E-mail




















 

Adobe Photoshop CS2


(Korábbi CS2 bemutató cikkeink: Bridge, Version Cue, StockPhoto és InDesign)

A szoftver első indítása után - és ez a többi CS2 szoftverre is igaz - aktivizálni kell a szoftvert (ahogy a SimCity-t, hogy baráti példát említsünk), erre 30 nap áll rendelkezésünkre. Akinek nincs nete, annak annyi - az Adobe szerint sincs a XXI. században internet hozzáférés nélküli iroda. Elvileg telefonon is lehetséges a művelet - az Adobe képességeiről ez ügyben nem tudunk beszámolni, a hazai Microsoft képviselet (XP és Office aktiválás) az ígért 7/24 szolgáltatása péntek este kilenc körül kezdett hívásunkat hétfőn reggel hétig nem tudta felvenni.

Aktívan vagy sem, a CS2 - további megjelenései letilthatók - üdvözlő képernyőjébe botlunk, amely hat féle kép kívánja elmesélni, mi mindent tud a Photoshop.

Ezek tartalmát most összegeznénk, hogy később kiemelve egy-egy újdonságot megmutassunk. A File Browser, amely a hetes egyik szinte mindenki által üdvözölt és áldott újítása volt, most Adobe Bridge néven önálló életre kelt - a szoftverről külön írást találsz ebben a számban. A Vanishing Point - Eltűnés - az Adobe által legfontosabbnak ítélt újítás, afféle axonometrikus térben használható Gyógyító Ecset. Az Image Warp sík képek látszólagos három dimenzióba hajlítására szolgál. A képek zaja újabb módokon csökkenthető, ez javítja a kép minőséget és a jpeg képek zajosságát. A CS2 (e cikkben a CS2 megnevezés a Photoshopot jelenti) képes 32 bites képek kezelésére is, ezeket HDR-nek is nevezzük. High Dynamic Range - Dinamikus Tartományú Kép, minél több bittel ábrázolunk egy képpontot, annál gazdagabb a kép, lásd a 8-16-24 bites ismereteidet! A képek, jellemzően festmények, fotók felületének javítását könnyíti meg a Spot Healing Brush. A hasznos szolgáltatás terjedésének legszebb példája, hogy már a "nagy" Photoshop is tudja az egy klikkes pirosszem megszüntetést - az iPhoto, Elements és társai nyomában. A fotósok öröme lesz az Optical Lens Correction, amellyel a szétálló tornyok és a hordó hatású felvételek tehetők rendbe. A CMYK állományokon is alkalmazható a Shadow / Highlight fortélyok, és újabb szűrők váltak 16-bites képre alkalmazhatóvá.

A terebélyesedő és öregedésével egyre többet tudó Photoshop változatlanul imádja a sok memóriát, az Adobe súgója szerint 2 GB szükséges az optimális használatához.

A terebélyesedéshez hozzájárul az ImageReady lassú beolvadása, viszont ellene szól az Adobe programok szintjére kiemelt - na jó, legyen: kiszervezett, netán outsorce-szolt - PDF 1.6 / Acrobat 7 motor a programokon át érvényesülő beállításokkal.

A harmadik dimenzió

A Photoshop CS2 alkotói szerint a legfontosabb - de mindenképpen leglátványosabb - újdonsága a Vanishing Point, magyarul Eltűnő Pont, ám ez inkább félrefordítás, a Perspektivikus Szerkesztés lenne a tartalmilag megfelelő. A programozók elegendő időt áldoztak arra, hogy a két dimenzióban dolgozó Photoshoppal megértessék, a tér háromdimenziós. Az alkalmazás bemutatása során három példával is bizonyították, a Photoshop képes felismerni a teret.

Hogyan? Axonometrikusan.

Kattints rá! A képen is látható faház egyik oldalát kell kijelölni. Ez síkban egy közönséges négyszög, jobb esetben trapéz - már ha a képen a függőleges az függőleges. A Filter > Vanishing Point parancs több lépéses, az elsőben kell megmutatni az említett négyszöget. Ha visszaemlékszünk általános iskolás vagy középiskolás rajzóráinkra - akkor innentől kezdve már nem nehéz a papír, illetve monitor síkjában három-dimenziósan mozogni. A kijelölt négyszög-ablakot jobbra mozgatva átbukunk a ház felénk eső élén és az ajtós oldalra vetődik az alapbeállítás szerint világoskék rácsháló. Ezzel a módszerrel haladhatunk lépésről lépésre, pontosabban felületről felületre.

A helyes felületkijelölést támogatja a CS2 is, élénk világoskék a rácsháló, ha a megfelelő virtuális teret érzékeli, és vörös, ha másik síkban járunk.



Sőt. Ha egy kocka képét rajzoltuk meg síkban, akkor a Vanishing Point paranccsal felvett perspektivikus felületet nem csak a kocka két oldalára, de a tetejére is átúsztathatjuk (vidd az egeret a fenti képre!) - ugye-ugye, a mély memóriánkból feltört, hogy perspektivikus ábrázolásnál nem csak a rajzlap bal és jobb szélén volt két pont, ahonnan húztuk az egyeneseket, hanem volt egy képzeletbeli harmadik is valahol fent, nagyonnagyon messze. Akkor azt mondta a tanár, hogy a végtelenben van, tehát a ház, kocka élei párhuzamosak, mert azok találkoznak a végtelenben ... Ehh.

Ha sikerült az összes érintett felületet behálózni, akkor neki kezdhetünk a kijelölt területek 3D-s szerkesztésének. A Marquee eszközzel kijelölünk valamelyik felületen egy elemet - legyen ez a ház egyik oldalán lévő ablak. Lenyomva tartva a Control és az  billentyűket újabb ablakokat hozhatunk létre, ezek rendre megfelelnek a perspektíva szabályainak. Ám ha átbuktatjuk az ablakot a ház sarkán - átvisszük a bal oldali faláról a jobb oldalira -, akkor a fény-árnyékhatás nem megfelelő.

Ezen egyetlen paranccsal - Transform > Flop - segíthetünk.



A kijelölt perspektivikus felületre mintát önthetünk, így a ház lepusztult uszadék fa felületét akár frissen festett fehér falécesre cserélhetjük. (Vagy játszhatunk a kutyával: egeret a képre!) Ha létrehozhatunk új ablakot, akkor el is tüntethetünk meglévőket.

Ennek eszköze a Stamp - Bélyegző - eszköz. A térbeli terület egyik részéről mintát véve - legyen ez az ablak alatti falfelület - szépen felülbélyegezzük az ablakot. A kattintás után a Photoshop a bélyegzés széleit beállításainknak megfelelően elsimítja. (Hogy erről a stemplizésről miért jutott eszébe az Almalapnak a Szigorúan ellenőrzött vonatok?) A Vanishing Point parancs alatt, de talán helyesebb lenne szerkesztési felületnek nevezni, szövegeket, képeket transzformálhatunk a virtuális terünkbe.

Maradva a faházas képnél, ha a bejárati ajtó mellé kis réztáblán szeretnénk nevünket feltüntetni, akkor el kell készíteni a névtábla sík változatát, szépen, hagyományosan, majd az +V-vel bemásolni azt a Vanishing Pointba, ahol már három-dimenziósan viselkedik.

Az Almalap oldalán már megtalálható az a három méretes QuickTime videó, amely a Vanishing Pointot mutatja be. A Boxes in space (35 MB) talán a legalkalmasabb az alapvető technikai megoldás megértésére és ellesésére. Egyszerű, rajzórát idéző perspektivikus térben két kocka hat oldalára másolják fel az Adobe lógóját. Az Instant exterior (30 MB) mozi az e cikkben is említett faház felújítását, új ablak elhelyezését mutatja meg, ez gyakorlati példa a bővítésre - nesze neked vanishing (to vanish - ed2 - elenyészik, eltűnik, elveszik). A harmadik a Vanishing! (16,5 MB) videó, ebben egy irodaház oldaláról tünteti el az Adobe szerkesztője az ablakmosó munkásokat ("Hová tűnt Damon Hill?!"). Aki bírja sávszélességgel és letölti ez utóbbi mozit, az észrevehet egy apróbb hibát is: az ablakmosók ugyan eltűnnek, de a kötelük változatlanul tükröződik az egyik ablakban.

Okos elem

Smart Objectnek, Okos elemeknek nevezi az Adobe a Photoshop alkotó részeit. De mitől is lennének ezek okosak? Mert megőrzik szerkeszthetőségüket azután is, hogy ráfeszítettük őket egy térbelinek tűnő felületre.

Ahogy az ábrán is látható, a napraforgós, Techton Flu feliratos képet az Edit > Transform > Warp utasítással ráfeszítettük egy hengeres testre.

Az utasítás kiadása után választhatjuk ki, hogy milyen felületre warpoljuk a képet, itt az Arch-ot (Ív) választottuk, és a hajlítás mértékének 32 százalékot adtunk meg. Ha a Warp menüben nem az előre definiált lehetőségek közül szeretnénk választani, akkor megkapjuk az általunk annyira kedvelt Bezier-görbéket. Ha késznek véljük munkánkat, azt a Commit gombra klikkelve tudathatjuk a Photoshoppal.

A digitális kamera képek némelyikén látható zavar, például egy sötétben világító égő fényének határa, ahol szinte pixeles lesz a kép, ezt a szakemberek zajnak hívják - a fényképezőgép minden pixelről dönt, hogy milyennek látja, és az a pixel, amely épp a gép érzékelési határán van, hol ide, hol oda esik - szól a laikus magyarázat. Kattints rá! A Filter > Noise > Reduce Noise utasítással csökkenthető a zaj, a kívánt hatásról az előnézet segítségével is meggyőződhetünk. A digitális kameráknál a kék csatorna általában zajosabb, mint vörös vagy a zöld, ezért érdemes a csatornákon egyesével és eltérő mértékben csökkenteni a zajt. A sikeres beállítást újrahasználásról elmenthetjük.

Réges-régen a képek pixeljét egy biten ábrázolták, ez volt a fekete-fehér korszak. Majd jött a nyolcbites szürke, ahol a 0 a fehér és a 255 a fekete értékek között már 254 másik szürkeséget is felvehetett egy képpont. A 24 bites képpont leírásnál az egyik 0-255 skála a pont pirosságát, a másik a kékségét, a harmadik a zöldséget adta meg.

Ezeken túl is léteznek színábrázolások, viszont most a Photoshop CS2-ről szólunk. A 32 bites mód, amit HDR (High Dinamic Range) címkével illetnek. A HDR-nél nem bitmegfeleltetéses a színképzés, hanem ennél ravaszabb, lebegőpontos. Azok, akik ilyet már tanultak, most a fejükhöz kaptak, hogy mantissza, meg kitevő és előjelbit. Mindenesetre a lebegőpontos számábrázolással nagyobb számtartomány címezhető meg, mintha ugyanannyi bitet binárisan értelmezünk - röviden még több szín, szélesebb színtartomány.

Az új Photoshop néhány egykattintásos megoldást is hozott.

Ilyen a Spot Healing Brush, amellyel a nélkül tüntethetünk el a képről fölös tárgyat, embert - igazi forradalmi párt KB PB retus eszköz -, hogy előtte mintát kellene vennünk. Mivel a szoftvert még nem kaptuk kézhez, ezért a fenti szöveg mellé adott kísérőábra - éjszakai táj horizontján álló ház - nem feltétlenül győzött meg a helyes működésről.

Ennél üzembiztosabb a Red Eye Tool, amelyet akár az iPhotoból is ismerhetünk már. A Healing Brush alternatívájaként aktiválható eszközzel a piros szem közepére kell kattintani - legalább egyszer. Piros szemet nem csak a húsvéti nyuszid fényképén, hanem a digitális kamerával készült portré képeken találsz. Illik megjegyezni, hogy a parancs célja nevével ellentétes, nem piros szemet okoz - Bunny! -, hanem eltünteti azt. Lásd Tűzvédelem oktatás, ahol nem a tűz óvását, védését tanítják.

Szintén a fotósok örömét szolgálja az Optical Lens Correction. Az egyszerű fotós számára csöppet összetett párbeszédablak - amely funkciójából adódóan hasonlít az iPhotoéra - szolgál a fényképezőgép (és semmi esetre sem a fényképész) hibáinak korrigálására. Állítható a kép vörös-cián és kéksárga színtartalma, a kép fényessége, újra meghatározhatjuk a vízszintest és függőlegest - meglöktek, nem én tartottam ilyen igazán ferdén, hogy a hegy a tóba csússzon! A kép "hordó" hatását, illetve a szélen álló villanyoszlopok középre dőlését is úgy korrigálhatjuk, hogy minden kattintásuk hatását azonnal szemmel követhetjük.

Alkoss - okosan!

Már az áprilisi számban a Bridge - Version Cue páros leírásában szót ejtettünk a változatokról és variációkról - egy alkotó folyamat kulcspontjain elmentett állományokról, amelyekhez vissza lehet térni. A Photoshop programon belül is tett azért, hogy az alkotó folyamatot okos megoldással támogassa: ez a Smart Objects. Alkotó folyamat alatt most kimondottan nem azt a feladatot értjük, amikor tizenháromezer RGB képet kell CMYK-be átforgatni, megvágni és átméretezni, hanem a logó tervezést, grafikai munkát. Ahol kettőt lép előre a művész, majd egyet hátra, mert másként szeretné folytatni.

Smart Objectnek Smart Layeren a helye, vagy inkább fordítva. A Layer palettán létrehozott Smart Layer "megjegyzi" az induló állapotot. Példaként, ha egy hagyományos Layeren lévő tárgyat tizedére kicsinyítünk az Edit > Transform > Scale paranccsal, majd visszanagyítjuk a tízszeresére, azaz "eredeti" méretére, akkor rendesen raszteres, kockás képet fogunk kapni.

Ugyanezt egy Smart Layeren (rétegen) lévő tárggyal elvégezve raszternek nyoma sem lesz (feltéve, hogy az eredeti kép is rasztertalan volt).

Ha a Smart Layeren lévő tárgyra Controll-klikkelünk, akkor a felpattanó menüből kiválasztható az Edit Contents parancs, amellyel a Smart Layerre helyezett elemet szerkeszthetjük nem "okos" üzemmódban.

És itt érte a fordítót a hír, az Adobe pikk-pakk felvásárolja a Macromédiát. Ennek szoftveres következményei még nem ismertek, de a FreeHand-Illustrator illetve Flash-ImageReady párharcok nyerteseit meg mernénk tippelni - Illustrator, Flash -, de úriember nem fogad. A flash várható átvétele jelentheti a gif formátum támogatottságának a végét, a Photoshop társutas alkalmazásával, az ImageReadyvel lehetett animált gif képeket gyártani, ez most a főprogram részévé vált - hattyúdal (ozero).

Ezzel illendő óvatosan bánni, mert az "okos" tárgy másolatai hűségesen követik az "eredeti" változásait. Ezzel persze élni is lehet, ilyen az, amikor az "PowerPC Inside" logót "Intel inside"-ra cseréljük le.

Kattints rá! Az "okos tárgy" lehet Illustratorból átvett anyag is, amely a megszokottal ellentétben az átvétel során nem válik bitmapessé, hanem megmarad vektorosnak - ennek előnyeit felesleges lenne ecsetelni. Ha egy Illustratoros-vektoros anyag eredetijét nyitjuk meg az említett Edit Content paranccsal, akkor - nem meglepő módon - Illustratorban találjuk magunkat. Ha itt módosítjuk a rajzot és rámentjük a meglevőre, akkor ennek hatása Photoshopban azonnal megmutatkozik.

RAW

A digitális fényképezés terjedése a Photoshop tudásbővülésének egyik hajtóereje. A profi fotósok egyfelől félve ismerkednek a számítástechnikával - kevés még a magyarul beszélő számítástechnika-fényképész tolmács, noha a fényképezéssel foglalkozó magazinok számos gyorstalpaló cikkel kedveskednek olvasóiknak. Másrészt a profik elvárják, hogy a számítástechnika mindazt tudja, amit a sötétszoba-vegyszeres tálkák szintén tudni lehetett. A RAW kulcsszó ezen fejlődés egyik mérföldköve, a digitkamera készítette kép módosítatlan - nem konvertált, nem tömörített - forrás bit és bájt sorozatát jelenti. A RAW pluginnel ilyen formátumok beolvasása lehetséges a Photoshopba. (Jelenleg a Canon, Contax, Fujifilm, Kodak, Konica Minolta, Leaf, Leica, Nikon, Olympus, Panasonic, Pentax, Sigma, Sony legtöbb gépének RAW fogadására képes a Photoshop.) A CS egyenként volt képes Camera RAW állományok megnyitására, a kép paramétereinek módosítására. A módosításokat elmentve, a File Browserben lehetett más RAW képekre az Apply Camera RAW Settings utasítással a paraméter módosítást megismételtetni. Azaz, ha volt egy "tekercs" filmed a névnapi buliról, akkor az egyik képen kijavított fényviszonyokat a többi képre a jelzett módon tudtad érvényesíteni. Ha magasabb Photoshop-osztályt végzett felhasználóként leszkriptelted a fenti műveletsort, majd batch parancsként futtattad, akkor a Photoshop - képszámtól, feladattól függően - jó ideig elérhetetlenné vált számodra.

Kattints rá! Bezzeg a CS2! Egyszerre több Camera RAW képet is meg tudunk nyitni. Ezek közül kiválaszthatjuk azt, amelyiknek beállításait érvényesíteni szeretnénk - majd a Photoshop neki esik a többi képnek, de mi ezalatt másik állományunkat zaklathatjuk, mivel a Photoshop a beállítás továbbadást a háttérben - másik proces-szálon, a holt időben - végzi. Ennek igen örülünk, csupán icipicit vagyunk szkeptikusak, hogy ilyen feszített munka mellett lesz-e időnk felvenni a fizetésünket.

További RAW közeli újdonság az Automatic Image Analysis, ami nevének megfelelően elvégzi a kép automatikus módosítását az expozíciós idő, árnyékok, fényesség és kontraszt témakörében. A nem annyira profik számára jól jöhet a Straighten parancs, amely a vízszintest és a képen érzékelhető horizont-vonalat szinkronizálja, a csáléra sikerült képet megfelelően elforgatja.

A Photoshop elsőrangú eszköz a videó-grafikák készítéséhez - csupán a képernyő és a tévé képernyő pixel elhelyezései, méretei térnek el egymástól, ám a CS és a CS2 is tudja a dolgát. A CS2-vel akár képernyőn is dolgozhatunk, ha a FireWire (IEEE 1394) csati végére PAL vagy NTSC monitort csatlakoztatunk.

És még

Apróbb, de roppant felhasználóbarát megoldás, hogy a Font menüben azonnal látható, hogy adott betű miként néz ki és melyik rendszerhez - TrueType, OpenType, PostScript - sorolja magát.

A nyomtatás párbeszédablak sem lett egyszerűbb a Photoshop CS2-ben. A nyomdai előkészítésben dolgozók számára itt idéznénk a Nyíregyházán megrendezett Nyomdász Vándorgyűlés egyik előadójának örökbecsű mondatát: "A színes nyomtatás a falra akasztandó kép, a proofolás pedig a várható nyomdai munka eredményének szimulálása." Noha a Mac OS X egyik újdonsága az volt, hogy a programok számára dinamikusan foglal memóriát, a CS2-ben a Photoshop > Preferences > Memory & Image Cache párbeszédablakban még is megadható memória mennyiség. Óvatosan bánva az értékkel, itt turbósíthatjuk Photoshopunkat. Amíg a CS "csak" 2 GB memória kezelésére állt készen, addig a PowerMac G5-ön futó CS2 akár 3,5 GB-tal is elbír. Ehhez persze az szükséges, hogy legalább 4 GB legyen a gépben - és akkor az oprendszernek nagyon össze kellene húznia magát, így a 8 GB a helyes döntés.

Munkánkhoz igazítva

Talán nem is írnak 2005-ben olyan programot, amelynek menüsorát, palettáit, ablakait, színeit ne alakíthatnánk át kedvünk és kényünk szerint - a Photoshop is testre, de még inkább munkafolyamatra, feladatra szabható. Itt most nem írnék a Bridge és Version Cue kínálta lehetőségekről, csupán a Photoshoposokról. Az Edit > Menu párbeszédablakban a Photoshop menüit szabhatjuk át, színezhetjük ki.

Ha olyan menüpontot is sikerül elrejtenünk, amelyre később mégis szükségünk lenne, akkor sincs ok pánikra. Ha az adott menüben van rejtett parancs, akkor a Photoshop automatikusan beilleszti a Show All Menu Items parancsot, amire kattintva előtűnik a tévedésből elrejtett.

Névjegykártya gyártásnál a legtöbb hiba abból adódik, hogy a tömeges copy-paste eredményeképp egy vagy több névjegyre nem a megfelelő adat kerül rá, például mindenkinek azonos marad a mobiltelefonszáma. A CS2 ennek elkerülésére roppant elegáns megoldást kínál - adatvezérelt folyamatot. Mi is az? Adott egy szöveges állomány, amelyben szépen oszlopokba rendezve - nem szóköz, tabulátor - megtalálható a névjegyre szánt összes adat. Photoshopban elkészítjük a névjegy layoutját.

Kattints rá! A szövegeket rendre külön rétegre helyezzük a rétegeknek "beszédes" nevet adva. A File > Import > Variable Data Sets parancsot kiadva megnyitjuk a névjegyadatainkat tartalmazó szöveg állományt. Ennek első sorában az adott oszlop megnevezése szerepel (ugye?), ezért a Photoshop Import párbeszédablakában bexeljük a Use First Column for Data Set Names opciót (az első sor nem adat, hanem megnevezés), és a Replace Exsisting Data Sets opciót is - nehogy korábbi adatokkal keverjük a mostaniakat.

Ha okosan neveztük el a rétegeket és adatainkat, akkor azok egymásra találnak. A File > Export > Data Sets as Files utasítással különálló fájlokba kerül a végeredmény - minden névjegy önálló állomány lesz. Ezzel a módszerrel persze nem csak névjegyet lehet generálni.


Ferenczy Gábor


A lap tetejére