E-mail




















 

Adobe Illustrator CS2


Amíg az Adobe Photoshop szinte vetélytárs nélkül uralja a digitális képmanipulációs szoftverek piacát, amíg az InDesign élvezi az Adobe marketing gépezetének erőteljes támogatását a kiadványszerkesztő piac vezető pozíciójáért folyó harcban, addig az Illustrator szép csendben éldegél lassan elszívva a levegőt a Macromedia FreeHandje elől, és alig-alig teret engedve más vektoros képkezelő programnak. (Ez a cikk az Adobe-Macromedia összeolvadást hírül adása előtt fordítódott.)

Minek az Adobe-nak még egy grafikai program, kérdezhetné a laikus, ha már egyszer ott a Photoshop? Nos, a Photoshop jellemzően pixel-manipulációs alkalmazás, azaz az általa kezelt képek nagyítva-nagyítva és nagyon nagyítva felbonthatók pixelekre, olyan elemi képrészekre, amelyek továbbiakra már nem bonthatók. Ezért egy kép pixel-mérete meghatározza, hogy milyen felbontású a kép - a 7x9 centis fényképről nyomtatott papírképeken az emberi szem akkor nem veszi észre azt, hogy pixeles a kép, ha az legalább 1600x1200 pixeles felbontású.

Az Illustrator viszont vektorosan tárolja a képet, például egy óra-mutatóról nem azt tudja, hogy melyik pixelek tartoznak hozzá, hanem azt, hogy (x, y) koordinátákból indul, alfa szöget zár be a vízszintessel és "a“ hosszúságú. E szavak hallatán szinte mindegyikünkben felrémlett a gimnazista matematika-geometria, vektor asszociációs lánc, tehát tovább nem is magyarázzuk. A vektorok használatának előnye, hogy határtalan mértékig nagyítható a kép, még sem válik "pixelessé“.



E kis kitérő után gyorsan soroljuk fel, melyek az Illustrator CS2 legfontosabb újdonságai! Elsőként a LiveTrace-t illene említenünk, amely raszteres, pixeles képből készít vektorost - bizonyos határok közt. A LivePaint vektoros ábrák adott színskálával történő automatikus kifestésére szolgál. Ezen mellett CS2 (ez ebben az írásban az Illustratort jelenti) részese a Bridge és a Version Cue nyújtotta és másik írásban ismertetett előnyeinek, alkalmas a Photoshop rétegeivel történő kommunikációra.

A szerkesztési munkát segíti, hogy az egyik úszópalettát helyzet-érzékennyé alakították.

Az Illustrator indítása után 30 napunk marad, hogy regisztráljuk, pontosabban aktiváljuk a szoftvert, ha ezt elmulasztjuk, akkor egyfelől magunkra vethetünk, másfelől nem fogjuk tudni az Illustratort használni. Noha a számítástechnikában már minden megoldható, azért vigyázzunk, amikor valakinek bármilyen indokkal is odaadjuk jogtisztűn megszerzett szoftverünket (jogtiszta: jóhiszeműen, kereskedelmi forgalomban, fizetés ellenében szereztük - summázná egy jogász), nehogy váratlan és kellemetlen meglepetésre ébredjünk.

Mivel a CS2-csomag csak május végén kerül forgalomba, így egyelőre nincs info, hogy mit tegyenek a nettelenek - az aktiváláshoz ugyanis Internet kapcsolat is kell -, mikor kell újra aktiválni - gépcsere? merevlemezcsere? ram-bővítés?

Control Paletta

A Control paletta vált helyzet érzékennyé, azaz tartalma a szerint változik, hogy épp milyen elemet választottunk ki az Illustrator rajzlapján. Az Adobe béta tesztelői 80 százalékban elégedettek a Control érzékenységével, persze mindenkinek más a munkamódszere. Ha például szöveget választottunk ki, akkor a Control Palettán a Betűcsalád, típus és méret állítási lehetőségek jelennek meg, illetve feltűnnek a szövegszerkesztés és manipulálás további palettáinak neve kis kék vonallal aláhúzva. Ha ilyen ajánlatra kattintunk, akkor az adott palettához jutunk. Persze nem hátrány, ha szép nagy képernyő előtt ülünk, mert az Illustrator palettái nem két-három elemből állóak. Ha pixeles képelem a kiválasztott, akkor változtathatunk méretén, áttetszőségén a Control palettán, de megnyithatjuk az eredeti képet vagy akár megpróbálhatjuk vektorizálni is. Talán felesleges leírni, de ha vektoros képelemet jelölünk ki, akkor a Control palettán feltűnő több tucatnyi ikon a vektoros elemek szerkesztésével kapcsolatosak.

Az Almalap régebben előszeretettel mutatott olyan képernyőképet az Illustratorról vagy a Photoshopról, ahol az összes létező paletta látszott - csupán a szerkesztendő kép nem, mert azt szinte teljesen kitakarták a szerkesztő eszközök. Egyfelől tudtuk, hogy egy kép mindennél többet elmond, az adott program kedvelői így szemtől-szembe nézhetik meg az újításokat, másfelől némi cikizési szándékunk is volt a mindent elborító palettákkal. A kis - 14, 15 és 17 inches - monitorok előtt ülők tudják, hogy néha percekig tart a paletták átpakolása, hogy megfelelő munkafelületet alakítsanak ki. A CS2-ben - most ideértve az InDesignt és a Photoshopot is, sőt, a Bridge-t is - az ilyen beállítások elmenthetők, ezeket Munkatereknek (Workspace) nevezzük. Értelemszerűen más eszközök kellenek akkor, amikor a webre fejlesztünk, mint akkor, amikor az Almalap illusztrációit készítjük.

LiveTrace

Kétségkívül a LiveTrace az Illustrator CS2 "nagy dobása“.

A pixeles kép vektorizálása a számítógépes grafika kezdete óta az egyik örök kihívás, hibátlan, tökéletes megoldást eddig egyetlen cégnek sem sikerült felmutatni. Aki már eltöltött pár évet ebben a szakmában, az biztos látott különböző bemutatókat, ahol adott fejlesztő, plug-in gyártó mutatta be, miként képes vektoros ábrát kreálni egy fotóból. A megnyerő bemutató után a gép előtt vált nyilvánvalóvá, hogy ugyan az ígéretes programokat tud, de nem mindent, sőt, néha a sokat is több-kevesebb hibával.

Kattints rá!
Kattints rá!
Kattints rá!
Kattints rá!
Kattints rá!
Kattints rá!
Az Adobe a vektorizálást 13 paraméter alkalmazásával szándékozza tökéletessé tenni. Például megadható a Threshold értéke - ez a fekete és fehér pixelek megkülönböztetését befolyásolja. Minél magasabb az értéke, annál világosabb pontot is feketének tekint a LiveTrace. De megadható a Min Area is, azaz mekkora is a legkisebb felület, amelyet önállónak tartunk? És így tovább... Mivel a legtöbb beállítás hatása csak a LiveTrace elvégzése után látható, ezért hasznos, hogy megtekinthető az előtteutána látványpár. A LiveTrace nevében a Live szó arra utal, hogy szinte azonnali a vektorizálás, nos ez természetesen számos dolog függvénye. Alapvetően a használt gép kapacitásától - más lesz az eredmény egy 256 MB memóriás Mac minin és más egy duál 2,5 GHz-es PowerMacen, 1 giga rammal.

De függ a sebesség a képtől is és a végeredményként nyert vektorhalmaz számosságától is.

Azok számára, akik már használnak valamilyen vektorizáló programot, 17 inches PowerBook G4-en 2431 vektort eredményező vektorizálás valóban négy másodperc alatt készült el. A Live másik értelmezése, hogy ha módosítjuk az eredeti képet, akkor a vektorizálás azt automatikusan leköveti.

Így vagy úgy, a LiveTrace generálta vektorhalmaz a Control > Expand > Group parancsával csoportosíthatók, path-ok jönnek létre. Egy tört vonal, mondjuk a pusztát ábrázoló képen az ég és a föld határvonala, számos elemből, vektorból áll.

Számunkra az elemek érdektelenek, nekünk az égalja-vonalra van szükségünk, az összesített vektorok alkotta girbe-gurba görbe egy path. Ugyanígy pathnak nevezhetjük egy felhőt körberajzoló vektorok egyesítettjét.

De mi történik a színekkel a vektorizáláskor? Nos, a LiveTrace választási lehetőséget kínál a színek kezelésére. Vagy az eredeti kép színeiből generálszínskálát, amivel a path-ok határolta területeket kiszínezi, vagy az általunk definiált színpalettát használja erre a célra.

Színpalettaként alkalmazhatunk már meglévőt - ekkor a LiveTrace párbeszédablakában a Tracing presets and options (alul, kis nyilacskára kell kattintatni) beállításánál megadni a paletta nevét. Saját színpalettát Illustratorban állíthatunk össze.

A LiveTrace lefutása után nem fehér alapon fekete vonalakat, hanem rajzfilmszerűen színezett vektoros ábrát kapunk. Ekkor már elég a Control úszómenü Palette parancsával másik színsort rendelni a vektorizáláshoz - a LiveTrace újra végrehajtódik. Ezt addig ismételhetjük, amíg kedvünk és szemünk bírja.

A Tracing párbeszédablak - amelyben, mint említettük, 13 paramétert módosíthatunk - megismerése külön tanfolyam anyaga lehetne, a 13 lehetőség ugyanis vagy tízszer annyi finomítást takar. Más és más hangolási eszközöket használhatunk, ha Photo High Fidelty, mást ha Grayscale és megint mást, ha Inked Drawing vektorizálást választunk.

Ám a kézi vektorizálás egy átlagos kép esetén akár egész napi munka lehet - és semmiképpen sem e lélekemelő, alkotó típusú -, tehát ha egy fél napba is kerül, mire eltaláljuk a LiveTrace legjobb beállítását, akkor is egyfelől spóroltunk fél napot, másfelől rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk a jövő vektorizálásaihoz. Ezek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy a tracelés, a vektorizálás adott beállításai elmenthetők, visszahívhatók és munkacsoport szinten megoszthatók.

LivePaint

Épp logót tervezel Megbízód részére, a logó - csupán az egyszerűség kedvéért - egy kerettel rendelkező kör és egy kerettel bíró négyzet, kicsit egymásba csúszva. Ennek az esztétikai értéke alacsony, viszont remek pillanat, hogy bemutassuk az Illustrator LivePaint tudását a logó színezése kapcsán.

A két objektumot nem kell külön rétegen elhelyezni, ahogy eddig, ahhoz, hogy más és más színre fessük a hét területet - balról jobbra haladva: kör karimája, kör belseje, a kör belseje és a négyzet kerete, a kör belseje és a négyzet belseje, a kör kerete és a négyzet belseje, a négyzet elseje és a négyzet kerete. Ahhoz, hogy az Illustrator e két objektumot LivePaint elemként kezelje, a LivePaint Bucket ikonnal jelöljük ki.

A kijelölés során, hogy tanuljunk pár CS2 technológiai szakkifejezést is, ahol két él metszi egymást, ott új él keletkezik. Ahol két LivePaint terület, hivatalosan régió fedi egymást, ott harmadik régió létrejöttéről beszélhetünk. A LivePaint ikonok bal felső sarkába kis csillagot terveztek, a LivePaint Bucketen kívül - amivel ugye, a LivePaint alanyává és tárgyává tettük logónkat - létezik még a LivePaint Selection Tool, amellyel a felsorolt LivePaint területek választhatók ki, és a LivePaint Bucket - amely igazi megtévesztésként most már színadó eszközként használandó.

Az egyes élek és régiók külön objektumként élnek, elmozdíthatók, másolhatók, kidobhatók.

A LivePaint alapjában egy gyors szerkesztő arra az esetre, ha szabályos grafikai alakzatokból szeretnék alkotni, illetve ha élni szeretnénk a CS2 az objektum-átfedésre épülő objektum alkotó képességével.

A kitöltéses színezésnél gyakran előfordul, hogy "elfolyik a szín“, az általunk zártnak vélt alakzat még sem zárt, valahol egy pixelnyit ereszt. Ez igen könnyen előfordulhat például LiveTrace-elt ábránál. De hol a hiba? Kerestessük meg az Illustratoral! Jelöljük ki a teljes ábrát vagy azt a részt, ahol balul ütött ki a színezés - a Control paletta végén feltűnő Expand alól a Gap Optionst (Hiány Párbeszédablak) válasszuk.

Kattints rá! Az ablakból megtudhatjuk, szerinte hány rés (gap) van a kijelölt területen. A rés definiálását akár pontméretet használva is megadhatjuk, de egyetlen gombra kattintással utasíthatjuk is a CS2-őt, hogy zárja be a nyitva maradt path-okat. A rések helyét vörös színnel mutattathatjuk meg magunknak.

Amikor vastag körvonalú alakzatot kezelünk, gondot okoz, hogy tulajdonképpen hol is van a vastag vonal és a path. Például egy csillag csúcsa esetében a csúcs egyetlen pont, amihez lehet illeszteni, mérni, ha. Ha a vastag vonal a path-tól a tárgy belseje felé esik. Hasonló gondot okozhat az is, ha a vastag vonal befelé, a tárgy belseje felől esik, vagy ha a vastag vonalnak a path épp a középvonala.

A tárgyanként eltérő megoldást hozta el a CS2, a Stroke palettán megadhatjuk a path és a ráillesztett vonal elhelyezkedését.

Ez apró módosítás a fejlesztők részéről, de néha, precíz ábrázolás esetén, létfontosságúvá tud válni - akadnak, akik Illustratorban készítik el gépészeti munkájuk rajzát, ott nem mindegy, hogy egy elem pont 5 milliméter, vagy csak uszkve-cirka.

Réteg-kommunikáció

A Photoshop CS egyik újdonsága volt a réteg-csomag képzési lehetőség. Ha egy munkának különböző változatait egyetlen Photoshop állományban tároltuk, akkor az egyes megjelenésekhez tartozó rétegek közös csoportba voltak rendezhetők.

Az Illustrtatorba eddig is remekül beemelhetők voltak a Photoshopos állományok, most ez a lehetőség annyival bővült, hogy a beillesztéskor megadhatjuk, melyik rétegcsoportot kívánjuk importálni.

A már behelyezett állományok, amennyiben megőrizték hivatkozásukat az eredeti Photoshop állományra, szintén utasíthatók rétegeik, rétegcsoportjaik betöltésére.

Kattints rá! De nem csak réteges ábráit képes megosztani a Photoshop az Illustratorral, hanem a Photoshop Filter Galleryben található szűrőit is. Az Illustrator Filters menüjéből elérhetők a Photoshop parancsai is - a vektoros szerkesztőben alkalmazhatjuk a pixeles effekteket. Ezen szűrők hatása azonnal megjelenik a képen, tehát az eredménnyel tudunk tovább dolgozni. Arra azért érdemes odafigyelni, hogy ha az effekt hatása kiterjed olyan elemekre is, amelyekre nem szántuk, azok részleges visszaállítására nincs mód.

Direkt szín hozzáadásával hozható létre fekete-fehér képből egyszínű - elég a megfelelő színt a Swatches palettáról a képre rántani. A direktszín az AI, EPS és PDF állományban is direktszínként őrződik meg. Az Adobe tesztelése során az ilyen kép InDesign CS2-ből vagy QuarkXPress 6-ból nyomtatva is helyesen, direktszínt alkalmazóként dolgozódik fel, Acrobat 7-tel feldolgozva is őrzi direktszínességét.

Színmenedzsment

A Színek Menedzselése, hogy a megálmodott halvány almazöld blúzon hagyott kármin vörös rúzsnyom a nyomdai munka végén épp olyan legyen, mint amikor megesett, napjaink előkészítőinek és nyomdáinak legnagyobb kihívása. Küzdelem a minőségért, ugyanakkor a helyesen alkalmazott színmenedzsment 20-30 százalékos költségmegtakarítást is eredményezhet.

Ám a színek menedzselése nem a nyomda, vagy a levilágító feladata, ez az első bit elhasználásával kezdődik - legyen az Illustrator, digitális kamera vagy szkenner. A folyamat megszervezése, kézbentartása nem egyszerű, az alkotó művészek számára olykor nem is érthető: "miért használnám ezt a beállítást, amikor így sokkal szebb a monitoromon a logó?“ Az Adobe azzal, hogy a CS2 programcsomagban megteremtette az egységes színkezelés lehetőségét, újabb segítséget adott a helyes színhasználathoz.

A Bridge-ből elérhető Color Settings számtalan előre definiált beállítást is tartalmaz, mint North America Prepress vagy North America Internet avagy US Prepress Default és Japan Color for Newspaper.



Ezek - nevükből adódóan (Észak-amerikai nyomda-előkészítő, Észak-amerikai internet, US előkészítő alap értelmezett vagy Japán színek napilapokhoz) - nem európai és nem magyar beállítások. Megeshet, hogy egyiket vagy másikat alkalmazva javul a munka minősége, de az csak és kizárólag a szerencsének köszönhető - hogy előtte milyen lehetett, azt ne is említsük! A helyes színmenedzsmenthez követeld meg nyomdádtól, hogy adja át a leendő nyomdai munkafolyamatának megfelelő előbeállításokat. (Ha ezek a szavak ismeretlenek számára, akkor talán az a leghelyesebb, ha egy minőségi nyomda után nézel.) Ahogy az InDesign CS2, úgy az Illustrator CS2 is ismeri a "négyszín fekete“ fogalmat. A szövegeket a nyomda rendszerint egy színből nyomja, a feketéből (K). Ám ha az illusztrációban fekete felület található, akkor azt érdemes nem csak feketéből (K), hanem némi CMY hozzáadással nyomtatni, "feketébb“ feketét kapunk.

SVG és a mobilok

A mobiltelefonok és a kéziszámítógépek (zsebészek - ahogy az Almalap kedveli nevezni őket) kijelzőkapacitása egyre látványosabb grafikák megjelenését teszi lehetővé, így nem véletlen, hogy az Illustratort felruházták a megfelelő fájlformátum exportképességgel.

A megfelelő az SVG (scalable vector graphics), amelyet az Adobe hajdanán a Flash formátum ellenfelének szánt. De nem az lett belőle. Az SVG megfelel a World Wide Web konzorcium XML előírásának is, mondhatjuk hogy az SVG alapvetően XML állomány, ez nagyban segíti hordozhatóságát.

A CS2 támogatja az SVG Tinyt és az SVG Basicet, ezek a zsebészeken és telefonokon elfogadott és használt SVG leírások, illetve az SVG 1.1 szabványt, az előbbiek befogadóját. Az Illustratoron kívül még a GoLive CS2 érti az SVG-t, az Adobe - logikusan - a webfejlesztő alkalmazását toldotta meg egy zsebész és mobil felületre fejlesztő tudással.

Kicsik után nagy - amikor négyszer akkora felületet kell nyomtatnunk, mint amire a nyomtatónk képes, akkor segítséges jelenthet a CS2 Printing Overlapping Tiles parancsa, amelyet épp e feladat megoldására találtak ki. Egyetlen párbeszédablakban meghatározhatjuk a nyomtatás sorrendjét, a vízszintes és függőleges átfedést ... A csomagolóipar számára dolgozók nem csak a fenti lehetőségnek örülhetnek meg, a CS2 PDF íráskor egyetlen, de sok oldalas állományba menti a csomagolás oldalait - hogy kis képzavart okozzunk.

Ahogy a Színmenedzsment, úgy a PDF előállítás is munkafolyamat szintű megoldás az egész CS2 csomagban. Az Adobe képes megosztani az Acrobat 7 beállításait, ezeket használja a Photoshop, az Illustrator, az InDesign és szükség esetén a GoLive is. Az egységes, egy helyen történő beállítás előnyét - amely munkacsoport szintre is kiterjeszthető - reméljük, felesleges agyon dicsérni.

A CS2 hat alapbeállítással érkezik - ezek használata sem jelent feltétlenül megoldást minden eddigi problémánkra. Ahogy azt a színmenedzsment esetén írtuk, itt is igaz, a javulás ugyan örömteli, de tudjuk be a véletlen számlájára. A helyes PDF beállításokat a PDF-ünk végfelhasználójától kell megkapnunk, ez a legtöbb esetben a nyomda. Ha a nyomda fogad PDF állományt, de nem kicsit értetlen, ha a munkánk PDF beállításait kérjük, akkor ... akkor bizony ott lesz gond, nem kevés.



Smallest File Size - legkisebb fájlméret. Ez remek, ha ellenőrzésre, korrektúrára vagy jóváhagyásra szeretnénk PDF-et generálni, minél kisebb a fájlméret, annál e-mail barátibb. A High Quality Print nevével ellentétben - Minőségi Nyomtatandó - nem a nyomdáknak szánt megoldás, hanem további kiadványszerkesztői feldolgozásra, ezért szükséges a HQ, a magas minőség. A nyomdák számára viszont PDF/X-1a (ez az igazi szűkített PDF, amely direkt színeket engedélyez) vagy PDF/X-3 ("lazább", mint az X-1a, színprofilok beágyazását megengedi - nagyobb a rontási lehetőség is, ha a felhasználó nem érti a technológiát) beállítású PDF-et érdemes előállítani, de - ismétlés - ez csak egy becslés, egy átlagos nyomda beállítása, nincs garancia arra, hogy megfelelő lesz, és szinte biztos, hogy nem optimális a PDF állományunk.

Az Adobe Bridge szintű integrációja lehetővé teszi, hogy olyan szkripteket futassunk, amelyek több alkalmazás tudását veszik igénybe. Egy ilyen mintaszkript az, amelyik egy könyvtárnyi vagy kijelölt képekből az Illustratorban LiveTrace-szel vektoros ábrát gyárt, amelyet Live- Painttel kifest, majd a képekből InDesignban katalógust állít össze, amelyet PDF állományként elküld adott címlistára.


Ferenczy Gábor


A lap tetejére