E-mail














 

Power Mac G5 duál 2GHz


A múlt hónapban az egész iroda irigyelt. Már az irodaház bejáratánál, a recepciós lányok szeme is másként csillogott. A fônököm arcán széles mosoly terült szét, amikor meglátott. A kollegáim váratlanul elhallgattak, amikor beléptem a szerkesztôségi terembe. Majd felállva követtek a szobámba. Mi okozta új keletu népszeruségemet? A kedvenc viszonteladóm ígérte Power Mac G5 2GHz-es duál gép ott feszített az asztalomon. Minden betartott ígéretét követôen nô az irigyeim száma.

Már régóta készültem a gépcserére. A négyéves G4/400MHz-es iMacemet a feleségem e-mailezésre és tetriszezésre használja. A két éves G4/667MHz-es PowerBookom, amelyen dolgozom, maximális kiépíthetôsége épp most vált kevesebbé, mint az új játékprogik megkívánta minimum. Új gépet akartam. Amin az After Effects pik-pak muködik. Olyan gépet, amely egész mappányi Photoshop képen végez el effektezést hamarabb, mint lesétálok a büfébe meginni egy kávét és visszaérni, hogy még mindig ketyeg. Egy gép kéne nékem (AE Bizottság áthallás), amely Cinema 4D hegyeimet napfénnyel világítja be. Egy gép kellene nékem, amely 1600x1200-ban, teljes képernyôsen, anti-aliasingosan, árnyékokkal, idôjárás effektekkel, hálózatosan futtatja kedvenc FPS játékom (First Person Shooter - megyek, és legyakok mindenkit, avagy aktatáskás-lövöldözôs játék). És megkaptam! Itt Steve legdögösebb gépe!

Nem szokásom a legerôsebb és legújabb gépet megvenni. Gondos franciakockás papíron - na jó, Excelen - végzett számításokban, ahol a mega- és gigaherzek és -bájtok feszülnek össze sok és még több pénzzel, általában a ráció nyer. Eddig mindig sikerült a józan eszemre hallgatni, nyert a pénzügyes agytekervényem. Eddig.

Megmagyarázom

De utálom ezt tenni.

Nem is fogom. Legalábbis most nem. Most éppen a számlámon keletkezett pénzügyi mélység ellentételeként nyert leggyorsabb asztali számítógépet csodálom. Jól döntöttem? Tényleg megért nekem a két újonnan kifejlesztett G5 csipes Apple gép nyolcszázezer forintot (meg áfát)? Nos, ebben a hosszabb gépbemutató írásban akarom elmagyarázni, hogy miért döntöttem helyesen. Mert úgy döntöttem, az tuti.

A G5-rôl készült fotókon uralkodó, egerek kedvelte ementális sajtra hajazó lukacsos elô- és hátlap, a fémipari munkások szakszervezete szponzorálta oldalakról és kapaszkodók stílusváltást jelentenek az eddigi "szappantartó" designhoz képest. A lekerekített formák, a plasztik-ívek helyett a PowerBook alumínium megjelenése, a rideg high-tech nyomul. Az új gép magasabb (7,8 centivel), szélesebb (2 centivel) és valamivel hosszabb is. A súlya négy és fél kilóval több. Amikor a dobozból kiemeltem, az új fémfülek élei kellemetlenül a tenyerembe nyomódtak. Elhiszem, hogy a G5-öt nem cipelésre tervezték, ám az elsô test-kontaktus nem esett jól.

Az elô- és hátlap anyagtakarékos, kb. 35 százaléka levegôbôl áll, ahogy az Apple írja. Ha éppen úgy áll a fejem és jól esik a fény, akkor keresztül látok a házon és csodálhatom, ahogy a pörgô ventillátorok hutik a processzorokat. Alapvetôen nem nagy szám, rengeteg szellôzô lyuk, kilenc kis ventillátor (egyprocis gépeknél csak nyolc) rendes légáramlást okoz - kíváncsian várom, hogy a kutyánk és macskáink szôreit miként fogja majd összegyujteni a ház, mennyi idô alatt csavarodik fel valamelyik ventillátorra, és hogy fogom tudni majd kipucolni onnan. Látom már, hogy súlya és mérete ellenére sem állíthatom a földre a gépet - és Fidót ki kell majd tiltanunk a dolgozóból, amikor vedlik. Aranyhalra azért sem cserélem le.

A bekapcsoló gomb az elôlap bal alsó felén található, a fejhallgató, USB és FireWire 400 portok felett. Az elôlapi elhelyezés nagyon okos gondolat, így nincs szükség rá, hogy merevlemez, digitális kamera vagy fülhallgató bedugása esetén a gépháta mögött vakon tapogatódzunk, mint szuzlány az elsô éjszakán - megpróbálva átölelni a méretes fémházat. A SuperDrive fekete plasztik tálcája az elôlap felsô részén a fémrácsot megtörô lap mögül bukkan elô. A gép hátulja elsôre össze is téveszthetô az elejével. A csatlakozók egymás alatt helyezkednek el, alul középen a tápkábel helye.

Balra középen találtam meg az oldallap nyitását - inkább kiesését - segítô kallantyút, amellyel a gép zárható is. Az IBM új processzorának jelentôs hôtermelése arra kényszerítette az Apple-t, hogy a gépét áttervezze, így alakult ki a négy hôterület. A gépet szétszerelve, elôször az oldalt takaró fém lemezt távolítjuk el, majd a muanyag hôvédôt, amelyet az Apple levegô-terelônek nevez. A hôvédô szerepét annyira fontosnak ítélték meg az Apple szakemberei, hogy a gép folyamatosan ellenôrzi a hôzónák szeparáltságát, és ha nem találja azt megfelelônek, csökkent a gép teljesítményét, így a hôtermelést is. Talán megbocsátotok nekem, de elhittem a leírást, és nem teszteltem ezt a saját gépemen.

A G5 esetén lassan nem is a számítógépbe szerelt hutésrendszerrôl, hanem a hutôházba szerlet számítógépre kell beszélni. A kilenc ventillátor (egyprocis gépnél - mint említettem - nyolc darab) és a hôtermelôk - két proci, memória, PCI és AGP kártyák, optikai és mágnese tárolók és a tápegység - négy hôterületre osztattak szét. Hét alacsony fordulatszámú ventillátort a hutési zaj csökkentése érdekében tervezett a fejlesztôgárda a gépbe - a célt szinte hibátlanul sikerült elérni. A három tesztelt grafikus kártya közül kettô esetében sokkal csendesebb volt a gép, mint a szélcsatornás tükördrive-os G4-es, amelyben néha turbinaszeruen bôgnek fel a ventillátorok. Amikor azonban a hutéses ATI Radeon 9800 Pro kártya került a gépbe, az összes ventillátor bekapcsolt, és a DVD használatakor a zaj már zavaróvá vált.

A belsô szemrevételezésekor fedeztük fel, miként férhetünk hozz az egyes alkotó részekhez. Amíg a szürke fogantyús ventillátor eltávolításával a memória-egységek könnyen megközelíthetôk, addig a PCI és merevlemez rész nem kínál túl magas szabadságfokot. A hozzám hasonlóan lapát kezekkel megáldottak számára nem lesz egyszeru videós cuccokat, PCI eszközöket telepíteni. És már látom a kiesett PCI kártya rögzítô csavar ventillátor takaróból való kimentésére irányuló nehéz küzdelmem.

Ha már a bôvítéseknél tartunk, megemlítendô, hogy a G5 Bluetooth és Airport Extreme elôkészítetten érkezik. (Autós hirdetésben az extra és luxus felszereltség közt megemlített rádióhely elôkészítés jutott a Gonosz Almalap eszébe.) Az Airport kártyát bárki otthon be tudja helyezni, a Bluetooth-ra ez már nem igaz - és ez számomra szomorú. Szó szerint folytatódik a szomorkodásom, mert a ház anyaga miatt a kemény muanyag antennát a gép hátához kell rögzíteni - ha vezeték nélküli kapcsoltra vágyom. Ez még nem is lenne gond, csupán a rögzítést támogató elemeket nem leltem a gép fenekén, így marad a barkács, vagy az antenna az asztalomra kerül, ami snassz.

Az Apple gépének szíve - vagy inkább szívei, wow! - a PowerPC 970-es csipre épülô architektúrájú, IBM gyártorra proci. A 64 bites proci minden képességében - sebesség és elérhetô, egyidejuleg kezelhetô adatmennyiség - meghaladja a 32 bites G4-es tudását, még szép. Elméletileg a 64-bites chip 18,400,000 terrabájt RAM címzésére képes, a géphez adott 512MB ehhez viszonyítva semmi. Maga a chip - ahogy azt az Almalap a nyári számában bemutatta- megcombosodott, a megnövelt órajel mellett a legfontosabb egységei megduplázódtak, ahogy az L1 és L2 cache is. Az Apple honlapján található, független tesztelések eredménye szerint (szintén nyári Almalap) az új proci nagyon ütôs.

Persze mit sem ér egy villámgyors proci, ha a környezete nem képes kiszolgálni - így a teljes alaplapot áttervezték Cupertinoban. Mindkét G5-öt 64 bites DDR busz szolgálja ki, elválasztott irányú adatforgalommal. A sin a proci sebességének a felével ketyeg, ez nem kis elôrelépés a G4-es 167 MHz-es maximális sebességéhez képest. Az elôzô duál gépekben a frontside-buszon osztoztak a procik, a mostani megoldással viszont az adatátviteli sebesség elméleti csúcsa 16GB/s.

A G5 128 bites DDR SDRAM-jai 400MHz-en dolgoznak. Az adatbusz két memória-bankot képes párhuzamosan kiszolgálni, ez megduplázza az átviteli sebességet. A közép- és felsôkategóriás G5 bankonként négy slotot kínál, ami a mai technológia mellett 8 GB-ot jelenthet - a kis G5-ök esetében feleannyi RAM-slotból következôen 4 GB-nyit. Az új rendszer vezérlés sehol sem okoz adatlassulást.

Megújult a gép AGP és PCI kártya kezelése, merevlemez része és ki-bemeneti egységei. Az AGP 8x Port fogadja az ATI vagy NVIDIA 8x AGp grafikus kártyáit. A Pro jelzés arra utal, hogy az Apple ADC felszereltségu monitorai itt tápot is kapnak. A PCI helyek pedig PCI-X helyekké lettek, a közép- és felsô kategóriás G5-ök két 100 MHz-es és egy 133 MHz-es PCI-X kártya fogadására képesek, a kis G5-ösök továbbra is 33 MHz-es PCI hellyel kerülnek forgalomba, igaz, ebbôl négyet is kínálnak.

A G5 merevlemez rendszere is változott, Serial ATA az új kulcsszó. A rendszernek két SATA-150 csatornája van, így elméletileg 150MB/s-os sebességgel jöhetnek és mehetnek az adatok. A ház tervezettségébôl adódóan, nem kis szomorúságunkra csatornánként csak egy-egy merevlemez helyezhetô üzembe. Rontja a kedvet, hogy a régi gépbôl a soros ATA-ra váltás miatt a vinyók nem tehetôk át. És nem, a párhuzamos-soros átalakítók nem mennek az új G5-ben.

A gép ki/bementben mindent tud, amit egy asztali csúcsgépnek tudni illik, Firewire 800, -400, USB 2.0, analóg és S/PDIF hang ki- és bemenet, ez utóbbi elôször a Mac használók számára.

Eddig már eleget fényeztem az új gépem, itt az ideje, hogy teszteljem, és természetesen beszámoljak nektek az eredményekrôl.

Méricskélek, hasonlítgatok...

Nem kedvelem a különbözô processzorú gépek összevetését, nehéz is egy almát összevetni egy parajjal - miért pont ez a hasonlat jutott most eszembe? Ám egy gépbemutató semmit sem ér benchmark tesztek tömege nélkül. De itthon - mert közben hazahoztam új szerzeményem - nincs más, csak az írás elején emlegetett két gép, egy 400MHz-es asztali- és egy 667MHz-es PowerBook G4-es. Így összevetve az elsôgenerációs G4-t a szintén elsô G5-tel, még markánsabb lesz a különbség. És talán az olvasók közt sem mindenki vált mindig az épp nem a legújabb géprôl az épp legújabbra.

Az öt lépésbôl álló méréssorozat, amelyet lefuttattunk a gépeken, a professzionális felhasználók lehetôségeit vizsgálják, azokét, akiknek az Apple a gépeit szánja. Mivel játékmániás vagyok, ezért számtalan játékprogramot futtatva is összemértem a gépeket mérve a másodpercenként megjelenített félképek számát. Noha igen valószínu, hogy egy makrobiológiai kutató, vagy egy elemi részecske modellezô Macjén más programok futnak, azért az eredmények ôket is érdekelhetik - mielôtt betöltik a Totális Vérfürdô III. kiegészítô csomagját levezetésképp.

A tesztek nagytöbbsége OS X 10.2.8 alatt futott, néhányuk az új, 10.3-on. Mindhárom gépben 512MB RAM-ot tettem, a felesleges szoftver csingilingiket lekapcsoltam, és amit lehet, optimalizáltam. Ám a méréseim közben jöttem ár, hogy egyes benchmark teszteket 64-bits architektúrára optimalizáltak, míg másokat a két-processzoros gépekre. Így az eredményeimet nem tekinthetem a legszakszerubb laboreredménynek, de a G5 erejének és képességeinek megmutatásˇra szerintem alkalmasak.

iTunes teszt

Kattints rá! Hogy kellemesen teljen a további mérés, bedigitalizáltam pár zenét az iTunes 4-gyel. Miles Davis 26 perces Prelude Part One-ját az Agharta albumról egy 192 bájt/sec-es AAC állományba. Az összes teszt közül ez bizonyult a legmeglepôbbnek. A duál-G5 2,15-ször gyorsabb volt, mint a G4/400 és 2.03-szor gyorsabb, mint a PowerBook. Elôször arra gondoltam, hogy a G5 DVD olvasója a szűk keresztmetszet. Ám Firewire-ra kicsomagolva az AIFF állományt, hasonló idôt mértem. És nem volt különbség, hogy OS X 10.3-t vagy 10.2.8-t használok.


Photoshop benchmark

Kattints rá! A Photoshop 7.0.1 teszteléséhez egy 35 megás festményre engedtem rá tíz véletlenszerűen kiválasztott parancsot, színkorrekciót, átméretezést, forgatást, vágást... És öt szűrôt még. Mindegyik gép a megfelelô módon - Aliveses vagy G5-ös plug-innel - Photoshopra optimalizált volt, a memória használatot maximálisra, a History méretét minimálisra állítottam. A PowerBooknál 3,9-szer, a régi G4-nél ötször volt gyorsabb a G5-ös. A 10.3-on átlagban egy másodperccel volt gyorsabb a Photoshop, mint 10.2.8-on.


After Effects 5.5

Kattints rá! Az After Effects 5.5 teszt egy tíz másodperces logóeffektezésbôl állt. Az Illustrator logója különbözô deformációkon esett át, megspékelve a Media 100 Final Effects Complete Light Burst 2.5 plug-injével. A végeredményt NTSC formátumban a QuickTime DVCPRO-NTSC codec produkálta. A várakozásunknak megfelelôen a G5 itt is hasított, 8,5-szer volt gyorsabb elôdjénél - a gyorsaság egy részét maga a proci áttervezése adta, a procin belüli párhozamosítás sokat javított a teljesítményen. És a tesztelés közben olvastam a neten, hogy az Adobe még G5-öbbre csiszolja az After Effectset.

Az AE tesztelése során jöttem rá, hogy az Alma > System Preferences > Energy Saver > Options > Processor Performance alatt befolyásolható a teljesítmény. A teljesítmény alapbeállításban "Automatikus", de átállítható Minimal és High állásába is. Végig próbálva az összes tesztet, a Photoshoppot és iTunest nem befolyásolta, hogy melyik állásba kapcsoltam. Az After Effects viszont 14 másodperccel lett fürgébb. Váltás OS X 10.3 újabb három másodperc nyereséget jelentett.


3D teszt

Számtalan 3D tesztet futtattam le, köztük nem egy játékprogit is - a szerelem az szerelem. A G4-esben a gyári ATI Rage 128 grafikus kártya, a PowerBookban a beépített, elsô generációs Radeon Mobility grafikus csipszett birkózott a feladattal. A G5-öt három grafikus kártyával is kipróbáltam. A gyárilag beépített 8x AGP ATI Radeon 9600 Pro mellett a 8x AGP OEM NVIDIA GeForceFX 5200 Ultra-t is kipróbáltam, és az ATI-s barátaim kölcsönadtak egy 4x AGP Radeon 9800 Pro kártyát is.

A tesztnek nekifutva azt vártam, hogy a Radeon 9800 Pro tarolni fog. A 8 pixeles csatorna, a 3,0 Gpixel/sec-es kitöltési gyorsaság, tároló-órajel, 256-bites adat-busz, 21,7GB/s-os sávszélesség és 128MB/680MHz-es memória mind-mind mellette szól. A Radeon 400MHz-es alapórajelétől a 4x AGP 380MHz-ce nem sokkal marad el. A teszt eredmények igazolták várakozásom, ám az Unreal Tournament tesztben a GeforeceFX 5200 Ultra igen kemény vetélytársnak bizonyult.

CineBench 2003

A Maxon Cinema 4D 3D animációs és renderelő programjára épül a CineBench teszt, amely része jó néhány összetett 3D-s renderelés - itt a proci vizsgázik leginkább, a tájak, fények árnyékok számolásigényesek - az OpenGL használatával és nélküle. A teszteredmények így a processzor(ok) és a grafikuskártyák teljesítményét tükrözik

A teszt két ábrával dolgozik. Az első 1064 objektumból és 37 ezer poligonból, a második 70 000 textúramentes poligonból áll. Minden ábrán három mérést végeztem. Az elsőben a proci nyers erejét mutató renderelést végeztettem a a Cinema 4D Shading Test-jével. Az OpenGL Software Test a a grafikus kártyával számoltatja a tárgyakat és árnyékokat, a proci a fényeséseken dolgozik. És végül az OpenGL Hardware Test csak a grafikus kártyát dolgoztatja.

A G4-eseken a CineBench 2003 8.1, a G5-ön a gépre optimalizált CineBench 2003 8.1 béta mért.

OpenGL Hardware Lighting

Kattints rá! Kattints rá!(az első ábra mindig a Mac OS X 10.2, a második a 10.3-ra vonatkozik)
Ahogy említettem, a Hardver méréskor kizárólag a grafikus kártya dolgozik. Ezt a menetet az ATI Radeon 9800 Pro nyert, 11 százalékkal több poligont rajzolt ki, mint a 9600-as, és 38 százalékkal többet, mint a GeForceFX 5200 - mindhárom OS X 10.2.8 alatt dolgozott. Érdekes módon, a 10.3, amelyben módosították az OpenGL támogatást, lelassította az ATI kártyákat, de az 5200-as teljesítményét másodpercenként tízezer poligon kirajzolása köré emelte. Mindezek ellenére a Radeon 9800-as arányaiban megőrizte vezető pozícióját. A fejlődést érzékeltetendő, a G5 duál a gyári Radeon 9600-zal 43-szor gyorsabb volt, mint a G4/400 MHz a gyári Rage 128 kártyájával.


OpenGL Software Lighting

Kattints rá! Kattints rá! Ezzel a tesztel mérhető, mennyire sikerült a kártya és a szoftver összehangolása, a kép renderelését a proci és a grafikus kártya együtt végzi. Az előzmények tükrében nem lepett meg, hogy a G5 majdnem hétszer gyorsabb volt a G4-esemnél. A meglepetést a három kártya képességei közti szinte minimális eltérés okozta. Az ATI kártyák nyerték a versenyt, de a különbség csupán 2,2 százalék volt. OS 10.3 alatt szinte a mérési hibahatár alá - 0,7 százalék - zsugorodott az eltérés.


Cinema 4D Shading

Kattints rá! Kattints rá! Amikor a procik vetekedtek, nem fért hozzá kétség, hogy a G5 veri a mezőnyt. (Sándor Gyuri bácsi örökérvényi soraival élve: "Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Kisfiam, miért van három tornacipőd?" és "Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Futás! Én biciklivel megyek!") A 400 Mhz-esnél 4,8-szer, a 667 Mhz-esnél 3,6-szer volt gyorsabb a duál. Ebben az esetben mérés szempontjából valóban mindegy volt, hogy melyik grafikus kártya van a gépben, hiszen az nem, csak a proci dolgozott.


CPU Renders

Kattints rá! Kattints rá!(világos a szóló, sötét a duál procis gép eredménye)
A záróteszt egy kockányi kép raytrace-elése volt, amelyen 35 fényforrás - 16 ezek közül speciális árnyék-előírással (ezért a fordításért a hozzáértőktől elnézést kérek, előre is) - világít. Raytrace alatt a hozzább értőek a valósághoz jobban közelítő fényviszonyokat előállító renderelési módot értenek, valósághibb tárgyképekkel. A teszt első felében csak az egyik processzort dolgoztatja a CineBench, aztán birtokba veszi a másodikat is. Mivel ez is proci teszt, így a kártyáknak messze nincs súlya, de azért a Radeon 9600 érte el a legjobb eredményt - talán a 8x AGP busz-sebeségének köszönhetően.


Quake 3

Kattints rá! Kattints rá! És folytassuk nem hivatalos mérésünket a a legkedveltebb aktatáskás-lövöldözős játékkal, a Quake-kel. A Quake 3: Arena teszt alapja a G4-es 1.32 Demo Four, a grafikus megjelenítést a legjobbra állítottam, ide értve a geometriát és textúrát. A duál procira optimalizált Quake 22,5-szer gyorsabb futású, mint az első generációs G4-en, de a sokat emlegetett PowerBookot is 13 menetben hagyja le a legkisebb felbontásban. A G4 - Rage 128 páros 1024x768-as felbontásban még épp miködőképes, ekkor pont hússzor lassabb, mint a G5 a legkevesebbet tudó grafikus kártyával. Az összes Quake-tesztben a Radeon 9800 tündökölt, különösen növelő felbontásnál. A 10.3 mind a három kártya esetében gyorsulást hozott, a legalacsonyabb felbontáson 10 félképet másodpercenként.


Unreal Tournament 2003

Az OpenGL-t minden gépre telepítettem a UT 2K3 futtatása elôtt. A teszteléshez a legjobb felbontást bálasztottam. A proci(k) sebességét az Antalus Bot, a grafikus kártyáét az Antalus Flyby segítségével mértem. Meglepetésemre a GeForceFX 5200 Botmach értéke lett a legjobb OS 10.2.8 alatt mérve. A Radeon 9600-nál 640x480 felbontásnál egy, 800x600-asnál két százalékkal volt gyorsabb, a 9800-t pedig kettô illetve hat százalékkal verte. A felbontást tovább növelve az ATI kártyák visszavették a vezetô helye, 1024x768-on a 9600-as, a felett a 9800-as nyerte a Flyby méréseket. Átmenvén 10.3-ra a Radeon 9800-as elônye tovább nôtt - a Botmach és Flyby teszteknél egyaránt - a nagy pixel-felbontásnál. A két oprendszer összevetésébôl látható, hogy a Botmach tesztben 28, a Flybyban pedig 10 százalékkal jobb a 10.2.
OS X 10.2.8 OS X 10.3
flyby botmach flyby botmach
maximális fps Kattints rá! Kattints rá! Kattints rá! Kattints rá!
átlagos fps Kattints rá! Kattints rá! Kattints rá! Kattints rá!
minimális fps Kattints rá! Kattints rá! Kattints rá! Kattints rá!


Végül is...

A G5 gépekkel az Apple rendesen megelôzte a Wintel fejlesztôket. A G5 az elsô 64 bites gép, amelyet hónapokkal követ csak az elsô hasonló Winteles, az Apple ráadásul mindjárt duálprocis gépet épített. A G5 szinte mindegyik Winteles gépnél jobb teljesítmény mutatókkal bír. A régi, 32 bites programok módosítás nélkül futtathatók maradtak, ez segíti az áttérést - a készülô 64 bites Microsoftos oprendszer (ismereteim szerint) nem kínál ilyen lehetôséget. Az új, belsôleg párhuzamosított processzor, az áttervezett alaplap lényeges számítási teljesítmény növekedést ad, a gép alkalmas ilyen igényu - tervezô-, fejlesztôszoftverek, hang- és képvágó alkalmazások - kiszolgálására is. És nem utolsósorban, nekem, mint játékrajongónak, nagyfelbontású, hibamentes, valósideju 3D játszás lehetôséget kínál.

"A két gigás duál G5 Mac kiakasztóan jó gép" - állapítottam meg (vagy ehhez nagyon hasonlóan hangzott a mondat a számból kifelé beszélve). A bekapcsolás után megjelenô Finderben mindent ott találtam, ahol vártam, ahol lennie kell a dolgoknak - a G5 és az OS X az a páros, amely tárgyiasítja a teljes köru számítógépes környezet elméleti fogalmát. Más szóval: jó. A bekapcsolást követô tizenkettedik másodpercben már felállt a gép - muködik a memória-gazdálkodás, elérhetô a merevelemez tartalma. A szó valódi értelmében minden kattintásra muködik - és nem a kattintok, majd kirajzolja a gép a képernyôre a homokórát. Még azt is hajlandó vagyok aláírni, hogy ez az Apple eddigi legjobb asztali gépe. A ház - noha nagyobb és nehezebb - lukacsos elôlapjával számomra sokkal tetszetôsebb, mint fürdôszoba-plasztik elôdjei. És kilencszer gyorsabban renderel - valamibôl nekem is meg kell élnem - mint az elôzô gépem. Legyen: nagyon beleszerettem.

Mint erôs játék-függô, mindenkinek a duál G5-ös gépet ajánlom az ATI 9800 Pro kártyával - persze, ezt sejthettétek. A jelenleg kapható legprocesszorigényesebb játékprogik minimum hardverigénye 700MHz, így a legkisebb G5 is még évekig megfelelô alapot ad a játszásra.

Én az ATI Radeon 9800 Pro kártyát találtam a legerôsebbnek, ha hozzám hasonlóan vad játékos vagy, akkor vedd meg ezt! A gépek Magyarországon nem rendelhetôk ezzel a kártyával - viszont az ATI illetékese szerint az OEM, tehát gépbe szerelt, kártyák órajele alacsonyabb, mint a kereskedelmi forgalomban megvehetôké. (Huhh!) Az alacsonyabb órajel kevesebb másodpercenként megjelenített félképet jelent, és észrevehetôen rosszabb minôséget - a dobozos 9800 Pro ára pedig a tengerentúl épp annyi, mint a G5 internetes rendelésekor a 9800 Pro felára. Azaz érthetetlen, de nem jó. Ha árérzékeny vagy, akkor vegyél duál gépet 9600-as kártyával! Azt mindenki maga döntse el, hogy spórol-e 50 dolcsit, és a legrosszabb mutatójú NVIDIA 5200 Ultra grafikus kártyát használja-e.


Jean-Luc Dinsdale


A lap tetejére