer felvétel közül kulcsszóval keresünk képet, akkor nagy segítség, hogy a Sport - Vizes sport - Szörf - Part bontásban tudunk keresni a Sport- Vizes sport helyett. Amikor a Part kulcsszót a képhez rendeljük, akkor a kép megkapja a Sport ... kulcsszavakat is.

Kattints rá!Tíz kulcsszót ki is emelhetünk, hogy egyetlen billentyű leütéssel azt a kiválasztott képhez rendelhessük.

A képeket nem csak kulcsszavakkal láthatjuk el, hanem rangsorolhatjuk is őket. A rangsorolási rendszer hat szint megkülönböztethetőségét kínálja, a nulla és az öt csillag közt. A képekre akár egyesével, akár tömegesen hullhatnak a csillagok - a szép leányok sem sírnak e könnyebbség láttán. Ha rendesen csillagoztunk, akkor újabb kép-szelekciós szempontra tettünk szert.

Douglas Kirkland jó nevű profi fotós önbevallása szerint e csillagozási rendszert - igaz, nem az Aperture-ben, hanem az iPhotoban - nem a kép minőségét jelölendő használta. Nála az ötcsillagos képek azok, amelyek nem kerülhetnek ki a gépéről, négy csillagosak a privát fotói, az egy-kettő-három pedig az aktuális projectek azonosítói - háromnál több témán nem dolgozik egyidejűleg. A beolvasott kép iPhotoban és Aperture-ben is egyaránt csillagtalan. Ezért egy Okos mappát hozott létre Kirkland, ahová a csillagtalan képek tartoznak. Ha ez az album nem üres, ez figyelmezteti, hogy adminisztrációs feladata akadt.

Kereséskor a megnyitott böngészőablak tartalma folyamatosan megfelel az épp beállított keresési feltételeknek. Ahogy az egérrel húzod a csillagok számát mutató csúszkapadon felfelé a potmétert, úgy jelennek meg rendre az egy, majd csak a kettő, aztán csak a három csillagos képek. De ez igaz a naptári szűkítésre vagy a kulcsszavak megadására is.

A keresési, pontosabban szűrési lehetőségek itt nem érnek véget, az Aperture képes bármely EXIF adat alapján is megtalálni a képeket. Lássunk egy példát! Rettenetesen lusták vagyunk, feltöltöttük franciaországi tartózkodásunk képeit és feliratoznánk őket városok szerint, de már egyáltalán nem vagyunk biztosak benne, hogy melyik képet hol készítettük.

Némi térképészeti ismeretekkel felvértezve azonban kigyűjthetjük azokat a képeket, amelyek EXIF adatai közt a GPRS pozíciók adott határok közé esnek.

Kattints rá!Másképp mondva: ha olyan gépünk van, amely rögzíti a fényképezés földrajzi koordinátáit (GPRS), és ismerjük Párizs helyét - melyik hosszúsági fokok és szélességi körök közt található -, akkor készen is vagyunk. A mutatott képek készültek Párizsban. Vagy Versaillesben.

Biztonsági mentés

A hagyományos fényképészek legnagyobb ellensége paradox módon épp a fény volt, hiszen oda lett az egész film, ha hívás előtt fényt kapott. Az előhívott film jellemzői is folyamatosan változnak az idővel, akármilyen sötét és temperált helyen is őrzik őket. A vörös kakas felröppenése pedig egész életműveket képes megsemmisíteni. A vörös kakas mai megfelelője az "elszállt a merevlemezem!" halálsikoly.

Tapasztalat mondatja, ma még nagyon kevesen archiválják rendszeresen fotó-anyagaikat (mást is csak balesetet követően szoktak elkezdeni). Pedig.

Az Aperture külön parancsot kínál adataink mentésére.

Kattints rá!Menthetünk külső FireWire merevlemezre (iPod, hogy nevén nevezzük az Apple első számú ötletét), szerverre, netre, .Mac előfizetésre. A párbeszédablakban megadott eszköz újbóli csatlakoztatásakor akár automatikus mentést is kezdeményezhetünk.

Természetesen, ha nem szeretnénk minden alkalommal a 12 terrabájtnyi képünkről ismételt biztonsági mentést készíteni, úgy beállíthatjuk, hogy csak a változások íródjanak ki. (Ez is egy okos mappa, ugye?) A fotózásból élők számára létfontosságú képeik biztonságban tudása, az Apple kínálta megoldás igazán felhasználóbarát, használata nem kíván szakembert.

Ráadásul több mentési hely is kijelölhető, ami fokozza a biztonságot.

Egy kis stúdióban, ahol három-öt fotós dolgozik, érdemes a fényképészek gépeiről hetente másolatot készíteni a szerverre. Ám ez csak a merevlemez tönkremenetele ellen véd, ha gonoszak elviszik a számítógépeket, akkor oda minden. Ezért érdemes időről-időre a netre is feltölteni a képeket vagy egy máshol tárolt adathordozóra is átmásolni. Éveket menthetünk meg életünkből.

Kattints rá!Az előző két bekezdéssel mindenki egyetért, aztán. Aztán jön a "meg kellene csinálni", a "majd hétfőn". Az Aperture azonban gondot visel ránk, kis ikonnal jelzi, mikor érzi múlhatatlan szükségszerűségét az archiválásnak, mikor gondolja úgy, hogy nem lehet több kifogás.

Az archiválás mellett gyakori, hogy képet, képeket vagy egy egész albumot kell CD-re vagy DVD-re kiírni. Ehhez elég egy üres írható korongot a gépbe betenni - ma már a legtöbb Macintosh DVD-íróval szerelt (ha nem, akkor CD-íróval biztos). A lemez üres, írható mappaként jelenik meg az Aperture albumai és projektjei közt. Ide belehúzva a kívánt képeket a CD vagy DVD írásra kész. Csak egy klikk.

Képválogatás

Kattints rá!A képek készítőinek nevét és a kulcsszavakat már a képek beolvasásakor megadhatjuk - az amatőrök számára ez az ideális pillanat, utólag ilyesmivel piszmogni már nem szoktunk. A profik számára ez viszont elkerülhetetlen lépés. Változott a világ, a hagyományos filmnél akkor hívattuk elő a képeket, amikor betelt a film. A digitális kameráknál akár amatőr, akár profi fotós az ember, képeket nem akkor szokott gépre tölteni, amikor betelik a memória kártyája, hanem eseményenként.

Az Aperture az első program, amely beolvasáskor támogatja a sorozatképek felismerését. Sorozatkép készül akkor, amikor a most már feleség hátát mutatja a násznépnek és dobja a csokrot, a szingli hölgyek pedig feltűnés nélkül ágaskodnak és vetődnek.

A profi fotós ilyenkor sorozatképet készít - a kamera addig és olyan gyorsan exponál, amíg és ahogy bír. Az ilyen képek készítése között másodpercek sincsenek. Az Aperture képbeolvasáskor felkínálja, hogy azokból a képekből, amelyek készítése közt igen kis idő telt el, csoportot alkot. Az igen kis idő nulla és egy másodperc közt csúszkapaddal adható meg - a pillanatnyi eredményt a böngésző ablak mutatja.

Kattints rá!A beolvasott képek közül a böngészőben kijelöltet az Aperture módosítás nélkül mutatja meg. Ha a nézőfelület kicsi lenne, akkor átválthatunk egész képernyős megjelenítési módra.

A teljes képernyő üzemmód nem egyfajta diavetítő mód, hanem teljes értékű munkafelület.

Az alapértelmezetten a kép alján megjelenő előnézetképgörgetősáv és eszköz ikonok áthelyezhetők a képernyő jobb vagy baloldalára, de használhatjuk úszópalettaként is.

Megeshet, hogy több ezer kép közül kell kiválasztani egyet, ekkor nagyon igyekezni kellene a csúszkapadon haladva az egérrel a megfelelő pixelre állni. Ezért az Apple két csúszkapadot ad, egyet a nagybani beálláshoz és egyet a finom képmegtaláláshoz. A nagybanival a több ezres képállományban százasával haladunk pixelenként, amíg finommal úgy mozgunk, mintha csak ötven képünk lenne.

Kattints rá!A teljes képernyős szerkesztésnél a szerkesztési párbeszédablakok úszó ablakként jelennek meg, de egymáshoz és a képernyő széléhez dokkolhatók.

Képek összehasonlítása is fontos folyamat a fotósok életében.

Az Aperture-rel összevethetünk két, négy, tíz, vagy még ennél is több képet. A számosság csak a képek állásától - álló vagy fekvő - függ.

Mivel egy profi fotós számára a részletek megfigyelése, összevetése nagyon fontos, ezért gyakran nem elégednek meg egyetlen Apple Cinema Display felületével, hanem kettőt használnak. Az Aperture-t pedig az Apple felkészítette a kétmonitoros üzemmódra.

Amint második kijelző jelenlétét érzékeli a program, addig rejtett megjelenítési módokat tesz kiválaszthatóvá. Természetesen tükrözhetjük a kijelző tartalmát, de az előnézetben kiválasztott képeket szétoszthatjuk a duplikált felületen - így majdnem dupla akkorában láthatjuk őket, mint addig -, végül lehetséges egyetlen kép megjelenítése a második kijelzőn, épp a kijelző által biztosított maximális felbontással. Ez utóbbi esetben az első képernyő afféle böngésző funkciót tölt be, míg a második az éppen vizsgált fotót jeleníti meg.

Kattints rá!Az előnézetből kiválasztott képek részleteinek megtekintéséhez nincs szükség a teljes kép felnagyítására, elég a lupét a kép minket érdeklő pontja fölé vinni. A lupé keresője durván 5-10 pixel átmérőjű kör - az Apple itt a valós élet utánzására törekedett -, a nagyító 100- 200 pixel átmérőjű kör, ahol a kép teljes részletgazdagsággal jelenik meg, azaz a legnagyobb felbontással. Növelhető a lupé keresője - nagyobb területet pásztáz, és növelhető a nagyítás mértéke is. A lupé minden képfelületen használható, így az előnézeti képeken is, ehhez persze pixel-biztos kéz kell.

A profi fotós egymás mellé helyezi azonos tárgyú képeit, hogy eldöntse, melyik az igazi. Az Aperture-ben, ahogy már említettük, nem csak két képet nagyíthatunk ki az előnézet sávból egyszerre. Az egymás mellé tett képek önállóan nagyíthatók, mozgathatók, hogy az összehasonlítandó részleteik kerülhessenek egymás mellé - de csoportosan is kezelhetők.

Kattints rá!Ha sorozat képet készítünk - azaz több egymást követő képet - egy arcról, akkor általában ezt nem azért tesszük, mert az így készített összes képet fel akarjuk használni, hanem azért, mert bízunk benne, hogy a sok közt lesz egy igazi is. Az igazi kiválogatását segíti az Aperture azzal, hogy felismeri az adott időintervallumon belül készített képeket és csoportba rendezve kezeli őket - ahogy ezt már említettük. A csoport (Stack) első képe az igazi (Pick).

Ha mégsem az időben elsőként készült kép lenne a legjobb, akkor az Aperture külön válogatós-menüje segít az új igazi megtalálásában. A csoport igazi képe a képernyő baloldalára kerül, míg a többiek egyesével megjeleníthetők a jobb oldalon - így hasonlíthatjuk őket össze. A jobb oldalra kerülő képet mi választjuk ki a böngésző sávból. Ha a jobb jobb, mint az igazi, akkor egy kattintás, és a jobb lesz az igazi, átkerül baloldalra - és folytathatjuk az igazi keresését.

A csoportok kezelését külön menü szolgálja, ennek segítségével képezhetünk önkényes csoportokat, robbanthatunk szét meglevőket, változtathatjuk meg egy csoport elemeit. A böngésző sáv jobb áttekinthetősége érdekében utasíthatjuk az Aperture-t, hogy ne mutassa a csoportok összes tagját, csupán az "igazi" jelezze, hogy alatta egy csoportnyi kép bújik meg.

Az Aperture még egy képválogatási felületet kínál (Layout Idea - Light Table), amely hasonlatos ahhoz a nagy asztalhoz, ahová régen feldobtuk az összes szóba jöhető képet, hogy a selejtezés, szortírozás után csak az az öt maradjon meg, amit fel kívánunk használni.

Erre a felületre szabadon rakhatunk fel képeket, tetszés szerinti helyre, egyenként nagyíthatjuk- kicsinyíthetjük őket.

(Az októberi számban említett HP Misto asztalon is futott egy erre képes alkalmazás.) Ez a válogatási felület kinyomtatható, vagy egy kattintással PDFállománnyá konvertálható.

Védett eredeti

Az Aperture sajátos módon kezeli a képszerkesztést, ám ez nem forradalmi újítás, több elődje ismert, egyet anno még az Almalap is bemutatott (Almalap, 1995). Az eljárás lényege, hogy az eredeti kép megmarad, semmit sem változtat rajta meg a program - ezért non-destructive képkezelésnek nevezi a szakember. A változtatások külön állományban tárolódnak, azokat a gép rendre alkalmazza az eredetin, hogy megmutassa, hol tartunk. A gyakorlatban az igaz, hogy külön állomány az eredeti, amelyet valóban nem módosít a program. A változások külön állományba történő jegyzetelése is igaz. Ám a kép szerkesztésekor a gyors, de még inkább az elfogadható megjelenítési idő tartásához munkaállomány jön létre, amely a módosított képet tartalmazza.

Az Aperture egyik kulcsszava a Version, azaz verzió - amely nem keverendő az Adobe CS2 verziójával, noha majdnem azonos az értelmezésük. Az eredeti kép verzióit az említett változást leíró állományok azonosítják.

Példán elmondva: az eredeti kép fekete-fehér és szépia színű változata két verzió. A verzió előnye, hogy takarékosan bánik merevlemezünkkel. A példánál maradva, ha az eredeti kép 6,5 megás volt, akkor a fekete-fehér kép se lenne 1,7-nél kevesebb.

Az Aperture-ben viszont alig pár kilobájt, mivel a fájl csupán azt tartalmazza, hogy melyik eredetinek miként módosított verziója, na meg pár metaadat.

A Verziók léte azért is szerencsés, mert így bátran kísérletezhetünk a kép szebbé tételével, az eredeti kép megmarad, nem tudunk véletlenül rámenteni. Ha előröl szeretnénk kezdeni a képmanipulálást, akkor az Images menü New Version from Master parancsát kell kiadnunk. Ha viszont valamelyik korábbi Verziót szeretnénk anélkül tovább módosítani, hogy a felhasznált verzió elveszne, nos, ez is lehetséges a Duplicate Version paranccsal. Az Aperture kényelmi szolgáltatása, hogy az azonos eredetivel bíró képeket egy csoportban tartja.

Kattints rá!A fotósok munkáját megfigyelve készítette alkalmazását az Apple, így nem meglepő, hogy egy kattintással elérhető parancsok közt szerepel a képek jobbra vagy balra forgatása - talpra állításhoz. Egy kattintásos parancs a kép horizont vonalának korrigálását szolgáló is, ne lejtsen a kép se merre. A Spot and Patch eszköz a Photoshop Healing Brush-a, Stampje, használatával a kép apróbb hibái retusálhatók ki, vagy adott mintával tölthetők fel - például belógó villanyvezeték eltüntetése.

Az Aperture az Apple ColorSync színkalibrációs rendszerét használja a színek tökéletes visszaadásához. Hisztogramon jeleníthetjük meg a kép világosságát, RGB- vagy csatornánkénti színeloszlását. Az Aperture egy gombos megoldást kíván a képjellemzők javítására - mint a Photoshop Auto Levels vagy Auto Color parancsa. Utólag megváltoztathatjuk az expozíciós időt, a kép szaturációját, fényességét, kontrasztértékeit - természetesen csak szoftveres szimulációval és az eredeti képállomány megőrzésével.

A RAW állományok feldolgozásakor a profi fotósok számára különösen hasznos, hogy befolyásolhatják a kép fehér-egyensúlyát akár úgy, hogy kijelölik a kép fehér pontját - ahol valóban fehér színt kell látnunk -, vagy a Kelvinben megadott megvilágítási hőmérséklet és a színezet értékeinek korrigálásával. Ehhez persze kalibrált monitor használata elengedhetetlen.

További képjavító eszközök is rendelkezésre állnak, ilyen a vörösszem megszüntető eszköz - amely az iPhotoból lehet ismerős -, vagy a már említett Spot és Patch, a vízszint helyreállító Straighten vagy a Noise Reduction - a zajkisimító.

Az Aperture - a Gonosz Almalap minden várakozása ellenére - remekül együttműködik a Photoshoppal is, pontosabban képes külső képszerkesztő alkalmazást meghívni, abban adott képet megnyitni. Majd amikor kiélveztük a külső képszerkesztő szoftver kínálta lehetőségeket - például speciális effektekkel szűrőkkel a felismerhetetlenségig módosítottuk az eredeti képet -, akkor az, mint Verzió, bekerül az Aperture kezelte képtárba.

Nyomtatás, honlap

Az Aperture és az Apple ColorSync rendszere gondoskodik arról, hogy a képek színhelyesek legyenek. Az Aperture felhasználja a digitális kameránkat leíró színteret, a kép színszámait és a kijelzőnk színterét, hogy színhelyes képet kapjunk. Ennek a gondos technológiai megoldásnak köszönhető, hogy egyrészt "jó" képeket láthatunk, másrészt a képek további feldolgozása során rendelkezésre fog állni az összes kép-jellemző információ. Nincs két eszköz, amely ugyanúgy jelenítené meg a színeket, a cmyk-nyomtatóknak teljesen eltér a gamutja az rgb-megjelenítő eszközökétől.

Kattints rá!Az Aperture képes megmutatni, miként fog a végeszközön kinézni a fotó a View menü Proofing profile parancsával. Ekkor a program a kiválasztott eszköz gamutjának figyelembe vételével mutatja a fényképet. Ezt az eljárást szokták SoftProofingnak (ejtsd: szoft-prúfing) is nevezni, amely a rendszerben tárolt ICC profilokra épül. Miként kerülnek profilok a gépünkre? Egyfelől a Mac OS X hoz magával számosat. Hozzátehet más gyártó programja. És a Macre fel kell kerüljön a nyomtató, szkenner kalibrálásával nyert profil, vagy a digitális kamerához tartozó profil is.

A szoft-proofolás felhasználható arra is, hogy megnézzük, miként mutat képünk fekete-fehérben (grayscale), szépiásan (sárgás-barnásan, fotósoknak barit-papíralapúan) vagy kékítéssel (bluetone). A szoftproofolás ki-be kapcsolgatásával láthatjuk, miként módosul az eredeti kép a végeszközön. E parancs használatával elkerülhető a "nálam monitoron jó volt, miért nem képes a nyomda kinyomni" hajtépés, összeveszés és pénz, idő, energia és esőerdő pazarlás.

A fentiek után logikus, hogy nyomtatáskor is meg kell adnunk, hogy milyen profil használatával kívánjuk a képet kinyomtatni.

A kijelölt képekből kontakt (Contact sheet) készítése sem idegőrlő feladat, megadhatjuk az egy oldalra eső sorok és/vagy oszlopok számát. Ha az oldalak számát adjuk meg, akkor az Aperture önállóan hozza létre a sorokat és oszlopokat, és optimalizálja a képek elhelyezését.

Kattints rá!Az Aperture-t rávehetjük, hogy az oldalak álló vagy fekvő helyzete felől maga döntsön - a mi hasznunkra. A képek mellett megjeleníthetjük a képre vonatkozó metaadatok egy részét. Az Aperture 19 metaadat variációt kínál, mi újakat is hozhatunk létre, ha kevés lenne az az egy híján húsz. Adott képet kinyomtathatunk, vagy elmenthetünk más formátumban is, természetesen a képhez tartozó beágyazott ICC profillal együtt.

Az albumok szerkeszthetőbbek, mint az iPhotoban találhatók, a képek átméretezhetők, szabadabb a szövegdobozok kezelése. Úgy tűnik, hogy a Pages - az Apple otthoni vagy kis irodákba szánt szövegkezelő, kis kiadványszerkesztő programja - összeházasodott az iPhoto Album készítőjével. Szerencsére a gyerek szülei jó tulajdonságait örökölte.

Naprakésznek lenni minden szakmában fontos, a webes jelenlét erre megfelelő és költséghatékony is - ha. Ha megfelelő honlap szerkesztő szoftverrel rendelkezünk. Ha van honlap szerkesztő munkatársunk. De elég, ha fut az Aperture a Macünkön.

Kattints rá!A kiválasztott képekből az Aperture egyetlen paranccsal hoz létre web-galériát, amelynek külalakját sablonokból választhatjuk ki. A nem túl összetett oldalak szó szerint percek alatt elkészíthetők - az Apple elegáns sablonokat kínál. A webgaléria apró nézőképeket tartalmazó oldalakból áll - itt megadható a sorok és oszlopok száma. Az Aperture minden nézőképhez tartozó hivatkozásban létrehozott oldalon nagyban is megmutatja a fotót (de ez nyomdai munkára nem alkalmas). A nagy képek mellett adott metaadatokat is megjeleníthetünk - az oldalak automatikusan generálódnak, így igazán nincs velük munkánk. Jó, hogy a képeket nem csak a .Mac szájtunkra tölthetjük fel, hanem bárhová feleftépézhetjük.

Kattints rá!Az a fotóstúdió vagy fotós, aki szeretné képeit mihamarabb - vagy nagyon kevés időráfordítással - közzétenni, remek eszközt kapott az Aperture-rel. Ám a remekség fokozható.

Már ejtettünk szót az okos mappákról, amelyek valamely metaadatoknak megfelelő képeket tartalmazzák, tartalmuk pillanatról- pillanatra követi a módosulásokat.

Nos, az Aperture alkalmas az ilyen okos-mappák webesítésére is - a mi feladatunk csupán a netre való feltöltés.

Példával élve olyan két-három fős ügynökségben dolgozunk, amely napi politikai-kulturális eseményeket fotóz és képeit a neten át kínálja megvételre.

Kattints rá!Fotóriportereink jönnek- mennek, és az Aperture-t futtató Macre rendszeresen felkerülnek képeik. Létrehoztunk négy okos mappát. Az elsőbe kerülnek azok a képek, amelyeket az utolsó 24 órában készített valamelyikük, a másodikba az elmúlt hét, a harmadikba az egy héttel korábbi, a negyedikbe pedig a "régi" képek. Helyzetünk egyszerű, amint valaki képeket tölt fel az Aperture-be, újra publikáljuk - feltöltjük - az utolsó 24 óra okos mappát.

Reggelente frissítjük az utolsó és előtte lévő hetet, az archívumot meg hetente. Ez körülbelül épp annyi idő, mint ezt a bekezdést elolvasni. Wow!
Ferenczy Gábor

A lap tetejére