E-mail














 

Búcsú a PageMakertől


Épp akkor, amikor a Macintosh 20. születésnapját ünnepeljük, el kell búcsúznunk attól a szoftvertől, amelyik hozzájárult a kiadványszerkesztés forradalmához, amely nélkül évekig elképzelhetetlen lett volna a laptördelés, a könykészítés. Az Adobe felhagyott az Adobe PageMaker továbbfejlesztésével. A program kitartó és hűséges felhasználói továbbra is élvezhetik a cég támogatását, a szoftver továbbra is kapható kereskedelmi forgalomban, de az Adobe erejét az InDesign fejlesztésére koncentrálja. Piaci elemzők rámutattak, hogy eddig PageMakerből darabszámra többet értékesítettek, mint InDesignból, ám a 2.0-ás ID megjelenése óta az ID értékesítése jóval meghaladja a PageMakerét.

PageMaker 1.0 képernyőképe

Amikor 1999-ben bemutatták az InDesignt - igen, lassan öt éve már -, a PageMakert átsorolták a kis vállalkozások programjai mappába. Azóta megjelent néhány fejlesztés, ám a program felhasználói szomorkásan biztosa vették, a PageMaker napjai meg vannak számlálva. A számlálás a 7 számmal ért véget - szép népmesei motívum. Mindazok az eszközök, amiért a felhasználók kitartottak a PageMaker mellett, elérhetők az InDesignból is a most megjelent PageMaker Plug-in Pack megvételével. Az áttérést az Adobe megpróbálja interaktív tanfolyamokkal, videooktatással megédesíteni.

"Az InDesign fejlesztői napjaink tudásának megfelelő programozástechnikai megoldásokat alkalmaznak, ez teszi lehetővé a folyamatos fejlesztések tökéletes integrációját, ellentétben a régebben írt programok toldozgatásával-foltozgatásával - nyilatkozta Jim Heeger, az Adobe Creative Professional termékekért felelős alelnöke, ezúttal kivételesen a PageMakerre célozva a default ellenfél Quark helyett. - Azok, akik nem szeretik váltogatni az egy célra használt programjaikat, most az InDesign mellett kell, hogy döntsenek, a PageMaker felhasználóit az Adobe mindenben segíti a váltásban, erre hivatott az InDesign CS PageMaker Edition."

Ám az áttérési arány nem érte eddig el az Adobe által kívánatosnak tartott mértéket.

"Két fő okát látom, amiért a PageMaker felhasználók eddig nem tértek át az InDesignra - vélekedett az Adobe egyik termék-menedzsere, Jo Ann Buckne. - A PageMakerben még mindig akad olyan szolgáltatás, amely nem található meg az InDesignban. Ilyen a Story Editor (ennek InDesign CS változatát az Almalap 2003. októberi száma részletesen bemutatta), a kiválasztásérzékeny Control Paletta (a kijelölt elemtől függően szerkesztő vagy rajzoló eszköztárként viselkedő ikonsor) vagy az InBooklet (amely elrendezés, vágó- és illesztőjel elhelyezést is támogató kilövéssegítő, az A Lowly Apprentice Productions - ALAP - szoftverének integrációja). És akkor még nem említettem az automatikus felsorolást, sorszámozást, adat-egyesítést. Egy új szoftver megismerése és megtanulása átmenetileg csökkenti a termelést, a hatékonyságot, valamint óhatatlanul növeli a hibázási lehetőséget. érthető módon emiatt ódzkodnak a felhasználók." A fenti hiánylista azért is érdekes, mert a nevezett hölgy egy másik interjúban elárulta, hogy minden egyes PageMaker 7.0 felhasználót megkérdeztek, miért is ragaszkodik a PM-hez. A megnevezett szolgáltatások - OS X kompatibilitás, együttműködési képesség az Adobe más programjaival, fejlett tervezői-eszközök - hiánytalanul megtalálhatók voltak az InDesignban.

A nem teljesen önkéntes áttérést megédesíti, hogy az InDesign rendesen beolvassa és sajátjává teszi a PageMaker 6.5-7.x dokumentumokat, a 6.0-ásokat segédprogrammal - ahogy a QuarkXPress 3.3-4.x anyagokat is.

Az áttérést segítendő az Adobe megbízott nyolc vezető kiadványtervezőt, segítség meg az áttérőket szabadon felhasználható template-ekkel - a Gonosz Almalap kérdése, miként segíthet profi kiadványszerkesztőkön pár template (na jó, ötletet adhat), és mit ér egy template, ha ugyanazt a kiadványt kell mostantól PageMaker helyett InDesignnal betördelni.

E sorok fordítója a vezető gazdasági napilap szerkesztőségében találkozott 1991-ben a PageMakerrel - talán a 3.0 változattal. A napilap hasadása után mindkét vállalkozás továbbra is a PageMakert használta - talán nem véletlenül ragaszkodtak a tördelők ehhez a szoftverhez. Amikor Quarkra váltott a tulajdonos akaratából, a lap, a tördelők és számítástechnikusok egy régi, kitartó, sokat próbált baráttól búcsúztak.

A Seybold - kedvenc piacelemző cégünk - úgy véli, hogy amikor az Adobe úgy döntött, a Quark legyőzéséhez új szoftvert fejleszt ki - InDesign - és nem a megvettet - PageMaker - erősíti fel, ez utóbbi selyemzsinórját megfonták. A kiadványszerkesztés piac alsó felét uralja a Microsoft Publisher, és az Adobe két programjára nem jutott elég felhasználó. A PageMaker mellett végig kitartóknak - akik most fájó szívvel szabadítják fel merevlemezeiken a PageMaker foglalta biteket - az adhat vigaszt, hogy az InDesign ajánlat elfogadásával korszerűbb eszközhöz juthatnak, mint amit valaha ajánlott a PageMaker örök riválisa, a Ventura Publisher.

Aldus Manutius


Aldus Manutius (vagy Aldo Manuzio) 1449-ben az olaszországi Bassiano kisvárosában született. A reneszánsz dühöngése közepette szülei iskoláztatták, és sikeres karriernek nézett elébe, mint hercegi oktató. Vándordiákként szegôdött egy bizonyos Johannes Gutenberg mellé, a tôle tanultak kihatottak életére. A Pia-család anyagi támogatásával 1495-ben Velencében megalapította az Aldine Nyomdát. Elsôként adott ki kereskedelmi mennyiségű zsebkönyvet – görög (Arisztotelész) és latin klasszikusokat, valamint Pietro Bembo és Erasmus műveit. A könyvek betűit Francesco Griffo (1499-1518) készítette. Nevükhöz fűzôdik az első kurzív készlet megalkotása – 1501-ben, Petrarca versei számára. Az alapító halála (1515) után a céget fia, Paulus Manutius (1512–74), majd unokája, Aldus Manutius (1547–97), vezette. Az Aldine Nyomda 1590-ben bezárt, Aldust ekkor nevezték ki a Vatikáni Nyomda vezetôjévé.
   Az Aldine nyomda jele – ma logónak neveznénk – egy horgonyra csavarodó delfin volt. A minden könyvben feltűnô rajz a „Siess lassan!” mottó illusztrációjaként látott napvilágot. A horgony jelképezi a lassúságot, a delfin a gyorsaságot – együtt mutatják, hogy a nyomdászat olyan folyamatos munka, amely fáradságos és szakadatlan odafigyelést igényel. Ma sincs másként.

Paul Brainerd


Az Aldus Inc. alapítója A Csendes-Óceán partvidékérôl származó Paul Brainerd újságíróként álmodott merészet, és társaival létrehozta a XV. századi nyomdászról elnevezett Aldus céget. A cég szoftvere, a PageMaker az Apple Macintosh számítógéppel és az Apple LaserWriter nyomtatóval együtt tette le a digitális kiadványszerkesztés alapjait. Az új technológia tizedakkora költségráfordítással tette lehetôvé újságok és könyvek tördelését, mint a megelôzô. Ugyan 1986-ban a PageMaker PC változata mutatkozott csak be, de az Apple megérezte a lehetôséget, és elcsábította az Aldust. Az Apple-Aldus páros kiegészülvén a QuarkXPress-szel (1988), majd az Adobe Photoshoppal (1990) verhetetlen csapatot alkotott. Az Aldus PageMaker sikerének alapja az Adobe PostScript oldalleírónyelve volt, épp úgy, mint az ezt elsôként értelmezô Apple LaserWriteré is. Az Aldus fedezte fel elsôként a késôbb a Fontographer betűszerkesztô programot is kifejlesztô Altsys cég FreeHand rajzprogramját, amelynek fô forgalmazójává vált. A kilencvenes években a Quark oly mértékben megerôsödött, hogy az már kínossá vált az Adobe számára – mivel a siker alapját adó, a „DTP-forradalmat” megalapozó PostScript szabadalom az ô tulajdonát képezte. Ezért 1994 szeptemberében az Adobe felvásárolta az Aldust. És miközben teljes erôvel fejlesztette az InDesignt, hét éven át nem hagyott fel a PageMaker ápolásával sem.
   Paul Brainerd az Aldusért nyert vagyonából 1995-ben létrehívta a The Brainerd Foundationt, amelynek célja szülôföldje ökológiai rendszerének megóvása és közösségeinek támogatása.



A lap tetejére