E-mail













 


Spam és védelem a kéretlen e-mailek ellen


A Pew Internet & American Life Project munkahelyi email használatot vizsgáló új felméréséből kiderül, hogy a kéretlen üzenetek nem vetették vissza az amerikai dolgozók e-mail iránti lelkesedését. A megkérdezettek 52%-a pedig arról számolt be, hogy munkahelyi levelesládájába egyáltalán nem is szokott kéretlen üzenet érkezni.

A felmérés arra is fényt derített, hogy a dolgozók átlagosan mintegy napi fél órát szánnak e-mailezésre, és rendszerint legfeljebb 15 levelet küldenek vagy kapnak.

A felmérés eredménye némileg a kutatókat is meglepte, mivel előzetesen arra számítottak, hogy a felhasználók postaládáját egyre jobban elárasztó kéretlen levelek okozta bosszúság mindinkább eltántorítja az embereket az elektronikus levelezéstől.

A kutatók azonban megállapították, hogy különbséget kell tenni az általában magánjellegű levelezésre használt személyes, illetve a munkahelyi email postafiókok között, mivel utóbbiakat nem árasztják el oly mértékben a kéretlen üzenetek.

Ennek egyik oka, hogy a spamküldők a vállalati e-mail rendszerekben nem képesek olyan könnyűszerrel és hatékonysággal bányászni, mint a nyilvános email azonosítók esetében. Ezenkívül az emberek kevésbé hajlamosak arra, hogy munkahelyi címüket közzétegyék. A különböző hírcsoportokhoz csatlakozó vagy a kéretlen üzenetek küldői számára kedvező célpontot jelentő postafiókok tulajdonosai rendszerint inkább személyes email címüket adják meg.

A felmérésből szintén kiderült, hogy a kéretlen üzenetekkel elárasztott munkahelyi email használók zöme a "keményen e-mailezők" egyelőre kis létszámú, ám folyamatosan bővülő csoportjába tartozik. A megkérdezettek 20%-át képviselő kemény e-mailezők rendszerint napi 50 üzenetet kapnak, illetve több mint 20 levelet küldenek. Míg a kemény levelezőknek nagyjából 11%-a szenved a kéretlen üzenetektől, addig a visszafogottabb levelezők alig 2%-át érinti a probléma. Előbbi csoport képviselői jellemzően a technológiához és az internethez kapcsolódó munkát végzők közül kerülnek ki.

Az amerikai dolgozók összességében jó érdemjegyet adnak az e-mailnek: csaknem háromnegyedük úgy véli, az e-mail elősegíti a kommunikációt, és időt takarít meg. Az elektronikus levelezés a megkérdezettek 59%-a szerint a csoportmunkát is erősíti. Az e-mailezők egynegyede ugyanakkor arról számolt be, hogy az üzenetek elvonják figyelmüket, egyötödük pedig arról panaszkodott, hogy az e-mail további stresszt jelent a munkában.

A válaszadók arról is említést tettek, hogy a szemtől szembeni megbeszélést igénylő személyes kommunikáció lebonyolítására nem az e-mail a legalkalmasabb mód. Munkahelyi problémák és kényes ügyek megbeszélése esetén a munkahelyen e-mailezők 85%-a a személyes, szemtől szembeni értekezést részesíti előnyben.

...

Két kaliforniai cég új taktikát kísérel meg bevezetni a kéretlen elektronikus üzenetek elleni harcban: nem a nem kívánatos levelek kiszűrését, hanem annak garantálását tartják szem előtt, hogy a szívesen fogadott, várt üzenetek ne akadjanak fenn a szigorú mailszűrőkön. A szóban forgó cégek azonban azt várják el a legitim üzenetek küldőitől, hogy fizessenek annak igazolásául, hogy leveleiket nem a címzett akarata ellenére továbbítják.

Az ígéretüket megszegő terjesztőket akár több ezer dolláros pénzbüntetéssel is sújthatnák. Ezek a "bebiztosított" üzenetküldő szolgáltatások tulajdonképpen az ajánlott levelek elektronikus megfelelőinek tekinthetők. Esetleges sikerük ugyanakkor alapvető eltolódást idézne elő ahhoz az alapvetéshez képest, mely szerint az email küldés ingyenes az interneten.

A nem kívánatos elektronikus levelek problémája a megoldására irányuló törekvések tömkelege ellenére egyre súlyosbodik. A Jupiter becslései szerint egy felhasználó ma átlagosan 42 kéretlen levelet kap naponta, ami 5 év múlva akár 70-re is emelkedhet. A legnagyobb problémával azok az internetszolgáltatók állnak szemben, amelyeknek a kéretlen levelek továbbítási és szűrési költségeit viselnie kell.

Az egyik új módszerrel a Palo Alto-i Habeas cég rukkolt elő: a cég ügyfeleinek (hír)leveleibe egy haiku verset ágyazna, amely a megállapodásban részt vevő internetszolgáltatók számára jelezné, ne rostálják ki az adott üzenetet. A "költői megoldás" azonban bizonyos költségvonzattal jár a megrendelőre nézve: a küldő cégnek 200 dollárt kell fizetnie a Habeasnak a licencért. A tömeges üzenetküldőknek pedig további díjat kell leróniuk, amelynek összege azonban nem érheti el a havi 5000 dollárt. A feladónak emellett garanciát kell vállalnia azért, hogy a címzettek valóban aktívan feliratkoztak az adott levelezőlistára. A megállapodást figyelmen kívül hagyókat a Habeas védjegy és szerzői jog megsértéséért beperelheti.

A San Bruno-i IronPort nevű cégtől származó másik koncepció a hírlevelek terjesztésében nyújt segítséget az e-mail marketing képviselőinek. A vállalat szerint a kiküldött üzenetek 1%-a (óránként mintegy 10 000 levél) tévesen akad fenn a spamszűrőkön, és soha nem jut el a címzettekhez. Az IronPort megoldása értelmében az email-küldők szerződést írnak alá, amelyben kijelentik, hogy csak olyan címzetteknek küldenek levelet, akik valóban érdekeltek abban, hogy azt megkapják. A cég cserében megállapodást köt az internetszolgáltatókkal arról, hogy szabad utat engedjenek az üzeneteknek. A szerződés értelmében az IronPort ügyfeleinek a beérkezett panaszok függvényében bírságot kell fizetniük. Minden 1 millió üzenetenként beérkezett 10 panasz után panaszonként 50 centet fizet a szolgáltatást megrendelő cég. Magasabb panaszszám esetében a büntetés tétele meghatározott feltételek szerint értelemszerűen nő.

Az imént felvázolt megközelítésmód kapcsán az internet elemzőiben felvetődik a kérdés: vajon a különböző cégek mennyi pénzt volnának hajlandóak kockáztatni annak érdekében, hogy jogszerűen küldött üzeneteik eljussanak a címzettek postaládájába? Az új megoldások ráadásul továbbra sem oldják meg a kéretlen üzenetek valódi problémáját, nevezetesen azt, hogy nap mint nap nem kívánatos levelek tízmilliói okoznak bosszúságot és fejtörést a szolgáltatóknak és a felhasználóknak.

"Nem lesz könnyű ebben a légkörben arra bírni a cégeket, hogy pénzt áldozzanak erre - véli Jared Blank, a Jupiter Research elemzője. - Mindazonáltal kétségtelenül problémát jelent, ha valamilyen kért vagy várt üzenet, például egy életbevágóan fontos repülési útvonalterv fennakad a szűrön." A szakember másfelől abban sem biztos, hogy a Habeas vagy az IronPort sémái mennyire lesznek sikeresek, hiszen ehhez levélküldők és internetszolgáltatók kritikus tömegét kellene rábírniuk a közreműködésre.


http://zdnet.com.com/
New York Times Online


A lap tetejére